Nem, kérem, szó sincs tévedésről, szándékosan idéztem be Rab Rita írását, jóságos Juhosi Feri bátyámról ide, Rém község témaköréhez.
Na de, mit is keres ez a tüchtig sükösdi öregúr, éppen itt ..???
Hát kérem ez úgy történt, hogy Rém egyik nagygazdájánál, az én Gerstenmajer Feri barátomnál ismerkedtem meg Juhosi Feri bácsival (évekig volt nála számadó juhász), ezzel a huncut tekintetű, pödrött bajuszú, legényes kiállású örökifjú juhász emberrel, kivel azóta is élő szoros kapcsolatot ápolok, ha csak tehetem, meglátogatom faluszéli portáján az én öreg cimborámat.
A minap egyik esős-lucskos délelőttön tértem be Rémen Füstös Oszi barátomhoz, a régi banda egyik oszlopos tagjához, és hogy hogysem, rövidesen minden asztalra került, ami ilyenkor szokásos, és mintha randavút beszéltünk volna meg, még fél óra sem telt el, a működő ösztönök odavezényelték a két ifjabb Gestit, Ferkót és Tamást, meg az Oszi egykori piktor kollégáját, a Szabó Pistit is!
Seeej, te magasságos, hogy repül az idő: nosztalgiázásunk közepette tudatosult bennünk, hogy lám, már közel nyolc éve, hogy szeretett Gestink eltávozott az élők sorából. A két ifjabb ördög rögvest kapott is az alkalmon, és azon nyomban időegyeztetéssel megígértették, hogy összeszedem a régi csapat még élő tagjait - Tischler Tóni bácsi, Pestality Jószó, Égi Szepi, Iharos Feri, Mezővári Miki, Deák Misi és a team, Muharos Józsi, Juhosi bá', Fehér Józsi, csak hogy kiragadva pár jelesebbet említsek - és ezekkel kivonulva Rémre adjunk asztal és cigányok mellett emlékezve, egy kis tiszteletet a feledhetetlen múltnak.
Ragaszkodtam hozzá, hogy az indítót, bajai halászlét előkészített alapanyagból én főzzem, miközben szokott ceremóniával folyna a birkapaprikás rotyogtatása (ennek a Fehér lesz a mestere), pálinkázásokkal és sűrű fröccsözésekkel tűzdelve. Hogy ennek az Oszinak milyen finom ágyaspálinkái voltak mindig is, az nem kifejezés, azokról a kristálytiszta borairól nem is beszélve, melyek hagyományos gyalogművelésű szőlőjéből szoktak hordóba kerülni :))... Kíváncsi vagyok milyen zenészeik vannak az ifjoncoknak, de tudván milyen volt az apjuk, nem tartok attól, hogy rossz lenne az izlésük, Ferkókám nagy mulatós bohém volt, és bizony ő maga is mellkasra kapta jó hangulat esetén a Hohner harmonikát.
A tanya! A Gesti legendás tanyája ... Ahol az öreg Juhosi volt a tanyagazda. Na ez többszörösen külön misét érdemel, erre más alkalmmal fogok visszatérni, lévén számtalan kalandunk fűződik ahhoz a gyönyörűséges idilli környezethez, a többi rémi gazemberről, kik a szívemhez közel állnak nem is beszélve :)).
Juhászat: egy életre szóló hivatás [2004-06-05]
Sükösd
Gyermekkorában kezdte a pásztorkodást a sükösdi Juhosi Ferenc. Hajdanában bognár vagy ács szeretett volna lenni, de a család közbeszólt. Juhász lett, de ennek a munkának is megadta a módját.
Ember legyél fiam! Nem azért veszem én a földet, hogy világ csavargója légy! E szavakkal indította el kenyérkeresőnek fiát Juhosi Ferenc édesapja. A nyolcvannegyedik évében járó férfi hangja el-elcsuklik, amikor életéről, családjáról és életre szóló hivatásáról mesélt. – Gyerekkorom óta pásztor voltam mindig, csak a katonaidő esett ki. Emlékszem, 1941. októberében vonultam, majd 1945. május 12-én jöttem haza. Ezután három esztendeig a magam ura voltam, majd Kunfehértóra kerültem egy magtermeltető vállalathoz. Voltam ott kocsis és állatgondozó. Leszázalékoltak a szívem és a kezem miatt. Átlőtték a jobb könyököm a háborúban. Azóta még egy gombot sem bírok megfogni vele. Utána kerültem a gazdámhoz – Erdélyi Zoltánhoz –, akinél 17 évig juhászkodtam. Egy ember keze alatt 5-600 birka fér meg, ennyivel bír el. Nyáron jártam a szegedi repülőtérre. Elhajtottam egy falkát, majd mentem vissza a többiért. Péter-Pálig hajtottuk legelni őket. Valamikor bognár szerettem volna lenni, vagy ács, de apám nem engedte. Azt mondta, hogy van ő neki hét hold földje, majd az eltart bennünket. Aztán 1950-ben elvették a földet, nem volt mit csinálni, maradt a juhászság. A rendszerváltáskor megkaptam a 100 százalékos hadirokkanti besorolást. Sajnos, 90-ben lett egy szívinfarktusom, akkor búcsút mondtam a terelésnek. Azt szoktam mondani, hogy jó alaposan belenéztem a szomszédasszony szemibe, oszt beteg lett a szívem. Jól bírom magam, de nincsenek kutyáim. A gazdám féltett, hogy rosszul leszek egyedül, így abbahagytam a pásztorkodást.
– Hogyan él?
– Nyugodtan. Nincs se rádióm, se telefonom. Amikor őriztem a birkákat, jó lett volna a rádió, de hogyan? Egy-egy bárány után 40 méter kellett menni, ha elcsatangolt. Mire visszacipeltem, elmaradt volna a rádió. Televíziót nem nézek. Csak a szemet rontja. Azt mondták, hogy zöld hályogom van. Ezelőtt 15 éve meg kellett volna műteni, de nem engedtem. A fiatalaszszonyt az utca túloldalán azért még meglátom. Három gyerekem van: két fiú és egy lány. Amikor 1967-ben elváltam, mindhárman velem jöttek. Rendes gyerekek. Hétfőnként eljárok a népdalkörbe. Szeretem hallgatni őket. Szívesen dalolnék én is szép katonanótákat, de én másféle tájszólással ismerem ezeket és nem tudom azokat a fránya hajlításokat sem. Pártolom a néptáncosokat is. Mindig megyek velük a fellépésekre. Szereztem nekik jóféle bőrcsizmát is.
– Milyen szokást őriz a juhászságból?
– Szerettem megadni a módját az öltözködésnek, cifraságnak is. A gatyám 4 méter hosszú anyagból készült. A fejemen kunszentmiklósi-kalocsai a kalap. Van hortobágyi is, ami sokkal hegyesebb. Váltva hordom, hogy legyen egy kis változatosság. A pörköltfőzéshez mindenem megvan, ami kell. Bot, bogrács, háromláb. Azt magam terveztem, magam csináltam. A kerek világon nincs párja. A tetején szép kis csengő van, ott ahol összecsuklik, lófej díszíti. Aztán megszoktam, hogy nem hanyagolom el magam. Minden másnap borotválkozom, havonta egyszer nyiratkozom. Amikor juhászkodtam, akkor is délben levetkőztem és megtisztálkodtam. Ügyeltem, hogy tiszta legyen a gúnyám is. Még most is csizmában járok, mert erre tanított az apám. Szeretem a mulatságot is. Ferenc napon levágunk egy birkát és a népdalkör asszonyaival együtt ünnepelünk a jóféle birkapörkölt mellett. Ők hozzák a süteményt. Olyan, mint egy kisebb fajta lakodalom. Együtt vagyunk és ez így van jól.
