Több társamal együtt, még Mikola minisztersége idején adtam, kétszeri alkalommal, két beadványt. Egy év múlva értesítettek, hogy kiszignálták egy elismerten, hogy is mondjam finoman, de konzervatív érzületű bíróra. Ennekmár áprilisban lesz három éve. Közben idén juniusban a gyógyszergyártók oldalán, egy hónapon belül döntött az AB. A kérdés hasonló volt jellegében a tavaszihakhoz. Mégcsak nem is egyesítették. Elaludt. Elaltatták?
(Ha jól emléxem, mindmáig foglalkoznak több tucat, még '90-94 közt benyújtott üggyel. ezek egy része azért "aludt el", mert meghalt az az alkotmánybíró, akinek kiszignálták -- jobb esetben csak a mandátuma járt le. Ezeket az ügyeket azóta se irányították át máshogy. A tv. az AB 8 jogának egyikeként sorolja fel saját ügyrendjének kidolgozását, de -- ebben ismét nem vagyok biztos -- tudtommal "még" nem készült el vele. A magyar "jog"alkotók a hipotézis-diszpozíció-szankció hármas egységéből rendszeresen kifelejtik a szankciót, majd csúnyán néznek, ha valaki nem engedelmeskedik a tv.-nek.)
Itt az alkalom, javasold az alkotmány illetve az 1989. évi XXXII törvény módosítását.
Addig marad a jelenlegi.
Mindenkinek olyan a jogrendje, amilyet csinál magának!
Mi ilyet csináltunk.
Ez mind nagyon szép, csak éppen csonka. Kimaradt ugyanis az a roppant fontos rész, hogy az AB feladatait, illetva hatáskörét roppant pontatlanul határozgattuk meg, így jelenleg AB gyakorlatilag azt csinál, amit akar -- méghozzá éppen azért, mert egyedül jogosult az alkotmány értelmezésére, márpedig nevezetteket értelmezése nélkül az AB meg se mozdulhatna. Mi tagadás, kis hazánkban a jogalkotó munka már a háromoldalú kerekasztal idején is pancseroxabadidős szórakozása volt, és ez azóta mindössza annyit változott, hogy a szabadidő helyébe a munkaidő lépett.
Már javítanom is kell magam:
Kevés olyan intézménye van az országnak, amelynek döntését egy jogkövető állampolgárnak el kell fogadnia, - ilyen az Alkotmánybíróság - de az ellenvélemény kinyilvánítására joga van. Ez azonban nem mentesíti a határozatok kötelező volta alól.
Nem akarok egészen a jogállamiság kialakulásáig visszamenni, vegyük alapul, hogy az megvan, és az Országgyűlés a jogállam kiépítése, az alkotmányos rend és az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése, az alkotmányvédelem legfőbb szervének felállítása érdekében - az Alkotmány 32/A. §-a (6) bekezdésének végrehajtására – létrehozta az Alkotmánybíróságot.
Az Alkotmánybíróság is emberekből álló testület, így természetesen nem hibátlan. De mint minden bíróságnak, létezésének alapja a közmegegyezés, mely szerint a döntését elfogadjuk, végrehajtjuk. (Mindenkit kérek, ne menjünk el a fellebbezési jog irányába, ez most nem alkalmazható)
„27. § (1) Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. (2) Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.)”
Korábbi véleményemet módosítom és pontosítom:
Kevés olyan intézménye van az országnak, amelynek döntését egy jogkövető állampolgárnak el kell fogadnia, de az ellenvélemény kinyilvánítására joga van. Ez azonban nem mentesíti a határozatok kötelező volta alól.
Véleményem szerint az alkotmány sem lehet hibátlan, miután nem isteni kinyilatkoztatás, hanem emberek műve. Az Alkotmánybíróságnak azonban kötelessége a mindenkor érvényben lévő (esetleg hibás) alkotmány szerint dönteni, szükség estén azt értelmezve.
Az alkotmány esetleges ellentmondásos, hibás, vagy idők folyamán célját vesztett részeinek módosítása, törlése nem az Alkotmánybíróság feladata, hanem a törvényhozásé.
Ha az állampolgár nem ért egyet az Alkotmánnyal, kezdeményezheti választott képviselőjén keresztül, vagy politikai pártot alapítva, annak módosítását.
