>...a szerb Vojislav Kostunica nevét ritkán láttam még sz-el írni...
Melyikben? Ha a Kostunicában, akkor oké, mivel az Kotunica, vagyis magyarosan Kostunica (s-sel, mint kosár).
Ha a Vojislav-ban, akkor az OK, ha a szerbek latin betűs írásmódját vesszük alapul (s=sz), de akkor a Kostunicát Kotunicának kell írni. Ha pedig Vojiszlávként (Vojiszlav-ként) írjuk, akkor meg a vezetéknevet Kostunicának kell írni. Ezt diktálja a logika, mivel az sz és az s (s és ) nem egyforma hangértékű fonéma, tehát az eltérésüket valahogyan jelölni kell.
>...de a lengyel (tehát nyugati kultúrából származó) szabadságharcos, Tadeusz Kosciuszko sem gyakran szerepel nálunk s-el, ellentétben az északi ex-szomszédainkkal.
Nem tudom itt se pontosan, hova várod az sz-t (hiszen a lengyel írás latinbetűs, tehát itt nem az általam említett probléma lép fel, hanem az ő latin betűs helyesírási, kiejtési szabályaik), meg hogy hogyan kell leírni, ill. kiejteni az illető szabadságharcos nevét; egy biztos:
nálunk magyaroknál külön problémát jelent az, hogy az s és az sz jelölése a lengyel írásban pont ellentétes a miénkkel: vagyis a Tadeusz az magyarosan írva Tadeus-nak (s-sel, mint sisak) ejtendő, és nem pedig Tadeusz-nak (sz, mint sziszeg). Erről persze a többségünknek fogalma sincs, ezért a magyarok többsége a tudatlanságból fakadóan hajlamos a lengyel nevek, szavak sz-ét magyar sz-ként kiejteni - hibásan. Pedig hát illene tudni - ahogy te írod - egykori szomszédaink (és a mostaniak) kiejtési szabályait legalább ismerni, ha már egyszer egy hajóban evezünk... Ez azért van, mert mindenki csak az angolt tanulja, stb; a saját szomszédaink nyelveiről meg fogalmunk sincs... De ez már más téma.
>Igaz, ezek ritka madarak...de az általad említett szabályt talán némiképpen felülírják.
Nem hiszem. Szerintem mindkét példa sántít. De ami a Falludzsát illeti: nem tudom, a dupla vagy szimpla l(l)-e a problémád, vagy a dzs hosszas, vagy rövid ejtése. Ha az előbbi, meg kéne azt vizsgálni, hogy ez a szó összetett-e (vagyis hogy az első és a második felének van-e önálló jelentése). Ha igen - ha már tudjuk, hol van a két szó(rész) határa fa-ludzsa, fal-ludzsa, vagy fa-lludzsa, stb.; akkor érdemes megvizsgálni, hogy más nyelvű szövegekben hol választják el azokat esetleg kötőjellel. És aztán dönteni, egyértelműsíteni, sztenderdizálni ebben a kérdésben nálunk.
Nem tudom, van-e arra lefektetett magyar helyesírási szabály, hogy ha esetleg mégsem az illető arab dialektus helyi ejtését vesszük figyelembe, akkor a minden országban közös ún. "klasszikus arab" sztenderd kiejtési szabályai-e (ha vannak ilyenek) a mérvadóak... Ezesetben az az általános elv léphet érvénybe, hogy az illető leírt arab betű általános sztenderd hangértéke lehet a mérvadó az átírásnál.
Nagyon szépen köszönöm, azt hiszem, ez egy kisebb tanulmánynak is megfelelne.
A cirill-latin betűs problémához annyit tennék hozzá, hogy talán nem is az írásmód a meghatározó, hanem a szláv nyelvek sajátos jellege. Próbálok ellenpéldákat felhozni: a szerb Vojislav Kostunica nevét ritkán láttam még sz-el írni, de a lengyel (tehát nyugati kultúrából származó) szabadságharcos, Tadeusz Kosciuszko sem gyakran szerepel nálunk s-el, ellentétben az északi ex-szomszédainkkal. Igaz, ezek ritka madarak, én pedig bő kosárból válogattam, de az általad említett szabályt talán némiképpen felülírják.
Ami Fallúdzsát (?!) illeti, a kérdés valóban az, vajon rövid vagy hosszú s-el, ill. u-val ejtik é a nevét. Mivel pedig erre egyelőre nincs biztos válasz, az újságoknak ezen a téren nincs megkötve a kezük, ami valószínűleg eléggé irritálja azokat, akik mindent szabályok alá szeretnének rendezni.
>...milyen általános fonetikai szabályok vonatkoznak az idegenből átvett településnevekre?
Nagyon nagy vonalakban az az alapelv, hogy a nem latin betűket használó nyelvek helységneveit mi magyarok fonetikusan, a saját helyesírásunk alapján szerepeltetjük. Ez az orosz cirill betűs személynevekre és helységnevekre vonatkozik pl. (Vjagyimir Iljics) és a távol-keleti - japán, kínai, stb. - nevekre (Teng Hsziao Ping). Elvileg minden nem latin betűs helység- vagy tulajdonnévre vonatkozik ez, tehát a szerbre és a bulgárra, és az arabra is. Viszont én már láttam Szlobodan Milosevics nevét Slobodan Milosevic-ként leírva; tehát nem is Miloević-ként, mert azt a napilap nyomdatechnikája úgy látszik nem engedte volna meg. A Milosevic -féle írásmódot viszont helytelenítem, mert vagy Milosevics, vagy Miloević. A zavart itt az okozza, hogy a szerbeknél egyaránt használatos, egyaránt hivatalos a cirill és a latin betűs írásmód is, tehát a szerb nevek esetében a fenti alapelvtől esetleg eltekinthetünk (a fent vesszős-kacsacsőrös mássalhangzó jelölés megléte esetén). (Ráadásul a magyarországi szerb nevek hagyományos átírása inkább a Milosevity-féle megoldás, lásd Sztevanovity Dusán / Zorán, stb.; mivel a ć-vel jelölt hang inkább a magyar ty-hez áll közelebb, mint a cs-hez; illetve a kettő között van, sőt nyelvjárásfüggő...szóval nem egy könnyű probléma ez :) ).
Van azonban egy olyan tendencia, hogy a nem latin betűkkel író népek helység- és személyneveit angolos helyesírással írják át latin betűsre; és ez a tendencia sajnos nálunk is terjed, pl. a japán neveknél (sőt ezesetben még az is probléma lehet, hogy a japánoknál ugyanúgy a vezetéknév van elöl, és a "keresztnév" utána, mint nálunk, mégis előfeltételezhető, hogy ezeket a neveket mi mégis a nyugati gyakorlatnak megfelelően megfordítva írjuk, ill. nem fordítjuk vissza a sorrendet - persze sokszor nem is lehet tudni, hogy melyik a keresztnév, és melyik a családnév a japán nevek esetében... :) ; hogy egy az egyben meghagyjuk a japán nevek sorrendjét egy nyugati sajtóforrásból átvett cikk esetében). Ez egyértelműen az angol nyelv globális térhódításával hozható összefüggésbe. Ezt én helytelenítem. Az ilyen eredetileg nem latinbetűs neveket írjuk csak át nyugodtan magyaros helyesírással, az eddigi gyakorlatnak, szabálynak megfelelően.
Ez a szabály, gyakorlat vonatkozik - a konkrét esetre rátérve - az arab neveknél is (Szaddam Husszein, stb.), tehát az általad említett helységneveket is fonetikusan, magyar helyesírás szerint kell átírni. Vagyis kiejtés szerint. Az viszont bonyolítja ezt a kérdést, hogy az arab nyelv(ek, nyelvjárások) kiejtése országonként, területenként változó lehet. Ismerni kellene tehát a területileg illetékes kiejtését ezeknek a helyneveknek. Mivel ezt én nem tudom, hiszen még csak a klasszikus arabot sem ismerem semmilyen szinten sem; ezért én ehhez nem tudok hozzászólni... :)
Shoshoj
Wikipedia in interlingua! (Figyelem! Nem én vagyok a szerkesztője...! :) - csak mert megjelent ilyen híresztelés is...)
Nem tudom, szemet szúrt e már valakinek, de a hírekben egyre gyakrabban szerepelnek bizonytalan formában különböző szavak. Minekutána a felszabadító amerikai hadsereg baráti és testvéri segítségnyújtásban részesítette a forradalmi iraki munkásosztályt, csak úgy röpködnek a fejünk körül az olyan városnevek, mint Kerbala (Karbala?), Nedzsef (Najaf?), Hilla (Hillah?) vagy újonnan éppen Fallúdzsa (Faludzsa?). Ez utóbbi békeszerető város helyes magyar nyelvtani alakja érdekelne: ha jól emlékszem, egyedül a Hvg-ben olvastam (igaz, ott tendenciózusan) egy l-el és rövid u-val a nevét. Mivel az 1984-es helyesírási szótárban nem valószínű, hogy megtalálom, egy-két hozzáértő helyesíró segítségét kérném. Egyáltalán: milyen általános fonetikai szabályok vonatkoznak az idegenből átvett településnevekre?
