Érdekesnek ígérkezik ez a topic. Valami új, valami más. Ha szabad, kritikával élnék rögtön az elején. A topic leírása nagyon összefolyt, nehezen olvasható. Gondolom, nem volt szándékos ez a fajta megjelenés.
Látom, nagyon kevés, ám annál érdekesebb hozzászólásokkal illették e helyet.
A megnyilvánulások megmutatják az embereket. Itt valóban igaz az az állítás, amely szerint
"... valamennyiünknek van valami baja, valami... flúgja"
Nem tudhatom, honnan származik ez az idézet, de nagyon is passzol. Olyan, mint valami jóslás. S az első megnyilvánulások ezt alá is támasztják.
Ha azonban egy picikét tovább gondolkodom rajta, s a teret kinyitom, s más dimenziókat is látni akarok, meg kell gondolnom, hogy ez mennyire vonatkozik rám.
Vajon ki dönti el, hogy mi a normális? Ki mondja ki, hogy mihez képest kell szemlélni embertársainkat? Mitől érzem én úgy, hogy nem lógok ki a sorból? S mitől látják úgy mások, hogy mégiscsak kilógok? Ha már itt tartunk: az, hogy én másként látok dolgokat, vagy másféle szemüvegen át látom a világot, az az jelenti, hogy valami bajom van? Flúgos vagyok?
Ki ad nekem ezekre a kérdéseimre választ? Lehet, hogy pusztába kiáltottam szavaimat?
