Számomra a Hetvenkettes trolibusz több, mint közlekedési eszköz. Számomra karakter, meg titkos búvóhely, mondjuk ha nem tudom hova akarok menni, akkor körbe- körbe utazom rajta, és ez számomra jó elvonulás-
Én nekem egy troli csak is közlekedési eszköz tudd lenni,semmi több!Vagy te a bánatodat,örömödet a 72-es trolinak mondod el?De lehet a nagy Ő-t ,épp a 72 -es trolin fogod meglátni,(mikor pl.ul a Stefánia úti megállóban felszáll,és leül melleted lévő üllésre)vagy talán épp ezért szereted 72-es trolit mert a nagy őt ,ezen a viszonylaton találtad meg,Fanny?
De most komolyan: nem lehet megmagyarázni, hogym iért kedvesebb számomra a trolibusz a busznál, vagy a villamosnál, vagy hogy a Hetvenkettes miért kedvesebb, mint mint a hetvenötös: ez olyan, mintha megkérdezném, hogy miért pont azzal jársz, akivel, amikor vannak még sokkal szebb, és sokkal okosabb emberek, mint ő.
De az mindegy, mert te nem azért szereted, mert szép, vagy okos, hanem azért szereted, mert szereted.
Számomra a Hetvenkettes trolibusz több, mint közlekedési eszköz. Számomra karakter, meg titkos búvóhely, mondjuk ha nem tudom hova akarok menni, akkor körbe- körbe utazom rajta, és ez számomra jó elvonulás-
És gondoltam nyitok egy ilyet, hogy keressek még hasonló embereket, hátha nem vagyok ezzel egyedül, csak a többi hetvenkettes fan mindig más időpontokban utazik, vagy ilyesmi.
Magam is utazgatok néha a 72-esen, de általában bosszankodva szállok le róla, mert mindig a Teréz krt-nál kapcsolok, hogy nekem a Keletihez a 73-asra kellett volna szállnom. Eleinte romhalmaznak tartottam a 72/73-ast a kukából kiszedett konzervdobozra hasonlító alakjával, mert a zuglói 80-asok kényelméhez voltam szokva. Belvárosivá válva rájöttem azonban, hogy hatalmas jóság a 72-esek bőrülése, mert abba nem tud beleköltözni a hajléktalanok bűze.
Úgyértem, amikor egyszer a hetvenkettesssel mentem énekórára kissebb koromban, akkor úgy voltam vele, hogy visszaemlékeztem az életemre, és vannak olyan pillanatok, amik megmaradnak nagyon képszerűen, és amikor megéled őket, még nem tudod, hogy ez azon pillanatok egyike lesz, de végül igen. Akkor, amikor visszaemlékeztem, akkor úgy tűnt, hogy ezek közül jelentős mennyiségű a hevenkettsene történt.
Fanny Glasz:Nem semmi egy fórum!Lehetne nyitni a 76-os troliról is!Na jó csak vicceltem!De komolyan mi a csodálatos egy troliban?Netán te azon a vonalon laksz,vagy egy közeli ismerősőd,és ezért csodálod azt a troli vonalat?Semmi különleges dolog nincs egy tömegközlekedési eszközben ,lehet az troli vagy villamos.
Ja, és szerintem lehet abban valami, hogy pirosak- ez a természetben is valami figyelemfelkeltésre szolgáló szín, és főleg télen, amikor minden olyan szürke, egyszerűen jólesik az embr szemének. Persze minden trolibusz piros még kis hazánkban egyelőre, és még én sem vagyok olyan elfogult, hogy azt állítsam, a hetvenkettes még pirosabb...
Az nekem is örömet okoz, ha látom, hogy közeledik, mert az azt jelenti, hogy mindjárt felszálhatok és indulhatok vele haza, vagy éppen otthonról utamra! :)
Én azt szeretem a 72-esben, hogy ahogy csorog le a Szondi utcán, azt a kapuból kilépve pont látom, így ha megszaporázom, akkor pont elérem.
Úgyértem, amikor egyszer a hetvenkettesssel mentem énekórára kissebb koromban, akkor úgy voltam vele, hogy visszaemlékeztem az életemre, és vannak olyan pillanatok, amik megmaradnak nagyon képszerűen, és amikor megéled őket, még nem tudod, hogy ez azon pillanatok egyike lesz, de végül igen. Akkor, amikor visszaemlékeztem, akkor úgy tűnt, hogy ezek közül jelentős mennyiségű a hevenkettsene történt.
Kiskorom óta örömet okoz, ha látom, hogy ott áll, vagy látom, hogy közeledik, vagy elmegy mellettem. Vagy a hátam mögül hallom az elektromos cuppogást, amit a vezetékekkel csinál. Mintha mindig mosolyogna, szóval remek.
Igen, én is úgy gondoltam a hetvennégyesre mindig, hogy a hetvenkettes barátja, mindamellett a második kedvenc trolibuszom. Régebben a hetvenes volt a második kedvencem, de aztán pozitív élmények kötődtek a hetvennégyeshez, mellesleg olyan helyen lakom, hogy mindkettő jó közel áll meg ide.
Persze a Hetvenkettes a legközelebb.
A hetvenkettesnek személyisége van- egy jótét lélek. Nem lennék meglepve, ha emberekké változnának egy napon.
A hetvennégyesek kutyák lennének, a hetvenesek meg bébielefántok. Emberek szerintem a hetvenkettesek lennének csak.
Nem vagyok beteg egyébként, csak erős érzelmi szálak fűznek ehhez a járathoz.
Kiskoromban néha a nagynénimnél aludtam, és ő a Podmaniczky utcában lakott, a Szinyei Merse utca sarkán. Mivel nagyon szerettem akkor a vonatokat, ezért az unokanővérem általában kivitt a Ferdinánd-hídra, de nagyritkán kimentünk a Nyugatihoz. Ekkor azzal mentünk, ami jött, néha a 72-essel. A belső terére nem emléxem. Aztán volt, amikor a Városligetbe mentünk, akkor is a 72-essel utaztunk. Nameg a galéria, mikor elment a troli, állandóan beremegett, és ha felidézem, máig hallom a troli zúgását az este sötétjében. Hejj, a régi szép idők... :-DDD
Visszaemlékezés vége.
Ui.: néha 74-essel mentünk a Nyugatihoz, amikor az első ajtó még háromszárnyú volt, legalábbis arra emléxem. Anno mindig összekötöttem a 72-es és a 74-es trolibuszt, szóval tulajdonképp barátoknak tekinettem őket :-DD
Ez az első nyitott topicom, és annak akartam szentelni, amit az egyik legszebb jelenségnek tartok Budapesten: a köznapi pesti ember Watsonjai, és Robinjai a TROLIBUSZOK. Ezek közül is a legcsodálatosabbak a hetvenkettesek.
Kíváncsi vagyok, ki utazik velük rendszeresen, és ki mennyire ismeri őket, tud-e újat mondani róluk, esetleg klassz ritka képeket fölrakni, vagy megosztani velünk egy sztorit, amiben szerepel a 72-es.
