Nekem meg nem volt rá pénztárcám, és bolt közelében sem voltam, úgyhogy még mindig Te voltál a legmegbízhatóbb és leggyorsabb információforrás. Nagyon köszönöm mégegyszer. Hamarosan megveszem! Örök darab - főleg így, ezzel a zseniális dokumentumfilmmel.
különböző logisztikai problémák és sóherségi megfontolások miatt sajnos leghamarabb csak e hét végén, de lehet, hogy csak a jövő héten vehetem kézbe a dvd-t (nekem így ócsóbb, de többet kell várnom rá) :(
keserű humor: jó is az ha PONTOS
lendületet ad nevetni a saját nyomorunkon: igen
Szezon: ez nem a saját nyomorom sem dokumentum, sem absztrakció szintjén, másén meg miért nevessek? (bár néha az is lendületet ad)
lóf*sz - mondhatná a szikvizes kocsis
sok kicsi rohadt alma - mondhatná a szabolcsi ember
köd - mondom én (hazafelé utazva)
Nem emelkedett dolgok, amik a filmben vannak, nem emelkedett dolgok, amik egy punnyadt kisvárosban vannak.
A dog starved at his master's gate
Predicts the ruin of the state.(Auguries of Innocence, William Blake)
De.
Saját nyomorunk kinevetése ad némi lendületet, hogy továbblépjünk és ne csak tespedjünk. Nem hatott rád a keserű humor? A filmmel ezt pedig megkapod, ebben kiváló.
Nekem is nagyon tetszett a film /bár be kell valljam a MOszkva tér még jobban/ .Látva az Alig címú dokumentumfilmet, amit Török Ferenc készített a játékfilm elQtt, még hitelesebbnek tqnt az egész sztori, mint elsQ alkalommal.Szerintem a karakterek teljesen valóságosak, a volt szocialista nyaraló érdekes téma és sokkal többet láttam a filmben mint egy szimpla gazdagok-szegények harcot. Pont a más életet élQ nézQk számára megdöbbentQ valóság a legütQsebb a filmben.Szerintem a Szezon egy értékes magyar film.Uff.
Pár hete láttam a filmet és nekem tetszett. Szerintem nem igaz, hogy nem történik semmi a filmben, nagyon is történik sajnos. Azért sajnos, mert látszott, hogy Török Ferenc előmunkát végzett ugyanis nagyon tipikus és valóságos a három szereplő. Ahogy néztem a filmet sorra ugrottak be azok az ismerősök akikről ugyanúgy meg lehetett volna írni ezt a sztorit. Szomorú, de vidéken nagyon sok fiatalnak kb. ennyi esélye és lehetősége van az életben (életre). Akiket én ismertem, azoknak sokkal tragikusabban alakult az életük (alkohol, drog, öngyilkosság, vagy kiment külföldre de ott s jutott semmire egyébként ezért lehetett volna jó a Getnó de helyette inkább nagyon szar lett) szóval nekem sokat mondott a film, szerintem jó ez a rendező.
Ez egy szubjektív kirohanás lesz, előre bocs, a végén nem:
“Some are born to sweet delight, some are born to endless night”
Még a filmszemlén láttam a filmet, tehát kb fél vagy 3/4 éve. Egy ismerősöm csábított el, egy ideje nem járok túl sokat moziba, pl. a Moszkva-teret sem láttam. Viszont ezután a film után rettenetes hiányérzeteim maradtak és nagyon dühös voltam.
A vegyes salátában az a jó, ha az ízek távolról legalább köszönő viszonyban vannak egymással (mivel mégiscsak egytál étel), esetleg a szósz összehozza őket. Egyébként becsapás, ócska vendéglátós trükk, a maradék zöldség invenciótlan összelapátolása. Egy ügyetlen mesterszakács-aspiráns gátlástalan önkifejezése: nézd ilyet tudok séróból, itt tartok!. Főzne inkább egy klasszikus gulyást, vagy írná ki becsülettel hogy ez egy ecetes meggymártást sajtos-zelleres camembert-rel.
Nagyon kitalált, high-tech dialógusok (manír szinte déli verő), érzéki zene, érzékenyen rajzolt lúzer karakterek kontra hiteltelen “sikeres” emberek. Miért higgyem el hogy egy karcagi pincérfiú egy enyingi pincérlány, vagy egy alkoholista kocsmáros olyan amilyen a filmben (még ha gyanús is), ha egy országgyűlési képviselő, egy gazdag vőlegény, vagy mennyasszony teljesen sematikus ugyanebben a filmben? Miért higgyem el a karcagi diszkót, a “cukros” tornyokat, ha az égő BMW, a balatoni konyha-pincérforgó, a hajókázás, a porno-forgatás, de főleg a szépségverseny hiteltelen, sematikus és üres?
Szerintem Török Ferencnek (szerzői film ugye?) esetleg az általa vezetett stábnak (szerzői film ugye?) fogalma sincs arról mi van ebben az országban ma, vagy ha van iszonyúan nem tudja megmutatni. Konfliktuskerülő, populista módon jelképpé formál/formáltat néhány lúzer karaktert, meg pár késő-szocialista helyszínt. Teszi ezt egy mai környezetben, jelen időben, a “melegebb” “befutott karaktereknél és jelképeknél teljesen elhasalva. Röhögjünk a bunkó gazdagokon, szeressük a vesztes szegényeket de miért is? És miért is különb ez bármilyen éljen a jó, vesszen a rossz szemléletnél? Esetleg sokkal aljasabb, mert valamiféle “emelkedettséget” próbál elhitetni magáról.
Nem hiszem hogy érdemes ekkora apparátust, színészeket, emberi kapcsolatokat, stábot, pénzt paripát fegyvert fevonultatni/igénybevenni azért hogy megtudjuk: Török Ferenc most itt tart. (ok, még mindig jobb mint Széchenyi és Hangyák a…,stb. , de pont ezért lehet dühösnek lenni: az elmaradt ígéretért, az ócska lavírozásért, a sekélyes túlélésért). Nem jut most eszembe mi a címe annak a Gothár filmnek amiben bevonulás van Csehszlovákiába, egy szerelmi 3szög, meg ugyanez a csúsztatás: nem értelmiségi karakterekre erőszakolt spleen-üzenet.
Mondjon már ez az ember erről a világról valamit, ne a filmről, a pikareszkről, meg az önkifejezés kibaszott nehézségeiről, és magáról is inkább akkor csak ha az érdekes más számára is. Szóval: több alázattal, naaa!
Egyébként a sokat irigyelt, nagyon gazdag és messzeföldön filmjeiről ismert Amerikában pl. Cimino-t nem engedték a Szarvasvadász után többet saját(os) hangvétel közelébe, meg kellett találnia a saját szintjét (Sárkány éve vagy mi).
Ez rossz példa volt, de jó.
A dialógusok nagy része tetszett (de leírva szívesebben olvasnám), szívesen megnéznék egy diavetítést a helyszínekről (szigorúan állóképek), és azt hiszem a zenét is meghallgatnám csak úgy külön, ha véletlenül jutnék hozzájuk.
Szumma: Jó helyre keveredett Török Ferenc (pl. a pincérsrác hőseihez képest:), igazán megbecsülhetné magát.
50 ezernél minimum... Tegnap jelentették be, mikor Török Ferenc a Művész mozi vendége volt. Nekem nagyon tetszett az Alig c. dokumentumfilm, érdekes volt látni azokat a srácokat, akikről a Szezon szereplőit mintázta.
Az, h. megrekedt-e a film 50 ezernél, korai lenne megjósolni, most jutott el a nem-premeir mozikba, az art-mozikba és vidékre a film, remélem, azért még van benne lendület :-)
erről vettem észre, hogy kissé hiányos a reggeli hozzászólásom, szóval pontosabban:
2004. okt. 15-én pénteken, 18 órától a karcagi Déryné Műv. Házban a Szezon vetítése és közönségtalálkozó Török Ferenc rendezővel és Kántor László producerrel.
Ma pedig a Művész moziban (15. szülinapi ünnepség van) 19.30-kor beszélgetés Török Ferenccel, majd levetítik az Alig c. dokumentumfilmjét, ami a Szezon alapja volt.
Azt kell mondjam, hogy tetszett a film. Bár mindjárt az elején be kell jelentenem azt is, hogy nem vagyok nagyon nagy mozibajáró, pl. a Moszkva tér is kimaradt egyelőre sajnos (nincs összehasonlítási alapom); és ráadásul nem nagyon számít a véleményem, merthogy Karcagról származom. Így érthető, hogy érzelmileg közelebb áll hozzám, bár az is rögötn kiderült, hogy a filmbéli Karcag elképzelt vidéki város, Karcag és Kaba lett benne összegyúrva a film céljainak megfelelően.
(Eszembe jut: annak idején a Kontroll kapcsán sok pesti ismerős említette, milyen zavaró, hogy ismerik az állomásokat és a szereplők a valósággal összeegyeztethetetlen helyeken szállnak ki és be a metróállomásokon - nos ugyanezt átéreztem most, amikor Guli becsönget egy kaputelefonon, Gyuszi meg kihajol az erkélyen, én meg tudom, hogy az a bizonyos kaputelefon és erkély két különböző házon van, hehe. Az is zavar, hogy mindig összekeverik Karcagot és Kabát a cukorgyár miatt, de ez egyéni szocproblem és különben is csak zárójelben.)
Nos, a fényképezés tényleg magasan a legjobb volt és a színészi játékot is jónak mondanám. Az életszerűséggel nem volt gond: ezek a figurák végre teljesen úgy beszéltek, ahogy az életben, sokszor nem is értettem a szavakat, mondatokat, és a b+ből is pont annyi volt, amennyi kellett. Nagyrészt sikerült elkerülni a kínosan mesterkélt párbeszédeket, a megjátszott bunkóságot. Persze ennek megítélése is egyéni élményektől függ.
A zene kicsit lapos volt elsőre, de "sajnos" a Neo Kontrollbeli alkaítása nagyon magasra tette nálam a mércét. A zenét valahogy majd megszerzem, úgy sejtem, többszöri hallgatás után fogja igazán kiadni magát.
A sztori hagyott némi kívánnivalót maga után, sok helyen volt hiányérzetem, de ha azt veszem, hogy a film bevallottan sokmindent bíz a néző fantáziájára, akkor ez is elfogadható. Egyes helyeken másként szőttem volna a szálakat (én, a nagy filmrendező, heheh), de végülis mindent meg tudok magyarázni magamnak. Pl. Guli (ez azért elég hülye név lett, bocs) és Gyuszi mellett a harmadik srác figurája tényleg egy kissé elkallódott, bár ha azt veszem, hogy ez egy ilyen nyámnyila, csapódó srác, akkor rendben van a dolog. Ugyanakkor viszont érdekes, hogy neki van egyedül határozott, normális célja az életben (családalapítás) és mennyire nem látszik, hogy valamivel is közelebb jutna hozzá.
A mondanivaló: én hasonló környezetből, bár kissé jobb helyzetből indultam, mentem fel nagyvárosba tanulás, az egyről-kettőre jutás reményében, vagyok fenn már lassan 10 éve, és látom ugyanazt, hogy máshol sem jobb, könnyebb; és amikor havonta hazamegyek, egyre gyakrabban gondolkodom el rajta, mi lenne, ha mégis otthon boldogulnék - nos éppen ezért lehet, hogy számomra kevesebb filmes megoldással, színészi játékkal is átjött az érzés, mint mondjuk egy nagyvárosi néző számára. Eléggé - talán túlságosan - egyértelműek és érthetőek voltak a szimbólumok és az asszociációk is.
Hirtelen ennyi jut eszembe, kis része annak, ami tegnap a moziból kijövet a fejemben forgott. Mindent összevetve tényleg nem tömegfilmnek sikeredett (még ha annak is szánták), objektíven egy erős hármast adnék rá, szubjektíven viszont többet. Megértem annak az indokait is, aki szerint ramatyul sikerült, bár egyet nem értek vele - azért mégse a filmművészet nagyjainak alkotásaival akarjuk ezt összevetni pls. Valószínűleg még egyszer-kétszer meg fogom nézni majd.
Sajnos a Getnora nem tudok mit mondani, nem láttam.
( A helyesírásom: nemrég kezdtem 10 ujjal gépelni; a helyesírásom egyébként tökéletes, de a billentyűzeten időnként elképesztő helyesírási hibákat vétek. Pontosabban ez a harmadik. Szégyenkezem is miatta :-) )
Különben nem vagyok filmnéző fanatikus, nem nézek éjjel-nappal filmeket, annyira nem érdekel a dolog. Bár a témában teljesen laikusnak sem tartom magam.
Mindenesetre már nem fogok napokig egy filmen vitatkozni. Sztem jó, szted nem.
Ezen nincs mit vitatkozni, én például nem unatkoztam a filmen. Épp azért nem tömegfilm, mert nem árt egy kicsit gondolkodni is rajta. Viszont nem muszály, lehet helyette Steven Segal filmet is nézni, az biztos elég akciódús. Nekem nem tetszenek úgy általában a magyar művészfilmek, de ez nem olyan elvont, fura hogy mégis van aki nem talált benne semmi értékelhetőt.
Nem győzöm ismételni önmagamat, ez nem széles közönségnek készült film; ezért sokan megnézik olyanok is, akik csak a kommersz akcióra vagy humorra vágynak, aztán meg itt elégedetlenkednek. ;-)
Az az igazán elszomorító kedves barátaim, hogy az emberek nagy részét annyira beborította a különböző médiumok mocska, hogy nem látja a fától az erdőt.
Kétségtelen, hogy a Szezon korántsem tökéletes alkotás, de mindenképpen kiemelkedik a sok szemét közül. (Itt egyaránt gondolok közönségfilmre és "művészfilmre")
Török Ferenc úr még nem találta meg valódi hangját. Ez a filmje is hasonló újjgyakorlat mint az előző. Mindkét filmjéből ugyanaz derül ki: tehetsége kézzelfogható, amely tehetséget a "szerzői közönségfilm" határmesgyéjén kíván érvényesíteni.
A Szezon egy teljesen hiteles hangulatlenyomat a 90-es évek vidéki fiataljairól. Nem több, de nem is kevesebb. Gyönyörűen megszerkesztett képek, melyek átgondolt jelentéssel bírnak és kiválóan kiszolgálják a mondanivalót. Akihez nem jutnak el ezek a dolgok ne reflexből a filmet szidja, inkább kicsit erőltesse meg az agyát és az asszociációs készségét.
A színészek fantasztikusak, aki az ellenkezőjét állítja az vak. Leginkább a régen látott Hegedűs D. brillírozik.
Ha legközelebb egy korrek történetbe illeszti be a rendező ezt a fajta hangulatot, akkor akár egy fontos filmet is kaphatunk.
Felejtsük már el a hírhett pesszimizmusunkat és próbáljunk meg drukkolni Török Ferencnek és a többi fiatal rendezőnknek.
