A topicot azzal a szándékkal nyitottam, hogy beszélgessünka filmről és arról -a ruandai népirtásról, a nemzetközi közösség hozzáállásáról- amiről a film szól.
Nem te vagy az első, aki ezt mondja:))) Ezután tényleg meggondolom. Nem láttam még az adást, de gondolom, nem volt valami összefüggő az, amit mondtam:(
Egyébként a Népszabadság cikk is egy érvényes megközelítés. Szvsz a film jó és érdemes megnézni, de én nyilván más szempontok alapján értéekelm az egészet.
Barátom, néztem, becsüllek - de beléd fojtották a szót, ezután nyilván meggondolod, hogy 2 és fél percre hőseiesen bemész-e...
Itt egy újabb, mai cikk
http://www.nol.hu/kultura/cikk/379759/
Sziasztok, ha minden igaz, holnap este (szerdán) lesz a Kultúrházban egy rövid (kb. 7 perces) stúdióbeszélgetés a filmről, ahová a szerkesztők meghívták T. Horváth Attilát, az ELTE Afrikanisztika Oktatási Programjának az előadóját stúdióvendégnek (aki én vagyok:))
Nem szívesen ajánlgatom a magam cikkeit, (bár mostanában többször is kénytelen voltam), de aki részletesebben akar (magyarul) olvasni a ruandai események hátteréről, annak itt van két honlap:
A főhős szerintem is idegesítően jól játszotta, hogy az utolsó pillanatig nem hitte el, itt bizony mindenkit le fognak gyilkolni.nem tudom, ez nekem furi, bár lehet, hogy én se hinném el hasonló helyzetben hiába vannak nyilvánvalóan erre utaló jelek.
ez is mennyire jellemző a fehérekre, odamennek és elkezdik méricskélni a feketék orrát, aztán osztályoznak, majd miután jól bekavartak eltűnnek.
Az úri közönség nem fanyalgott, hanem tapsolta ennek a filmnek a díját. Ellentétben Moore demagóg hamisságával, ez a film valóban szerény, "mediocre", mint mondod, de korrekt, nem uszít, amennyire felfogom, nem hazudik.
Jellemzõ, hogy több, mint 10 évvel az események után kezd el beszélni róla a nagyérdemû annak kapcsán, hogy megjelent róla egy vitatható értékû, medioker filmalkotás. Mint a Michael Moore féle okádékot, ezt is csak a témája miatt jelölték díjra, ami filmmûveszeti alkotas kapcsan mégiscsak szomorú tény. Don Cheadle játéka az az egyetlen ok, amiert erdemes megnezni a filmet, no meg persze, aki egy melodráma kapcsán óhajt megismerkedni az akkori eseményekkel - ami szvsz enyhen szolva szomoru. Nick Nolte elete egyik leggyengebb alakitasat nyujtja. Az egyetlen komoly letjogosultsaga az ennek a filmnek, hogy jelenleg Szudánban elképesztõen kegyetlen módszerekkel ugyanolyan népirtás folyik, mint Ruandában anno, de ez ugye kezd megszokottá válni szerte a világon - különösen Afrikában - de ugyanugy a boszniai muzulmanok gyilkolását is ölbetett kézzel nézte a világ annakidején, miközben persze Cannes-ban az úri közönség fanyalog...
A közép-afrikai országban egy hónapja kezdődtek meg az első perek az 1994-es tömeggyilkosságok elkövetői ellen. A vádlottak padján 63 ezren ülnek, a meghallgatásokat falusi bíróságok (Gacacák) végzik, gyakorlatilag a szabad ég alatt.
Ruanda szomorú világrekordernek számít: ennyi embert (800 ezret), ilyen rövid idő alatt (alig száz nap) korábban nem mészároltak le. A világ szörnyülködött az esti híradókat látva, majd vacsorázott tovább. A reakciónk azóta sem változott, csupán a helyszínek: ma ugyanígy teszünk Darfurról vagy Kongóról hallva.
Úgyhogy nyugodtan vádolhatjuk naivitással Paul Rusesabaginát, a ruandai Hotel des Mille Collines igazgatóját, aki 1994 tavaszán az utolsó pillanatig bízott benne, hogy a civilizált Nyugat közbelép. A hutu rádió már hetek óta a "tuszi csótányok" kiirtására buzdította a lakosságot, de Rusesabagina (akit az Oscar-díjra jelölt Don Cheadle alakít) csak legyintett. Befolyásos európai üzletfelei voltak, több nyelven beszélt, és mindent elkövetett, hogy szállodájában a fehérek kitűnően érezzék magukat: politikusokat korrumpált, katonákkal csencselt, felkelőkkel tárgyalt - az üzlet érdekében. Nála szálltak meg a békét ígérő ENSZ-katonák, hogy az erőszak kirobbanásakor az összes fehér embert evakuálják, aztán maguk is távozzanak. Az ENSZ a beavatkozás helyett 2500-ról 270-re csökkentette ruandai békefenntartói számát.
A hutu Rusesabagina nem akart hős lenni, de nem volt más választása: csupán tuszi feleségét és gyerekeit akarta megmenteni, de aztán jött a hutu milicisták elől menekülő fél falu, a Mille Collines pedig ötcsillagosból menekültszállóvá változott. Négy ENSZ-katona "védte" őket, de a nagyhatalmak megtiltották nekik, hogy fegyvert használjanak, nehogy "belekeveredjenek" a konfliktusba. Rusesabagina korrumpál, diplomatákat megszégyenítő módon tárgyal a feldühödött hutu milicistákkal, hogy megmentse a gondjaira bízott 1268 menekültet. "Egy jó menedzser minden helyzethez tud alkalmazkodni. Én is ezt csináltam" - mondja erre a valódi Paul Rusesabagina, aki ma Brüsszelben egy taxitársaságnál dolgozik.
A menedzser minden kapcsolatát mozgósította, de a nyugatiak hallgattak. Pedig a tuszi- hutu ellentétet még a belga gyarmatosítók hintették el (akik a tuszikat tették meg vezető rétegnek), míg a fegyverek nagy részét a franciák szállították a felkelőknek. Amikor a belga Sabena elnöke (Jean Reno), Rusesabagina egyetlen működő kapcsolata, odaszól a francia védelmi miniszternek, a hutu támadók azonnal visszavonultak a szálloda környékéről. Az amerikaiak ezalatt arról elmélkedtek, hány halott meríti ki a tömeggyilkosság fogalmát, és mikor jön el az idő a beavatkozásra. Nem jött el. "A mi szemünkben ti még niggerek sem vagytok. Csak koszos afrikaiak" - mondja az ENSZ-kontingens vezetője (Nick Nolte), az utolsó adag whiskybe fojtva bánatát. A néző pedig, aki ugyan nem "nyugati", de azért európai, mélyen szégyenkezve jön ki a moziból.
Terry George filmjét -elég kevéssé eredeti módon- nevezik az afrikai Schindler listájának, számos rangos díjat elnyert.
Szerintem mindenféleképp fontos film, nem feltétlenül filmművészetileg, hanem a története és az általa felvetett kérdések miatt.
Szeretném, ha veszélgetnénk a filmről, arról, hogy mi történt 1994-ben Ruandában, hogy miért történt az és hogy vajon kizárt-e az, hogy újra megtörténjen akár ugyanott, akár néhány száz kilométerrel arrébb, más szereplőkkel, a "művelt világ" asszisztálása mellett.
