Nem a negativjat, csak az imagefajl masolatat, ami nem ugyanaz. Azt megertettem, hogy a negativot nem adjak ki, mert egyedi es ha elveszik, akkor az ismetelhetetlen, de egy masolat a kepfajlrol barmikor keszitheto.
Amugy mivel erdekelt a dolog egy kerdest inteztem a fogyasztovedelemhez is, ha kapok valaszt (kb egy honap), akkor referalok itt is.
Megkerdeztem egy festo havert, hogy ha megrendelek tole egy portret a baratnomtol es kifizetem akkor azt hogyan masolhatom le. Szerinte (voltak eziranyu gondjai) szabadon, hiszen megrendelesre csinalta es felvette erte a penz.
A linuxvilagban olvastam egy cikksorozatot egy holgytol aki a szerzi jogokkal is foglalkozik, esetleg megkeresem a cimet es rakerdezek nala, hatha tobbet tud...
Mar ugy igazandibol kezdi mozgatni a fantaziamat a dolog...
nem jo a fotos forum. Mert ha oket kerdezed, akkor egy igazolvanykep is egyedi es kiemelkedoen magas muveszi alkotas, amit hulyere kellene vedeni es sok szerzoi jog kapcsolodik hozza, pedig elegge tucataru...
A képről azonban magáncélú másolatot - a képen szereplő képmáshoz való joga tiszteletben tartásával - bárki készíthat. Így egy másolatkészítés esetén nem a másolat megrendelője, hanem az járna el jogszerűtlenül, aki a megrendelés alapján a másolatot pénzért készítené el.
Tehat, ha beviszem egy fenykepeszhez, aki semmit nem tud az elozmenyrol es megrendelem a kepeket (ugy, mint a regi csaladi kepekrol eddig vagy szazat) akkor a fenykepesznek lehet gondja? Aki semmi mast nem tud, csak azt, hogy van egy kep es azt le kell reprozni?
Azert ez kemeny. Mert ha egy tekercs filmet beviszek es arrol kerek masolatot. akkor sem fogja tudni azt, hogy ki gyakorolja a szerzoi jogokat.
Ki tudja-e menteni magat azzal, hogy kifuggeszti, hogy a masolatra leadott anyag leadoja kijelenti, hogy minden jog tulajdonosa? Egy fenykepesz szakmunkas hogyan tudja kapasbol megvizsgalni, hogy a leadott anyag jogi helyzete milyen. Pld. a nagyapamrol keszult kepek szerzoi jogai? Prsze rajta van, hogy XY fenykepesz, Budapest, de azert azt, hogyan fogja kideriteni, hogy 50-60-70 evvel ezelott ki gyakorlota a szerzoi jogokat? Tudom, hogy sarkitott pelda, de erdekel most mar a dolog.
Mondjuk meg jobban sarkitok: ha en leirok valamit egy papirra es egy hivatal lefenymasolja, akkor serti-e a szerzoi jogaimat? Raadasul meg nem is megbizasa alapjan keszittetem el az iromanyomat (mint a muterem a kepet), hanem sajat magam.
A fiam részére rendeltem az iskolai tablóra négy képet a fotóműteremben. A képeket rendben és a lehető legjobb minőségben elkészítették. De amikor még kértem pár darabot, az ár hallatán inkább meggondoltam magam, mert egy kép nekem annyit nem ér meg. Mikor kértem, hogy a számítógépes képfájl másolatát adják ki (akár térítés ellenében is), azt a választ kaptam, hogy nem lehetséges. Ezek után jeleztem, hogy ez nem igazán jelenthet gondot, hiszen a városban a legtöbb fotós vállalja, hogy régi fényképről digitális eljárással csinál másolatot, nagyítást az elóbb elhangzott ár töredékéért. Erre azt válaszolták, hogy nem járulnak hozzá, hogy más csináljon másolatot a képről, mert az jogvédett, az Ő szellemi termékük, így nem másolható. Mutatták, hogy a hátsó felére rá is nyomtatták, hogy „copyright”. A témával kapcsolatban az alábbiakat kérdezném: ki gyakorolja a tablóképekel kapcsolatos „jogokat”? Jogértelmezésem szerint a megrendelésre készült termékek szerzői jogait a megrendelő gyakorolja és nem a készítő, illetve mennyire védhető egy semmi egyediséget nem mutató, kifejezetten nem művészi alkotás, amiből a ilyen időben több száz készül, azonos beállítással és megvilágítással szerzői joggal? Jogszerűen járt el a műterem, amikor nem adta ki a képfájl másolatát? Már nem negatívra készülnek a képek, aminek a visszatartását érthetőnek érzem, mert az egyedi és ismételhetetlen, de a számítógépes image fájl már nem az. Milyen retorzióra számíthatok (én illetve a megbízott fotós, aki lemásolta ezt az copyright-os szellemi terméket ), ha lemásoltatok egy ilyen képet?
