Ayreon: " (Mondjuk azt is írta, hogy a zöldségesnél 6 számjegyű árek vannak a kilós táblákon - ez hálisten nem jött be neki:))"
Várjá' még! Csak 2005-öt írunk! :-) vagy :-((( ?
ON
Én is olvastam, és nagyon tetszett, tényleg volt benne egy kis innen-onnan, de szvsz jó volt.
Hogy megint offoljak: ha lenne egy lotto 5-m megfilmesíteném Nemerétől a Triton Gyilkosságokat, és ha én lennék a filmipar :-) , akkor Zsoldos Pétertől a Távoli tűz trilógiát.
Ha már Szentmihályi szóba került, rám nagyon nagy hatással volt a Tökéletes változat c. regénye, és az Isten halott c. novellája. Zsoldos Péter, Szentmihályi és néhány korai Nemere nagyon erős, világszinvonalú képviselője volt a '80-as évek sci-fijének.
Volt egy Budapest 2009 c. novellája is, amiben azt írja, hogy Budapest ugyanolyan koszos és büdös lesz, mint 1980-ban. Igaza volt! (Mondjuk azt is írta, hogy a zöldségesnél 6 számjegyű árek vannak a kilós táblákon - ez hálisten nem jött be neki:))
Köszönöm, hogy javítottad magad, újból reménykedek a hosszú életben:))
A könyv maga elég nagy ritkaság. Semmilyen antikáriumban nem találtam meg anno, majd Tapolcán voltam katona és a Kinizsi Laktanya könyvtárában találtam egy példányt, amit zubbony alatt mentettem ki. Lelkiismeretfurdalásom sem volt, mert megnéztem az utolsó kölcsönzés idejét, '92 volt, én '97-ben csórtam ki:)) Tehát lényegében megmentettem a könyvet. Azt nem tudom mostanában felbukkan-e az az antikvárok polcain...
Először is egy nagy hátbaveregetés a topic indítójának (bár gyanítom, nem lesz hosszú életű, nem az indító, a topic :)...
Attól eltekintve, hogy a regény valóban innen-onnan van összeollózva (The Last Starfighter, Ender's Game, és a harmadik, amit nem említettetek, a Childhood's End Clarke-tól, legalábbis ami a végét illeti), szerintem mégis van benne valami egyedi, ami miatt érdemes elolvasni. Én szeretem, még így, kétszer annyi idősen is, mint amennyi akkor voltam, mikor először olvastam. :) Csak pár éve sikerült újra megszereznem, miután valamikor igen régen először olvastam, és nagyon örültem neki, hogy meglett.
Egyébként én mindig azt hittem, hogy az Utolsó Csillagharcos szerencsés (vagyis az eredetinél sokkal jobbra sikerült) magyar utánzása. A Végjáték nekem lehet, hogy kimaradt - sehogysem tudok visszaemlékezni rá. Pedig elég sokat olvastam ilyesmiket... :-)
Tagadhatatlanul sok humor van a könyvben, de azért ennek a végét is körül lengi a sci-fi re oly jellemző, mélabús szomorú hangulat. Itt is elpusztul valami (jelen esetben a Föld), igaz, hogy az emberiség nagy része megmenekül, de az, hogy nyugágyakkal leülnek a Piramisok lábához és várják az utolsó napfelkeltét, nagyon mély befejezésre sikeredett.
Ha eddig nem volt folytatás (márpedig nem volt) ne is legyen, az már nem lenne olyan, és már (azt hiszem többünk nevében mondhatom) mi sem lennénk olyan korban, olyan agyi befogadóképességgel, hogy csak úgy, kérdések nélkül, mögéolvasások nélkül elfogadjunk egy folytatást...
Amikor olvastam a Végjátékot, akkor nekem is eszembe jutott a hasonlóság. Ettől függetlenül a Nagy Világregatta egy szórakoztató, jól megírt, de hamisíthatatlanul magyar sci-fi.
Miért hamisíthatatlanul magyar? Van egy kis töltöttkáposzta illata (sok magyar vonatkozás, és persze egy magyar gyerek lesz a legnagyobb ász). Zsoldos Péter munkáin sokkal kevésbé érződik, hogy magyar a szerző, a Távoli Tűzőn például egyáltalán nem.
Vizsont ez nem leszólás volt, nagyon szeretem azt a könyvet, az egyik legjobb magyar sci-fi.
Meglepett a szerző kiléte. Ez is bizonyítja, hogy a tehetséget nem szabad politkával szennyezni, mert az előbbi marad alul.
Szerintem Bencsik egykönyves szerző marad. Aki ennyi idő múlva nem ír folytatást, az már nem is fog. Talán nem is baj, lehet, hogy csalódnánk.
Egyébként a sikerhez nem eredetiség szükséges, hanem jó ügynök, jó ismerettségek, és szorgalommal párosuló fogalmazási képességek. Példa: Stephen King. Alig van eredeti gondolata, a sztoriai gyengék, de jól el tudja adni, és nemélyikből jó filmet tudtak csinálni.
El kell olvasnom a Végjátékot ahhoz, hogy nyilatkozni tudjak, mert így még rendesen lelkesedni sem tudok a KEEC könyvért, mert nem tudom mi a nyúlás és mi nem.
Nekem amikor olvastam anno, és most, hogy leemeltem a polcról ismét csak az az érzésem, hogy zseniális, maga a könyv első és utolsó mondata egyaránt, és a benne lévő cselekményvezetés is. A téma lehet, hogy nyúlás, de bráki nyúlhat, ha aztán nem tudja jól megírni...
Ha nagyon rosszindulatú akarnék lenni, akkor arra is gondolhatnék, hogy már nem talált elég jó ötletet, amit átemelhetett volna mások könyveibol. :-)))
Bár az alapötlet lehet, hogy a Végjáték, de azért ez egy teljesen más dolog. És a KEEC-nek a könyv szerint nincs is vége. Csak sajnos nem is folytatódik, legalább is én nem tudom, hogy kiadtak volna folytatást.
Szentmihályit nagyon csíptem, nekem (az eredeti olvasatának hiányában) a KEEC volt az alapmű, sőt ma is az, persze jó sok nosztalgiával, de megpróbálom beszerezni, az általad javasolt eredetit is.
Szentmihályi Szabó Péter írta, Orson Scott Card Végjáték (Ender's Game) címu könyvének gyengécske koppintása.
10 éves korban még elmegy (én annyi voltam, amikor olvastam), de ha jót akarsz, inkább olvasd el az eredetit, ami tényleg zseniális, nem véletlenül kapott Hugo és Nebula díjat.
Egyébként nemsokára megfilmesítik, legalábbis nemrég ezt olvastam valahol.
