Semmiképpen sem nevezném primitívnek, ezt a szót nem is használtam. Egyszerűen színvonaltalan. Ha valaki csak úgy írogat egy véleményt valamiről, pl egy ilyen fórumon, az egy dolog, és megint más, ha egy nepi/hetilapban teszi ezt, pénzért (úgy értem ez a munkája). De talán már túl is ragozom ezt a témát, ha talász újabb kritikákat, copyzd be, és majd azt is lehordom :-))
Bekövetkezett, amitől mindig is rettegtünk: Sváby András humoros műsort készített. Vagy ahogy a TV2 píárosai megfogalmazták: Svábyt a nézők "a Napló után egy régi-új szerepkörben ismerhetik meg. Abban a szerepkörben, melyet eddig csak a barátai és kollégái ismertek: az ugratásban tréfát is ismerő, poéncsinálóéban". Ugratásban tréfát is ismerő, hm, na mindegy, ugorjunk.
Két, végigpoénkodott esztendő termését tekinthetjük meg keddenként Nem a te napod! címmel. Sváby, a született mókamester, akinek könnyfakasztóan vicces szilveszteri alakításait évek múltán is emlegetni fogjuk, egyedülálló, a televíziózásban eleddig ismeretlen műfajjal rukkolt elő, amikor híres ember ismerőseit tudtukon kívül hozta tréfás helyzetbe, amely poénos szituációkat a stáb az úgynevezett kandi (más szóval rejtett) kamerákkal rögzítette. Hiába, haladni kell a korral.
Elsőre mindjárt a humor egy másik nagyágyúja került terítékre; Havas Henriket úgy is ritkán látjuk a képernyőn. A szellemes kalandok sora azzal kezdődött, hogy egy álnémet menedzser valami menő karóramárka majd kétmilliósnak hazudott gagyi hamisítványát ajándékozta a tanár úrnak, s az aktus közben sokszor fölállt csak úgy, mire Havas is rendre kirúgta maga alól a széket. Ha-ha-ha, ez a Sváby tényleg egy eredeti pofa. Ám ez csak a bemelegítés volt, mert aztán Orosz József mikrofonja elé csábították a gyanútlan áldozatot - a portás nem ismerte föl Havast, ami a produkciókészítő szerint akkora hatalmas tréfa, amit illik visszajátszásban is végigörömködni -, hogy a pornóiparról szóló könyve kapcsán álbetelefonálók mókásnak szánt, valójában nevetséges kérdésekkel zaklassák. Egyébként, ha eddig valakinek kétségei lettek volna: Havas Henrik átlagos, mármint méretileg.
De az interjú alatt legalább lehetett mosolyogni, persze nem a Sváby-féle csínytevésen, hanem hogy az utómunkák során a TV2-nél letakarták a Klub Rádió logóját, nehogy már ingyen reklámozzák a kollégákat. Sőt, amikor a beszélgetés végén Havas és Orosz kisétáltak az épület udvarára, egy Kende Péter-es frizurájú férfi lépett a rádióshoz, és hátulról kedvesen átölelte, ám az ő arcát is kimontírozták, talán mert rajongásból a Klub Rádió frekvenciáját tetováltatta a homlokára. Továbbá itt, a Klub Rádió épülete előtt játszódott le az a sziporkázóan szellemes jelenet is, hogy a semmiféle énekhanggal nem rendelkező asszonyság kérte Havas segítségét televíziós nótaénekesi karrierjének elindításához.
Eztán még olyan bohókás ötleteken kellett volna nevetnünk, hogy a dedikáláson egy pornósztárjelölt ifjú hölgy fölhúzza a pólóját, a radikális nyugdíjasnak jelmezelt radikális nyugdíjas pedig jogosnak tűnő (Sváby szerint kacagtató) kritikát vág Havas Henrik fejéhez, míg a papszerű statiszta megsemmisíti a frissiben megjelent kötetet.
Később Havast vacsorára invitálta a mindig poénra kész Sváby, és ott, az asztalnál beismerte, hogy az egész napot ugratásból szervezték, és beözönlött a stáb is, mire a műsor kínos beszélgetésbe torkollott, Havas Henrik pedig csalódottan vette tudomásul, hogy egyáltalán nincs egymillió-nyolcszázezer forintos karórája. Végül Sváby András elsütötte utolsó tréfáját: Henrik, ez nem a te napod!, amihez csak annyit tehetünk hozzá, hogy András, ez nem a te műfajod!
Mind a két átverős műsorból kiderül, hogy a magyar média szereplői pénzért bármit elvállalnak. Itt most semmi rosszra nem gondolok, egyszerűen soxor már sajnálom őket, hogy a pénzért mire nem hajlandóak.
Viszont azt valaki magyarázza el nekem, miért olyan vicces, hogy valakit felkérnek egy olyan áruház reklámemberének, amelyiknek korábban sikeres reklámarca volt.
Amúgy kamu az egész. Senki nem meséli el ilyen részletesen a napját, még akkor sem, ha az valóban furcsa lett volna. Megemlít néhány dolgot, de nem így lépésről lépésre, hogy képzeld akkor beléptem az ajtón.
- A hideg kiráz, ha elképzelem, hogy ez az ember viccel - mondta nekem valaki Sváby Andrásról, és szó mi szó, ő nem a humorával lett híres, sőt azok a naplós poénok is olyanok, hogy előre kéne jelezni a képernyőn, achtung, 20 másodperc egy rettenetes tréfáig. Most meg az ajánló szerint egyenesen levetkőzi megszokott komolyságát - órákig azért nem kell ehhez gombolkoznia -, és beleveti magát a mókázásba szügyig.
Undorító, hogy mindenütt ezt az egyszemöldökű, ostobán vigyorgó, beszélni- és képernyőképtelen, visszataszító figurát mutogatják, ezt a svábibogarat. Nekem hányhatnékom van tőle.
Megkérnék minden olyan állampolgárt, akit érdekel a tvben leadott műsor arról, hogy Sváby hogyan ugratja Gyurit, legyen szíves egy intenzív mozdulattal húzza ki a vastagbelét a száján.
Jézusom meddig leszünk még ilyen még ilyen barmok hogy mindent beszopunk amit elénk raknak???
