Ez nem a mese kategóriája... Kimentek a tatárok, újáépült az ország és a magyarok boldogan éltek míg meg nem haltak...
A korszak, a tizenharmadik század második fele a feudális anarchia kora Kelet-közép-Európában: ez az interregnumok és a kiskirályok kora. A feudalizmus válságba jut, hogy aztán ez a válság még jobban elmélyüljön. De ez a hallatlan valyúdás szüli majd meg a rendi Európát és idézi majd elő végső soron a XIII. század első felében még pozíciójában oly megrendíthetetlen egyház válságát...
Amit itt előttem leírtak, az tökéletesen igaz, de azt látnunk kell, hogy a tizenharmadik-tizennegyedik század fordulója Európában ennek a folyamatnak talán legmélyebb pontja, s ez lesz majd a tizennegyedik század második fele is, mikor egy rövig gazdasági konjunktúra és társadalmi fejlődés után Európa 1348 után ismét visszazuhan a poklok poklába.
Ami nálunk történt az ennek a folyamatnak szerves része. IV. Béla viszonylag nyugodt uralkodása után az ország ismét feudális anarchiába süllyedt, akár csak II. Géza halála után alig száz évvel előbb. Az anarchia végén azonban kihalt az Árpád ház, és interregnum következett, akárcsak a Heilige Römische Reichben II. Frigyes halála után. És mégis: Magyarország a XIV. században, az Anjouk idején Európa vezető hatalmává emelkedett: miközben a nagyhatalmak történetük legnagyobb válságát érik meg, Magyarország lesz Európa legfejlettebb állama. Még száz évvel sem vagyunk a tatárjárás után, és Károly Róbert máris Európa vezető nagyhatalmává tette országunkat. A kor olyan vezető hatalmává, amilyen Szent István, Szent László, II. Géza vagy III. Béla idején volt.
Magyarországon ez a folyamat viszonylag gyorsan, kétszázötven, háromszáz év alatt lezajlott, míg a nyugat-európai monarchiáknak öt-hatszáz évre volt szükségük a központi hatalom ilyen végzetes meggyengüléséhez. "
Nahát, azok a bráv németek,milyen sokáig húzták...
"A tatárok hatalmas pusztítása után legalább 100-150 éves békés korszaknak kellett volna következnie. Miért nem győzött a békevágy?"
Az okok a hűbéri társadalom belső ellentmondásaiban keresendők.
Először, amikor a hűbéri állm megalakul, a gazdaság alapját képző földbirtokok döntő többsége, a katonaság nagy része az uralkodó kezében összpontosul. Ez alkotja az állam működtetésének gazdasági és katonai alapját.
Idővel azonban a birtokokat az uralkodók generációi elosztogatják, a gazdasági alapok megrendülnek, a kiskirályok magánhadseregei összemérhetőek a királyi hadsereggel. Ezt a folyamatot egy-egy erőskezű uralkodó tudja lassítani, de nem tudja visszafordítani.
Magyarországon ez a folyamat viszonylag gyorsan, kétszázötven, háromszáz év alatt lezajlott, míg a nyugat-európai monarchiáknak öt-hatszáz évre volt szükségük a központi hatalom ilyen végzetes meggyengüléséhez.
Az ilyen gazdasági-társadalmi folyamatoknak semmi köze a tömegek békevágyához.
Nem talált. A 80-as évek Walter-féle könyve ezt a korszakot éppenséggel kirészletezi, az azt megelőző 50-60 évről meg gyakorlatilag semmit sem szól. /Mondjuk ennek itt nincs nagy jelentősége./
Az 1348-49 után Mohácsig bekövetkezett 1360-as, 1374-es, 1380-82-es, 1400, 1412, 1430, 1438, 1441, 1452-57, 1461, 1468, 1475, 1479-80, 1482, 1495-97, 1509 és 1520-as pestisjárványokat sem nagyon emlegeti senki.
Sötétben tapogatózva - központi hatalom meggyengülése?
Tényleg, Csák Máté, Kun László, Kopasz Borsa, Güssingi Henrik (vagy ő már német?) - ezekről tanulnak az iskolában? Anno nagyon érintőlegesen voltak csak említve.
