Ormos Mária: A történelem vonatán Bő két évtizeddel ezelőtt egy már elhunyt kitűnő történész, Szücs Jenő a Valóság című folyóiratban nagyobb írásban elemezte az akkortájt új erőre kapott honi okkultizmust: a hun-magyar, a sumer-magyar rokonságot hirdető meg a többi hasonló "elméletet". Főbb megállapításai - hogy ti. végső soron a történeti tudat, a történelmi (ön)szemlélet kóros zavarairól van szó - és az azokat alátámasztó argumentáció azóta sem vesztettek érvényességükből. Nem véletlenül idézzük föl e hajdani munkát: Ormos Mária jelen tanulmánykötete ugyancsak szenvedélyesen száll szembe a történetírás kontárjaival, s próbál a helyére tenni jó néhány tévhitet és mítoszt, legyen szó Trianonról, a nemzetiszocialista államról vagy éppen a Horthy-korszakról. A szerző minderről közérthetően igyekszik beszélni, hiszen könyvének egyik tézise épp az, hogy számos, valóban értékes, ráadásul a témaválasztása okán közérdeklődésre is joggal számot tartó tanulmány azért nem képes alakítani a közgondolkodást, mert a szakszövegek világa túlontúl eltávolodott a história iránt érdeklődő laikusokétól. Ormos Mária a történettudomány nyelvezetének bulvárosításával kísérletezik e szövegekben - s a végeredmény egy jól olvasható, de a vállalt szándék miatt olykor önismétlő, itt-ott feleslegesen túlmagyarázó, helyenként szakállas közhelyekbe torkolló szöveg. (Például: "A történelmet nem lezárni és nem is büntetni kell, hanem megérteni, és amennyire lehet, levonni belőle a levonható következtetéseket.") Mindazonáltal maga a felismerés - valamit tenniük kell a céhbelieknek is a mind burjánzóbb és népszerűbb történelemhamisítások ellen - rokonszenves. Már csak azért is, mert a szerző több évtizedes tapasztalattal rendelkező oktatóként nyilván sokszor szembesült azzal az elképesztő színvonalromlással, ami a felsőoktatási intézmények (s különösen a főiskolák) történelem szakos átlaghallgatójának - a jövendő tanárának - a felkészültségét jellemzi.
2006. április 12. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. április 12. 16:40
Profilváltás, választékszűkítés - ez a válasza a kiadóknak arra, hogy folyamatosan csökken a fizetőképes kereslet a tudományos és szakkönyvek iránt.
"Túlzás nélkül mondható, hogy tavaly drámaira fordult a tudományos, szak- és felsőoktatási könyvek kiadásának a helyzete" - jelentette ki a HVG-nek Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója. Az egyesülés adatai szerint ugyanakkor az egész könyvpiacot tekintve nőtt a forgalom: 62,7 milliárd forintot tett ki 2005-ben, közel 8 százalékkal emelkedve az előző évihez képest. Ebből a tudományos és szakkönyvek 9,5 milliárd forinttal, 15 százalékkal részesedtek, ez pedig az utolsó két évben 5 százalékpontos visszaesést, több mint 2 milliárd forintos forgalomcsökkenést jelent. Gyurgyák János, az Osiris Kiadó igazgatója szerint a számok által mutatottnál is nagyobb a gond. Szerinte "mindenki jobb képet vág, mint amilyen helyzetben van, adatszolgáltatáskor nem vallja be, mik a tényleges számok". Az érintett kiadók behúzták a féket. "Voltak olyanok is, akik bepánikoltak" - érzékeltette a körülményeket Lelkes Lajos, az agrártudományok vezető kiadója, a Mezőgazda igazgatója és az MKKE elnökségi tagja. Pedig - mint elmondta - egyes tudományágak kiadói (mint az agrár, a gazdasági, a műszaki vagy az orvosi) még aránylag jó helyzetben vannak, hiszen a mérnökök, orvosok, vállalkozók megveszik azokat a szakkönyveket, tudományos újdonságokat tartalmazó köteteket, amelyek munkájukhoz szükségesek. A gazdasági jogszabályok folyamatos változása nyomán a jogi vagy számviteli könyveket kiadók számíthatnak a legnagyobb keresletre.
A humán tudományok kiadói vannak igazán gondban. "Egy pedagógus a 3 ezer forintos könyvet már visszateszi a polcra" - mondta Lelkes. Ezért a társadalomtudományi kiadók felhívják a figyelmet arra, hogy magyar nyelven szakkönyvet kiadni egyszerűen nem lehet az állam támogatása nélkül, egyrészt a piac kis mérete, másrészt a vásárlóerő szerénysége miatt. "Aki magyar felsőoktatást, magyar kulturális identitást és demokratikus társadalmat akar, annak akarnia kell a tudományos könyvkiadás finanszírozását is" - érvelt Miklós Tamás, az Atlantisz Könyvkiadó igazgatója. Igaz, hogy egyre többen idegen nyelven olvasnak szakirodalmat, a természettudományoknál ez "legfeljebb" azt eredményezi, hogy elsorvad a magyar szaknyelv. Ám ha "csak az idegen nyelven író-olvasó elit fér hozzá bizonyos, a világot foglalkoztató nagy témákhoz, a köznép pedig szellemi proletárrá válik, akkor minden demokráciáról való fecsegés eleve üres szó" - mondta Miklós. A Balassi Kiadó igazgatója, Kőszeghy Péter szerint olyan könyveket, mint az általuk kiadott, tízkötetesre tervezett, a könyvtárosok által az év könyvének választott Magyar művelődéstörténeti lexikon, nem is lehetne állami támogatás nélkül megjelentetni. "Eddig öt kötet jelent meg, de egyelőre nem tudom, a hatodikat például milyen pénzből tudom kiadni" - mutatott rá a finanszírozási bizonytalanságra Kőszeghy.
A tudományos könyvek piaca a felsőoktatásra támaszkodhatna. Az 1990-es évek közepén sikerült is egy kiadástámogatási programot elindítani, akkor egy év alatt 1 milliárd forintot adott az oktatási tárca erre a célra. Az idők folyamán ez a segítség jelképessé zsugorodott, tavaly mintegy 100 millió, az idén valószínűleg ennél is kevesebb pénz jut rá. A források csekély volta mellett Miklós szerint "a támogatási rendszer kiszámíthatatlan, preferenciái pedig tisztázatlanok". Kőszeghy elmondta, még a megítélt kevés pénzt is nehéz kisajtolni az államapparátusból, előfordult, hogy több mint egy évet vártak pályázaton elnyert pénzükre. A többi forrás még esetlegesebb: az Atlantisznak például sikerült tervezett Platón összkiadása tíz kötetére pénzt szerezni a nemzeti kutatás-fejlesztési programból, sőt cégek is támogatják egyes könyveiket, például a T-Mobile vagy Bock József borász. Emellett pénzügyi támogatást kapnak német és francia alapítványoktól - természetesen német és francia könyvek magyar nyelvű megjelentetésére.
A kiadók helyzetét rontja, hogy egyre nagyobb méreteket ölt a fénymásolás, sőt gyakran a tanárok osztanak kópiákat a diákoknak. "Miután én befejeztem az egyetemet, könyvgyűjteményem volt, a gyermekeinknek már csak xeroxgyűjteménye lesz" - mondta Kőszeghy. Az üzleti célú fénymásolás elvileg büntetendő, de nehéz leleplezni. "A napokban kaptam egy nyomozásmegszüntető határozatot, mely szerint Szegeden 5200 forint értékben károsították meg kiadómat a fénymásolók; ez lett a nyomozás eredménye" - mesélte Gyurgyák.
Lelkes szerint előremenekülni nincs mód, minden tudományos kiadó szűkíti tevékenységét. Az Enciklopédia azért megpróbál új utakra lépni. Mint F. Almási Éva igazgató elmondta, olyan online kereskedést nyitnak, amelyben a boltokban nem kapható tudományos könyveket és folyóiratokat kínálják majd. A terjesztés amúgy is e szektor nagy gondja, a nagy terjesztők csak bizományba s mintegy 40 százalékos jutalékért vesznek át könyveket. A tudományos könyvek nagy része nem is érdekli a hálózatokat, mivel azokat kis példányszámban és aránylag hosszú idő alatt lehet értékesíteni. A Mezőgazda mindezen nehézségek miatt például harmadára csökkenti új kiadású műveinek számát, míg az Osiris ennél is nagyobb mértékben, a csúcsot jelentő 360 helyett már kevesebb mint ötven új könyvet jelentet meg az idén.
A Ligeti-féle Mongolok titkos története fenn van a neten is. Amikor eladtam a könyvtáramat tavalyelőtt, a Központi Antikvárium vezetője azt mondta nekem, hogy ez is egy ritkaság, náluk több százan jegyeztették elő (de azt hiszem, még azévben újra kiadták, ettől függetlenül a gyűjtőknél ált. az eredeti kiadás ér többet).
Egyszer, amikor vagy 6-7 éve dedikálta egy rakat könyvemet, volt vele egy másik férfi, akinek a kezébe akadt ha jól emlékszem, a Szélhámosok könyve c. kis kötet, aminek az elülső borítóján egy jóseggű nő szerepelt. Ez a tag megjegyezte, hogy milyen jó a borító, mire Nemere azt mondta, hogy "Azt nem én csináltam" :) Aztán valahogy a Titkok könyve 3-ra terelődött a szó, amit szintén dedikált, és flegmán valami olyasmit mondott, hogy nem sokat dolgozott vele, de "mindegy, csak vigyék" :))
MINDENKIHEZ!!!!!!!!!!!! Találtam egy gyöngyszemet!!!!
Gyönyörű borító, jó minőségű papír,kb. 1000 oldal.
Cím: (Ha jól emlékszem) Magyarország története
Rögtön az első oldalon közli,hogy senkihez nincs közünk, a csodaszrvas legendát loptuk máés népektől,hiszen Japántól Angliáig minden népnél megtalálható.
A hun magyar kapcsolat olyan mint a dáko-román elmélet.Hazugság, hogy a magyarokat hungarusoknak(onoguroknak) hívták, stb.Idáig jutottam.
A szerző a nemzetközileg elismert és nagyra becsült kutató történész:NEMERE ISTVÁN:)))))))
A tudományos alapozottságú ámde népszerüsítő és közérthető múvek kiadásásnak
az anyagiak sem lehetnek annyira akadályai, hiszen Illig és Földi könyveire ad valaki pénzt és biztos nem az állam.... szóval, szerintem akarat kérdése.
Az én szüleim nem különösebben érdeklődtek a töri iránt. Anyai nagyapám viszont sokat mesélt a 2. vh-ról meg az azt követő fogságról, malenkij robotról.
Emlékszem, hogy negyedikes koromban elkezdtem bújni az unokatesóm általános iskolai törikönyveit. Azt hiszem, akkor kezdett el érdekelni a történelem.
Szerintem elsősorban nem a könyveivel van a probléma, hanem,hogy elérhetőek,míg a tartalmasabb munkák drágák.Nincs összehasonlítási alapja a laikusnak.
Egyébként a 80-as években én is katonatiszt voltam.Akkor már sok minderől lehetett a seregben beszélgetni, de a szovjet hadművészet az tabu volt.Azt lehetőleg csodálni kellett.Tanították is, de volt azért néhány hadtörténelem tanár,aki az előadásokon rámutatott néhány kényes pontra.:)) De összeségében nem lehetett vitatéma, m,ert győztek,és ez igazolta őket.:)))
A német barátság? Most úgy látszik, divat.Lehet elemezni őket, de elfogulatlanul kéne megtenni.
Is. Meg ugyebár jól mutat a publikációs jegyzékben is... Még akkor is, ha feltűnő módon ugyanazt a tanulmányt jelentetik meg több éven keresztül más és más lapban.
"Jó szám nekem tetszett de amikor családban szóba kerólt Illig nem tudtam elmagyarázni az olvasott érveket annyira szakmaiak voltak, laikusoknak nincs az a hátterük hozzá."
Az is probléma lehet, hogy hülyének nézik a másikat.
Én is elolvastam néhány könyvet tőle, az egy dolog, hogy ő is átírja a történelmet sok helyen, néhány dolgoban talán még igaza is lehet; de eközben nemegyszer ellentmondásba keveredik még önmagával is.
Szinte szóról szóre fogalmaztad meg Földi-vel kapcsolatos gondolataimat, miközben olvastam a fórum róla szóló részét. Sok helyen nem hivatkoznak rá és nem véletlenül. Nekem elég sok könyve megvan, mivel nagyon olcsó és elég sok olyan adatot tartalmaz amihez manapság nehéz hozzáférni. Pl azóta tudom, hogy mikor volt a 30 éves háború. Németbarátsága túl megy számomra egy határon. Magáról azt írja, hogy aktív pályafutása során kezdte írni a könyveit a fia számára, hogy mást tanítson neki mint a hivatalos iskola. Az számomra is érdekes, hogy a MN-nél, hogy adta el magát. Magamról annyit, hogy műszaki végzettségű, de a történelem után mindig érdeklődő és magamat gondolkodó embernek tartom. Ezért is írtam ebbe a topikba miután elég sokat olvastam a történelem témájú topikokat. Majd jönnek egyéb gondolatok is talán.
Megfelelő kritikai érzékkel kell olvasni:) Egyébként azt is mondhatnánk rá, hogy erősen németbarát szemléletű, bár néha a nácikat kötelességtudóan megdorgálja a túlkapásokért. Valóban nyugdíjas katonatisztnek aposztrofálja magát, s nagy kaméleon lehetett, ha ezekkel a nézetekkel lehúzott pár évtizedet a Néphadsereg kötelékében. Lelki szemeim előtt lebeg, hogy az oroszokkal vodkázások közben Rommelt és Mansteint istenítette:) Na, ez már sci-fi lett volna:)
Sokminen elhangzott itt, ugy egyben irok ezekről egykét gondolatot.
1 Elefántcsonttorony. Hát igen Illig az nagy csapás lehetett, de a reagálás csupán annyi volt hogy megírták a RUBICON 2003/5-ös számot. Jó szám nekem tetszett de amikor családban szóba kerólt Illig nem tudtam elmagyarázni az olvasott érveket annyira szakmaiak voltak, laikusoknak nincs az a hátterük hozzá. Ja és a szám végén egy cikkben kijelentik az irók hogy nem szakmai gőg vagy közvéleménytől elzárkózás miatt nem támadtak cikkek tucatjaival Illig ellen, hanem mert csak " vitázni, valódi vitát olytatni csak valós érvekkel lehet és érdemes" Igen egy szakmabeli valóban igy érvelhet és el is fogadhatja, de a nem szakmaibeliek azt látják ha figyelik hogy nincs visszhang... szóval ott a Toronyban sem mernek gondolkodni, csak saját köreiken belül...
2 Középiskolai oktatás. Ami a legtöbb ember történelemképét megrajzolja. Ma már nem kimondottan a kommunista töritanítási szemlélet az uralkodó, azért egykét átképzésen a legrégebbi tanároknak is átt kellet esniük szerintem. Gond inkább szerintem a ló másik oldalára eséssel lehet, a "hagyományos magyar sérelmi tudattal". Most ez inkább a kerékkötő. Minket elárultak mindig, a nevüket is tudjuk, ők az okai mindnennek. Szapolyai, Károlyi Sándor, Görgey Artúr, Károlyi Mihály. (messzebb ne menjünk) (Biztos jópár tanár van aki II Zrinyi Miklós vadkanos balesete után elsüti a poént a Bécsi Múzeumban őrzött puska és feliratáról)
3 Történelemtől függetlenül, a mai médiákban nem találkozni olyannal ahol a napi hír egy-kétmondatos felolvasásán kivül bármi mást is megtudna az adott esemény hátteréről az hírfogyasztója. Ha van is ilyen müsor, vagy éjjel beszélgetnek az Elelfántcsonttorony lakói alignézettségnél, vagy valami olyan hírháttér-magyarázást adnak a nézőnek amely egykét kérdés egy szakértőhöz a sztárriportertől és kész.
Nagy hatása van viszont a képeknek, TV vagy fotónak, amelyről nem tudni hogyan is készült valójában, mit is ábrázol valójában. Az alámondott szöveg az pedig lehet akármi. (Michael Moore) És az elsőként közölt szenzációs vagy megdöbbentő hír két nappal későbbi tényekkel igazolt cáfolata ugyan kit érdekel.
Kérdem: Létező személy Földi Pál? Annyi témában jelenik meg könyv a neve alatt,hogy nehezen tudom elképzelni, hogy mindre rálátása lenne, plussz ideje forrásokat kutatni,stb.
Az a Mongolok Titkos Történelte Földi páltól van, és a mongolok történetével
foglalkozik.
Kérdezném: Létező személy a Földi pál? Annyi témában jennek meg könyvek a neve alatt, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy valakinek ilyen sok területre lenne rálátása, ideje forrásokat kutatni stb.
A neten sok hülyeség, pontatlanság, sőt sokszor tudatos hamisítás található - utóbbira egy eset.
A múlt héten éppen világháborús témában nézelődtem, s a Fehérvár környéki harcokról találtam magyar honlapon egy jó hosszú tanulmányt, marhára részletes leírásokkal. Szovjet szerzője szerint, ha összeadjuk annyi német tankot lőttek ki, amennyivel valójában nem is rendelkeztek... mindez eredetileg 1970-ben jelent meg írásban valamelyik magyar kiadványban ( idézhetnék a Kossuth Rádiót 1956-ból hazudtunk minden időben, minden hullámhosszon... ), de ennél érdekesebb, hogy valaki szépen bepötyögte és feltette a netre - s még egy lábjegyzettel se tette mellé a végén, hogy az itt közöltek valóságtartalma vitatott.
