Mintha az én tanulási szokásaimról írtál volna. Meg is látszott a jegyeimen, sajnos.
Ami pedig a ponyvát illeti, az egészen durvákon van valami összetéveszthetetlen bélyeg. Talán jó lelki fülekkel ki lehet belőlük hallani a szerző sóhaját: Te jó ég, még ötven oldal! Rablók! Ennyiért máskor nem szenvedek nekik!
Azonkivül az is érzik, hogy közönyösek alakjaik, történetük iránt. Tudom, Flaubert óta divat az impassébilité, de ha ponyvaíró próbálkozik vele, hát hideg lesz, mint a döglött hal.
Szerintem inkább a társadalom átalakulása az ok, mint a könyvárak. Én igazi könyvbuzinak tartom magamat, de még magamon is észrevettem, hogy sokkal kevesebbet olvasok, mint mondjuk 10 éve. Egyszerűen egy csomó minden más lehetőség adódik, mint az olvasás.
A legtöbb embernek például - gondolom én - a TV egy igen csábító alternatíva. Könnyű bekapcsolni és ottragadni előtte, pláne, hogy mindenki megtalálhatja a számítását, mert annyiféle csatorna van ma már.
Esetemben például egyértelműen az internet a felelős azért, hogy nem olvasok elég könyvet. (Jó, én is tehetek erről, minek mindig a gép előtt ülni.) Mert internetezni és olvasni is, egy kicsit már sok lakáson belüli tevékenység, akkor inkább elmegyek biciklizni, vagy edzésre. Tehát az internetezés az olvasás elől veszi el az időt nálam.
Emlékszem a régi szép időkre, amikor anyám benyitott a szobámba, és ott tanultam. Aztán ahogy kiment, felnyitottam az íróasztalomat, és folytattam tovább az aktuális könyvet, amit olvastam, mert akkor mindig olvastam valamit, volt hogy párhuzamosan 5-6 könyvet is. (Mert ugye kellett Maupassant, a szépérzékemnek, kellett Stephen King, ha épp borzongani vágytam, stb.) :D
Örültem a topicnak, mert hasonló témában írom a szakdolgozatomat... nem könnyű megválaszolni a kérdést, mert nincs éles határ a ponyva és a "valódi" irodalom között.
Gyors körkérdést végeztem anno az ismerőseim körében és volt, aki pl. a Száz és magányt is ponyvának vélte.
Attól ponyva, hogy sem tartalmában, sem gondolatiságában, sem nyelvezetében nem ad az olvasónak semmi újat, hanem már bevált sémákat ismételget. Nincs benne eredetiség.
"...ma a sikerkönyvekbõl is csak néhány ezret lehet eladni."
- hát ennek gondolom az az oka, hogy nagyon drága lett (mármint a könyv), illetve a népek kinézet alapján vásárolnak könyvet, nem tartalom szerint. Ez meg szintén felfelé veri az árakat
(hol vannak már az olcsó könyvtár salátává olvasott kötetei..)
Egyetértek veled, de nincs éles határ. Rejtõt a ponyvaregény-írók közé szokták sorolni, de azon belül az ígényesebbek közé tartozik. Nagyobb baj szerintem az, hogy míg 20-25 éve egy egy szépirodalmi könyvet ki lehetett nyomni akár 200e példányban is, ma a sikerkönyvekbõl is csak néhány ezret lehet eladni.
Attól, hogy valami bestseller, még nem biztos, hogy ponyva. Bár tény, hogy sok közöttük a hulladék, de hát ha erre van igény?
Például a Harry Potter abszolút bestseller, de nem lehet rámondani, hogy ponyva. Jó, nem szépirodalom, de rendkívül ötletesen és igényesen megírt mű. De mondhatnám a Gyűrűk Urát is, amit szintén rengetegen olvastak, mégsem ponyva.
Igazad van, de vitatkoznék a "szemét" megfogalmazással.. Hiszen Rejtő könyvei, vagy akár Bourrough tarzan könyvei is ponyvák voltak, ám mégsem vethetők össze napjaink rettenetes könyveivel..
Észrevettem hogy a legdurvábbakat a metró mozgólépcsőjének hirdetőfelületén lehet felfedezni, mint kukikönyv, puncikönyv, divatosszingli-könyv, stb.
A válasz lényegét már alant megírták. Valóban olyan könyvek voltak ezek, amelyeket csak vásárokon vagy más alkalmi elárusítóhelyen kínáltak. Minden szempontból igénytelen portékák voltak. Sajnos azt kell tapasztalnom, hogy ma már ezek a szemetek beköltöztek a könyvesboltokba, s lassan kiszorítják a valódi irodalmat. De szemérmesen most a besztszeller nevet ölti magára. (Még jó, hogy nem zeller! :-) )
Ne tessék félreérteni! Nem az a jó könyv, amit ugyan megvesz az ember, de soha nem olvassa el.
