Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai regény mestere, Az ötös számú vágóhíd, A majomház című könyvek szerzője.
http://index.hu/kultur/klassz/von070412/
"Délután ötkor érkeztek az amerikaiak Drezdába. Kinyitották a marhavagonok ajtaját, és ebben a keretben megpillantották a várost, amely olyan gyönyörű volt, amilyent a legtöbb amerikai még soha életében nem is látott. Kusza és érzéki és bűbájos és képtelen volt a város kontúrja. Billy Pilgrim úgy érezte, olyan ez, mint a mennyország a vasárnapi iskola képeskönyvében.
Valaki azt mondta mögötte a marhavagonban:
– Oz, a csodák csodája.
Én voltam. Én voltam az. Az indianabeli Indianapolison kívül addig más várost még sohasem láttam. "
Egyszer régen valaki azt mondta, talán olvashatnék Vonnegutot. Azóta áldom a nevét. Nagy kedvencem volt (és marad is), valószínű nem szerette volna, ha sírunk a halálhírén, de azért elég nehéz megállni, hogy pár könnycseppet ne ejtsek. Inkább elolvasom a Börleszket, amit a leginkább kedvelek.
A könyvekről és irodalomról szólván, érintőlegesen bemásolok ide egy sírfeliratot. Szerintem Vonnegutnak teccene.
The body of B. Franklin, Printer (Like the Cover of an Old Book Its Contents torn Out And Stript of its Lettering and Gilding) Lies Here, Food for Worms. But the Work shall not be Lost; For it will (as he Believ'd) Appear once More In a New and More Elegant Edition Revised and Corrected By the Author.
A pontos idézet(közben sikerrült megnyitnom az oldalt):
"Ha egy tralfamadori megpillant egy holttestet, csupán arra gondol, hogy a halott személy abban az adott pillanatban rossz állapotban van, ám ugyanaz a személy számos más pillanatban remekül érzi magát. Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: „Így megy ez.”
Az Ötös számú vágóhídban van, csak most nem tudok hozzájutni a teljes szöveghez, így csak emlékezetből: "Ha valaki meghal, azt mondom, az illető éppen meglehetősen rossz állapotban van. Ám számtalanszor van jó állapotban. Mindig azokra a pillanatokra kell koncentrálni, mikor éppen jó állapotban van az ember." Nem tudom pontosan idézni, de talán ideillik.
Búcsúztatóként valami kevésbé szokványos illene hozzá, nem? Amelyikben van egy pici fricska, hogy az ember ne csak egy író elvesztését érezze és efelett búslakodjék, hanem valami kis pozitív dolog is kerüljön a búbánatoskodásba.
- Hamarosan elérkezik az ötvenedik születésnapom, Mr.Trout - mondtam. - Másféle évek következnek.Megtisztulva, megújulva akarom várni őket. Hasonló lelki szituációban Tolsztoj gróf szabadon engedte jobbágyait, Thomas Jefferson szabadon engedte rabszolgáit. Én szabadon engedem műveim minden szereplőjét, akik oly hűségesen szolgáltak írói pályafutásom alatt.
- Ön az egyetlen, akinek meg is mondom - folytattam. - A többieknek ez az éjszaka ugyanolyan lesz, mint minden más éjszaka. Álljon föl, Mr.Trout!Ön szabad. Ön szabad!
Trout sután feltápászkodott.
Kezet ráztam volna vele, de a jobb keze megsebesült.Így hát mindketten csak lógattuk a kezünket magunk mellett.
Tiszteletbeli elnöke vagyok az amerikai humanisták AHA néven ismert szövetségének. E lényegében funkciótlan minőségben a nemrég elhunyt, lenyűgözően termékeny író és tudós, a nagy Dr. Isaac Asimov megüresedett székét foglaltam el. Az AHA elődöm tiszteletére tartott emlékmiséje során többek között a következő mondat hagyta el a számat: "Isaac már az égben jár." Az egybegyűlt humanistáknak mulatságosabbat nem is mondhattam volna. Csak úgy gurultak a nevetéstől. Egek! Percekbe tellett, mire legalább az ünnepélyesség látszata helyreállt.
Ezt a viccet természetesen még első - véletlenül bekövetkezett - halál közeli élményem előtt sütöttem el.
Amikor elérkezik az időm, és magam is csatlakozom a mennyei kórushoz, vagy mihez (amitől egyébként az Isten óvjon meg), remélem, valaki így szól majd: "Ő már az égben jár." Ki tudja? Lehet, hogy mindezt csak álmodom.
A síromon mindenesetre ez álljon: "Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj." A pokolba is, könnyen megúsztam, akármi volt is az, amit átéltem.
