Amikor a Mátrix-ban másodszor megy el Neo szeme előtt ugyanaz a fekete macska, Trinity úgy magyarázza meg számára a déjá vu élményét, mint hibát a mátrixban. A pszichológusok szerint valójában az emlékezetünk hibája mindez. Olyan múltat idézünk ilyenkor, amely valójában sosem létezett.
A déjá vu történeti leírása az irodalomban igen számottevő, mivel az írók és költők gyakran a tudósoknál talpraesettebb megfigyelők. A déjá vu-szerű élmény első említése Szent Ágostonnál történik, időszámításunk előtt 400-ban. Sir Walter Scott úgy forgalmazza meg, mint az előző létezés élményét, de Dickens, Tolsztoj és Proust is leírja a maga hétköznapi formájában.
A tudósok körében a déjá vu időről időre új elnevezést kap: hívták már "paramnéziá"-nak és "az emlékezet illúziójá"-nak is. A kutatás első hulláma az 1890-es években indult, amikor prominens pszichológusok azon vitatkoztak, hogyan tehetnének különbséget a paramnézia fajtái között. 1896-ban egy tudományos tanácskozáson a neurológus F. L. Arnaud tesz javaslatot arra, hogy egyesítsék ezeket a leírásokat a déjá vu terminus alatt. Ő ismerteti Luis, a harmincnégy éves nő esetét is, aki maláriából épült fel, s utána újságcikkekről úgy vélte, azokat már olvasta valahol. Luis úgy érezte, szinte minden élményét átélte már korábban, mintha egyszerre létezne két idősíkon. Arnaud professzor elvitte a fiatal nőt Pasteur temetésére is, hogy lássa, arra is emlékszik-e. Emlékezett.
A behaviorizmus huszadik századi népszerűvé válásával a déjá vu kutatásának csillaga leáldozott. A behaviorizmus pszichológiai irányzata a személy szubjektív élményeivel szemben pusztán a viselkedést tartja vizsgálatra érdemesnek, így a déjá vu értelemszerűen kiesett az érdeklődés fókuszából.
A tudományos vizsgálatok csak annyira vállalkoztak, hogy kérdőíves formában feldolgozzák a vizsgálati személyek korábbi déjá vu élményeit. Ezek szerint az emberek 3090%-ának volt már élete során ilyen tapasztalata, a legjellemzőbb becslésnek mindenesetre a kétharmadost tartják. A kutatások szerint nyolc-kilenc éves korban fordul elő először, ami arra utal, bizonyos fejlődési szintet el kell érnie az agynak ahhoz, hogy a jelenség előjöjjön. Ha azonban egyszer előfordul, egyre gyakrabban esik meg az illető húszas-harmincas éveiben, s főként olyankor, ha fáradt vagy feszült. A vizsgálatok azt mutatják, az idő előrehaladtával csökken a gyakorisága, bár a kutatók nem tudják pontosan megmondani, miért. Másrészt pedig idős korban jön elő néhány esetben az az intenzív formája, amit Chris Moulin páciensének esete szemléltetett.
Számtalan tudományos elmélet létezik a jelenség okainak leírására. A kettős feldolgozás hipotézise szerint déjá vu esetén két, normális esetben elkülönült agyi folyamat aktiválódik rossz időben. Úgy lehet mindezt a legegyszerűbben elképzelni, mint egy magnószalag két fejét: az egyik rögzíti, a másik lejátssza az élményeket.
A magyarázatok szerint az agy valami módon félreérti a hasonlóságot a jelen szituáció és egy valós emlékkép között. Egy szék, amely hasonlít egy másikra a nagymama nappalijából, az elmélet szerint beindíthatja az érzést, hogy ez az új hely valahogyan ismerős. A kettős érzékelés hipotézise szerint az agy ilyenkor hirtelen megzavarodik, ugrál jelen és múlt között, s amikor visszatér a jelenhez, valódi emléknek tűnik a jelen helyzet. Semmilyen garancia nincs természetesen arra, hogy minden déjá vu élmény mögött ugyanez az egyetlen ok áll. Ahogy egy gyomorfájást is számtalan dolog okozhat, itt is lehetséges akár négy-öt különböző mechanizmus is...
http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/061028/ej10.html
Ja, ez tökre tetszik!: Ha még ezek után is helytelenkedsz, leredukáltatom az életfunkcióidat a negatív tartomány irányába egy szöges buzogánynak általa, mellyel kitartón foglak ütlegelni, morcos ábrázattal.
Mit irigykedel jóember? Két hosszú esztendőn át törted a kongó tar koponyád ezen az elmétlen megnyilatkozáson? Erőteljes dorgálásban foglak részesíteni - azt akarod? Ha még tovább disznólkodsz itten, böllérre eresztelek! Lecséphadarom azt a póri fejedet a fogammal, megmarcangollak, és végül kardélre hánylak! És ha még ezek után is helytelenkedsz, leredukáltatom az életfunkcióidat a negatív tartomány irányába egy szöges buzogánynak általa, mellyel kitartón foglak ütlegelni, morcos ábrázattal.
Most nem azért, seeeeemmmi bajom nincsen veled, de te teljesen komplett agyalágyult vagy, aki sok mesefilmet nézett meg tévét, és nagyon unatkozik??? :)
Csodálkozék tengernyi idődön jóember, hogy eme ásatag témát előkaparád holmi kicsinyes nyelvészkedés miatt az süllyedő mocsárból. Mindazonáltal eme elsőbben fontos kérdésben segítőleg nem szólottál Godefroynak, ezért óva intelek!
HALÁL REÁM, HA EZT HAGYNÁM!!!
Ebadta galád mágusai, úgy őrzék körmükszakadtáig az titkos pergemeneket, hogy hozzáférni szépszerével nem tud emberfia. No majd megpirongatom az nemesi kardommal az elátkozott fattyakat. HARCRA FEL, GYŐZNI KELL!!!
Elsőbben is bocsánatodért esedezem nemesúr, amiért neved helytelenül róttam a tegnapi nap erre a pergamenre! Fölötte érdekes dolgokat mondsz, amik bár megérinték elmémet, megértésükhöz csekély az én értelmem. Lehetséges volna hogy az egész időutazást csak álmodám egy emberes dorbézolást követő hajnalon? Boszorkányság ez, én mondom néked, de megtalálom azt a gaz némbert, aki eme rút tréfát űzé velem, és máglyán lakol majd bűneiért!
Bosásson meg nékem Uraságod amennyiben magyarázatomban oly szavakra fog lelni, melyek felettébb idegenül csengenek az Uraság számára, de ebben az esetben egy kis bibliotékumi utánatudakolódás segítségével ezen szavak megfejthetővé válnak az Ön becses személye számára is.
Szóval nem arra gondoltam, hogy az alvás közben megálmodott dolgok a későbbiekben a valóságban is ugyanúgy megtörténnek, mert ez ugye nagyon messzire vezetne: jóslás -> predesztináció stb. (persze lehet, hogy így van, de az akkor nyagyon lehangoló lenne). Csak arra gondoltam, hogy álmainkban rengeteg minden történik velünk, sok helyszínen járunk, emberekkel találkozunk. Aztán persze ébredéskor ezek nagy részére nem is emlékszünk, de valahol mélyen el kell, hogy raktározódjon bennünk. (Állítólag az álmodás, alvás közben vésődnek be a hosszú távú memóriánkba a rövid távúból az információk és még ki tudja, hogy mi is történik akkor pontosan?) Aztán valamikor a későbbiekben; napok, hetek, hónapok múlva valami hasonló helyzetbe kerülünk a valóságban és ekkor előugrik valahonnan a mélyből egy nagyon hasonlóan megálmodott élmény. Lehet hogy ez csak egy benyomás, szag, kép, színek, érzések, személyek stb. Sőt jó esetben (a nagyon dúrva déja vu-nél) egyszerre több ilyen is stimmelni fog. Röviden ennyi. Egy picit kusza voltam, de hát ugye ez nem egy konkrét tudományos tétel.
Közben felötlött bennem egy másik megoldás is: a reinkarnáció. Azaz egy előző életünkben átélt eseményhez nagyon hasonló történik velünk és valamiért (talán mert ez akkor nagyon fontos esemény volt az akkori életünkben) előbukkan belőlünk egy akkori élmény és kétszeresen éljük át ezt a jelenben.
Fura, én mondom neked nemes úr, fura a dolgok ilyetén fordulata, amit zengzetesen előadtál elébb.
Valami rút boszorkányság lappanghat eme jelenség megett, mellyel egy halandó, bármely dicső lovag is, nem küzdhet szablyának általa!!! Megyek is némely tudós emberhez, kutasson fel nékem ősi pergameneket e dologban.
Van valami fura érzetem, mintha már jártam volna itt... és mintha helmékeznék minden gombnyomásra....
Hát ha csak egy pillantás, míg az a jelenség megtörténetik, akkor a hiba okának az önök becses készülékében kell leledzenie, már megbocsájtassék nekem, eme kijelentésemmel nem akarnók én megbántani senkit. Ám viszont, ha több pillantásnyira nyúlnék a jelenség időtartama, akkor biza valami huncutabb magyarázata kell hogy létezzen.
Meg kell vallanom őszíntén velem mindkét fajta események előfurdult már, így enmagam is felettéb érdekelt vagyok a magyarázat meglelésében.
/vagy ezt már írtam volna?/
Hát ha csak egy pillantás, míg az a jelenség megtörténetik, akkor a hiba okának az önök becses készülékében kell leledzenie, már megbocsájtassék nekem, eme kijelentésemmel nem akarnók én megbántani senkit. Ám viszont, ha több pillantásnyira nyúlnék a jelenség időtartama, akkor biza valami huncutabb magyarázata kell hogy létezzen.
Meg kell vallanom őszíntén velem mindkét fajta események előfurdult már, így enmagam is felettéb érdekelt vagyok a magyarázat meglelésében.
/vagy ezt már írtam?/
Nem lehet az, hogy a déja vu egyszerűen csak egy megálmodott dolog (amire persze ébredéskor már nem is emlékszünk) újraélése?
Kifejtsem bővebben mire gondoltam, vagy ennyi is elég volt?
Átkozott mágus! De a hollók eledelévé teszem, ha nem kotyvaszt nekem abból a szörnyű bűzös varázsitalból rögvest! Nem tetszik e kor nekem. Barátságtalan népek lakják. Hol ez a Zsákfos?
Én, Sir Godefroy, sokat utazgatám már ama kétbalkezes mágus miatt az történelmi korok közepette. Ezoknál fogva elmémbe gyakran villannak oly képek, melyek az elkövetkezendő pillanatokat jelenítik. Nem is csodálkozám már eme varázslaton. Megkérdém azért, mint e kor tájékozottabb polgárit, ti nagyurak, mit gondolátok e boszorkányos jelenségről.
