Rövid info:egyidosek vagynunk, 5éve vagyunk együtt 21éves korunkba ismerkedtünk össze. kb. 4év után összeköltöztünk külön szülőktől pár hónap mulva lesz 1éve. Jól kijövünk egymással és mindkettőnk szülőjével. Érdekes problémánk van mivel albérletbe vagyunk nekem jött az ötletem hogy vegyünk egy saját lakást..Ekkor jöttek a gondok. A barátnőm nem mer belemenni egy közös lakás vásárlásba mivel akkor már következik az esküvő és a gyerek..szép sorjában ahogy szokás. VISZONT nem érzi hogy velem akarja-e leélni az életét. ( Nekem előtte volt 5-6 kapcsolatom ) NEKI én vagyok az ELSŐ kapcsolata és elmondása szerint kiváncsi hogy mással milyen lehet és itt nem csupán a szexről van szó mivel akkor egyszerübb lenne a képlet. CSAK otthagyni meg nem akar mivel szeret és jó velem meg amugy semmi gond nameg rosszat se akar nekem. DE ez a helyzet lassan felőröl minket. Mi a megoldás ??
-ha szakitunk és szétköltözünk lehet rájön 2-3 év mulva pár kapcsolaton keresztül hogy jobb lett volna velem mert mégiscsak én vagyok az igazi de lehet akkor már nekem lesz olyan kapcsolatom ahol jól megvagyok valakivel..
-ha nem szakitunk egész életében azon fog gondolkozni milyen lett volna mással egy másik kapcsolat
HELP ! Bármilyen ötletet várok.
Nem nagyon szoktam ide irogatni, de mivel nyolc évvel ezelőtt én is pont ebben a helyzetben voltam mint te, most megteszem.
Szóval nyolc éve nekem is volt egy kapcsolatom, ahol a barátom kifejtette, hogy ő nem élte ki még magát és szeretné ezt megtenné stb. Ugyanazt, amit a te barátnőd. Megalázó volt. Szakítottunk. Eltelt nyolc év.
A végeredmény:
Én most egy nagyon jó kapcsolatban élek és boldog vagyok, hogy nem kötöttem le magamat amellé az egoista pasi mellé.
A volt barátomat kb. egy éve tudtam véglegesen leállítani, hogy ne sírjon nekem folyton a telefonba, hogy én voltam neki az igazi stb.
Nekem lennének találgatásaim! Gondolom a nő küldte el a pasit és ennek nem csak az volt az ok, hogy kihült a kapcsolat illetve már nincs az a szerelem, hanem más is. Én speciel kíváncsi lennék a folytatásra. Számomra annyira hihetetlenek az ilyen sztorik, hogy "szeretem még, de már nem akarok vele élni". Légyszi adj már egy magyarázatot rá és szerintem akkor Én is megpróbálnám máskép látni az ilyen dolgokat! Köszi.
26 os nő, 30as férfi 4 év együttélés. kisebb nagyobb viták, kezdés után 3 évvel a szétköltözés sóba kerül. De megbeszélik, együtt maradnak. aztán 1 év után újra szétköltözés, most valósn az egyiknek mennie kell. A másik úgy küldi el, hogy szeretni, nem akarja felbontani vele a kapcsolatot, lehet h őlesz a gyerekek apja/anyja, de ő most úgy érzi vmi kihűlt, nincs rajongás, "a SZERELEM" különösebb oka nincs, nagy veszekedés nem volt. csak szétköltözés.
szerintetek melyiknek megy könnyebben? ki tudjátok találni melyiket ki csinálta?
Hát. A bizonytalanság nem egy jó állapot, de ezzel szerintem nem túl sokat tehetsz. Örülj neki, hogy öszinte volt, és elmondta neked, hogy mit gondolsz. Szerintem készülj fel lélekben a legrosszabbra, de ha szereted, akkor maradj mellette és reménykedj benne, hogy elmúlik. Vagy, ha te biztos vagy abban, hogy mit szeretnél (őt), akkor szakítsatok, de várjál rá. Ha visszajön -> nyert ügyed van. Ha nem jön vissza, akkor inkább 5 év után menjetek szét, mint 10 után két gyerekkel :(
Sztem is csak elpacsált a langyos vízben, de amikor komolyra fordult, rádöbbent, h tétje van a döntésének, és lépett, akármilyen szomorú is, de jobb ez így, mintha így folytatódik még tíz évig és akkor lép ki, ha felmerül a lakáskérdés.
Ez a kor már nem az a kor, amikor az első mellett elkötelezi magát az ember. (én személyszerint sajnálom, hogy nem így van) De el kell fogadni, hogy manapság az önmagunk keresése annyira fontossá vált, hogy még a párkapcsolatok terén is "több tükörre" van szükségünk. Ez nem az egyének hibája. Szerintem nagyon becsülendő, hogy ilyen őszintén tudtak erről beszélni. Kár, hogy nincs recept arra, hogyan lehet megoldani a helyzetet.
Szerintem ha ez a lány valóban maradéktalanul jól érezné magát ebben a kapcsolatban, akkor 5 év után már nem kéne bizonytalankodnia, veled maradjon-e.
Vajon ha nem javaslod a közös lakás vásárlást, akkor mikor mondja el neked ezeket az aggályait? Gondolom nem 5 év után fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy milyen lehet mással, hanem már régebben is gondolkodhatott ezen...
Szerintem nem lesz hosszú ez a kapcsolat, Te már tudod, hogy Ő az igazi, mert volt kihez hasonlítanod, de neki csak Te voltál és a kíváncsiság úgy is hajtani fogja, hogy milyen lehet mással is megpróbálni. Aztán tényleg lehet, hogy rájön Te voltál mégis az igazi, mert másik pasi sem jobb, de az is lehet, hogy azt érzi, elvesztegetett idő volt 4 évig várni arra, hogy mással is megpróbálja. Sajnos elsőnek lenni nem könnyű, de Te ne add fel, adjál neki lehetőséget a választásra, most nincs, mert nincs kik közül választani!
Egy jó ötlet: hallgass a szívedre. Először kétségek zuhannak az emberre, de ha csöndben vár, figyel önmaga válaszaira, akkor tudni fogja, melyik a helyesebb út, melyik visz inkább a szeretet felé.Türelemmel várni, vagy szabadon engedni?
Az én kapcsolatom szinte szóról szóra megegyezik a tiéddel! A felállás, az évek, a felek tapasztaltsága, az objektív adatok hajszál pontosan egyeznek, a végkifejleteknél akad némi eltérés. Szóval amikor ti albérletbe költöztetek, akkor mi az anyukámhoz, és mikor a saját lakást terveztétek, nekünk becsúszott a gyerek. Még lelkileg éretlennek éreztük magunkat, de mivel szerettük egymást, bevállaltuk, bizakodtunk, hogy belejövünk, és bíztunk a kapcsolatunkban, és úgy gondoltuk, hogy majd a gyerek 1 éves kora körül költözünk külön. No, a lényeg, hogy férjem (ugyanis a gyerek bevállalásakor össze is házasodtunk) ugyanúgy aggódott azon mikor összejöttünk, hogy nekem ő az első férfi az életemben. Később mindkettőnk részéről jött vonzás ("megkisértés") másfelől, amit meg tudtunk beszélni, és ettől úgy éreztem, a mi kapcsolatunk a gyémántnál is erősebb. De valamit biztos nem oldottunk meg jól, mert mire a gyerekem 1éves lett, addigra férjemnek jött a nagy szerelem, akiért elhagyott minket. Tudod a párkapcsolataink hasonló indulása azokra a filmekre emlékeztet (Frekvencia, Pillangó effektus...), amikor a főhősök vissza tudnak menni az időben, meg akarják akadályozni a "rossz jelent", de mindig becsúszik vaklami hiba, ami miatt hiába változtatnak valamit a múltban, a probléma ott marad más köntösben. A saját kapcsolatomban is ez a helyzet, ami a topicod címe "Help! Szeretjük egymást még is válás ??" Két dolgot tanultam, amit nem tudtam eddig: egy gyerek sem tart össze egy kapcsolatot, és hogy akkor is szeretem a páromat, ha ő mást (is) szeret, és fizikailag alig van jelen életemben -(de ez nem jelenti azt, hogy néha ne lennék rá dühös, vagy hogy néha ne süppednék el az önsajnálatban, h elhagyott)
3. Minden kapcsolatnak megvan a maga élete, s melyiknek mennyi szabatott, ami persze nem előre elrendeltetett, hanem a mindennapok apró eseményeivel alakul ki. Ezellen a 'sors' ellen nem érdemes lázadozni -habár kineziológusként nem hagyhatom ki azt a tényt, h tudatosan is lehet alakítani-, a kulcs a kapcsolat fejlődési fázisának elfogadása. Csak ebből lehet kiindulni, ha bmit is el akarunk érni, nem segít, ha ámítjuk magunkat, h de vjában ez van vagy az van: a tényk bizony beszélnek -ha halljuk.
4. A 3. pont folyománya: vannak többfelvonásos kapcsolatok: kapcsolatok, melyek túl sok érzelmet kavarnak, vagy egyéb okból megszakadnak, és némi különutas fejlődés után a két ember újra tud egymással mit kezdeni. De ez a szünet elején nem egyértelmű. ezért kell tisztázni, h szünetet úgy is, h ez akár a véget is jelentheti? Mert épeszű ember nem alázza meg a másikat azzal, h váratja x ideid, miközben ő maga, ki tudja, hol kavar. Egyáltalán saját magáról tudja-e garantálni, h vissza fog-e jönni, vagy beüt máshol a nagy szerelem, ahol talán nem is a szerelem nagyobb, csak már nincsenek kétségek, vagy szerelem sincs, csak jön a gyerek, stb, stb, stb...
5. A végkövetkeztetés: Mit ér, ér-e bmit is, ha a jelenben a jövő miatt döntünk vhogyan? Ha a jelen döntésben nem az a mérvadó, h most mi van, és az, ami van, jó-e, élhető-e, hanem, h egyszer majd talán, esetleg, remélhetőleg, stb, stb, stb...
1. Itt Magyarországon még mindig a röghözkötöttség él. A legtöbb ember azt hiszi, csak úgy lehet élni, ha van egy lakásod meg egy nyugdíjas állásod. Eszükbe se jut, h egy kis rugalmassággal nyugodtan lehet akár 2-3 évente is költözni, munkahelyet váltani stb. Vayg nem muszáj a saját lakásban élni, azt nyugodtan ki lehet adni és megfelelőt bérelni, stb, stb, stb... Ebbe az is belefér, h közös lakást venni, oszt legfeljebb eladni és továbbmenni.
2. Legfontosabb, h TE mit akarsz, és h azt, amit nyújtani tud, el tudod-e fogadni. Kielégít-e ez a helyzet, h te mindent akarsz, ő meg nem. Mellesleg néha sokat segít egy kis szünet. De fel tudod-e dolgozni, h időlegesen más partnerrel hentereg az ágyban, másnak kedveskedik, másra fordítja az erejét, másnak visz valentin-napi ajándékot, stb, stb, stb...
Ha nem elégít ki ez a helyzet, van-e erőd kilépni a smibe? Van-e hited, h nélküle is továbbmegy az élet, és ha megőrzöd emberi méltóságod, és önmagad legjavát adod, nem tudsz egyedül maradni, mert körül fognak dongani, és kedvedre válogathatsz? Vagy beéred vmi kevesebbel, ami felőrli a lelked, boldogtalanná csak, s nem boldoggá tesz, s múló pillanatok csillogásának reményével kecsegtet...
miert is ne tudhatna,neki milyen partner valo...az egyikben ez a jo,a masikban az....Szerintem nagyon nagy hiba leragadni az elsonel /nehany kivetellel/
Es ha ezt az erzest most elnyomja magaban,kesobb elojon es sokkal nagyobb lesz a baj,mintha meg "szabadon"tapasztalatokat szerez
az én lányom még kicsi, de én támogatnám, pont mint, te, hogy válogasson ezerrel, karmosodjon :) inkább ifjan nézzen jó alaposan szerteszanaszéjjel, mint később férjjel, gyerekkel, ami azért hansúlyozom egyáltalán nem egyenlő a fűvel-fával kavarással.
az en lanyom 21 eves,pont annyi,mint amikor ok osszekerultek......Hat......eleg nehezen tudom elkepzelni /a baratnoit is ismerve/,hogy ne probalgassak a karmaikat...ez nem jelenti azt termeszetesen,hogy fuvel-faval,de en erosen tamogatom....Volt neki egy 5 eves kapcsolata szinte gyerekfejjel......mar akkor tudtam,hogy nem lesz jo vege,mikor elkezdtek,megis huztak ......Meg idoben ebredt fel a leanyzo.......
Az a baj hogy már 1,5-2 éve is volt egy elbizonytalanodás a kapcsolatban de akkor sikerült megoldanunk..és tényleg jobb is lett minden.
Adok neki még egy kis időt hogy átgondolja de ha mellettem dönt és marad és folytatjuk akkor meg én fogok állandóan azon agyalni hogy húú biztos nem jó neki valami majd biztos megint elbizonytalanodik ... szóval ez így MÁR nem jó. Sztem csak a szakítás a megoldás sajnos.
Hát nemtom nekem nem volt olyan tombolós időszakom.. "már" 17 éves koromban is volt barátnőm 9hónapig jártunk Ő volt az első utána a jelenlegi kapcsolatomig 5-6 barátnőm volt hosszabb rövidebb ideig de egyiket se csaltam meg soha. Akkor mindig szakítottam inkább...
Én mondjuk a hosszabb kapcsolatokat részesítem előnyben az egy éjszakák nem nagyon fognak meg.
hozzátartozik az is, hogy nagyon fiatalon házasodtam, és már elváltam azóta, ráadásul két gyerekkel, de ez nem a tapasztaltszerzés miatt történt
az tény, hogy fiatalon nehéz azt eldönteni, hogy jó lesz-e együtt hosszútávon, bár ha jól belegondolok ezt soha nem egyszerű, ezért én meg tudom érteni, ha elbizonytalanodott a leányzó, persze már nem is annyira extrémen fiatalok
szóval én adnék egy kis időt, és nagyon sokat beszélgetnék, talán kibújik a szög a zsákból
