Ő nem "a rusnya gonoszarcú ember".
Ő a kiengesztelő!
Kiket nevezünk kápálikáknak?
Maga a szó a "kapála" főnévből ered, mely jelent csészét, korsót, alamizsnástálat, koponyát stb.
Ez az ember arról ismerhető fel, hogy koponyával jár, vagyis koponyahordozó. A szó szoros értelmében.
A koponyahordozók, Sivát követő aszkétarend volt, valamikor az i.u. III.-V. század tájékán. Létezése - ennek a fajtának - a védikus korra nyúlik vissza i.e. 1200 körül lehetett a kezdet.
Olyan "új" vallásgyakorló rétegről van szó, akik elvetették az árja hódítók hagyományát, s kétségbe vonták a kinyilatkoztatott tudás (véda, ami az abszolút létezőre vonatkozó tudást tartalmazza) csalhatatlanságát.
Őket összefoglaló néven vándoroknak (parivrádzsakáknak) nevezzük.
A Rig Véda X/136.-ik versében találhatjuk, amelyet a ‘Hosszúhajú Bölcs Himnusza’-ként ismernek:
A hosszúhajú belsejében hordja a tüzet és a szómát, az eget és a földet.
Rátekinteni olyan, mint az isteni fényességet látni a legtökéletesebb teljességben.
Azt mondják ő maga a fény.
A kiégetők széllel ékesítve, barna sárba öltöznek.
A szél útját járják, miután az istenek beléjük költöztek.
„Lemondásainktól megmámorosodva magasabb szintre szálltunk.
Ti halandók csak a testünket látjátok.”
Az aszkéta áthatol az égen, s megvilágít minden alacsony rendű formát.
Szent gyakorlataival az összes isten társa.
Az istenvezérelte lemondó számára levegő az egyetlen étel, mindkét világban otthon van: az anyagiban és szellemiben egyaránt.
A hosszúhajú isteni lények és erdei állatok útján bolyong.
Tudásával és önkívületével képes az összes lényt irányítani.
A Szél istene megköpülte, megőrölte a szómát, majd a lemondó, egy edénybe kitöltve, megitta azt társával, Sivával.
Én nem gondolom azonban, hogy a Távol-Kelet ezoterikus irányzatai között a legkönnyebben megérthető a tantra, azonban ez a legősibb forrás ami rendelkezésünkre áll. Aki a közelebbi múltat vizsgálja az Tibetben is talál nyomokat - amennyiben a tantra vonalát akarja követni - mert Padmaszambhava is kápalika aszkéta volt.
“Padma a tavakba kincseket süllyesztett, hogy ezzel a nágák jóindulatát megnyerje. Egész Tibetben hatalmába kerítette az istenségeket, istennőket, valamint a gonosz szellemeket. Közben sok csodát is mívelt.”
Az idézet Padmaszambhava életrajzából való, melyet női tanítványa et: Jese Tsögyal jegyzett le. Lásd A Nírvána megvalósítása [Budapest 1995. Trivium] ford.: Hetényi Ernő; 178.old.
Az első hsz.em azonban tartalmaz más nyomvonalakat és forrásokat is. Csupán azt gondoltam, hogy megmutatom, hogy az ezoterikus tanítás nem európai hagyomány.
Igaz, ... Hermesz hagyatéka sem európai ... inkább valahol a Közel-Keleten jöttek létre ... valamikor.(ez most itt nem is téma)
Szóval, a Tantra(India) és a Nyingma(Tibet) a legkorábbi és legnehezebben érthető keleti hagyaték, amikben már van az ezoterikus vonal.
Amida
Egy a Sok mozgatója (Isten, minden létező alapja), mégis annyi út létezik, ahány homo sapiens.