A Mikor nem mered megszólítani? topik offtopikja. Alaptéma az ismerkedés, ezzel kapcsolatos problémák, ezekből kialakul eszmecserék, csevelyek topikja. Minden, ami nem fér bele az anyatopikba.
A szorongásra vannak jobb gyógymódok a xanaxnál, ezeket gyógyszerrel nem lehet eltüntetni- mármint a rosz dolgokat az életünkböl, rengeteg mellékhatása van ezeknek a készítményeknek és valóban nem segít hosszú távon!
3 évig én is kivoltam-de nagyon és szépen lassan helyre jöttem- gyógyszerek nélkül! Van viszonyítási alapom, mert az elején én is nyomtam a xanax ot . Totál kicsinált
Köszi ;) Egyébként én is meglepődtem a saját történetemen, mert nem igazán bíztam abban, hogy ilyen pozitív változások várnak még rám. De hát úgy tűnik, vannak még csodák :)
Mint kibic az a véleményem h ilyen helyzetekben érdemes odamenni valami mondvacsinált ürüggyel. No nem a lehetséges numera miatt, de szvsz érdemes kialakítani külföldi ismeretségeket - és ha tudsz dánul akkor biztos h nem lettek volna elutasítóak. Aztán ha úgy alakul h kimész külföldre, jó ha van néhány ismerős.
Egyébként a napokban volt ilyen helyzet, de nem mentem oda.
A vonaton ülve ismerős beszédet hallottam: hát észreveszem, hogy valaki pár üléssel hátrébb vagy dánul vagy norvégul beszél. Látom, hogy 3 csaj ül ott, 2 egészen be is jön közülük. A helyzet furcsasága az volt, hogy értettem azt, amit beszéltek, csak azt nem tudtam megállapítani, milyen nyelven beszélnek? A norvég kicsit éneklősebb mint a dán, de a szavak majdnem ugyanazok. Aztán azon gondolkodtam, hogy lehet csak az én fülem szokott el a dántól vagy valami dialektust beszélnek, azért gondolom azt, hogy norvég. Na mindegy, nem fordult meg a fejemben, hogy odamenjek, a pick up art nem az én világom, pont.
El kell, hogy keserítselek, ezen a télen aligha az én esküvői képeimen fogsz felvillanyozódni ;) Nem az idén lesz lagzi, az tuti. Egyébként eleve nem túl valószínű, hogy jelentős zenés-táncos mulatság kerekedik ki, mert a párom nem nagyon van oda ezért, nekem meg már elég volt egyszer :D Azért basszus ez a topik is eléggé leült. Kár érte.
És a lagzi mikor lesz? Mit terveztek? nagy vagy kisebb összejövetelt? közös boldog, melegséggel megtöltött fényképet szívesen látnánk, ebben a hideg időszakban :D
gratulálok, tényleg eltüntél, de így pláne érthető :DDD
Nekem továbbra sem jut senki és semmi, csak a maradjunk barátok szöveget kapom folyton :DDD De sok suli, meg sok-sok edzés az van, ezen a héten még a dátha is látogatását tette nálam :P
régen jártam fórumközelben, pláne ebben a topicban. Mindenesetre nem tudom megállni, hogy el ne meséljem nektek, mint korábbi sorstársaknak, hogy felpörögtek nálam az események, és a korábbi párnélküli időszakot magam mögött hagyva immár karikagyűrűvel az ujjamon tengetem napjaimat ;) Hasonló sikereket kívánok mindenkinek, kivéve annak, akit kiráz a hideg az ilyesmitől :D
Kicsit józanabb vagyok már, mint két hete. És most is úgy látom, hogy emberileg teljesen rendben van a lány. Pár hete pánikba estem és ennek következtében hibát-hibára halmoztam. Saját magam is kitettem volna a szűrömet... :-)))
Megtisztel, hogy hozzám címezted a kérdést, :-) de igazából semmi értelmeset sem tudok mondani azon túl, amit Hubi és Péterünk már előttem elmondtak. Az én határozott véleményem az, hogy el kell felejteni a csajt, mert ez egy visszautasítás volt. Arra figyelj csak, hogy bunkó ne legyél, mert azzal magadat égeted - a legjobb szerintem az, ha szimplán nem keresed mostantól, ha meg netán ő keresne, akkor diszkréten elhárítod a megkeresést azzal, hogy majd felhívod.
Ha netán mégis akarna valamit (ami szerintem valószínűtlen), akkor úgyis fog kezdeményezni, ha meg büszkeségből nem teszi ezt meg annak ellenére, hogy a lelke mélyén úgymond akarja, akkor ez a csaj szimplán egy felfuvalkodott, arrogáns, beteg lelkületű idióta, aki már csak ezért sem érdemel több figyelmet.
Nekem egyébként ez a "baromira büszke" jelző nagyon furcsa- valószínűleg most, hogy bele vagy zúgva, kicsit túlértékeled az erényeit és alábecsülöd a hibáit és a "baromira büszkének" nevezel valamit, amire mások esetében lehet, hogy nem használnál egy ennyire eufémisztikus megnevezést. Nekem eleve gyanúsak az olyan emberek, akik "baromira büszkék", bár nem ismerem ezt a csajt és nem tudom, h ebben a kontuxtesban ez most pontosan mit is jelentett...
A társasággal és a hobbival nincs gond, szerencsére mindennap rengeteg emberrel találkozom , és gyakorlatilag naponta ismerek meg új, rendkívül jópofa figurákat. Ráadásul a "régi" társaságaimmal is több-kevesebb rendszereséggel tartom a kapcsolatot. A sportot majd októbertől újrakezdem, per pillanat napi egy doboz cigit elszívva nyalogatom a sebeimet.
Bár nem az én véleményemet kérdezted, de azért leírom :D
Mennyire fontos a lány BARÁTSÁGA?? Ha nagyon akkor állj le a nyomulással, folytsd vissza az iránta érzett dolgokat, keress mást. Mert neki ez így kínos, ezt meglehet érteni, és inkább lefog téged építeni, végleg...szóval mérlegelj.
elkell fogadni, nem viszonozzák sokszor azt amit te érzel, lépj tovább, keress mást szerintem. Ha már érzett volna irántad valamit lett volna eredmény.
Üdv emberek! Hiányzik a topik, meg a társaság, de ami azt illeti, az amúgy is remek kezdés után egyre jobban alakul a kapcsolatom. Már együtt is lakunk, gondolom ezzel aztán végképp kioffolom innen magam. Életem nője, és ami a legszebb, hogy ő szólított meg engem. (Egyébként azóta megbeszéltük, hogy voltaképp mindig a nő választ, csak a többség jelet küld és kivárja, hogy a fickó kezdeményezzen.) Mindenkinek hajrá!
Érthető, hogy nem haraggal akarsz elválni, bár szerintem a szakítások igen kis hányada végződik békésen, egy kézfogással, inkább "rosszul" szoktak véget érni a történetek. Szerintem neked rosszat tenne egy nyugodt lezáró beszélgetés a lánnyal, mert annak nincs igazán "nem" íze és tovább reménykednél.
A kimászásra meg nincs extra recept, csak a szokásos sablonok: sportolj, menj társaságba, kezdj el egy új hobbit, semmiképpen se kuksolj otthon.
A Te véleményedre is kíváncsi vagyok, nyugodtan írj :-)
Az nyilvánvaló, h nyomulással nem érek el semmit. Inkább azon gondolkodom, hogyan tudok kimászni a saját magam által megásott veremből. A lelki mélyponton már túl vagyok, de nem szeretném h egy elutasító e-mail legyen az utolsó emlékem Róla.
Bocsánat, hogy beleszólok, nem tőlem kérdezted. De remélem, azért leírhatom a véleményemet.
Ő pedig szinte biztos h nem fog lépni, túl büszke hozzá.
A lány már a tudomásodra hozta, hogy mint férfi nem tetszel neki. Ez szinte 100%, hogy nem fog megfordulni, szerintem minden további nyomulással csak neked lesz rosszabb. Ha barátok voltatok, akkor ismeri a belsődet is. Ha hónapok alatt ezért nem tetszettél meg neki, akkor ez mégis mitől változna meg hirtelen?
Szóval sztem se névnapra, se karácsonyra ne küldj üzenetet, mert felesleges. Ha találkoztok, akkor köszönj neki, de nem erőltesd a társalgást.
Ha esetleg mégis akar valamit, akkor jelentkezni fog, ettől a nagy büszkesége sem fogja visszatartani.
Van egy lány akit nagyon szeretek. Köztünk hivatalosan aféle haveri-baráti viszony volt, de valójában én belezúgtam. Nagyon. Ő nem volt belém szerelmes - ami amúgy egyértelmű volt számomra - de úgy érzem h emberileg kedvel(t). Ezt tudtam és sunyi módon :-) megpróbáltam lépésről-lépésre, úgy h gyakorlatilag észre se vegye, valahogy lángra gyújtani a szívét. Úgy érzem h nem is mennt rosszul a dolog, de nem olyan régen nagyon rossz ritmusban küldtem Neki egy sms-t (te jó ég :-O), h nagyon hiányzik nekem, és szeretnék Vele találkozni. Azt írta vissza h nem ér rá. Erre írtam Neki egy elég gagyi e-mailt aminek az a lényege h oké, nincs semmi gond, de tényleg hiányzik, és már alig várom h találkozzunk.
Erre kiborult a bili, visszaírt h bár kedvel, de nem tudja viszonozni az érzéseimet. Megpróbáltam felhívni, de telefont nem veszi fel, egy rövid ideig ment egy sms-email adok kapok, szerencsére ez most már abba maradt.
Az első kérdésem: Ha nem is most, de mondjuk középtávon (pl 6-12 hónapon belül) normalizálódhat a helyzet köztünk, vagy ez már véglegesen el lett b@szva? Én úgy érzem, korrekt voltam Vele, korrekt emaileket írtam csak sajnos elvesztettem a "ritmusérzékemet", magyarul elsiettem a dolgot.
A másik kérdesem: Bár a baráti társaságunk nem közös, elég kicsi ez a város (Bp) és ez az ország, biztos h még össze fogunk futni. Ha ez megtörténik, mire számítsak h úgy készüljek lelkileg; nem lesz hajlandó felismerni, elküld a francba, esetleg olyan lenne, mintha mi sem történt volna? (a lány nagyon értelmes, korrekt. De hangulatember és szeszélyes is. És baromira büszke.)
És egy plusz kérdés: Esetleg pár hónap múlva kezdeményezzek újra, mondjuk egy óvatos és "semleges" névnapi v karácsonyi sms-el, vagy fontosabb a gerinc? Jelenleg ugyanis nem tudok lépni, csak rontok a helyzeten és magamból csinánék bohócot... Ő pedig szinte biztos h nem fog lépni, túl büszke hozzá.
Nem olyan izgalmas. Pentek delutan ismerkedtunk meg - itt londonban ez a legkonnyebb, gyakorlatilag barkit leszolithatsz nem zavar el - odultunk a baratommal az asztalukhoz, aztan onnantol egyutt voltunk folyamatosan ejjel szex nappal buli aztan hetfo delelott kozolte, hogy ennyi, nem akar kapcsolatot meg hasonlo kamu szoveg amit a nok szoktak de nem is nagyon ertettem mit akar masnapos voltam meg borzalmas spanyol akcentusa van, de a lenyeg, hogy dobott. Ja es kurva jol nez ki, kicsit bele is zugtam de itt konnyebb talalni masikat, mint otthon.
Nekem egyébként par napja egy megszólítós sztorim Szegeden, de vagyok akkora idióta, h kb fél órával utána fogtam csak fel agyilag, hogy ez itt most egy megszólítós helyzet volt és nem ártott volna kicsit jobban odafigyelni :))
