Amúgy az egész arról szólt, h jobban védekeztünk az olimpián, mint a VB-n, ugye? A VB-n 30 volt a kapott gólok átlaga, most 28,375. És ehhez szorosan hozzátartozik, h itt nem volt se Japán, se Kongó, se Lengyelország. Helyettük a mi águnkon kemény ellenfelek voltak.
Ezt a -ha nem véd mindent- jellegű megjegyzést inkább nem kommentálom...
Annyit hozzátennék, hogy az a kipukkadt csapat pont ellenünk pukkadt ki, köszönhetően a régen látott jó játékunkak. A középdöntő előtt igencsak jól teljesítettek. A védekezésünkben a torna vége felé már látszottak pozitív jelek, amire a jövőben lehet építeni. A többivel nagyjából egyetértek.
Ez az olimpiai szereplés szerencsés volt, örüljünk neki. A csapat lényegében ugyanaz mint ami a vb-n szerepelt, mégis az ottani eredmény után a földbe lett döngölve, most meg már túlzottan is dícsérve van. Holott mi történt? Az egyik ki-ki meccsen a későbbi világbajnoktól kaptunk ki éppen csak, ezért nem kerültünk a legjobb 4-ba, most meg egy kipukkadt csapatot vertünk meg megérdemelten és a legjobb 4-be kerültünk. Ezért még nincs okunk arra, hogy elfelejtkezzünk a problémákról. A csapatunk továbbra is képes egy-egy meccsen bárki ellen helytállni, de egy sorozatban nem, nagyon hullámzó a teljesítményünk. Semmiféle újdonságot nem mutattunk be. Védekezésünk ugyanolyan mint eddig, gyenge. Ennek részben az is az oka, hogy a bírók pofátlanul egyoldalúak velünk szemben. Kétségtelen tény, a játékosaink sokszor követnek el szabálytalanságokat, de a mostani sorozatban is feltűnő volt, hogy a koreaiak, a franciák, az oroszok stb. által elkövetett ugyanolyan, sőt jóval durvább szabálytalanságokért is jóval kevesebbszer következett 2 perces kiállítás, mint a mieinknél. A csapat a szentpétervári vb alkalmával még három irányítóval rendelkezett, Görbicz, Ferling, Siti s a csapategység is látható volt. Azóta eltolódtak az erőviszonyok s most már jó ideje CSAK Görbicz AZ IRÁNYÍTÓ. Ennek meg is van az eredménye, a csapaton belüli egység, a szentpétervári összefogás, összetartás eltűnt. A csapat Görbiczre épül s ez nagy hiba. Ez attól függetlenül így van, hogy szerintem ő világ legjobb játékosa. Itt viszont nem egyéni sportról van szó, hanem csapatról, ahol nem rá kellene építeni a csapatot, hanem neki kellene a csapatból kiemelkedni a zsenialitásával. Úgy, ahogy Maradona a foci vb-t nyert argentin csapatból. Nálunk az amit játszunk, Görbicztől függ. Nélküle, vagy gyengébb formája esetén esetleges a támadójátékunk. A többi csapatnál megfigyelhető, hogy az átlövőknek rendszeresen zárnak a többiek, ellentétben a nálunk megfigyelhető trenddel, hogy csak Szamoránszky igyekszik zárni. Nálunk játszik a BL legjobban teljesítő átlövője, de a válogatott mérkőzéseken nincs senki, aki segítene neki, elzárással, hogy lövőhelyzetbe jusson, kivéve néha néha Ferlinget. Hiába tudjuk, hogy ő nem az, aki a szaggatottnál magasra felugorva veszi célba a kaput. Ugyanez a helyzet a jobb oldalon is, pedig Tomorinak is van olyan lövőereje, hogy ezt ki lehetne használni. Ehelyett az átlövőink is betörésekre vannak kényszerítve. A szélsőink a mérkőzések nagy részében álldogálnak a pálya két sarkában a középső 4 ember meg kínlódik. Miért nincs sokkal több befutás, zárás, zavarás a részükről? Nem hiszem, hogy csak az elhatározásukon múlna a dolog. Nagyon kevés a megtervezett akciónk, nagyon esetlegesek, várjuk, hogy Görbétől jön majd egy zseniális átadás. Vannak is ilyenek, szép számmal, csak kevés ahhoz, hogy ezzel egy norvég, orosz vagy koreai együttest arra kényszerítsünk, hogy ők fussanak az eredmény után s ne mi. Nincs balkezes átlövőnk. Nem minden csapatnak van, mégis begyakorolnak olyan figurákat, ahol a jobbkezes ember is lövőhelyzetbe jut. A mi átlövőink miért nem képesek felugrásból lőni? Az átlövőinknek nem betörésből kellene a góljaik nagy részét megszerezni. A sokkal alacsonyabb koreaiak meg tudják ezt tenni, mi nem? Visszanézve a mérkőzéseket, elképesztő, hogy a begyakorolt figurák, amik a hatos fal előtt zajlanak, milyen nevetségesek. Görbicz, Tóth, Ferling stb. a 9-esen kívül helyet cserélve dobálgatják egymásnak a labdát, teljesen veszélytelenül anélkül, hogy nyomást gyakorolnánk az ellenfélre, hagyjuk pihenni őket s csodálkozunk, hogy milyen gyorsan passzívat jeleznek a bírók az ilyen támadásainknál. De ez nem csoda, hiszen láthatóan egyáltalán nem törünk a kapu felé, nem látható ilyen szándék. Kovacsicz nagyon rapszódikusan szerepel, külön foglalkozni kellene vele, mert dühítő, hogy egyes meccseken a legnagyobb ziccereket is kihagyja. Szerencse, hogy most a legfontosabb pillanatokban úgy játszott s úgy lőtt, ahogy azt tőle elvárható.
Kulcsembereink túlságosan sokat vannak a pályán, nincs idejük pihenni. Ismét csak Görbiczet lehet kiemelni, - mint akinél a legfeltűnőbb ez a zseniális húzásai ellentételeként - aki megfigyelhetően a második félidőben több labdát is elpasszol, mint ez már nem egy fontos meccsen megtörtént. Miért neki kell a legtöbb időt a pályán tölteni? Miért nem kap több pihenőt, hogy ezek kikerülhetőek legyenek? Ilyenkor nyugodtan elő lehetne venni a betanult figurákat, (hol vannak ezek?) amelyeket nélküle is le lehet játszani, és/vagy jöjjön védekezni helyette más. Kifacsarjuk az embereket, közben fél csapatnyi játékos a kispadon ül szinte egész mérkőzés alatt.
Védekezésünk alapja Pálinger, ami eleve jelzi, hogy a védekezésben alapvető gondok vannak, lassúak vagyunk. Pálinger sajnos bravúrkapus. Sajnos, mert jól megfigyelhető, hogy a 8-9 méterről leadott lövések esetén leginkább csak szemrehányó tekintettel leül a kapuban, de nem védi a lövéseket. Feltűnő, hogy amig a francia, az orosz, a koreai vagy akár a román kapus az ilyen lövéseknél is többször bravúrosan véd, ez nála szinte elenyésző mértékben fordul elő. A közeli lövéseknél, ziccerhelyzetekben elképesztő a teljesítménye, de az átlaga így elég csúnyán leromlik s valószínű ezért is nem szokta elnyerni az All Star címért folyó harcban a legjobb kapus címét. A bal oldali védekezésben megint ki kell emelni Görbiczet, mint gyenge pontot. Nem védekezik jól, nem ütközik, ezért a védekezésünk eltolódik. A bal 3-as védő kénytelen kifelé besegíteni, és akkor vagy a beállóst nem tudják fogni, vagy a jobb oldalon lesz létszámhiány, vagy betörési lehetőség. A védekezés minőségét a jobb oldalon szintén az ezen a poszton szereplők teljesítményével kell összehasonlítani. Nem biztos, hogy neki kell védekezni. A norvégok is megoldják, hogy Hammerseng többnyire csak támad. A cseréktől való ódzkodás is nagyon érdekes. Univerzális játékosokra van szükség, nem lehet cserélni, mert lerohannak bennünket szól a jelszó, de közben minden élcsapat rengeteget cserél. Őket nem rohanják le? Vajon miért nem? A csapategységben sincs minden rendben. Az igazán fontos mérkőzéseken nagyon összekapják magukat, de aztán nem látni az egymásért való küzdést, nem CSAPAT vagyunk. Így pedig hiába vannak egyénileg jól képzett játékosaink.
A szerencsés és így sikeresnek minősíthető olimpia szereplés után jó volna kiküszöböli ezeket a hibákat, mert akkor véleményem szerint, ez a játékosállomány képes lenne feljutni a csúcsra kis szerencsével, ami mindenhez kell. Utószóként még annyit, hogy a Görbicz kérdés megkerülhetetlen minden téren s ennek helyretétele alapvető fontosságú. Ő egy világklasszis, aki a legutóbbi vb-n olyan magasra tette saját maga által a mércét, hogy az már szinte emberfeletti s annak megfelelni mindig lehetetlen. Ez az ő gondja. Ettől függetlenül CSAPAT-ot kell építeni és őt abba beleilleszteni, figyelemmel zsenialitására, nem pedig ráépíteni. Sem támadni, sem bántani nincs szándékom ezzel az írással egyik játékost sem, az a véleményem, hogy a norvégok által is járt csapatépítés felé kell haladnunk, ahol a terhek megoszlanak és a zsenik villoghatnak.
Nem tudom, te melyik 3-ra gondolsz, mert én biztos nem ezekre, hanem arra a 2-re, amiből 2-t elveszítettünk (elődöntő, bronzmeccs). A többi meccsen - a románt kivéve - egyáltalán nem védekeztünk jól (mondjuk szélen az oroszok meg Korea ellen sem, csak utóbbiak ellen Kati az egyik szélről mindent védett; ha nem teszi, akkor ott is csúfos vereség a vége).
'...Az, hogy valamit helyén kezelsz, az nem azt jelenti, hogy csak a negatívumokat vagy pozitívumokat látod meg...'
Pontosan. Te olvasod egyáltalán a hsz-eimet vagy csak írsz...??? Egy vagy két kommenttel ezelőtt a beírásod előtt éppen a pozitívumokat soroltam. Néhány játékos 'bérelt' helyénél meg persze nem a sztárjátékosokra gondoltam, hanem a négyéves ciklus során nem kielégítően teljesítőkre, például Mehlmannra. Erre sem volt nehéz rájönni, de te valamilyen okból nem akarod érteni amit írok. Vagy nem is olvasod...
A fontos Orosz meccsen /az elődöntőn/ nem 10 perc alatt, hanem 60 perc /azaz a meccs teljes ideje alatt/ alatt kaptunk a világbajnokoktól 22 gólt. Akkor mi ez, ha nem jó védekezés?
Na igen, amikor kikaptunk fociban a jugóktól 7:1-re valami VB- vagy EB-pótselejtezőn jó pár éve, akkor is volt olyan 10 perc, amit 1:0-ra nyertünk... Szóval biztos remekül védekeztünk.
Sajnos, a végeredménybe a teljes játékidő alatt nyújtott teljesítmény számít. Szóval hagyni kéne ezt "az akárhányadik félidő akárhányadik percében mi voltunk a jobbak" - féle mentegetést.
A németek az utolsó negyedórában 2 gólt dobtak nekünk. Az oroszok az elődöntő 2. félidejében 8-at. A románok is csak a 2. félidő végén jöttek fel, kiállítások és az időhúzás mellett. Ezekre emlékszem fejből, amikor nagyon jó volt a védekezés. A VB-ről nem maradt olyan emlékem, h jól védekeztünk volna, állandó probléma volt (támadójáték ott párszor rendben volt).
Végülis igen. Bár azok már a csoportban is tétmeccsek voltak, de nagy jelentősége a 2. találkozóknak volt, ugyanis az első 2 vereség ellenére akár olimpiai bajnok csapatunk is lehetne. És nem a csoportmeccseken múlt, h nem lett.
Ez a baj a magyar sportban. Elérünk (nem kis szerencsével) valamilyen elfogadható eredményt, aztán mindenki kurávra elégedetten dől hátra, hogy de jók vagyunk. Ahelyett, hogy megnéznék, hogy hogy játszottunk. Mert nem jól.
Aztán meg a legközelebbi versenyen jön a nagy pofára esés, amikor az a nem kis szerencse nem mellénk áll (lásd legutóbbi VB - kis szerencsével megverjük az oroszokat - szinte végig vezettünk -, és mi vagyunk a 4 között, és akkor mindenki elégedett ott is, és akkor talán most az olimpián szívunk egy 8. hellyel).
"de összerakták a védekezést és nem egy fajta volt, hanem több jól működő" Aha. Melyik meccsen? A brazilok, a németek, az oroszok vagy a Korea elleni csoportmeccsre gondolsz?
Igazából 1 meccsen játszottunk úgy, ahogy kellene: a románok ellen. Meg a bronzmeccsen elfogadhatóan. A többin bizony elég halványan, és nem kis szerencsével értük el azt az eredményt, amit.
Nagyon remélem, hogy nem maradnak egyik sem. A juniot válogatott pl. hat hetet készült a vb-re. Azt meg tudni kell, hogy a rövid felkészülés NA kérése volt. Egyszer bejött, kétszer nem. Előtte a Mocsai-féle maratoni felkészülést kérdőjelezte meg mindneki., Most nem 8-10 napot készültünk és persze nem is hónapokat. Minden csapatban vannak és lesznek is kiemelt játékosok. Ez edző függő, ezt nem hiszem,hogy ki lehet küszöbölni.
Szerintem meg simán elkened az előrelépés jeleit, pedig ezek világosan láthatók. Az, hogy valamit helyén kezelsz, az nem azt jelenti, hogy csak a negatívumokat vagy pozitívumokat látod meg. Összességében az utóbbiból több volt az olimpián. Szakmailag is.
Kazahsztántól nem katunk ki, az egy edzés volt. Ezer éve szajkózom, h a felkészülési meccs eredménye nem számít kézilabdában (fociban igen, mert ranglista pontokat adnak érte ).
Valóban, volt előrelépés a védekezésben feltétlenül, a csapat küzdőszelleme is példás volt (legalábbis a fontos meccseken). Ennek örülök. Én csak attól tartok (de attól igencsak) hogy erre hivatkozva hirtelen minden problémát megoldottnak nyilvánít a szövetség, maradnak a 8-10 napos vb-felkészülések, a másodállású edző, néhány játékos bérelt helye etc. Ennek viszont nagyon nem örülnék...
Az egyenletes szereplés, persze hogy jobb. De abből a szempontból biztos a Balázsnak van igaza van, hogy annál hogy 2 szer kikapunk egy góllal még mindig jobb ha egyszer nagyon kikapunk utána meg nyerünk.
Azt meg kétségtelen hogy a csapat lépet előre, amit szerintem ez 8. helyről 4. helyre lépés nem is mutat. Védekezésben, elszántságban, a cserék lelkesedésben hatalmas előrelépés volt. Így még a csapat azt is elbírta hogy kulcs emberek megsérültek, pedig ezt nem sokan hitték volna. Meg van egy új válogatott alapja, meg van hogy védekezésben merre kell tovább menni. Ha ezt az útat folytatjuk tartani tudjuk a lépést a világ élvonalávval. Hisz csak néhány ponton kell megtalálni a megfelelő embereket.
Jól szerepeltünk a 4.hely kimondottan hizelgö felér egy érmmel!Azokután hogy kikaptunk Kazasztántól ,elcsíptünk egy pontot Braziliától ,a németeket legyürtük vhogyan(nem tudom mikor lesz ilyen szerencsénk legközelebb).Kint voltunk egy kapussal,beteg ,sérült irányítóval,lövökkel.Hogy ez mit jelen majd a sportágnak a jövöben az majd csak késöbb derül ki.Gondolok itt a klubbok anyagi helyzetére,tv jogdijak,utánpotlás,bírók...stb
Nem kifelé is az a helyzet, hogy ez a stáb a maximumot hozta ki a helyzetből és egy morálisan a vb után nem éppen topon lévő gárdából CSAPATOT alkotott. Ha csak ennyit csináltak volna, már megtették volna a magukét, de összerakták a védekezést és nem egy fajta volt, hanem több jól működő és ezt jól is variálták. Erre volt idejük.Hurráoptimizmusról szó sincs, csak jó lenne helyén kezelni ezt az eredményt, ami egyértelműen siker. Hogy van min javítani az nem kérdés, ha nem lenne, akkor mi lennénk most a norvégok helyén, de Hajdu és Breivik helyzete összehasonlíthatatlan.
Az edzőt, stábot a végeredmény minősíti, az meg a negyedik hely.
Senkit sem érdekelnek - akiket nem érdekel a kézilabda. Valóban: szponzor-szerzési és PR-szempontból jók (egy bronzérem még jobb lett volna). És nincs is kifogásom az ellen, ha a 'szponzorok' etc. vonatkozásában ez így lesz kommunikálva. Jöjjön csak minél több pénz...
De erre a topicra azért a kézilabdát valamelyest jobban értők írogatnak. Azt hiszem te is egyetértesz vele, hogy 'egyenletes teljesítményre kellene törekedni' és két 'összeomlásos' vereség egy világversenyen túl sok. Szóval: a csapatban sok minden benne van, ebből most láttunk sok jót, láttunk rosszat is, de van miben előrelépni...Kézis berkeken belül szvsz nincs helye a hurrá-optimizmusnak. (Ettől még 'kifelé' persze hozzuk ki a mostani eredményből a legjobbat, amit lehet.)
Tudod ez kb olyan, minthogy Lőrincz Tamás fantasztikusan birkózott az olimpián. Senki nem csinált rajta akciópontot, ő pedig mindkét ellenfelén, mégis kiesett és nyolcadik lett. Kit érdekel, hogy amúgy akciódúsan birkózott...
