Ady (A tisza-parton)
Jöttem a gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn.
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók,
A tisza-parton mit keresek?
rebirth:
Oldalvizéről szent folyónak,
álmodván, nagy érkezősen,
szivem harangi bimbamoltak,
finoman, ámde rém erősen.
Szahar, üvölt és durca mancs,
malonc, betyárok védszere!
Puszancs, tinó, tagló komancs!
Tiszra vetődtem. Kétled-e?
Illési Béla Imre
-------------------------------------
Ez egy aranyos, 'nevesincs' kortárs. A hangulata fogott meg:
T. Katalin (A tudós macskái)
Sétálni ment a tudós, nyitva a szobája,
be is osont hirtelen mind a két cicája.
Ha már tudós a tudós, az a dolog rendje,
legyenek a cicák is tudománnyal telve.
Nekilátnak hirtelen a könyvolvasásnak.
Húzzák, vonják, szaggatják, tetejébe másznak.
Zörg a papír, szakad is, ez ám jó mulatság,
így hát a sok tudományt könnyen kikaparják.
Ámde gonosz a világ, a buzgóság sérti.
Íme belép a tudós, a tréfát nem érti.
Botot ragad hirtelen a buzgó cicákra,
máskor - ha sétálni megy - az ajtót bezárja.
rebirth:
Egy tudós, marhára
dühös két macskára.
A két darab nyivák
volt annyira svihák,
hogy megcibálgatott
több míves literát.
Tudósunk nem akart
túl nagyot akarni,
kidobta hát őket
mint a macskát ...ni.
Illési Béla Imre
|
