Forradalom vagy ellenforradalom, ezek némileg relatív, szubjektív fogalmak.
Az ancien régime kevésbé volt központosított, vagy ha az is volt, jobban elismerték az egyes régiók jogait, kiváltságait, míg a zömében a párizsi csőcseléknépség által uralt ún. forradalmi erők lényegében nem vették emberszámba a vidéki lakosságot, a francia parasztságot az állatokkal tekintették egyenlőnek.
Ezért is voilt viszonylag alacsony a forradalom támogatottsága vidéken.
Franciaországban - kimondva vagy kimondatlanul - a vidék ma is másodrendűnek számít Párizzsal szemben.
A francia terror áldozataihoz még hozzá kéne tenni a terror közvetlen áldozatainak a számát (35-50 ezer) és a déli girondista felkelés leverésének áldozatait (még 80.000)
>>Francois Joseph Westermann tábornok a következőt írta feletteseinek: "Vendée nincs többé... A kapott parancsok alapján lovakkal tapostattam agyon a gyerekeket, lemészároltattam a nőket, akik így nem szülnek több brigantit. Nincs egyetlen fogoly, aki ezt felemlegetné: kivégzettem mindet.”
A történészek szerint a hadsereg közel 170 ezer embert ölt meg.<<
A Vendée-i ellenforradalomról (ami több volt egyszerű parasztlázadásnál, hiszen nem kizárólagosan e társadalmi réteg képviselői vettek részt benne) egy bővebb cikk jelent meg itt:
http://viribusunitis.blog.hu
Az itt található írás is egy a sokféle értelmezés közül...
Aham, a fo mozgato rugoja, a hadsereg alapja es az egesz penzugy, hadi- es egyeb ipar a varosokban osszpontosult:
Hát, mikor hogy. Az egész hacacáré kirobbanásakor az egész németalföldi hadsereg a Hallgatag német területekről származó zsoldosaiból állt, akiket a saját birtokainak elzálogosításából fizetett:) A hadseregük fenntartását nagyon sokáig az angol pénzügyi segélyből fedezték...
Vigyázz, mert majd 70 év története, ahol nagyon-nagyon sok minden változott. A 16. század közepén pl. a városiasodottságban vezetett az észak, viszont az ipar nagy része a déli területeken, spanyol uralom alatt maradt. Az északi holland városok gazdasági fejlődéséről egy pár éves kutatás derítette ki az elmúlt években, hogy rendkívül nagy szerepük volt benne a városfalak közé költözött nemességnek, sokkal nagyobb, mint azt ahogyan gondolták. A centralizmus sem fogható meg mindenhol, ellentétes példa erre pl. a hajóépítés. A 16-17. század során a két nagy hajóépítő műhely munkáját átvette egy sor kisebb, vidéki műhely, ahol alapvetően a tömeggyártásra áltak rá, kisebb mértekeben. Azaz itt pont az ellenkezője alakult ki annak, mint amiről írsz. További probléma még, hogy elég kevés tanulmány készült arról, hogy a szabadságharc korai szakaszában mennyi pénzt és katonát pumpoltak bele a franciák és az angolok a németalföldiekbe...
Erről akár nyithatunk is egy külön topikot:) Már forradalomnak is elég nehéz definiálni, de a polgári kitétel mondjuk a 16. századi részeire pedig egyenesen megerőszakolás jellegű... Egy olyan mozgalomra, amelynek nem volt nemzeti oka, a vezető és mozgató rétege a nemesség volt:)
Az almogavar katonák kvázi önálló hadszervezetben voltak, mai szóval élve amolyan határvadászok. 1282-ben Sziciliában (erről majd fogok is írni pár napon belül egy posztot a blogra) mai értelemben vett diverzáns és gerilla harcászatot folytattak, szervezetten. Ruggiero di Lauria vezette aragón flotta a francia egységek hátában tette őket parta, ahol felgyújtottak hadtápokat, leromboltak utakat, majd behajóztak és így tovább. Egyik alkalommal éjszaka egy rajtaütés alkalmával behatoltak a nápolyi kormányzó palotájába, és megölték, majd elhajóztak. Amikor a háború áttevődött a szárazföldre, akkor az almogavarok egy része bevette magát a calabriai hegyekbe, és onnan akadályozták a francia csapatok mozgását.
Szóval ez azért eléggé könnyen megkülönböztethető a parasztháborúktól és a rabszolgafelkelésektől:)
Engem kizárólag a gerillaháborúk polgári társadalom megjelenésétől számított szakasza érdekel (Németalföldi forradalomtól és szabadságharctól kezdve). Addig eléggé nehéz megkülömböztetni a parasztháborúk és rabszolgafelkelések, illetve nomád-harcászat sokaságából.
Na ja. Ne felejtsük el, hogy a későbbi személyes testőrparancsnoka - Vlaszik is ex cári tiszt volt (négy György Kereszttel), és éppen a Caricin körüli harcokban tanusított bátorságával keltette fel Dzsugás érdeklődését.
Zsugás a déli fronton a helyi (vörös, ex-cári tiszt) katonai szakértőket tartóztatta le, és rakta egy uszályra, amit Trockij vádjai szerint el akart süllyeszteni. Végül Trockij és Lenin közbeavatkozására kompromisszum született: a letartóztatott katonai szakértőket kiengedték, de más frontra vezényelték.
Igazad van - így a korrekt! (Köszönöm szépen a kiigazítást). Viszont az egyenruhájuk a királyi gárda fehér-lila színeit viselték. Megyek, keresek egyet.
Csak a pontosság kedvéért, francia csapatok nem érkezhettek Quebecből, mivel az akkor már réges régen - egy emberöltő hosszú idő - angol gyarmat volt, tehát csak angol szolgálatban álló franciák érkezhettek oda... mert Anglia érdekeit az szolgálta, ha az örök konkurens Franciaország gyengül.
Ezek szerint elképzelhető, hogy egy tipikus ,,forradalmi mítosz" lehet a történet, amelyben a valóságos, jóval hétköznapibb sztorit kiszínezték felsőbb utasításra, mellé költöttek pár hőseposz-elemet, ésd így megszületett az ifjú hős, aki az életét a köztársaságért áldozta.
Barának szobrot is állítottak szülőhelyén, Palaiseau-ban. Szép huszáregyenruhában ábrázolják. Viszont most olvastam egy olyan variációt, amely szerint Bara sem dobos, sem trombitás, de még csak közhuszár sem volt a 8. huszárezredben, hanem egyszerű házi cselédként szolgált Desmarres tábornoknál és nem volt a köztársasági hadsereg állományában.
