Mindenkinek, aki abban bízott, hogy a Fradi kiejthető az NB I-ből vagy akár a rájátszás felsőházából, biztos, hogy csalódnia kell. Adminisztratív eszközök erre ugyanis aligha alkalmasak, törvénytelenek különösen nem. A zöld sasokat zöld madárnak nézte az MLSZ és a labdarúgóliga vezetése. Pedig a klubot ért példás büntetés jogos. Ahol Auschwitzba küldenének vonatot, ahol metrószerelvényt, autóbuszt vernek szét, ott előbb-utóbb a pályára is elér az agresszió. Rettenetes volt látni ezt az előző bajnokság évzáró mérkőzésén az Üllői úton.
Itt van azonban az első probléma. A korábbi, Torgyán-féle vezetés sohasem határolta el magát a bűnözőktől, Dávid Ibolya pedig nem értett a focihoz. A klub mai irányítói viszont a vétkesek megbüntetését követelik. És a közvélemény fél év elteltével sem tudja, kik voltak az elkövetők, pedig tucatnyi garázdát gyanúsítottként hallgatott ki a rendőrség. Ezek a szurkolók talán manapság is ott ülnek a lelátón, holott másutt kellene ülniük. Talán jobb lenne, ha a rendőrség mégis megnevezhetné, kik is voltak azok, akik játékost és edzőt vertek a pályán… Talán ha az MLSZ és a liga is gyakran és erőteljesen követelné, hogy a gazemberek elnyerjék méltó büntetésüket, előbbre tartanánk.
A második probléma ott van, hogy az ominózus Fradi-Debrecen meccsel egy időben a Siófok-Győr mérkőzésen is emberek rohantak verekedni a pályára, néhány játékos is megkapta a magáét. A számonkérés ott, ki tudja, miért, elmaradt.
A harmadik hiba ott történt, hogy a Fradit ért szankciók - pénzbüntetés, zárt kapuk - jogerőre emelkedtek, mivel a Ferencváros nem fellebbezett a döntés ellen. Ekkor lépett közbe a liga Demján Sándorral az élen, s az ítélet súlyosbítását követelte. Jogerős döntés után ez képtelenség ugyan, de minden büntetési tétel nőtt, és még hat pontot is levontak a zöld-fehérektől - egy új bajnokságban. Nonszensz. Miért nem abban a bajnokságban vonják le a pontot, amelyikben a balhé történik?
Az ügyészség döntése nem lehetett más: a büntetés és annak kiszabási módja törvénytelen. Ezek után - ahelyett, hogy a már távozott Demján Sándort a döntésben jogászként is támogató Bozóky Imre és Szieben László is követné - a kudarcot vallott MLSZ-elnök kilátásba helyezi a még súlyosabb büntetést, esetleg a kizárást is. Pedig ez lehetetlen. (Hogy Sziebent a történtek után hogyan választhatták a liga elnöki posztjára, nemkülönben rejtély.)
De miért is nem zárható ki a Fradi, és miért van az, hogy még büntetése sem szigorítható? Nos, nemcsak a jogerős döntés miatt, hanem azért is, mert akkor az FTC pert indít, és a bajnokság lebonyolíthatatlanná válik. Jószerivel annak sem lenne értelme, hogy a csapatok kifussanak a pályára. Egy évekig tartó pereskedés ugyanis lehetetlenné tenné, hogy bajnokot hirdessenek. Nem lesznek kiesők sem, és mivel nincs hivatalos végeredmény, senki sem nevezhet a nemzetközi kupákba.
Káosz. Ha így történne, rajtunk röhögne Európa. Ha eddig nem tette volna.
Persze van itt még egy szempont. A hat pont visszaszolgáltatásával sok ember úgy érzi, a Fradi megint megúszta, különleges elbírálásban részesült. Pedig ez sem állja meg a helyét. Az FTC zárt kapus meccseket játszott otthon, veszítve legalább harmincmillió forintot. Ehhez jött a negyvenmilliós pénzbüntetés, amely körülbelül negyvenmillióval több, mint amennyit valaha kiróttak magyar klubra. Ez sem kevés. A labdarúgók az első helyhez jelenleg elég 25 pontot összefocizták, tehát az jár nekik. És nem is ők verték meg Szentes Lázárt. Tököli Attilát pedig még kevésbé.
Erről a cikkről nyílt egy topic,és meglepetésemre ott is kevés embert érdekelt,holott igencsak jó cikk,a Hegyi Iván féle bagázstól meg mindenképpen.Gyakorlatilag elég rendesen leírtja a T. Magyar Focivezetőséget,de elősorban végre ki merte valaki mondani,hogy szarok az edzőink,minden más duma csak porhintés.
Emlékeznek még erre a szlogenre? Úgy látszik, a liga is valami hasonlóra törekszik. Nem arra célzok, hogy alaptevékenységétôl eltérô üzletbe vág bele, amikor lapot vesz (miért is ne, a tsz-eknek is volt melléküzemáguk…), hanem arra, hogy Sziebenék nyilván úgy gondolják, nemes törekvéseik, jeles eredményeik (ne adj isten, balfogásaik) nincsenek megfelelôen tálalva a magyar sajtóban. Magyarán: aki veszi majd a lapot, érteni fogja, mit és milyen megfontolásból tesz a liga. Nem csak a rosszindulatú sajtó – amelybôl eddig is csak az MLL hivatalos honlapja emelkedett ki üdítô kivételként – görbe tükrébôl kell a magyar labdarúgás szurkolóinak megtudniuk a frankót. Hogy mindez százmilliókba kerül, hiszen lapot nemcsak megvásárolni kell, de fenntartani is, nyomdaszámlákat, papírt, fotókat, újságírókat és szerkesztôket kell fizetni? Nem fog ez a summa hiányozni az amúgy is kolduszegény magyar futball kasszájából? De igen, kivéve, ha a) nyereséget termel a lap; b) olyan imázsjavulást jelent a honi focinak, ami minden pénzt megér.
Lehetséges bármelyik is? A feleletet a liga vezetôségének kell megadnia, de biztosak lehetünk benne, legalább az egyikre igennel válaszol.
Ja, egyébként tudják, melyik lap szlogenje volt a címben említett?
A Ludas Matyié.
Milyen jókat nevettünk rajta…
Szekeres Tamás
Megbeszéltük Bocsák, Jakab és Kovács kollegákkal, hogy a hétvégén, kikapcsolódásként a fárasztó munkanapok után, lazítunk egy kicsit. Kimegyünk egy bajnoki meccsre, persze, csak olyan stadionba, ahol kordon van kifeszítve. Ezt a kordont elkezdjük rángatni, rugdosni, ezenközben pedig jól összegyakorolt "Mocskos zsaruk!" rigmus hagyja el ajkunkat, időnként köpünk is. De ha a rendőrségnek ez kevés, akkor műanyag palackokat is dobálni kezdünk, majd visszatérve a szerkesztőségbe, hátulról nyakonvágjuk Gyárfás Tamás lapproducert meg az éppen ott lévő riportalanyát, de úgy, hogy napokig nem térnek magukhoz; vajon mi fog történni?
Az égvilágon semmi.
Maximum levonnak hat pontot a szerkesztőségtől, esetleg a következő három számot idegenben, a Nemzeti Sport redakciójában kell szerkeszteni, ám ezen büntetéseket is előbb-utóbb visszadobja majd az ügyészség.
Következmény majd úgy egy-két, esetleg tíz év múlva lesz. Levél fog érkezni a BRFK vizsgálati főosztály élet- és ifjúságvédelmi osztályának rablási alosztályától a Sport plusz tulajdonosához, hogy a lap négy emberének ügyét kivizsgálták, őket kihallgatták, s csakugyan rángatták, rugdosták a kordont, s csakugyan azt kiáltották torkuk szakadtából, hogy "Mocskos zsaruk!", ami a rendőrséget is meghökkentette, sőt, aggodalmat váltott ki az állományból, mi több, kifejezetten sértésnek vették. Ám "az eljárás során nevezett személyek terhére nem volt lehetséges olyan tárgyi, illetve személyi bizonyítékokat beszerezni, amelyek az uszításnak, mint elkövetési magatartásnak a megvalósítását érdemben alátámasztották volna; az elkövetők által megvalósított magatartás minősülhet ugyan sértőnek, meghökkentőnek vagy aggodalmat keltőnek, de semmi esetre sem minősül uszításnak". Bűncselekmény tehát nincs, a nyomozás beszüntetve.
Jó, az analógia sántít, az ominózus Fradi-Debrecen meccs után a négy budapesti fiatalember, aki most végül is ártatlannak bizonyult uszításban, nem "mocskos rendőrözött", hanem "mocskos zsidózott", ezenfelül nem ez a négy rúgta meg Szentes Lázár debreceni edzőt és Tököli Attilát, a kedvencüket, de a többi stimmel.
Azok, akik egyébként verekedtek, a közvélemény számára egyszerűen nincsenek meg, a rendőrség tud róluk, huszonhatan vannak, ebből az egyik országos körözés alatt áll, de a többi, akárcsak azok, akiket most felmentettek, azóta is simán kijárnak a Fradi-meccsekre, és teljes joggal a pofájába röhögnek mindenkinek. A Fradi-vezetőknek, a publikumnak, az egész országnak, amely ország egyébként nagyon nem veszi jó néven, hogy a Fradi vezetői még mindig nem tiltották ki őket a stadionból. Hát hogyan tilthatnák ki, ha egyszer a rendőrség még a nevüket se közli?
A rendőrség persze nyilván a törvény utolsó betűjének is a legszigorúbb betartásával járt el, mégis, ebben az országban most minden normális ember úgy érzi, hogy a rendőrségen vagy tehetetlen nyomozók vagy cinkosok dolgoznak. Minthogy a Fradi-Debrecen több volt egy meccsnél, a rendbontás pedig több egy cirkusznál, sőt, immáron jelképes eseménnyé nőtte ki magát, a rendőrség semmilyen elmarasztaló véleményen ne csodálkozzék; májusban kellett volna elszántnak és kérlelhetetlenek lenni, legalább annyira, mint amikor a hatvannégy éves úszóedzőt bemondásra elvitték és leültették. Mellesleg, hol van ilyenkor az ügyészség? Mert én speciel azt hittem, a rendőrség azért nem ad hírt az elkövetőkről, mert egy éjjelen az ügyészség minden előzetes bejelentés nélkül svábbogarakra hivatkozva másik fogdába szállíttatta az elkövetőket. Ha már ugyebár...
Akárhogyan is van, ha a közhangulatot veszem, akkor a rendőrség mostani, Fradinak írt pecsétes levele felér egy felhívással: gyerekek, ezután is minden további nélkül rongáljatok, rugdaljatok, törjetek-zúzzatok, de főképp zsidózzatok, az égvilágon semmi bántódásotok nem lesz.
Egyébiránt a Fradi vezetősége a hét elején tett följelentést ismeretlen tettes ellen a rendőrségen, mert múlt hét végén, az éj leple alatt valaki a Fradi-pálya egyik tribünjére "Szeiler takarodj!" feliratot festett.
Gondolom, még lapzárta előtt jelentkezik a rendőrség a Fradinál, s fülöncsípve hozza a tettest.
Megyesi Gusztáv
Most ne foglalkozzunk a május 30-ai Üllői úti botrány immár szappanoperává duzzadt részleteivel.
Foglalkozzunk inkább azzal, hogy miért jutott idáig az ügy, illetve hogyan kerülhette volna el mindezt a Ferencváros egy komoly, igazi sportvezetői kvalitásokkal felvértezett ügyvezetővel.
Mint ismeretes, az MLL fegyelmi bizottsága június 10-én a következő döntést hozta: a Ferencváros december 31-ig zárt kapuk mögött köteles lejátszani hazai mérkőzéseit. Az FTC Rt.-t négymillió, Szeiler Józsefet, a csapatot működtető káefté vezérigazgatóját hárommillió forintra büntették.
A botrány ismeretében ezek aránylag enyhének mondható tételek, ám az Üllői úton - vélhetően a felsőbb utasítások miatt is - életbe léptek a régi reflexek: "Mi a Fradi vagyunk, nehogy má'!"
Az ekkor elindult a lavina bizonyos szempontból érthető következménye, hogy a sportnapilap ma egyenesen lemondásra szólította fel az MLSZ és az MLL vezetőit (előbbi testület elnökét éppen ők emelték pajzsra 1999-ben), igaz, az utóbbi időben ez afféle tendencia lett, a lap bármilyen üggyel kapcsolatban képes ezt a felszólítást megtenni, kíváncsian várjuk, mikor jelenik meg a "Szieben takarodj!" címlap mondjuk egy hebroni öngyilkos merénylet után. (Újságíró berkekben közszájon forog, hogy az említett lap főszerkesztője kiadta a jelszót: "Buktassuk meg az MLSZ-t és az MLL-t, kell a botrány!")
De térjünk vissza a Fradihoz, illetve Szeilerhez.
Ha Szeiler elfogadja a 3. bekezdésben említett büntetési tételt, akkor vélhetően már el is felejtettük volna az ügyet - persze, lehet-e azt a botrányt feledni? -, mi több, a zöld-fehérek a maguk részéről még hamarabb elfeledhették volna.
Ez pedig úgy lehetséges, hogy a Ferencváros a büntetés "félidejében" kérhette volna a ligát, hogy a további végrehajtást függessze fel. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb szeptember végétől ismét járhattak volna a szurkolók a mérkőzésekre (amennyiben a liga helyt ad a kérésnek, és miért ne tette volna, legutóbb éppen Pomper Tibor ilyen irányú kérését bírálta el kedvezően), ugyanakkor a cinikusságot nélkülözve megjegyezhetjük: a mai Üllői úti nézőszámokat tekintve édesmindegy, hogy engedélyezetten, vagy tiltottan nincsenek-e ott a szurkolók a lelátókon.
Valljuk be: aránylag olcsón megúszta volna a Fradi, de az első büntetés mindenképpen alkalmas volt a háborgó közvélemény megnyugtatására.
De nem, Szeilernek pattognia kellett, így aztán jöttek a további büntetések, most éppen - ügyészségi határozat ide, ügyészségi határozat oda - a mínusz hat pontnál járunk.
(Amit a kommunikációs iroda úgy kommunikál, hogy "Bozóky-Szieben féle tabella"...)
Hamarosan eljutunk oda, hogy a Demján-Bozóky-Szieben hármas verekedett össze az Üllői úti stadionban.
Más: Szeiler most éppen azon háborog, hogy a rendőrség nem tájékoztatja őket a május 30-i botrány résztvevőinek névsoráról. Háborgása jogosnak tűnne, ha...
Ha nem tudná PONTOSAN, hogy kik azok, de a felelősség - ismételt - áthárítása könnyebb, mint saját felelősségének felvállalása. A dolog az ő szempontjából némileg érthető, hiszen könnyebb a munkájukat végző (végezni akaró) fotósokkal szemben szent hadjáratot indítani, mint a hangadó csoportok néhány hangadóját megfékezni, rendre utasítani.
Találóan fogalmazott a legutóbbi "lemondatás" okán feltett körkérdésre választ adó Lázár Lajos, az MLSZ elnökségének a tagja:
- A sumák Szeiler Józsefnek, az FTC Rt. vezérigazgatójának kellene bocsánatot kérnie, amiért az ocsmány csőcselék a történelem borzalmait idézően viselkedett a meccs után.
A "sumák Szeiler" persze magasra vágyik, még ligaelnöknek is jelöltette volna magát (erre mondja a francia, hogy magasabbra akar szellenteni, mint a hátsója van), ha nem derül ki - időben - a főnöke által szervezett puccs(kísérlet), amelynek az lett a vége, hogy az NB I-es klubok 9-2 arányban Sziebent javasolták erre a posztra.
Azért kíváncsiak lettünk volna, hogyan elnökölte volna a ligát az a Szeiler, aki eleddig nem volt képes még arra sem, hogy felvegye a kapcsolatot a Stuttgarttal: utalja már át a sváb klub a Szabics Imre nevelési költségeiből a Ferencvárosra eső részt az FTC Rt. számlájára.
Szóval kedves "sumák Szeiler", ki kellene állni a szurkolók elé, és elmagyarázni nekik, hogy a mínusz 6 pontos tabellát nyugodtan nevezhetik "Szeiler-féle tabellának", mert azért csak és kizárólag - több szempontból is - Ön a felelős.
(t. i.)
Vajon miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát? – tűnődik a főhős a Szindbád című filmben, s életünknek ez az egyik olyan, mélyfilozófiai összefüggéseket is sejtető kérdése, amelyre roppant nehéz válaszolni.
A másik így hangzik: miért támadnak olyan hevesen a futballvezetők a „kuss, még csak labdát sem láttatok az életben!” alapállásból, amikor válogatottilag föltörlik a magyar nemzettel a padlót?
Utóbbira a válasz az is lehetne, hogy azért, mert a magyar válogatott permanens elbukásában éppen azok nem érzik magukat hibásnak, akik mindennap „labdáznak”, ugyanis emberállományilag évek óta egy konzekvencia sem lett levonva. Ellenben hibás az állam (amely nem ad elég pénzt), hibás a mindenkori tét (mert pluszterheket rak a fiúkra), és hibás – ezzel kellett volna kezdeni – a sajtó (en bloc: a média).
Apád nemi szervét, firkász! – érkezik a vélemény. Miért is? – nézünk magunk elé.
Dühösek a mi vezéreink.
A legutóbbi, lengyelek elleni Eb-selejtezőkudarc kapcsán azt a sajátos szituációt élhettük át ismét, hogy el lett porolva néhányunk feneke. Ne menjünk messzire, Gellei szövetségi kapitány vörös fejjel érkezett a tévéstúdióba, s a vonatkozó kézfogás során még csak a szemkontaktust is kerülte, hogy aztán gúnyosan fölnevessen az adás elején: Látom, itt vannak a szakértők… De Mészöly ligafunkcionárius is belekurjantotta élő rádióadásban, hogy talán jobb lenne mindenekelőtt a járókában labdát látni, s csak utána rezümézni. Tisztelettel köszöntük – hát, ilyen a mi formánk. Vetettük volna föl, hogy igen, kedves Gellei kapitány, önnek még csak egyetlen magyar bajnoki bronzérme sincsen, minek tetszik itt hevesnek lenni? Vagy üzentük volna viszsza, hogy Szikla bácsi, maga világklaszszis játékos volt, kapitányként is elért valamit (vb-re vezette a válogatottat), ám a nyolcvanas évek közepe óta inkább ne tessék megszólalni, mert se eredménye, se egy alanyt, állítmányt, tárgyat, határozót fölmutató mondata nincsen.
Nem vetettük föl, mert az ember egy idő után legyint, mint ápoló a szanatóriumi kertben európai megszállást játszó fővezérre. Tudniillik mit változtat az egy kritikán, egy éles felvetésen, egy konklúzión, hogy az ember futballozott-e valaha? Teszem azt – most némi privatizálás következik – éppen akkor játszott az MTK-tartalékban, amikor a felnőttcsapattal Gellei edző elindult a másodosztály felé? Megfordítja-e egy „ezt magyarázza meg, kapitány!” felvetés menetét, ha a per szakértő elmondja, mind serdülőben, mind ifiben tagja volt a korosztályos válogatott keretnek, és labdarúgó akart lenni, de közbejött, többek között, egy sérülés? Hozzátesz-e valamit a diskurzushoz az a tény, hogy aki szemben ül, és kérdezni akar, az pontosan tudja, milyen szag érezhető egy öltözőben?
Semmit nem változtat, nem fordítja meg, nem tesz hozzá.
Lévén, hogy vannak mérhető dolgok: például az eredményesség.
Ennek lényege pedig, hogy milyen országnév mellett milyen szám található egy-egy mérkőzés után. Nem kell futballszakértőt hívni a tények megállapításához: a magyar válogatott (1.) az 1986-os világbajnokság óta képtelen vb-re és Eb-re eljutni, s rendszerint negyedik a csoportjában; (2.) az idei selejtezősorozatban csupán – a San Marino elleni pofozkodást leszámítva – egyetlen csapatot, a lettet sikerült (itthon) felülmúlnia.
Ezekről kellene beszélni: nyíltan, őszintén.
De kevéssé lehet: az effajta beszélgetéseket alapvetően determinálja, hogy az alany (elvileg az illetékes válaszadó) verbális puskákkal a hóna alatt közlekedik, s miközben tolja le magáról a felelősséget (én lennék a hibás?), mindenféle támadható nézőpontot keres magyarázkodásához: „Ott így csinálják, hát persze, hogy kijutottak” – hallani rendszeresen kapitányoktól, elnököktől, igazgatóktól.
Csak hát a tények makacs dolgok.
Ott több az igazolt labdarúgó – mutatnak a térképre –, ezért érnek el eredményt! Csak közben az Eb-pótselejtezős Lettországban kétezren futballoznak, nálunk több tízezren.
Ott jobbak a pályák! – böködnek nyugatra, így könnyű! Igen ám, de, mondjuk, Romániában milyenek a feltételek?
Ott sokkal többen élnek, mint nálunk, könnyebb meríteni! – piszkálják ujjukkal a glóbuszt. Ó, igen, viszont a legutóbbi vb- és Eb-részvevő, most pótselejtezős szlovénoknál összesen élnek annyian, amennyien Budapesten.
Megannyi gőgös ember, székhez ragaszkodással, állandó okoskodással és nulla eredménnyel.
Lassan két évtizede.
Az ésszerűség azt diktálná, hogy ezek mind fölállnak szépen, de legalábbis vesznek egy mély levegőt, s kimondják a frankót; a sikertelen futballtréner (Gellei) azt, hogy sikertelen futballtérner vagyok, ezért az a legjobb, ha nem támadok, hanem csöndben leszek; a legenda (Mészöly) azt, hogy az utóbbi években semmit nem tudtam hozzátenni ehhez a masszához, viszont összevissza beszéltem, ezért inkább feladom értékelhetetlen ligafunkciómat; és a sor folytatható a semmilyen Bozókytól az utóbbi évtizedben eredménytelen Mezeyig.
De ha már ez nem megy, mert megélhetési vezetőkről van szó, legalább szép szerények lehetnének kollektíve: a külvilág felé önmarcangolók, hibakeresők, ténymegállapítók; nem hiteles már az „öreg, dekázzál esetleg hármat!” alapállás.
És akkor legalább eljönne a nagy találkozás, elülne a hisztéria, a szebb időkig nyugvópontra jutnánk: mindenki olyan szerény lehetne, mint az eredményei.
>A legújabb felmérések szerint drasztikusan csökkent azok száma
>Magyarországon, akik az uniós belépésre szavaznának. Míg 2002 júliusában a
>lakosság 62 százaléka, mára már csak a 45 százaléka gondolja úgy, hogy az
>uniós tagság előnyökkel jár az országnak. A megkérdezettek 39 százaléka úgy
>véli, hogy az inkább hátrányokkal jár. Ez a százalékarány tavaly még csupán
>20 százalék volt. Az ellentábor hívei számának rohamos gyarapodása ijesztően
>hathat a csatlakozáspártiaknak.
>
>E jegyzet írója nem tudja eldönteni, hogy a csatlakozás kedvező-e vagy
>kedvezőtlen-e Magyarországnak azon egyszerű oknál fogva, hogy a csatlakozási
>szerződést másokhoz hasonlóan nem olvasta. Azt ugyanis előre láthatólag
>csupán március végén teszik közzé. A tíz országgal kötött teljes szerződés
>szövege egyébként mintegy ötezer oldal lesz. Ezt lényegében senki sem
>olvassa el majd teljes terjedelmében.
>
>A demokrácia azonban, ellendrukkerei fájdalmára, nem a szakértők eldorádója.
>Akikről amúgy is sokszor kiderül: olyan eredményre jutnak, mint amit a
>megrendelő óhajt.
>
>Van azonban néhány olyan kérdés, amelyet érdemes felvetni. És ehhez nem kell
>a szerződés egyetlen oldalát sem elolvasni. A legfontosabb, mérlegelendő
>kérdés az, hogy érdemes-e egy olyan klubnak a tagjává válni, amelynek kettős
>szabályrendszere van. Egyik szabályzata a tagokra vonatkozik, a másik a
>belépőkre. Az utóbbiakat szigorúbb szabályok kötik. Képzeljünk el egy
>súlyemelő klub házi versenyét, amelyben a régi tagoknak a szakítást két
>kézzel lehet végrehajtaniuk, az újaknak eggyel. Kétséges, hogy a félkarral
>emelők legyőzik a két karral szakítókat. Az egyik ilyen kettős
>szabályrendszer a népakarat korlátlansága a brüsszeli klub jelenlegi tagjai
>számára, és a népakarat kifejeződésének korlátozott volta a belépőknek.
>
>Példa. Az unió bármely országában bármi is legyen egy politikai választás
>eredménye, az alakuló kormánynak vagy kormányzó koalíciónak bármilyen tagja
>lehet. Szélsőséges is. Ez főként azóta van így, hogy az unió megbukott azzal
>a rosszízű kísérletével, amivel nyugati szomszédunknak akartak diktálni az
>Osztrák Szabadságpártnak a koalícióba lépését követően. Ha valaki előveszi a
>magyar lapokat, láthatja, hogy a jelenlegi római kormány egyik pártját, a
>Nemzeti Szövetséget és annak vezetőjét, Gianfranco Finit annak idején
>posztfasisztának nevezték. Mielőtt Berlusconi koalíciós kormányának tagja
>lett. Azóta egy darab posztfasisztázás sincs. Brüsszel is hallgat. Vagyis az
>EU-tagokra vonatkozó szabály: egy szélsőségesnek, sőt posztfasisztának
>nevezett párt kormánytényező lehet egy uniós tagország esetén, de Brüsszel
>több alkalommal is kinyilvánította: a csatlakozók esetében ezt, vagyis a
>népakarat korlátlan megnyilvánulását nem ismeri el. Ez nem csak kettős
>mérce, hanem a belépésre kijelölt ország szuverenitásának és egyik
>legalapvetőbb demokratikus folyamatának korlátozása kívülről és felülrőlEz
>az egyik oka, hogy a belépés hátrányosnak látszhat annak, aki nem szereti,
>ha negatívan diszkriminálják saját hazáját.
>
>A másik ok a támogatásokban megmutatkozó diszkrimináció. Az első osztályú,
>vagyis a mostani tagországokban a gazdák négyszer annyi támogatást kapnak
>mint a belépő országok gazdái. Azok, akik amúgy is szegények. Ez egészen
>egyszerűen azt jelenti, hogy még kevésbé lesznek versenyképesek a
>légkondicionált, szupermodern mezőgazdasági gépekkel felszerelt,
>agyontámogatott társaikkal szemben egy teljes mértékben integrált közösségi
>agrárpiacon.
>
>A harmadik ok az érdekérvényesítési különbségből fakadó, várható
>diszkrimináció. Ez azt jelenti, hogy egyes, szigorú brüsszeli szabályok
>alkalmazásával Magyarországon vállalkozók egész sora mehet tönkre. Például
>vendéglősök és élelmiszertermékeket gyártók. Ugyanis, mint láttuk a
>csatlakozási tárgyalások során is, a belépők érdekérvényesítő ereje kisebb,
>mint a mai tagoknak. Ennek súlyos gyakorlati következményei vannak. Egy
>olyan magyar éttermi konyhát, amely tisztaságában és az uniós szabályoknak
>való megfelelésben jobb, mint egy portugál vagy görög kisvendéglő konyhája,
>bezárhatnak azon egyszerű oknál fogva, hogy a túlbuzgó itteni kormány,
>illetve az ellenőrzést végző hatóságok nem mernek majd olyan ellenállást
>tanúsítani, mint az athéni vagy a lisszaboni társaik, akik szemet hunynak
>kisebb-nagyobb hiányosságok fölött.
>
>Egy hónapja Rómában kérdeztem egy fatüzeléses kemencében pizzát sütő
>vendéglőst, hogy miként ússzák meg Olaszországban a közösségi szabályok
>látható megsértését. Azt mondta: Brüsszelben hoznak egy határozatot.
>Olaszországban pedig értelmezik őket. A helyi hagyományoknak megfelelően. Ha
>pedig ez Brüsszelnek nem tetszik, akár tíz évig is elvitáznak. A
>Medgyessy-kormánytól ilyen érdekképviselet nem várható.
>
>A negyedik ok, amely gondolkodásra késztetheti a szavazókat, legalább olyan
>fontosnak tűnik, mint az elsőként emlegetett. Ez pedig az, hogy ne legyen
>EU-tag egy olyan ország, amelynek csak részben szabad a médiája. Ma, az
>uniós belépés küszöbén álló Magyarországon a hírfogyasztás legfőbb forrása,
>a televízió valamennyi csatornája és állomása vagy a kormány kezében van,
>vagy azt befolyásolni tudja. Ha neki nem tetszik egy műsor, azt képes
>letiltani vagy letiltatni, függetlenül attól, hogy az közszolgálati vagy
>magánkanális-e. A hirdetők pedig megfélemlítés nélkül is tudják, hol kell
>hirdetniük. Aki a nagy kereskedelmi csatornák alig nézett reggeli műsorainak
>reklémdömpingjére vet egy pillantást, azonnal tudja, miről van szó.
>
>Ma a média olyan mértékben áll az állam befolyása alatt, amire még a
>Kádár-rendszer utolsó két évében sem volt példa. Hányan hallották például
>azt a hírt, hogy a Fővárosi Bíróság a héten jogerősen elmarasztalta Tóth
>Andrást, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát, amiért az Ezüsthajó Kft.
>jó hírnevét megsértette? Nem kell interaktívnak lennie ennek a műsornak,
>hogy tudjuk a választ. És hányan és hányszor hallották előtte Tóth András
>vádjait 2001. nyara óta, amikor a mostani államtitkár azt a gyanút
>fogalmazta meg, hogy a Bánk bán film költségvetéséből valakik 150 millió
>forintot kísérelhetnek meg kiemelni? Az ország apraja-nagyja.
>
>Ez ma a média. És ha valaki tiltakozik ellene, mint tette azt tavaly október
>18-án az Európai Néppárt határozatában, amelyben felszólította a
>Medgyessy-kormányt a sajtóbeli sokszínűség és tárgyilagosság
>helyreállítására, vagy a Szabad Európa Rádió volt munkatársai, akik
>csütörtökön az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatukban tiltakoztak a
>sajtószabadság korlátozása ellen, akkor a félszabad sajtó mintegy aláhúzva a
>bírálat igazát, a tiltakozást vagy elhallgatja, vagy kézivezérléses
>belenyúlás után ad ki róla hírt nagynehezen, de lehetőleg akkor sem fő
>műsoridőben.
>
>Márpedig ha a média és ezzel a demokrácia korlátozása olyan ütemben nő, mint
>ahogyan közeledik a csatlakozás pillanata, akkor talán el kell gondolkodni,
>hogy mit hozhat a csatlakozás. Orbán Viktor jó néhány hónapja a Magyar
>Televízió előtt annak kormánypártiságát bírálva azt mondta az összegyűlt
>tömegnek: fel tudnánk emelni ezt az épületet, de nem úgy vagyunk öltözve. Az
>uniós csatlakozást megelőző népszavazásnál viszont sokan lesznek ahhoz
>megfelelően öltözve, hogy abba a kockába húzzák az ikszet, amelyikkel
>üzennek mindazoknak, akik eddig nekik üzengettek a Millenáris Park
>kiállításának bezárásával, a jegybank függetlensége elleni folyamatos
>fenyegetettséggel, a Terror Házának megszüntetésével vagy átrendezésével, a
>Szentkorona visszaszállításával arra a helyre, ahol korábban alig
>látogatták, az olimpiai remények szétlövésével, demokratikus jogaikat
>gyakorló, tüntető fiatalok perbe fogásával, rendőri brutalitással és a
>médiumok gleichschaltolásával.
>
>Nem is beszélve azon EU-párti, de a kormánnyal nem rokonszenvező, annak
>intézkedéseit szenvedő választokról, akik arra gondolhatnak majd, hogy az
>EU-ra adott "igen"-szavazatukat Medgyessyék netán a saját legitimitásuk
>megerősítéseként értelmezik majd a népszavazás másnapjától. Amire
>milliárdokkal kitartott médiájuk még rá is játszana.
Népszabadság • 2003. január 18. • Szerző: Bruckner Gábor
Hogy mennyi? – kérdez vissza kikerekedett szemekkel, majd letöröl magáról néhány verejtékcseppet a Mississauga Senators gyerekcsapatának edzője az ottawai Hotel Chimo szaunájában. Mondom hát neki másodszor is: három. Na jó, négy, de Szegedből sok haszna nincs a magyar hokinak. Észak-Pesten viszont már épül az újabb fedett pálya, így lesz belőle a tavaszra négy. Rendben, öt. „Az egész országban öt fedett jégpálya?” – hitetlenkedik tovább, ám választ már nem vár, inkább megböki a mellette izzadót, és kijelentő módban ismétli meg a mondatot: „Az egész országban öt fedett jégpálya...”
Lekászálódnak a fapadról, és beállnak a hideg zuhany alá.
Huszonnyolc – fedett – pályán háromszáznegyven csapat, valamivel több mint ötezer kilenc-tizenegy éves játékos részvételével rendezték a hónap elején az Ottawai Nemzetközi Jégkorongfesztivált, a sportág „legnépesebb” és „legszínvonalasabb” utánpótlástornáját (kiemelés a helyi lapokból). Erre kapott meghívást egy magyar klub, amely korábban végigverte fél Európát – nyert Csehországban, Finnországban, Svájcban és Horvátországban, továbbá helytállt kétszer Moszkvában –, noha csupán másfél éve alakult. Egy éppen állás nélküli edző és – ahogy ők mondják – tizenhét elégedetlen, köztük néhány különösen ambiciózus és nem kevésbé tehetős szülő jóvoltából.
–A Fradiban játszott a gyerekeink többsége, de a helyzet napról napra kilátástalanabbá vált – emlékezik 2001 tavaszára Dmitrij Maszlov, a húsz éve Magyarországon élő külkereskedő-vállalkozó. – Elegem lett a tengés-lengésből, a többiekhez hasonlóan én is azt akartam, hogy komoly hokis legyen a fiamból. Ráadásul kapóra jött, hogy Kercsó Árpádot, az ország legjobb edzőjét Dunaújvárosból, majd a válogatottól is kirúgták. Gondoltunk egy nagyot, és mindenekelőtt Urban Widen barátommal, egy svéd–brit tulajdonú gyógyszergyár magyarországi vezérigazgatójával belevágtunk: megcsináltuk a Budapest Starst. Már százhatvan tagunk van, s bár egyelőre albérletben tréningezünk itt-ott, márciusra Káposztásmegyeren elkészül a saját erőből épülő csarnokunk edzőpályája, májusra pedig a kétezer-ötszázas nagy aréna. Boltokat, sőt szállodát is tervezünk a területre. Ha balkáni körülmények között idáig jutottunk, miért ne lehetne miénk a jövő?
Az ottawai reptéren Deák László konzul és a gyerekek pesztrálását vállaló magyar családok többsége fogadja a küldöttséget. Ott van Lou Greco, a helyi szervezőbizottság vezetője is, kezében a torna súlyos ezüstserlege. „Ezért fognak játszani” – mondja. Kicsit meghatódunk. Odakinn jeges északi szél fúj, amíg a csomagokkal a buszig érünk, megdermed rajtunk a télikabát. Ez Kanada – szögezzük le a nagy igazságot. Az elkövetkező egy hétben nem utoljára.
Az egymilliós városban – az észak-amerikai profiliga Keleti főcsoportját vezető Senators otthonában – negyvennyolc pálya van, mindenki feje fölé mégsem jut tető. A parkok természetes jegén természetesen gyerekek hokiznak, és hogy a sötétedés se jelentsen akadályt, az alkalmi „stadionokat” minireflektorok világítják meg. Januárra a Rideau Canal vize is befagy, és a tizenöt kilométeren át kanyargó csatornát korcsolyázó tömegek lepik el. A babakocsikon és a mozgássérültek járgányain szintén korcsolyatalpak; a mesevilág két partján teát, kávét, forralt bort kínáló bódék. „Kiszállunk?” – kérdezi egy cingár hang a buszban. „Hogy kérdezhetsz ilyet, fiam?! Holnap meccs van!” – dörren rá Kercsó.
–Ha már a lehetőségek amatőrök, legalább a szellem legyen profi – magyarázza a megnyerő társasági ember, a spártai fegyelmet tartó tréner. – Annak idején, amikor a velem dolgozó dunaújvárosi és az ifiválogatottban szintén nálam tréningező fehérvári srácok fejlődését látva azt találtam mondani, hogy a magyar csapat akár a világbajnoki A csoportba is följuthat, több szakmabeli hangosan fölröhögött. Talán még emlékeznek: tavaly egyetlen meccsen múlott a legjobbak közé kerülés. És most újra azt mondom: ha a Budapest Starsnál végigcsinálhatom, amit elkezdtem, akkor ezekből a gyerekekből A csoportos válogatottunk lesz.
A torna előtti első edzőmeccset 5:3-ra elveszti a csapat, de alakulhatna fordítva is. Pavuk Attila, a Kercsót Dunaújvárosból a fővárosba követő – így szinte naponta pendliző –, kivételes adottságú magyar Gretzky (99-es!) például bohócot csinál a California Wawes hátvédjeiből; a pöttöm, ám edzője szerint „félelmetesen tehetséges” Hári Jánoska is átfűzi magát néhányszor a bekkeken; a masszív Maszlov gyerek, Szergej ugyancsak odakerül, ha kell; az amerikai légiós, Sean, a budapesti nagy építkezések aktív szereplőjének, Brian Jenkinsnek a fia végigszáguldja a pályát; a svéd különítmény, a két Widen lurkó nemkülönben hozza magát; a még csak kilencéves Farkas Simi is majd megszakad; a második harmadban pihentetett főkapus, Sonkoly Dávid fog minden foghatót. Mégis vereség a vége, ám ekkor még Kercsó is fölmenti a társaságot a maga módján. „Figyelembe véve a húszórás utazást és az átállási gondokat, szavam nem lehetne. De a játék csapnivaló volt. Mintha nem is az én csapatom lenne.”
Pedig az övé, a tetejébe – ez már ekkor látszik – csapat is. Nem pusztán azért, mert a fiúk egyforma dzsekiben, sapkában feszítenek, és kezükben egyentáskát szorongatnak.
Másnap az együttes megveri 4:0-ra a Kanada Blazerst, aztán 2:1-re kikap az ismerős nevű Philadelphia Flyerstől. És kezdődik a torna: a háromszáznegyven csapat harminc legerősebb együttese közé sorolt magyarok számára az Ottawa Sting az első csoportellenfél. A meccs előtt kanadai újságíró interjúvolja Kercsót, a műsorközlő tőlem kérdi, miképpen kell kiejteni a magyar neveket, és hogyan mondják nálunk: Welcome! A helyi lapokban oldalas összeállítások az eseményről, és mikor a száj éppen tátva felejtődik, Hámory Tamás, a kint élő hidrológus tapint a lényegre: „Errefelé a gyerekek sportját ugyanúgy becsülik, mint a nagyokét. Úgyhogy ne csodálkozzatok semmin, ez Kanada.”
Már tudjuk. A Sting 4:0-ra elhúz, két góllal sikerül felzárkózni, de ennyi. Noha a trénerrel már ekkor megállapodunk abban, hogy abnormális dolog lenne, ha a mieink tönkrevernék azokat a csapatokat, amelyeknek a játékosai korcsolyacipővel a lábukon születnek, ő hozzáteszi: „De ezt a srácoknak nem szabad tudniuk.” Egy nappal később ott játszanak a gyerekek, ahol az előző esti NHL-mecscsen az Ottawa Senators „lebucizta” az Atlanta Thrasherst. A Corel Centre 18500 bársonyszéke közül most csak ötszáz foglalt, de a tény maga, hogy „mi” itt, több mint csoda. A munkaköri leírásában foglaltakat alaposan túlteljesítő, valamennyi találkozót végigszurkoló Deák konzul meg is jegyzi:
–Amikor annak idején erre a posztra készültem, sok mindenre számítottam. Protokollfogadásokra, politikusok, művészek gardírozására, elvesztett útlevelek pótlására, bajba került magyarok kisegítésére. Arra azonban nem gondolhattam, hogy ebben a szentélyben azt látom fölírva a nagytáblán: Budapest.
A mérkőzést az ugyancsak jól csengő nevű, ám a Starsszal szemben csupán szerencsésebb St. Louis Blues együttese nyeri 3:2-re; Kercsó az övéi közül a legjobbat, Pavukot szidja, mint a bokrot.
–Elkövetett néhány hibát, nem azt játszotta, amit kértem – indokolja a dörgedelmeket. – Én maximalizmusra nevelem a játékosokat, minden meccsen megkövetelem, hogy a legtöbbet adják ki magukból. Aki a képességei alapján a legjobb, annak semmit nem nézek el. A zsigereiben kell hogy érezze: csak úgy juthat el a csúcsra, ha megfelel ennek a kívánalomnak. Széchy Tamás sem ért volna el eredményeket, ha megalkuszik, Patonay Imrének sem lehetett volna kosárlabda-bajnokcsapata egy kisvárosban, ha beéri kevesebbel. Engem nem kell hogy szeressenek a tanítványaim. Elég, ha tisztelnek.
A csoport zárómérkőzése egyben a torna utolsó tétmeccse a magyarok számára: a Mass Conn Braves elleni 2:2 kisebbfajta szenzáció a hokiországban. Csaba Attila, a kanadai utánpótlás asztalitenisz-válogatott szövetségi edzője széles mosollyal foglalja össze a látottakat:
–Fantasztikus! Ha ezek a srácok nem a városligeti mezőn készültek volna, talán a kupát is hazaviszik.
De most nem viszik. Barátságos levezetésként, a végkimerülés határán még 7:2-re legyőzik a Gloucester Rangers csapatát, végül meghallgatják, amint Győrffy Lajos, a helyi Magyar Ház vezetője könnyek között köszönti őket, pedig nem is látta az Ottawa Citizen című lap terjedelmes cikkét, melynek címe: A jégkorong magyar zarándokai.
A Budapest Stars játékosainak többsége a múlt év ősze óta a káposztásmegyeri Szőnyi István Általános Iskola tanulója. A szülők – kik Dunaújvárosból, kik Kerepestarcsáról, kik Pestszentlőrincről – hordják a gyerekeket reggelente a suliba, ahol szintén komolyan gondolják: mivel a szomszédban hamarosan elkészül a pazar aréna, ebből az egészből tényleg lehet valami. Amennyiben a csarnoképítő Maszlovnak, a nem kevésbé eltökélt Widennek és a megszállott Kercsónak sikerül keresztülvinnie nagy tervét, új sportág születhet nálunk is.
–Ha idehaza csak feleannyira vennének komolyan bennünket, mint tették Kanadában, már nyert ügyünk lenne – böki ki Kercsó Árpád már a Londonból Budapestre tartó járaton úgy húsz órával a hazaindulás után. És odasúgja:
–Lehet, hogy holnap nem tartok edzést.
Múlt héten kezdte meg felkészülését a tavaszi idényre a Kispest - az NB1 utolsó helyén álló - labdarúgócsapata töbek között a legismertebb magyar fitnessedző és PR-világbajnok, Schobert Norbert vezetésével. Az Index sportrovatának fitness-wellness szakcsoportja a csapat első erőnléti edzésére látogatott el, az I. kerületi Atsa Aerobic szalonba.
Cicanadrágot csak Norbi húz, de a sima rövidnadrágok alatt is pontosan látszik, hogy Kovács Kálmánnak, a ma már csak szakvezetőként dolgozó, de a játékosokkal együtt edző egykori válogatott támadónak, kétszer olyan vastag combja van, mint a legizmosabb aktív kispestinek. Kovácsra fókuszálnak a tévés stábok kamerái is, meg persze Schobert erőnléti edzőre, aki először maga köré gyűjti a csapatot: "készen álltok a bevetésre?"
Rúgáscentrikus lazasság
"Igen, készen állunk. Most bevetődünk, aztán lezúzzuk a Real Madridot" - felelik a játékosok elszánt tekintettel, és lazán szétszóródnak a teremben. Aranylábú Hercegfalvi közben villámgyors biciklicsellel hámozza át magát egy az útjába kerülő zsámolyon, Dulca és Pandur az őszi BL-meccsekért járó prémiumot számolgatja. És nyolc..és hét...és hat...
Schobert erőnléti edző nem szeretne táncoktatást tartani, ezt még az elején leszögezi, ezzel szemben a "rúgáscentrikus állóképességre" illetve a "rúgáscentrikus lazasságra megy rá". A leghátsó sorban álló Borgulya és Thorgelle ránézésre már így is elég laza, előbbi folyamatosan vigyorog és rendületlenül rágózik, utóbbi sűrűn kommentálja az eseményeket. Minden gesztusukból sugárzik régi nagy tekíntélyük.
Borgulya egyre gyakrabban igazítja meg piros hajpántját
Sokkal szerényebben csinálja a gyakorlatokat Mészáros hátvéd, akinek egyrészt látványos súlyfeleslege, másrészt teljesen reménytelen ritmusérzéke van, kizárólag véletlenül találja el az ütemet. Valamennyire azért menti Mészárost, hogy délelőtt egyéni edzésen volt, "meg van fogva" - mondja róla a sérülés miatt civilben üldögélő Bárányos. A többiek rápihenhettek az areobicórára, de Mészárosnál alig valamivel jobb arányban kapják el a fonalat. Hangosan együtt számolni ugyan már tudnak, de a nyolcütemű gyakorlat végére két-három ütem különbség van a terem első és hátsó sorai között. "Ez is egyfajta mozgáskorlátozottság" - mondja kérlelhetetlen szigorral Schobert edző, már az edzés után. és nyolc..és hét...és nem hal-lom..és négy..
A foglalkozás huszonötödik percében aztán Kovács Kálmán nem bírja tovább, és abbahagyja a gyakorlatokat, de már addig is látszott rajta, hogy negyven körül mennyivel nehezebben nyúlnak az izületek, derékban például alig-alig. Közben izzadnak rendesen a még aktív játékosok is, Borgulya egyre gyakrabban igazítja meg piros hajpántját. A tréning második felének legizgalmasabb része az a kétperces has- és comberősítő gyakorlat, amely közben Thorgelle négyszer is maga elé sziszegi: "azt a kurva". És e-löl..és há-tul..és nyolc..és hét
Egyáltalán nem ismerem őket
"Bevallom, hogy egyáltalán nem ismerem őket" - árulja el edzés utáni villáminterjújában az erőnléti sztáredző, amikor arról érdeklődünk, hogy kinevezése előtt ki volt a kedvenc Kispest játékosa. Konkrétabban az egész magyar mezőnyből Détári Döme az utolsó játékos, akire név szerint emlékszik, abban azért helyben megegyezünk, hogy ez kevésbé az ő szégyene.
Schobert Norbi szerint egyébként nemcsak Mészárosnak lehetnek súlyproblémái, de egy-két kivétellel a csapat összes tagja leadhatna vagy öt kilót. "Fitness Magyarországon, azon belülk is férfiak, azon belül is focisták, gondolhatjátok, hogy nem egyszerű történet. De foglalkoztam már süketnémákkal is, menni fog velük is".
A nagy igyekvéssel újraindított valóságshow-kból két következtetés vonható
le. Az RTL Klubon futó ValóVilágból az, hogy a csatorna minden eddigit
alulmúló mélyrepülésben van, a TV 2 Big Brother produkciójából pedig az,
hogy a műsorba beimádkozott sztárok közül azok, akik komolyan is gondolják
saját sztárságukat, mérhetetlenül ellenszenvesek.
Az RTL Klub az elmúlt évben sajnálatos, ám egyértelmű változáson ment át. A
televíziózás eszméjét legalább a felszínen valamelyest tisztelő, néha még
gondolkodni is képes csatornából az elmúlt időben cinikusan garázdálkodó,
nézőnyúzó, pénzügyi lebonyolító szerv lett, tele égbekiáltó baromsággal,
melyhez ráadásként valami egészen életidegen gőg társul. Arrogánsnak lenni
bizonyára jövedelmező befektetés az üzleti tárgyalások dzsungelében, de a
csatorna urai és uracskái elfelejteni látszanak, hogy televíziót és nem
gigantikus monopoly játékot csinálnak. Szívük joga persze, de szeretném
hinni, hogy lesajnálásból, erőből és butaságból hosszú távon nem termelődhet
pénz. Annyi legalábbis nem, hogy képes legyen jóllakatni az éhes
managereket.
A ValóVilág második szériájában a műsor mindenek felett álló művisége a
legszembetűnőbb. A szerkesztők egyetlen tenyészetből válogattak, így
udvarolva célközönségüknek, a plazajáró, karcsú derekú, széles hátú, és
sokszor a kegyetlenségig beszűkült huszonéveseknek. Az RTL azt tesz, amit
akar, úgy keres pénzt, ahogy a gyomra bírja, de úgy sejtem, hogy
igénytelenségük nem jár következmények nélkül. Hűvös és példaadóan
kelet-európaira adjusztált fiataljaik olyan riasztóak, hogy bárhogy is
kurjongat a bomlott személyiségű Stohl műsorvezető, nem lehet őket szeretni.
A ValóVilág2 egyelőre ostoba bábjátéknál nem több.
A TV 2, bár megpróbál bölcsebben eljárni, mégis zátonyra fut. Hűséges
hírességei mindent megtesznek azért, hogy lejárassák a Big Brothert. És
áldásos tevékenységüket siker koronázza. A szerkesztők által összefogdosott
szánalmas kompánia nemcsak a TV 2-nek, és nemcsak a Big Brothernek tesz
rosszat, de rosszat tesz mindannak az eszménynek is, hogy aki képes valamit
összehozni a képernyőn, annak valamennyire strukturált személyisége is van.
Mondjuk némiképp intelligens és fegyelmezett. De most a Big Brother
hírességeket összezáró néhány napja alatt kiderült, hogy ez éppen
ellentétesen működik. A házban élő Bochkor Gábor és Vujity Tvrtko, a két
televíziós, sunyiságban, bárdolatlanságban és rossz emberi minőségben
alulmúlhatatlan. Az első este Vujity a nála ötvenszer képzettebb és finomabb
Sebeők János első idegen kifejezésének hallatára úgy rúgta ki maga alól a
széket, és úgy kezdett fuldokolni a nevetéstől, mintha egy komédiát játszana
az agyalágyult filoszok baromságairól, nyilván a tájékozatlanabb nézők
kegyeit keresve. Pedig Sebeők csak azt mondta, hogy Konrad Lorenz, és azt,
hogy imprinting - és mellesleg tökéletesen világos volt minden mondata.
Bochkor ennél kegyesebb velünk. Ő csak matt és fennhéjázó és óvatoskodó. Egy
erőtlenül halványuló alsztár. A többiek magukat adják: egyszerűek,
unalmasak, próbálják megtalálni számításaikat az idióta beköltözéses
ötletben. Vujity azonban fájdalmas. Okoskodásai és mélyen szálló
teoretizálásai mögött egy sportszerűtlen, a közönség számára értéktelenebb,
azaz kevésbé híres társaival kifejezetten lekezelően bánó, gyenge és
ellenszenves ember bújik meg. Neki nem érte meg ide beköltözni. Márcsak
azért sem, mert a fáradt szerkesztői ötleteken túl leginkább neki
köszönhető, hogy a Big Brother mostani próbálkozása nézhetetlenre sikerült.
A két választási forduló között megjelent írásotok óta nagyot változtak a
dolgok, mégis engedjétek meg, hogy annak első részére reflektáljak (12 Nem,
Nyílt levél Orbán Viktornak és Orbán V. szüleinek, ÉS, ápr. 19.). Hogy a
tizenkét pontban írottak ily feketék és fehérek volnának, nem gondolom.
Persze lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De!
Az elmúlt időszakban hozzászoktunk, hogy a honi zömmédia Orbán Viktort
első számú közellenséggé, fantommá, gyűlölni való akarnokká fesse. Kivált az
utóbbi időben zúg a kórus, mely "győzelmetek" után sem csillapodik: Litván a
legutóbbi számban önfeledten ducézik (Két Magyarország, interjú Litván
Györgygyel, ÉS, ápr. 26.), Kéri "független" egypárti politológus már hetek
óta bedobta az általatok is emlegetett "akarat diadalát", Heller Ágnes az
ötvenes évekkel példálózik, Kovács pártelnök zsarnokról, vezérről beszél.
Korábban mérték már Orbánt Gömbös Gyulához is, de az a szellemi mutatvány,
ami Nektek összejött, eleddig példa nélküli a hazai rabulisztika
történetében: egyszerre hasonlítjátok őt Sztálinhoz és Adolf Hitlerhez. Kis
mohók!
Kedves Miklós és Feri! Köztiszteletnek örvendő, vitathatatlan
tehetségű művészek 2002-ben, a magyar demokrácia tizenkettedik esztendejében
a törvényesen megválasztott magyar miniszterelnökről ilyet nem állíthatnak.
Tehetségtelen emberek azt mondanak, amit akarnak, de TI NEM. Egyszerre két
diktátorhoz hasonlítani valakit módszertanilag sem helyes - teljesen
összezavarjátok magatokat és a szegény olvasót. Ez bizony gyűlöletbeszéd,
hogy kedvenc fordulataitok egyikét idézzem. Sallangmentesebben: csacsiság.
Olyan mértékű aránytévesztés, amelyet felelős magyar értelmiséginek ma
vissza kellene utasítania. Hogy ezt egy bohóc teszi meg, arra csak egy régi
filmetek elhíresült szállóigéjét tudnám idézni: "Ez egy ilyen ország,
Gáspár."
Miklós! Vitathatatlanul a legtehetségesebb magyar filmrendező vagy, a
hatvanas-hetvenes évek honi értelmiségének kultikus figurája. Filmrendezők
generációja azért választotta ezt a hivatást, mert hozzád akart hasonlítani.
A legenda szerint létezett Franciaországban olyan utazási plakát, amely a
következő szöveggel csábította kuncsaftjait Magyarországra: Jöjjön és
ismerje meg Jancsó Miklós országát.
Szemben laktunk veletek az akkori Népköztársaság útján, és amikor egy
karácsonynapi délelőttön megpillantottalak fölhajtott gallérú háromnegyedes
kabátodban sétálni a szemközti járdán, azt hittem, maga az Isten lépdel ott.
Emlékszel tán, kamaszkoromban feljártam hozzátok, szerelmes voltam a
lányodba, nem tudván, hogy valójában - remélem, nem lesz émelygős - Beléd,
illetve abba a világba vagyok belezúgva, amelyet képviseltél.
És most néhány kellemetlenebb mondat. Magad sem tagadtad, Miklós, hogy
miután túlélted az egyik diktatúrát, hithű sztálinistaként érkeztél a
filmszakmába. Elkészítetted az Arat a jászapáti Dózsa című
dokumentumfilmedet a parasztság "eredményekben gazdag" mindennapjairól
akkor, amikor pontosan tudtad, hogy a padlások le vannak söpörve.
Megegyezhetünk abban, hogy ilyesmit tenni legalábbis hiba, ha nem bűn. Leni
Riefenstahlt emlegetni tehát nem szerencsés tán. A Szegénylegényekkel
vezekeltél, ezt a "botlást" tehetséged okán réges-rég megbocsátotta Neked
minden filmbarát és nem filmbarát. Én sem azért hozom fel, hogy
revolverezzek, hanem mert egy művésznek, aki ily intenzíven gyötrődött át
egy korszakon, nem kéne diktátort kiáltania az alakuló demokráciában. Azt,
hogy Ti ez utóbbit 2002-ben épp a Köztársaság téri pártházban véditek -
nevezzük a történelem fintorának.
Nem tudom, miért, tán mert mindenki szem volt a láncban, Ti is és a
honi értelmiség hangosabb része kettős mércével mér: miközben - nagyon
helyesen - érzékeny minden jobboldali szélsőségre, hihetetlenül megbocsátó a
baloldal morális csámpásságait illetően.
Készséggel elismerem, hogy a filmesek-televíziósok élete a
Kádár-érában sok szempontból jobb volt. A Te helyzeted, Miklós, és ezt senki
el nem irigyeli tőled, kivételesnek számított. Nálatok ittam életemben
először dobozos sört, az összes Jancsó gyerek kord Lévisekben feszített,
Nyikának olyan lemeztára volt, amit én egyben az életemben nem láttam.
Nálatok járva az volt a benyomása az embernek, hogy Nyugaton van. Külföldön
élhettél és lényegében - hál' istennek - akkor csináltál filmet, amikor
akartál, a szovjet és honi hadsereg annyi katonát bocsátott a
rendelkezésedre, amennyire szükséged volt. Így elkészülhettek olyan
remekművek, mint a Csillagosok, katonák vagy a Csend és kiáltás. A furfangos
észjárású Hernádival könnyedén kidribliztétek Aczél Györgyöt,
tortaküldésetek tán vicc volt, de az is belefér, ha nem az. Az értelmiség,
ha elkerülte a két abszolút tabut, 56-ot és az orosz megszállást, "szabadon"
alkothatott. Hogy briliáns filmed, az Így jöttem voltaképp a megszállás
legitimációja, tán azon is el kéne gondolkodni egyszer. Propagandafilm ez
bizony, de annyira tehetségesen, hogy ezt nem lehetett akkor észrevenni.
(Apám a háború után majd' húsz évig nem nézett meg magyar filmet, azt
mondta, amíg nincs jobb, mint a Hyppolit a lakáj, nem kell annyira sietni. A
tizedes meg a többiekkel tört meg a jég, amin szétröhögtük magunkat, és még
morális slamposságokra oly érzékeny atyám sem vette észre, hogy a film
szállóigévé lett mondata, "az oroszok a spájzban vannak" nézők milliói
számára tette megbocsáthatóvá a nálunk elfogadhatatlant, azt a tényt, hogy
Magyarország megszállt ország. Nem fényesítelek, a következő magyar film a
Szegénylegények volt, amit persze azért is néztek az öregek, mert 56-ot
keresték benne.)
A 89-ig létezett, a végére bármily puhává agonizálódott állampárti
diktatúráról kapcsolatban egy olyan kivételes helyzetű művésznek is, mint
amilyen Te voltál, Miklós, akinek életművében a szabadság ráadásul központi
kategória, ki kell mondania, hogy bűnben fogant. Meg kell értenie azt is, ha
ennek a diktatúrának mégoly történelemi érdemekkel is rendelkező, de 56-ban
kétes szerepet játszó figurája négy év múlva miniszterelnök lesz
Magyarországon, az sokak számára morálisan aggályos, ha szabad így
fogalmaznom. Az akkori évek jogkövetéséről meg annyit, hogy ha egy
független, alkotmányos testület ezt a miniszterelnököt múltja miatt abszolút
jogszerűen lemondásra szólítja föl, de ő kalandvágyból marad, mi jöhet
azután? És ilyenkor nem vonul ki a "szocialisták" trójai falova, a
Demokratikus Charta? Milyen független értelmiségi testület az, amely ilyen
és hasonló technikák láttán befogja a pofáját, ahelyett, hogy ordítana?
Szerintem nem helyes, Miklós, ha egy köztiszteletben álló filmrendező
folyamatosan pártrendezvényeken vesz részt. De Neked ezt is megbocsátják,
akik nem ezért szeretnek. A legutóbbi filmszemlén a régi szívvel öleltelek
meg, és a mai napig büszke vagyok, hogy Szárszón megnevettethettelek.
De! Azt az "apróságot", hogy szeretett pártod frontemberei kivétel
nélkül a diktatúrát működtető állampárt nemhogy közkatonái, de főtisztjei
voltak, mondjuk így, kövérebb szemek a láncban, egy erkölcsi kérdések iránt
fogékony művésznek legalább mérlegelnie kellene. Te azt mondod, Miklós, a
szegények oldalán a helyed. Én is azt mondom. Minden felelős művész és
értelmiségi ebben értelemben baloldali. Maga Szentkuthy Miklós mondotta
nekem, aki munkásírónak éppen nem nevezhető, hogy az embernek mindenkor a
megalázottak és megnyomorítottak oldalán kell állnia. Így van. De azt ugye
nem gondoljátok, hogy ennek a posztkommunista, valódi pártnak saját
eszmerendszer híján aligha nevezhető túlélési csoportosulásnak, amely
jelenleg éppen szociáldemokratának mondja magát, de frontemberei Kéthly Anna
emlékünnepe helyett ide-oda kávézgatni járnak, bármi köze lenne bármiféle
baloldali értékhez? Négyéves regnálásuk alatt éltük meg a vadkapitalizmus
legintenzívebb korszakát, az eddigiek közül legkevésbé szociális
kormányzattal. Csodálkoztok, hogy az állampárti diktatúra volt
miniszterelnök-helyettese, a bankszférás lobbista, aki ma egyébként
Magyarország egyik leggazdagabb embere, s akinek MSZMP-s múltja miatt
"pártonkívüliségét" senki nem veszi komolyan, sokak szemében nem egészen
hitelesen képviseli a baloldali értékeket?
Miklós! Kedvenc pártod, ahol rendre üldögélsz, négy év ellenzéki idő
alatt egyetlen új, hiteles arcot sem tudott produkálni, még azt a fáradságot
sem vette, hogy elköltözzék a rossz emlékű Köztársaság térről. Nehéz így
állítani, hogy ez a párt nem ugyanaz a párt. Légy erős, Miklós, EZ a párt AZ
a párt. Fel kell csak ütni a Ki kicsodát. Szórakoztató olvasmány. Hogy ők
már nem ugyanazt gondolják? Ne dőlj be ennek, drága Miklós, te tudod a
legjobban, hogy ezek a puha diktatúrában eszmélődött káderek már akkor sem
hittek semmiben, csak abban, hogy karriert kell csinálni. Ezért ment ilyen
"zökkenőmentesen" az átállás, s a kapitalizmus legfőbb ostorai, lerázva
magukról minden erkölcsi skrupulust, annak szálláscsinálóivá és első számú
haszonélvezőivé váltak.
Nincs itt már jobb- és baloldal, Miklós és Feri. Az utóbbi hetekben
végképp elmeztelenedtek a dolgok, legalábbis a választók szemében: a balnak
mondott oldalon áll a fentebb aposztrofált garnitúra, a másikon egy - éppen
a Te pályádat, Miklós, elindító Nemeskürty tanár úr jóvoltából -, némileg
avétos ideológiai törmelékekkel felvértezett csapat, amely próbál valami
mást csinálni, megengedem, sajnos olykor az előzőekhez kísértetiesen hasonló
eszközökkel. A két részre szakadt ország egyik fele a nómenklatúra ismételt
visszatérését támogatja, mert mint az egykor nyolcszázezres elődpárt egykor
volt tagja, oda húzza a szíve, vagy mert sikerült elhitetni vele, hogy Orbán
Viktor maga az ördög. Az ország másik fele mást akar.
Ennek a helyzetnek természetesen legnagyobb vesztese maga a
hiszterizált ország. Ennek a zaklatott állapotnak azonban nem elsősorban a
gyakorta provokatív, a másik oldal által éjt nappallá téve hergelt Orbán az
okozója, a valós ok éppen a másik oldalon rejlik: a szocializmust
megszenvedett milliók számára az a tény, hogy ugyanaz, vagy ugyanannak
látszó nómenklatúra jön vissza, történelmi igazságtalanságként jelenik meg,
azt az érzetet keltve, hogy itt semmi sem változott, esszük tovább ugyanazt
a nokedlit, más szósszal. Bibó szerint a vértelen forradalom ára, hogy a
régi gárdával ki kell egyezni. De ennyire? Ez a garnitúra minden megkapott:
szabad elvonulást - helyesen szabad rablást - erkölcsileg aggályosan, mit
akar még? Hogy szeressék is őket?
Csoda-e azután, hogy ebben a helyzetben a negyedik szabad választás
mini forradalommá válik, a rendszerváltás utóvédharcává, ahol a levegőben
nagyon hasonlatos hangulat érzékelhető, mint 1972-ben, amikor barátaimmal
március 15-én a Batthyány-örökmécseshez vonultunk. (Bővebbet: in: Kenedi
János: Kis történelmi olvasókönyv.)
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy öreg szülők hülye
gyerekeként polgári értelmiséginek születtem, amint mindenki az volt a
családomban, a tudott generációkig visszamenőleg. Édesapámtól olyan iránytűt
kaptam a kezembe, amely segített tisztességesen eltájékozódni az élet
sűrűjében. Ez nem érdem, szerencse. Tanúk vannak rá, hogy hatodikos
korunkban, amikor az orosz nyelvvel kezdtünk ismerkedni, egy barátommal
sétáltunk a Köröndön Sport cigarettától köhécselve és azt mondtuk: -
Jaltában eladtak minket, kérlek. Pontosan tudtuk tehát, hogy a világ számos
nyelve közül miért pont az orosszal kell kötelezőleg ismerkednünk. Ez sem
érdem, csak azt mondtuk, amit otthon hallottunk. Nagyszüleim a kommunistákat
úgy emlegették, hogy ezek, hogy meg se kelljen nevezni őket. Nemhogy
közülünk senki nem vált kommunistává, ilyeneket nem is igen ismertünk. Alant
élt csöndben egy ország, amelyik legutóbb már megint kiment a Kossuth térre.
Hát ennyi, Miklós és Feri, tán lesz alkalmunk erről személyesen is
beszélgetni, tán Szárszón, példának okáért. Hidd el, Miklós, a levélíró
ugyanaz a fábrisanyi, aki, miután a márciusi "események" miatt nem vették
föl az egyetemre, fölment hozzád, hogy segítségedet kérje. Ez sem érdem,
szerencse.
A régi szeretettel ölel mindkettőtöket:
A Magyar Fejlesztési Bank (MFB) korábbi ígéretéhez híven nem statisztaszerepre készül a magyar futballban. Elsőként Újpesten fektet be, ahol a megszerzett 20 százalékkal – elsőbbségi üzletrész-tulajdonosként – komoly irányító pozíciót tölt be. Azonban a jelenlegi tulajdonosok a banktól 6-9 év múlva visszavásárolhatják ezt a részesedést – az MFB megelégszik csupán évi hat százalékos haszonnal.
Az Újpest Futball Club az MFB reményei szerint a tőkejuttatás segítségével megkezdheti a felzárkózást a magyar, majd a játékosállomány frissítésével (az utánpótlás-nevelés minőségi javításával is), valamint a létesítménye korszerűsítésével a nemzetközi élvonalhoz. A szerződésben foglalt feltételeknek megfelelően a futball klub várható megerősödése után, 6-9 év múlva a sportvállalkozás tulajdonosai az MFB Rt. üzletrészét évi 6 százalékkal növelt értéken kivásárolják.
A bank két szakaszban kisebbségi tulajdonrészt szerez a jelenleg a Viola Ball Rt. (99.97%) és az Újpesti Torna Egylet (0.03%) tulajdonát képező futball klubban. Az első lépcsőben az MFB a kft. jegyzett tőkéjének 10 százalékát kitevő üzletrészt vásárol a Viola Ball Rt.-től. A tulajdonszerzést követően a bank tőkeemelést hajt végre, amellyel további 10 százaléknyi üzletrészt szerez. Ezzel párhuzamosan a Viola Ball Rt. a megállapodás értelmében a vételár legalább 50 százalékában szintén tőkét emel.
A közlemény szerint a tulajdonszerzést követően a bank elsőbbségi üzletrészre tart igényt, amely az alábbi jogokat biztosítja: az MFB Rt. szavazata nélkül a társaság taggyűlése érvénytelen, az MFB Rt. igen szavazata szükséges a társaság éves beszámolójának elfogadásához, a társasági szerződés módosításához, a tőkeemeléshez és -leszállításhoz, a bank által delegált felügyelő bizottsági tag visszahívásához, a felügyelő bizottság létszámának növeléséhez, az FB ügyrendjének elfogadásához, osztalék, osztalékelőleg kifizetéséhez, hitel felvételéhez, egyéb nagy összegű kötelezettség vállalásához.
Hibák az üzletben?
Az MFB szakembereinek modellje elég érdekes számításokon alapulhat, ha a 6-9 évre tervezett projektnél évi 6 százalékos hozammal megelégednek. A befektetés kockázati tényezőkkel korrigált belső megtérülési mutatója ennek az értéknek nyilvánvalóan a sokszorosa, így a fenti részesedésszerzés feltételeinek a gazdasági racionalitás „köntösébe" burkolása csak a döntéshozók szakmai dilettantizmusát és hozzá nem értését árulja el.
Az ügylet másik ordító értékelési hibája maga az összeg mértéke. A Fotex tavaly 2.4 milliárd forintot fizetett az FTC 80 százalékáért, 3 milliárd forintrara értékelve ezzel a vitathatatlanul legnagyobb piaci értékű hazai futball klubot. Ehhez képest az MFB félmilliárdos 20 százalékos részesedésszerzése 2.5 milliforintra értékeli az Újpestet, ami igencsak agresszív árazásnak tekinthető, még azzal együtt is, hogy a piacon kevesen tartották gazdaságilag racionális lépésnek már Várszegi Gábor döntését is.
Az MFB egyébként a mostani tulajdonszerzést megelőzően már az UTE egyik főszponzorának számított, a tulajdonszerzés így végülis a kormányzati zöld lámpa után nem tekinthető meglepetésnek. Ismert, hogy a stadionrekonstrukciós projekt keretében a közelmúltban elsőként pontosan az UTE Megyeri úti stadionja került teljes újjáépítésre.
?Az Orban-kormany mukodese elso hat honapja alatt tobb munkat vegzett
el, mint amit mas kabinetek evek alatt. Megvalositotta a polgarok
eletkorulmenyeinek javitasara kidolgozott negyven pontos cselekvesi
program tulnyomo reszet? ? jelentette ki 1999 januarjaban Szajer
Jozsef alelnok a Fidesz-Magyar Polgari Part Orszagos Valasztmanyanak
ulesen. Mivel vannak nehany millioan az orszagban, akik Szajer
Jozseffel ellentetben kevesbe latjak ennyire rozsasnak a helyzetet,
erdemes roviden felidezni, mit is igert annak idejen a Fidesz, mi
valosult meg az igeretekbol, es mi az, ami annak ellenere valosult
meg, hogy a valasztasok elott szo sem volt rola.
Orban Viktor. Minek nez? Foto: Reuters
1998-ban a Fidesz 7 szazalekos gazdasagi novekedest es ? 2001-re ? 4,5
szazalekra mersekelt inflaciot igert. Ehhez kepest az elmult harom ev
novekedesi atlaga csak 4,4 szazalek, az inflacio ugyanakkor 2000-ben
9,8, tavaly pedig 9,3 szazalekos volt. A realberek meg az igertnel
lenyegesen kisebb gazdasagi novekedestol is elmaradva nottek:
1999?2000-ben az osszessegeben mintegy 10 szazalekos gazdasagnovekedes
ellenere is csak 4 szazalekkal. A Kozponti Statisztikai Hivatal adatai
alapjan egy atlagos keresetu munkavallalonak 1997 decembereben egy
liter tejert 21,3 percig kellett dolgoznia, 2001 decembereben 25
percig. Egy liter benzin ara negy evvel ezelott 33 perc 47 masodperc
munka volt, 2001 decembereben viszont 34 perc 48 masodperc. Egy
zsemleert egy atlagdolgozo ma 8 szazalekkal kenytelen tobbet dolgozni,
mint 1997 vegen. ?A gazdasagi novekedes es munkahelyteremtes erdekeben
hatarozati javaslatot terjesztunk elo az adok es tarsadalombiztositasi
jarulekok csokkenteserol? ? olvashatjuk a fentebb emlitett negyven
pont masodikaban. Ehhez kepest a helyzet a kovetkezo: mig 1998-ban egy
atlagkereset minden 100 forintjabol 34,5 forintot vont el a
koltsegvetes, 2001-ben mar 38,3 forintot, az igert adoreform tehat
elmaradt. 1998-ban a partelnokok televizios vitajan a Fideszt
kepviselo Pokorni Zoltan kijelentette, hogy kormanyra kerulesuk eseten
50 szazalekkal merseklik a tarsadalombiztositasi jarulekot.
Termeszetesen nem a gyozelem ejszakajan, hanem tobb lepesben ? tette
hozza a hitetlenkedo ujsagiroi kerdesre. A gyozelem ota eltelt kozel
negy ev alatt a tarsadalombiztositasi jarulek csak husz szazalekkal
csokkent, es mivel ekozben a minimalber 19 ezer 500 forintrol 50
ezerre nott, a negy evvel ezelotti 10 ezer forint
tarsadalombiztositasi jarulek mara 21 ezer forintra emelkedett egy
minimalberen bejelentett dolgozo eseten, vagyis az igert 50 szazalekos
csokkenes helyett eppen a duplaja lett.
?A csaladi potlek ismet minden gyermek utan jarni fog. Ertekenek
megorzese erdekeben eves emelkedeset automatikussa tesszuk? ? igerte a
Fidesz 1998-ban. A valosag: a csaladi potlek egy fillerrel sem
emelkedett, igy negy ev alatt kozel 30 szazalekot veszitett
vasarloerejebol. A huszonkettedik pontban olyan torvenyt igertek, mely
?a gyermekek es idosek szamara olcsobb gyogyszerhez jutast tesz
lehetove?. Ez sem valosult meg, a gyogyszerek dragultak.
Nem jutott penz a korhazi apoloknak igert 400 (!) szazalekos
beremelesre, a pedagogusi fizetesek realertekenek emelesere, a
tuzoltok veszelyessegi potlekara, a videki fiatalok tovabbtanulasanak
segitese erdekeben megigert Nemzeti Kollegiumi Kozalapitvanyra, annal
is inkabb, mert ez utobbit letre sem hoztak. ?A kulturalis es
tudomanyos ertekeket eloallito muveszek es tudosok szamara
alkotomunkajuk felteteleinek javitasa erdekeben adozasi es
tarsadalombiztositasi kedvezmenyeket vezetunk be? ? igertek negy evvel
ezelott. Az eredmeny hasonlo, mint az elozo tetel eseteben.
A nyugdijasok ma roszszabb korulmenyek kozott elnek, mint az elozo
kormanyzati ciklus vegen: mig 1997 vegen az atlagnyugdij egynapi
osszegebol peldaul 51 kilowattora villanyaram volt fedezheto, jelenleg
ez a mennyiseg 46 kilowattora. Negy eve 9,5, napjainkban csak 7,5
liter tejre futja egy napi nyugdijbol, es a korabbi 9 es fel hamburger
helyett ma csak 6-ot vehet meg a nyugdijas egy napra juto ellatasabol.
Papok, korona, Happy End
Mindezzel szemben jutott penz ? minimum 63 milliard forint ? a
millenniumi unnepsegekre, a papok allami fizeteskiegeszitesere, a
korona hajokaztatasara Budapest?Esztergom retur, alig tobb mint 50
millioert. (Kivancsi lennek, mibe kerulhet egy havi berlet ezen a
vonalon.) Jutott 1,5 milliard adoforint a Heti Valasz cimu
kormanyhetilapra, a Magyar Nemzet folyamatos finanszirozasara, es jut
sok-sok milliard a 15 szazalekos nezettseget sem produkalo Magyar
Televizio tamogatasara. Van penz az Orszagjaro cimu kormanybrosurara,
es tomentelen penz jut orszagimazsra. Igaz, ez utobbit elore meg is
igertek: ?Az europai integracio miatt is erdekunk, hogy tobb gondot
forditsunk nemzet- es orszagkepunk alakitasara. Ennek erdekeben
megteremtjuk annak szervezeti es anyagi felteteleit, hogy nemzetkepunk
a kulugy, a kultura, a tudomany, az oktatas es az idegenforgalom
teruleten osszehangoltan jelenjen meg? ? olvashato a kormany 2000-re
osszeallitott igeretei kozott. Az mas kerdes, hogy az orszagimazs
alakitasara, kulonbozo allami rendezvenyek lebonyolitasara eppen a
Fidesz 98-as kampanycege, a Happy End Kft. kapott megbizast es tobb
mint negymilliard forint allami penzt. Nem szerepelt az igeretek
kozott ? igaz, nem is zartak ki ?, hogy Orban miniszterelnok
mediatanacsadoja, Wermer Andras cege lesz az a szerencses, aki e meses
osszeget elkoltheti imazsunk epitesere. Szinten nem igertek, bar nem
is zartak ki, hogy Kael Csaba, a miniszterelnoki utifilmek rendezoje
keszitheti el a 766 millios koltsegvetesu Bank ban-filmet. Arrol sem
volt szo, hogy az elso filmes Kael muvehez mindjart kettos
koltsegvetes keszul, hogy 150 millio felesleges forint a megfelelo
helyre ?szivaroghasson el?.
Orban Viktor 1998-ban meghirdette a ?tiszta kezek politikajat?. Arrol
viszont nem beszelt, hogy felfuggesztik a torveny elotti egyenloseget.
Marpedig az elmult negy evben kilenc olyan alkotmanybirosagi hatarozat
szuletett, amelyet mar vegre kellett volna hajtani, de ennek erdekeben
eddig meg semmi nem tortent. Tobbek kozott jogellenes a kizarolag csak
kormanyparti es MIEP-es tagokbol allo mediakuratoriumok mukodese,
torvenyellenes, hogy a parlament ? az ellenzek tiltakozasa ellenere ?
csak haromhetente ulesezik, es torvenyellenes a MIEP-frakcio lete is.
Az Apeh ketelu fegyverre valt a kormany kezeben: ?szolgal es ved?. A
politikai ellenfeleknel villamgyorsan megjelenik, emlekezzunk csak
Kovacs Attila egykori MLSZ-elnok esetere, Viniczai Tibor
MDF-kepviselore, aki egy idokozi valasztason nem volt hajlando
viszszalepni a kormany altal tamogatott jelolt javara, vagy Zarandok
Janosra, aki ? sajat bevallasa szerint egyebkent jobboldali szavazo ?
azt a hibat kovette el, hogy gazdasagi versenybe keveredett Orban
Gyozovel, a miniszterelnok edesapjaval. Hogy, hogy nem, az Apeh
Zarandoknal is hamar megjelent. Ma mar egyebkent Orban Gyozo szallitja
a Dunaferrnek a dolomitot. A legfrissebb eset ebben a kategoriaban
Kende Peter irohoz kapcsolodik: kedden jelent meg a miniszterelnokot
bemutato ?A Viktor? cimu konyve, szerdan pedig arrol szamolt be, hogy
ellenorzesre hivatkozo idezest kapott az Apeh-tol.
A Fidesz-kozeli vallalkozok viszont nyugodtan alhatnak, meg akkor is,
ha ? mint Schlecht Csaba ? tobbszaz millios tartozassal terhelt
cegeket fantomizalnak torok vendegmunkasok bevonasaval. Az o eseteben
az Apeh nem kezdemenyezte a tartozasainak behajtasat, es feljelentest
sem tett ellene, a rendorseg pedig harom even at tarto bravuros
nyomozassal megallapitotta, hogy Schlecht artatlan.
A Fidesz politikusai elozetesen nem emlitettek, hogy az
igazsagszolgaltatast is befolyasuk ala kivanjak vonni ? megis
folyamatosan megkiserlik ezt. Amikor pedig ugyvedek es ugyeszek e
folyamat veszelyeire hivtak fel a tarsadalom figyelmet, nem maradt el
a buntetes: a nyilatkozatot ? tobbek kozott ? alairo budaorsi ugyeszt
napok alatt eltavolitottak allasabol. A legfobb ugyesz: Polt Peter, a
Fidesz korabbi kepviselojeloltje.
Lebilincselo esemenyek
A kormany 600 kilometer uj autopalyat igert. Ebbol ? lapzartankig ?
egy meternyi sem keszult el. Igert a fovarosnak 4-es metrot, igaz,
csak addig, amig a Fidesz szineiben indulo Latorcai Janos el nem
vesztette a fopolgarmester-valasztast. Amint kiderult, hogy a
budapestiek tobbsege ismet Demszky Gaborra szavazott, a kormany
megvaltoztatta allaspontjat: felmondta az ervenyes metroszerzodest a
fovarossal. (A kovetkezo ?csavar? a tortenetben az volt, amikor Orban
Viktor mindezek utan kijelentette: a budapestiek nyertek meg a
metropert.) ?Tobb, mint kormanyvaltas? ? hallhattuk a Fidesz gyozelme
utan, es valoban: a rendszervaltas ota meg nem volt olyan, hogy
kormanytagok ellen birosagi eljaras indult volna. Varhegyi Attila
kulturalis allamtitkart elso fokon eliteltek ? bar kisebb vihart
kavart, hogy az ugyesz a masfel eves targyalassorozat utolso napjaiban
jelentosen enyhitette a vadat, majd az itelethirdetes utan harom napig
gondolkodott azon, hogy egyaltalan fellebbezzen-e az altala kert
buntetes kiszabasaert.
Szabadi Bela foldmuvelesugyi allamtitkar jelenleg is bortonben varja
ugye alakulasat. A felelosseg kerdesenel erdemes felidezni Orban
Viktor kijelenteset, mely szerint ?nem a kormanynak van
miniszterelnoke, hanem a miniszterelnoknek kormanya?. A
Kormanyprogramban pedig az all: ?a miniszterelnok altalanos
alkotmanyos es politikai felelosseget visel a kormanyzat
teljesitmenyeert?.
Mire futotta egy atlagos magyar dolgozo egynapi keresetebol
?A Kormany hatarozottan fellep a korrupcio es a hivatali befolyassal
valo visszaeles ellen.?
Az EU orszagjelentese szerint: ?Az autopalya-epites felgyorsitasara
tett erofeszitesek soran a magyar hatosagok nem alkalmazzak a nemzeti
jog altal megkovetelt szokasos kozbeszerzesi eljarast. Az
elominositett szuk vallalkozoi korbol valasztottak ki a
targyalopartnereket (?) a korrupcio benyomasat keltve.? 1999-ben 66
szazalekra csokkent a nyilt ? tehat elvileg mindenki szamara
palyazhato ? eljarasok kore, 34 szazaleknal a kozbeszerzesi torveny
ellenere kikerultek a nyilvanossagot.
?A Kormany nagy figyelmet fordit az allampolgarok tajekoztatasara, a
kozerdeku adatok nyilvanossaganak biztositasara.?
A kormanyulesekrol nem vezetnek jegyzokonyvet: gyakorlatilag
titkositottak az ott elhangzottakat. Az elmult negy evben egyetlen
olyan parlamenti vizsgalobizottsagot sem engedtek megalakitani, amely
a kormany szamara kenyes ugyleteket tarhatott volna fel.
?A gazdasag egeszseges novekedeseben, fejlodeseben, az uj munkahelyek
teremteseben lenyeges szerepet jatszanak a kulfoldi befektetesek.?
A befektetok kivonultak az ertektozsderol: 1998-ban az atlagos napi
forgalom 55,8 milliard forint volt, 2001 elso negyedeveben 12,2
milliard. Az elmult negy evben fokozatosan csokkent a beruhazasi kedv.
?A Kormany biztositja mindazon felteteleket, amelyek szuksegesek
ahhoz, hogy a jogalkotoi tevekenyseg a folyamatosan novekvo tarsadalmi
es szakmai kovetelmenyeknek eleget tehessen.?
Az alkotmannyal ellentetesen a kormanypartok haromhetenkenti ulesezest
vezettek be.
?A Kormany a kozponti elvonasok fokozatos merseklesevel megteremti az
alapot a helyi adok reszaranyanak novelesere. A kialakitando
vagyonpolitikai osztonzorendszerben az onkormanyzat es polgara celja
egy es ugyanaz: az onkormanyzati vagyon a telepules polgarainak
joletet szolgalja.?
A szemelyi jovedelemado a telepulesi onkormanyzatok dontese szerint
felhasznalhato ? mas szoval az adott helyen marado ? hanyada a korabbi
20 szazalekrol 5 szazalekra csokkent. 2000-ben egyetlen ellenzeki
tobbsegu vagy vezetesu onkormanyzat sem kapott cimzett tamogatast.
(Az idezetek a Kormanyprogrambol szarmaznak.)
Ha az autó nem bitumenezett úton gurulna a parkoló felé, úgy érezném, két-háromszáz évet visszamentem az időben, és valahol a módos francia arisztokrácia egyik palotájának kertjében haladok. Ez az ízlést, gazdagságot árasztó agárdi építmény lett az otthona annak a valamivel több, mint húsz, nagykorúsága határán járó fiatalnak, akire nagy feladatok várnak az MTK labdarúgócsapatában.
Székely Zsolt, a mindössze huszonnégy éves szakedző fogad és vezet végig az utánpótlás-nevelés minap átadott új létesítményében, amelyet Sándor Károlyról, az élő futball-legendáról neveztek el. Az ifjú lakók minden reggel a hetes keltésére, hét órakor ébrednek; negyed nyolckor reggeliznek, nyolckor pedig már az iskolapadban ülnek.
Várszegi Gábor, a kék-fehér klub tulajdonosa bizonyára úgy gondolta, magas szintű nevelés, oktatás, képzés csak megfelelő feltételek mellett képzelhető el. Ezért a fiatalok, akiknek legfőbb feladatuk, hogy jó labdarúgókká váljanak, a kollégium mellett épült öt tantermes iskolában, az agárdi Chernel István Általános Iskola és Gimnázium tanárainak segítségével – korosztályuknak és az elsajátítandó feladatoknak megfelelően kis csoportokban – tanulják a gimnáziumi tananyagot. A körülményekre mi sem jellemzőbb, mint a tény: valamennyi diák saját számítógépet használhat.
– Tízkor kezdődik az első edzés. Egyszer bent, a parkban tréningezünk, egyszer kint, Dinnyésen vagy Velencén, és ha elkészül az agárdi pálya füvesítése, ott is tartunk foglalkozásokat – említi Székely. – Fél tizenkettő körül mindenki rendbe teszi magát, átöltözik, és negyed egykor megebédelünk.
A kollégium étterme, miként az egész épület, ragyog a tisztaságtól. A tanulásban és edzésmunkában megfáradt sportolókat kalóriadús ételek, kellemes körülmények várják minden étkezésnél. Az ebéd után még nem érkezik el a lustálkodás ideje: máris kezdődik a délutáni tanítás, amely fél négyig tart. Rövid szünet után ismét edzés következik. A téli időszakban, a korábbi sötétedés miatt hamarabb ér véget a tanulás, és előbb kezdődik a tréning.
A szertárban névre szóló polcokon ugyancsak névre szóló szerelés várja a játékosokat. A munkából ők is kiveszik a részüket. Nemcsak szobáikban tartanak rendet, hanem a mosás utáni teregetést, hajtogatást is elvégzik. A délutáni edzés után rövid szabadidőt kapnak a játékosok, majd ismét beülnek a padba – ismerteti a további programot Székely. – A tanulást rövid egyéni program követi, s fél nyolckor van vacsora. Ezután szabadok a fiúk.
A csupa márvány aula és emeleti társalgó szinte elvarázsolja az ide először betérőt. A falakat mindenhol festmények díszítik, s az említett két helyiségben óriási ablakok engednek pihentető kitekintést a kastélypark fenyőire. A közösségi helyiségekben különlegesen nagy méretű televíziók előtt lazíthatnak, szórakozhatnak a kollégisták, és értékelik-elemzik a mérkőzéseket is. De vajon az itt élő húsz-huszonkét fiatal értékeli-e azt, amit kap?
– Nehéz erre válaszolni... – bocsátja előre az edző. – Az biztos, hogy mindenki másképpen reagál az új környezetre. Idekerülésekor az egyik fiú például azt kérdezte: hol vagyunk, múzeumban?
Mindenesetre a kastélykollégiummal szemben remek talajú műfüves kispálya szolgálja az edzéseket. Amikor eső vagy hó miatt nem mehetnek rá a többi pályára, az ifjak itt kapják az egyéni képzést. Hetente kétszer az MTK felnőtt csapatának gyúrói érkeznek Agárdra, hogy fellazítsák az izmokat. Ezt a célt szolgálja a pezsgőfürdő és a szauna is. Lakóhelyiségeikre sem panaszkodhatnak a labdarúgók. S hogy mekkora a fegyelem?
– Ketten laknak egy szobában, és bár nem kívánjuk meg a tökéletes rendet, mindenképpen normális állapotokat szeretünk viszontlátni az ellenőrzések alkalmával – feleli Székely.
A MTK futballkollégiumának diákjai az edzések mellett heti egy mérkőzést játszanak az első osztályú ifjúsági bajnokságban. A vonatkozó kérdés pedig: meglátszik-e a jövő reménységeinek teljesítményén, hogy a magyar átlag fölötti képzésben részesülnek nap mint nap?
– Nem az eredményesség a mérvadó – mutat rá Székely. – Sokkal lényegesebb, hogy ki mennyit fejlődik a szisztematikus munka nyomán, illetve, hogy mennyien jutnak el az első csapat keretéig. Talán nem vagyok túlzottan optimista, ha azt mondom: a közeljövőben nemcsak a klubban, hanem a válogatottban is találkozhatnak a szurkolók egy-egy futballistánkkal...
"Kóla jéggel, szívószállal, mögötte egy reneszánsz arc. Szőke fürtök, ártatlan tekintet, mint Jeanne D'Arc csata előtt. Nem feltűnő jelenség, mégis figyelnek rá. Talán a mosolya, talán a modora, talán a szépsége teszi..."
ez a pár sor a mai Nemzeti Sportban megjelent cikk eleje. Micsoda véletlen, épp a Z+ műsorvezetőjéről, Liluról szól.
Íme a reneszánsz kezek, és ujjak mögül előbukkanó reneszánsz arc:
Jobboldali szélsőségesek Magyarországon
Határesetek
Fehér karácsony címmel nagyszabású koncertre készülnek a magyar szkinhedzenekarok, gyakoriak a rasszista megnyilvánulások a stadionokban, egyre szélesebb körben terjesztik a jó üzletet is jelentő fasiszta, antiszemita könyveket - mindezek a hétköznapi tapasztalatok ellentétben állnak a hivatalos állásponttal, hogy nincsenek szervezett jobboldali szélsőséges csoportok Magyarországon, legfeljebb vezető nélküli, ideológiailag megzavart fiatalok.
Szektavadászok
"Esküszünk a nemzet magyar istenére, / Piros, fehér, zölddel írjuk fel az égre, / Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta, / Ősi országunkat együtt vesszük vissza" - énekli az Egészséges Fejbőr nevű, a nyolcvanas évek közepén alakult szkinhedzenekar Esküszünk című nótájában. Könnyűzenei szakértők becslése szerint jelenleg alig valamivel több mint tízezresre tehető a politikailag elkötelezett magyar könynyűzene-rajongók tábora. Általában a szkinhedzenekarokat sorolják a jobb-, a punkokat pedig a baloldalhoz, ugyanakkor számos együttes lép fel ideológiai töltetűnek nevezhető - a környezetvédelemtől az emberi jogokig terjedő skálán "játszó" - dalokkal.
A legszervezettebbnek a szkinhedirányzat tűnik, amelynek saját sajtója is van. Ilyen időszaki kiadvány a címlapján nyilaskereszttel és "Szebb jövőt" jelmondattal megjelenő, a hazai bőrfejűek körében népszerű Pannon Buldog, a világhálón közzétett Skinheadnews, a fővárosi József körúti Fehérlófia könyvesboltban kapható Pannon Front. Előfordul az is, hogy zenekarok támogatásába ismertebb sajtótermékek is beszálltak: a Magyar Demokrata című hetilapot például a Magozott Cseresznye nevezetű formáció említi támogatói között. A jobboldalinak mondott "bandák" - s ebben hasonlóak a "balosokhoz" - alig egy-két ezres lemezpéldányszámokkal büszkélkedhetnek, sokszor ugyanaz a bolt (például a fővárosi VII. kerületi Rockworld) forgalmazza a CD-ket, koncertjeikre alig kétszáz-háromszáz fiatal megy el.
Várhatóan kivétel lesz a Fehér karácsony, a Nemzeti dal ünnepe címmel december 26-án a budapesti Petőfi Csarnokban megrendezendő koncert (HVG, 2001. november 24.). A trianoni döntés felülvizsgálatát szorgalmazó Magyar Revizionista Mozgalom (MRM) és a MIÉP-hez közel álló Pannon Rádió által is támogatott eseményen ugyanis a már említetten kívül olyan zenekarok lépnek fel, mint a nyolcvanas évek közepén alakult Oi-kor, valamint a rockosított irredenta nótáiról elhíresült Akcióegység. A koncertet szervező zenekarok és támogatóik közel másfél ezer érdeklődőt várnak.
A HVG által megkérdezett, de név nélkül nyilatkozó nemzetbiztonsági szakemberek óvnak attól, hogy bárki eltúlozza a "szélsőségesek" okozta veszélyt (hangsúlyozzák is: ügynökeik munkájának csak töredékét adja az ellenük való küzdelem). Túlzásnak tűnik ugyanakkor az, ahogyan marginalizálni törekednek a jobboldali csoportosulások szerepét: a nyilatkozók néhány száz "ideológiailag zavart, vezető nélküli, megosztott fiatalt" említettek, s veszélyt inkább baloldalinak mondott, például antiglobalista szervezetekben láttak. Ezzel egyébként még saját kiadványuknak, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) Évkönyvének is ellentmondtak. Igaz, a kötet is évről évre kevesebb teret szentel az újfasiszta-revizionista színezetű szervezkedéseknek, csoportosulásoknak. Az 1999-es kiadvány például még öt, képekkel illusztrált oldalon taglalta e témát, s néven is nevezett szervezeteket, így például az ötszáz-hatszáz főt tömörítő Vér és Becsület nemzetiszocialista irányzatot és annak "politikai patrónusát", a Magyar Nemzeti Arcvonalat, s elismerték: "léteznek olyan szélsőséges csoportok, melyek a demokrácia fanatikus ellenségeiként támadják a Magyar Köztársaság intézményrendszerét". A tavalyi évkönyv már mindössze három oldalt szentel a kérdésnek, konkrétumokat - kivéve a február 12-ére tervezett "Becsület napi" demonstráció meghiúsítását s két lőszerrel visszaélő fiatalkorú előállítását - nem említ.
Az interneten böngészve ugyanakkor tucatszám találni legalábbis elgondolkodtató eszmeiséget valló s a közéletben ismert jobboldali szervezetekhez is köthető tömörüléseket. Idén februárban alakult például Szegeden a Pajzs Szövetség - az Aranykorona étteremben tartott alakuló ülésen beszédet mondott mások mellett Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke -, amelynek célja, hogy "reális alternatívát állítson a cionista diktatúra globalizációjának". Aligha tekinthető "ideológiai határesetnek" az MRM honlapjáról elérhető tucatnyi szervezet. Az internetes portálon hirdetik a Fehér karácsony szkinhedkoncertet, de innen érhető el egyebek között az alig néhány hónapja alakult Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Szövetség, amelynek elnöke, Toroczkai László a MIÉP ifjúsági tagozatának tagja és a párt Csongrád megyei sajtófőnöke. A szövetség alelnöke, a 22 éves Balog Norbert az Ébredő Magyar Ifjak nevű szervezet tagja, majd a Trianon Szövetség alelnöke volt.
A hasonló, "politikusgyanús" szervezkedésekkel szemben engedékenynek tűnő NBH meglehetős aktivitást mutat viszont szektaügyben (lásd keretes írásunkat). Már az utolsó két évkönyv is említ "vallási lepel alatt működő, társadalomra veszélyes mozgalmakat", amelyek "tudatosan törekednek a politikai és gazdasági hatalom megszerzését biztosító pozíciók kialakítására". A HVG informátorai azonban kizárólag a Magyarországi Szcientológiai Egyházat (HVG, 2000. május 20.) nevezték meg, mint kiemelt figyelmet érdemlő csoportosulást, bár a 2000-es nemzetbiztonsági évkönyv szövege - "más szélsőséges vallási mozgalmaknak is növekvő a tábora Magyarországon, és egyre több a társadalmi veszélyességre utaló tapasztalat" - sejteti, hogy egyéb vallási csoportok is az NBH célkeresztjébe kerültek.
A szélsőségesnek nevezhető jobboldali csoportosulások mögött nemegyszer felfedezhetők olyan kiadói vállalkozások, amelyek - a gyakran sikerkönyvnek számító - antiszemita, hungarista irodalom forgalmazására szakosodtak. A könyvkiadás ma cenzúramentes, a legszélsőségesebbnek számító politikai művek is megjelenhetnek szinte minden retorzió nélkül. Így nem lepődik meg senki, ha Szálasi Ferenc művei, esetleg az őt dicsőítő könyvek sorakoznak egyes könyvesboltok polcain. Az elmúlt években az ügyészség több könyv ügyében is vizsgálódott ugyan, ám csak a közelmúltban döntött úgy, hogy egy könyv közösség elleni izgatásra alkalmas: a vádhatóság szerint a Cion bölcseinek jegyzőkönyve kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát, s a könyv különböző kiadásai miatt hét személynek várhatóan a közeljövőben bíróság elé kell állnia.
A Cion bölcsei először "szamizdatban", hiányos kiadási adatokkal jelent meg, s mint azt az egyik vádlott, Pintér Zoltán, az Új Kékszalag kiadó vezetője a HVG-nek elmondta, kezdetben csak kis példányszámban. A Cion bölcsei 1999. januári kiadása "tulajdonképpen Henry Ford A nemzetközi zsidó című könyve rövidített kiadásának mellékterméke volt, egyik fejezete ugyanis részletesen ismerteti azt" - mondta az egyébként kanadai állampolgársággal is rendelkező építészmérnök-könyvkiadó. Ám a Cion bölcseiből csak mintegy háromszáz darab kelt el augusztusig. Akkor viszont beindult az üzlet, mert a Flex kiadó piacra dobta - s ezzel nyomban hatalmas botrányt okozott - a könyv egy másik kiadását, s ez növelte az érdeklődést. Hamarosan Mónus Áron is kijött a saját Cion bölcseivel, majd megindult a nyomozás. Pintér becslése szerint az üzlet úgy felfutott, hogy mostanra mintegy 80 ezer példány talált gazdára a Cion bölcsei különböző kiadásaiból.
A Mein Kampf terjesztését egy 1997-es ügyészségi döntéssel elvileg szintén betiltatták, ám a vádhatóságnak ezt az ítéletet megelőző "prejudikációs" döntési lehetőségét az Alkotmánybíróság később alkotmányellenesnek találta, ezért - bár a bíróság utólag az ügyészi döntésnek megfelelő ítéletet hozott (HVG, 1997. június 21.) - a könyv időnként kapható.
E kiadványokon kívül Kolosváry Borcsa Mihály A zsidókérdés magyarországi irodalma című könyve került a hatóságok látókörébe, ám ebben az esetben egyszer már az ügyészség úgy határozott, nem áll meg a közösség elleni izgatás alapos gyanúja (a határozat elleni panasz nyomán még folyik az eljárás). E könyv szélesebb könyvesbolti hálózatba került, mint Hitler könyve vagy a Cion bölcsei, gyakorlatilag az összes helyen kapható volt, ahol szélsőjobboldali könyveket árulnak. A könyvet a Gede testvérek Bt. adta ki. A cég egyik tulajdonosa, Gede Sándor a HVG kérdésére elmondta: a kiadó 1994-ben kezdte meg működését, ám igazán csak 1999-ben indult be a könyvkiadás. Eddig összesen 37 kiadványt jelentettek meg, ezek legtöbbje 1945 előtti könyvek reprint kiadása. "Egyelőre nem tudjuk előre felbecsülni az egyes könyvekre jelentkező igényt, ezért alacsony példányszámon indítunk, s az első kiadás tapasztalatai nyomán inkább többször újranyomjuk a könyvet" - magyarázta üzletpolitikájukat Gede Sándor.
Nemcsak a nagy boltok válogatnak a közlési határokat mind messzebbre kitoló termésből, hanem a jobboldali könyvek terjesztésével foglalkozó üzletek is. Gedéék kiadványai megtalálhatóak például a Magyar Fórum könyvesboltjában, Pintér Zoltán viszont panaszkodott, hogy könyvei árusítását a magyar fórumosok rövid úton megtagadták. "Gedééktől csak az őstörténettel foglalkozó könyveket árulom, a többit nem" - mondta a HVG-nek Gondos Béla, akinek (azóta eltávolított) Deák téri pavilonja sokáig fogalom volt a jobboldali művekre áhítozó olvasóközönség körében. A mai egyre szélsőségesebb könyvtermésből a jelenleg a Pannónia utcában működő Gondos nem vesz át mindent: "nem árulom például a Nemzetek Európája kiadó könyveit".
A Nemzetek Európája új szereplő a piacon, s fő profilja magyar és német katonazenék kiadása. Emellett több könyve is jelent már meg, közülük néhány Szálasi Ferenccel kapcsolatban. A Hungarizmus és intellektus című mű például - amely a kiadó reklámja szerint "Szálasi Ferenc írásainak intellektuális értékeiről" is szól - bekerült a Magyar Demokrata hetilapot főszerkesztő Bencsik András nevével fémjelzett Magyar Ház könyvesbolthálózatba is.
A szélsőséges jelzőt a zenekarok vagy a kiadók többségéhez hasonlóan a szurkolói csoportok is elutasítják, bár többségük, illetve az általuk életre hívott ultramozgalom is nevében viseli a szélsőségre utaló latin szót. Az ultrák önmagukat olyan fanatikus vagy radikális csoportosulásokként határozzák meg, amelyek számára a szurkolás, a klubszeretet életforma, s azt állítják magukról, hogy éppen olyanok, mint a bélyeggyűjtők, csak ők történetesen meccsre járnak. Vannak persze olyanok is, amelyek nem riadnak vissza a rasszista, szélsőséges megnyilvánulásoktól, a tiltott - vagy legális, ám nem éppen szalonképes - jelképek, zászlók használatától, s nem csupán a lelátón akarják koreográfiákkal, transzparensekkel túlszurkolni az ellenfelet, hanem az utcán is megpróbálják legyőzni a rivális szurkolótábort.
Ez az ultramozgalom körülbelül tíz éve terjed Magyarországon, az első és másodosztályú csapatok körül jelenleg fellelhető kisebb-nagyobb szurkolói csoportok számát mintegy százra teszi Kardos Zoltán, a lelátói eseményekkel foglalkozó, Harmadik Félidő című újság kiadó-szerkesztője. A fővárosban az Újpestnek, a Kispestnek és a Ferencvárosnak vannak számottevő szurkolói csoportjai, vidéken a Debrecennek, a székesfehérvári Videotonnak, a szombathelyi Haladásnak és a Zalaegerszegnek, és - mint az egyik ultra a HVG-nek fogalmazott - "remek" a szurkolótábor Diósgyőrben, Nyíregyházán és Szegeden is, csak kellene hozzájuk első osztályú csapat. A legradikálisabbak közé tartoznak a debreceniek, akik között jócskán akadnak szkinhedek, például a Szívtiprók Ultras és a Tócoskerti Kopaszok között.
A legrégebbi magyarországi ultracsoport az 1991-ben alakult kispesti Ultra Red Boys (URB), amely húsz, 24 és 30 év közötti tagot számlál. Az URB nyíltan politizál. A tagok meggyőződésében "mindenképpen kell lenni minimális nacionalizmusnak, ami amúgy is bennük van, és nemcsak az URB-sekben, hanem a többi kispesti ultrában is" - fogalmazott a HVG kérdésére Beiczer Krisztián, a csoport egyik vezetője, aki maga, mint mondta, tagja a MIÉP-nek, de szerinte az X-et a többiek is mindenképpen e párt mellé teszik. Koreográfiáik Beiczer szerint kizárólag a csapatnak szólnak, a mérkőzéseken tiltott jelképeket nem használnak, csak amit a törvény megenged, például a kelta keresztet. A csoport URB News című kiadványa jelenleg szünetel, mert - Beiczer szavaival - "nem vagyunk olyan származásúak, nem olyan sima a nyelvünk, hogy sikerüljön szponzort szereznünk".
A legjelentősebb csoportnak maga az ultratársadalom is a mintegy hatvan főt számláló újpesti Ultra Viola Bulldogsot (UVB) tartja. Noha - mint vezetőik, becenevükön Emre, Mengele, Lali és Taki a HVG-nek elmondták - ők nem politizálnak, tartózkodnak a szélsőségektől, és elsősorban klubjukat és magukat éltetik, nem pedig másokat szidnak, a Fotex-FTC házasságot követő Ferencváros-Újpest mérkőzésen látott transzparensek ennek az ellenkezőjéről tanúskodtak. Az elhíresült "Springer-szobor helyett siratófal, Fradi-templom helyett zsinagóga, zöld sas helyett kék liba" vagy a "Hova indul a vonat?" után a 2001. október 24-ei Újpest-Fradi kupameccsen "Boldog névnapot fradisták" szöveggel utaltak az aznapi Salamon-névnapra.
A Fradi köré szerveződött négy csoport közül a 30 fölötti "leizzadt", régi huligánokat tömörítő "Kettes szektor", ma már legtöbbször csak 15-20, egy Újpest elleni meccsen viszont akár száz embert is ki tud állítani, s ugyanennyien vannak a 16-os szektorba tartozó fiatalabb huligánok. A kapu mögött szurkolnak az ultrák, a régebbi Green Monsters és az 1998-ban alakult, ma már irányító szerepet betöltő, jobbára főiskolásokból-egyetemistákból álló Stormy Scamps. Noha a környékükön a lelátón rendszeresen látható MIÉP-zászló, a HVG-nek Zsolt néven bemutatkozó aktivista úgy jellemezte a csoportot, hogy "jobboldali a beállítottságunk, de nem szélsőséges, szerelmünk a Fradi".
- Már régóta mondom, hogy a magyar labdarúgás legnagyobb hibája az edzőkben van, nem a játékosokban. Az a baj, hogy nincs számonkérés, ha valaki megbukik, akkor feláll, és elviszi a tízmillió forintot. Ez vicc, képtelenség. Nem a B-licencekre kellene járni, hanem ki kell menni külföldre, meg kell nézni, hogyan csinálják, mi folyik ott. Egészen más, sokkal gyorsabbak az edzések, a játékosok, minden.
+ Kemény szavak...
- Vállalom. Higgye el, elsősorban nem a játékosok képzettségével van a baj, hanem mi, edzők vagyunk a hibásak. Az elmúlt húsz évben mindig csak azt hallottuk, hogy a játékosak milyen rosszak. És azt hányszor hallotta, hogy az edzők is rosszak? Ugye, hogy szinte soha. Én mind a két oldalon voltam, és haragszom az edzőim többségére, akik sok mindent elvettek tőlem. Pedig képes voltam hajnalban felkelni azért, hogy egy tizedet javítsak a gyorsaságomon, bennem megvolt a kellő akaraterő, elszántság a munkához.
+ Ön szerint minek köszönhető, hogy felvetődött a neve a Haladásnál?
- Talán annak a munkának, amit a Kispest ifiknél végzek, híre ment, hogy én ott mást csinálok, és az sem mellékes, hogy korábban játszottam Szombathelyen. Egyébként bárki mondhat bármit, úgyis az eredmény dönt. Ha egy asztalos alám tol egy széket, de az összedől, akkor nem kap fizetést. De ha egy edző nem teljesíti, amit vállal, akkor is felveszi a húszmillió plusz ÁFA-t.
a lényeget kiemelem a liláknak!
Utóbbi fölteszi a kérdést, hogy mi szüksége reklámra egy olyan banknak, amelynek nincs mit reklámoznia, hiszen állami feladatokat teljesít.
Eltérő vélemények egy futballközeli reklámkampányról
„Mára megszűntek a politikai, ideológiai okok, amelyek indokolnák a kiemelt állami finanszírozást... A jövőben állami pénzekhez kizárólag a sportági szakszövetségeken keresztül juthatnak hozzá az egyesületek.” Mindezt Dénes Ferenc, az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára mondta 1999. január 18-án azon a sajtótájékoztatón, amelyen - az akkori félelmek szerint - kihirdették az Újpesti TE halálos ítéletét. „A sport népszerűségét kihasználva szeretnénk emberközelivé tenni a bank tevékenységét” - ezt Tarnóczi László, a Magyar Fejlesztési Bank szóvivője közölte munkatársunkkal 2001. november 26-án, azt követően, hogy a százszázalékos állami tulajdonban lévő pénzintézet több tízmillió forint értékű reklámszerződést kötött az újpesti futballklubbal. Akad, aki érti a megállapodás hátterét, és akad, aki nem. Utóbbi fölteszi a kérdést, hogy mi szüksége reklámra egy olyan banknak, amelynek nincs mit reklámoznia, hiszen állami feladatokat teljesít. Rágódik rajta: vajon kinek az érdeke az „újraállamosítás”?
A Magyar Fejlesztési Banknál továbbra sem nyilatkoznak arról, pontosan mennyi pénzt fektettek az Újpest labdarúgócsapatába. (Az összegről korábban Gyulay Zsolt, a klub ügyvezetője annyit árult el, hogy több tízmilliós üzletről van szó.) Az MFB reklámcélú, arculatformáló kampánya részének tekinti a befektetést. A bank ugyanis - a diákhitel-folyósítástól a készenléti szervek új kommunikációs rendszerén keresztül a szövetkezeti üzletrészek visszavásárlásáig - több olyan programban vesz részt, amely több százezer embert érint - hangsúlyozza Tarnóczi László, a hitelintézet szóvivője. Azt ugyanakkor ő is elismeri, hogy az MFB-nek üzleti előnye nem származik a „reklámkampányból”, hiszen a bank állami programokat és vállalatokat finanszíroz csupán, lakossági ügyfelei nincsenek.
Lukács Ferenc, a lila-fehér együttest működtető gazdasági társaság tulajdonosa, aki 99,96 százalékban „ura” a kft.-nek - a „maradék” 0,04 százalék az UTE-é -, ennyit jegyez meg a tranzakcióval kapcsolatban: „Örülök, hogy tető alá hoztuk az üzletet, mert nehéz manapság befektetőket találni.” Megemlíti még, hogy a megállapodás csak és kizárólag financiális alapon jött létre; ebben a tekintetben nem lényeges, milyen cég áll a háttérben. „Ez üzlet. Olyan üzlet, amely megéri nekem, és megéri nekik” - húzza alá.
Muszbek Mihály, a Magyar Labdarúgó Liga igazgatója arra a kérdésünkre, hogy mi a véleménye az Újpest-MFB megállapodásról, elöljáróban azt mondja: „Nincs véleményem.” Általánosságban fogalmazva azonban kijelenti: „Mi minden üzleti alapú hirdetőnek örülünk, aki vagy amely ízlésesen reklámoz a profiliga csapatainál. Óvszer vagy szárnyas betét nyilván nem tartozik az előbb említett kategóriába.”
Felvetésünkre, hogy normális metódusnak és megszokottnak tartja-e állami bank hirdetését egy magántulajdonban lévő labdarúgócsapatnál, azt feleli: „Senkinek sincs olyan érdekrendszere, amelynek nyomán utasítaná az adott pénzintézetet az ilyesfajta szerepvállalásra. A döntések mindig vállalatiak, azon belül stratégiai vagy taktikai típusúak, és a reklámért cserében vár valamit a hirdető. Egyébként nem egyedi ez az eset: az FTC mezén például megtalálhattuk a Magyar Külkereskedelmi Bank logóját, a Debrecen trikóján most is ott virít az OTP Bank. (E két pénzintézet nincs állami tulajdonban. - A szerk.) Nyugaton, például Belgiumban, a bankok kiemelten jó ügyfelek a labdarúgás számára; nem utolsósorban azért, mert mindig bizalmat keltenek.”
Dr. Kolláth György alkotmányjogász szerint „a Magyar Fejlesztési Bank olyan, mint a kóser sonka”: gazdasági társasági lepel alatt az adófizetők pénzével üzletel. Ami a bank és az újpesti futball kapcsolatát illeti, Kolláth úgy véli: noha az ügy alkotmányossági problémát nem vet föl, sérti a közpénzekkel való gazdálkodás elveit, melyek a következők: törvényesség, hatékonyság, eredményesség, célszerűség, takarékosság, átláthatóság. Ugyanakkor a jogász nem talál kivetnivalót abban, hogy egy állami tulajdonú részvénytársaság akár lakossági üzletág hiányában is reklámozza magát, hiszen a piacgazdaságban ezt megtiltani nem lehet.
Hozzáteszi: a sporttörvény kimondja, hogy olyan gazdasági társaság, amelyben az államnak többségi tulajdona, illetve irányító befolyása van, tízmillió forint fölötti szponzorációs vagy reklámköltség esetén kizárólag főhatósági engedély birtokában köthet szerződést sportszervezetekkel. Ebből következően az MFB és az Újpest között létrejött megállapodásról nem pusztán tudott az Ifjúsági és Sportminisztérium, hanem jóvá is hagyta azt, amennyiben a felek alkotmányos módon jártak el. „Tehát a szerződésben formailag feltehetően nincs hiba. Hangsúlyozom: formailag - magyarázza Kolláth, majd így folytatja: - A célt illetően semmi kétség: az Újpest lesz a magyar sport új koronagyémántja.” Mondandóját azzal toldja meg, hogy nézete szerint úgy, ahogy van, áttekinthetetlen az állami pénzek sportba vándorlása. „Félreértés ne essék: az önkormányzati forintok is a nagy, közös zsebből gurulnak ki.”
Kérdésünkre, miszerint a mostani eset mutat-e rokon vonásokat az FTC korábbi, Torgyán- és Szabadi-féle támogatási mechanizmusával, az alkotmányjogász közölte: „A hasonlóság már-már zavaró. A különbség csupán annyi, hogy Szabadiék tranzakciói idején még nem volt érvényben a mostani sporttörvény.”
Ismét egy tuti cikk Megyesi Gusztávtól, érdemes lenne rajta elgondolkozni az illetékeseknek. Ja, amúgy az eggyel korábbi hozzászólásban említett nemiszerv-ízlelés komoly ??? Valaki leírhatná, hogy történt :-)))))
Lapszemle
Sport plusz: Terülj, terülj, asztalkám
2001. november 29.
Ne kerteljünk: Reszeli Soós István, a Sopron edzője ki van rúgva március elejéig a magyar futballból.
Az még hagyján, hogy eltiltották őt mindennemű futballtevékenységtől, de klubja vezetősége is felfüggesztette a munkáját, Reszeli Sós akár el is mehetne nyaralni. Feltehetően azonban inkább ügyvédek társaságában tölti majd üres óráit, és én nagyon fogok neki drukkolni, hogy akasszon pert a Liga nyakába, és nyerje is meg azt a pert, a szövetség meg csinálja vissza az egészet, ha tudja. Nem kívánnék jogászkodni, de mi az, hogy például szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogja a Liga, hogy mit csinál Reszeli Soós a csapata következő mérkőzésén. A lelátón állva miért ne szoríthatna a füléhez mobiltelefont, s azon miért ne hívhatná éppen a kispadot? Hogyan fogják a szövetség civil ruhás kopói bebizonyítani azt, hogy Reszeli Soós nem a pályaedző névnapjához gratulált, hanem azt mondta neki, hogy azonnal hajtson végre kettős cserét.
Jó, hegyi edzést vezethet, példának okáért a Lövérek lankáin. De ez meg miért nem minősül futballal kapcsolatos tevékenységnek? Dekázhat-e továbbá a Soprontól kapott melegítőjében szeretteivel, valamint mondjuk Tóth Mihállyal és Sirával, akiket ebédre hívott meg magához, mert miért ne hívhatná meg őket, sőt, az egész csapatot, hogy aztán kiránduljanak egyet, s az erdő tisztásán focizzanak keveset, teszem azt, épp a 3-5-2-es játékrendszert gyakorolván. Ez akkor most futball vagy nem az?
Megmondom, mi a futball. A futball egy olyan játék, amelynek legfontosabb eleme az a négylábú asztal, amit úgy helyeznek el a futballpályát övező salakon, hogy lehetőleg zavarja a kispadról való kilátást. A futballjáték sava-borsa az a jelenet, amikor az edző a fizika törvényeit meghazudtolva tekergeti a nyakát, hogy a csapata szögletét követően ne a tartalékbíró (assziszt) ülepét lássa, hanem az öt és felesen belüli eseményeket.
A jó edző a futballjátékban arról ismerszik meg, hogy ha hosszú perceken át nem lát semmit a pályán történtekből az assziszt ülepétől, akkor nem veszti el a mértéktartását, hanem szelíd szóval igyekszik rávenni a tartalékbírót, hogy mozogjon már kissé balra, ám ha ez nem kivitelezhető, az edző nem cirkuszol, nem lökdösődik, hanem felül a tribünre a nézők közé, hogy az assziszt nyugodtan tudjon dolgozni. Esetleg ő maga is segít neki a könyvelésben.
Nem tudom. Ez a futball most már tényleg komédia: edzőnek odacsapunk, köpködő, rugdalózó játékosokat akkor sem idézünk be fegyelmire, ha száz kameraszögből is látni, hogy köptek, rúgtak és haraptak.
Igaz, a játékosok egymást köpik, rúgják és faragják, míg Reszeli Soós az asztalt verte szörnyű haragjában, az asztal pedig jelkép, a faragatlan lábaival az egész magyar futballvezetést, valamint a rózsaszín jövőt testesíti meg, ez az asztal a futball végső értelme és célja, tulajdonképpen egyenesen a pálya közepére kellene állítani, a kezdőkörbe az assziszttal együtt, és drukkolni nekik.
Mindegy. A legújabb hír szerint a magyar élvonal és másodosztály valamennyi edzője a hétvégi fordulóban a Reszeli Sós iránti szolidaritásból nem fog leülni a kispadra. Nem tudom, a liga vezetői meg a fegyelmi bizottság tagjai észre fogják-e venni eme csöndes demonstrációt, ugyanis nyilván minden figyelmüket leköti majd az eltiltott edző, nem végez-e illegálisan, az éber őröket kijátszva futballtevékenységet mobiltelefonon.
