Keresés

Persze. Mindkettő a latin ábécén alapul.

Ja és persze régen felüljelzős betűt is alkalmaztak. pl: Magyar ny-t ń-nek jeölték. De ma is ott van a közös ó...

És vajon a lengyel és a magyar betűírásnak van köze egymáshoz? Talán kölcsönzött valamelyik nyelv a másiktól? Hiszen ott is létezik a dz, ch, de ami mégfurcsább lehet, hogy a sz és a cz is. Nekem néha az jut eszembe, hogy talán a magyarok a lengyelektől szedték az sz-t és így felcserélve alakult ki a zs is. De lehet ez egy furcsa véletlen amit túlgondolok :)

(Persze a lengyel cz= magyar cs; és lengyel sz= magyar s)

A gránátosok indulója.

Kicsit kevésbé fellengzősen gránátos kocka (pedig jó esetben egy fia gránát nincs benne).

Teljesen falusiasan meg tényleg krumplis tészta.

És akkor az igei változatban a querer még szóba sem került.

Na ja, egyes félhülye rovásírók szerint meg a magyar rovásírás már 70 ezer éves.
Mindkettő ugyanakkora faszság.
Az Ómagyar Mária-siralomnak meg egyes szavait megérted. Talán jól, talán nem.

Ellenben Shakespeare-t egy átlag középiskolás angol simán megérti.

A többi majdnem mind igaz.

???
Példamondat, amelynél nem tudhatod, hogy kedvelésről vagy szerelemről van-e szó. Csak hogy el tudd képzelni.

Póriasan: krumplis tészta.:)

Én ilyet nem tudok elképzelni.
Ne adj fel ilyen magas labdákat...

„Nagyon szeretem.”
Ez szerinted grenadírmars vagy az asszony?

Mert nem volt egységes magyar helyesírás.
Bizonyos hangokhoz nehezebben találták meg a megfelelő betűt a latin ábécéből.

A c betű a latinban is csak magas magánhangzók előtt jelölte a "c" hangot, amúgy "k"-nak ejtették. A németben meg pl. z-vel jelölik a "c" hangot ("cet").

Sokáig úgy volt, hogy a katolikus nyomdákban a cz-t, a protestáns nyomdákban a [tz-t használták a c hang jelölésére. Aztán a cz kerekedett felül, majd a 20. század elején főleg újságírók kezdték az addig inkább idegen szavakban használt c-t önmagában a mai funkciójára használni. Az Akadémia egy ideig ellenállt, majd megadta magát.

A cs sem volt sokáig egységes. Itt ugyancsak megvolt a használatban a felekezeti megoszlás: katolikusoknál a ch, protestánsoknál a ts. Itt végül amolyan kompromisszumos megoldás alakult ki.

A technika görög eredetű
És?

A technika görög eredetű (bár érdekes módon a szintén görög eredetű pszichológia ch-ját a magyar kiejtésben lebutítottuk h-nak).

Nem könnyebb kimondani, hanem anatómiailag nem is igen lehet máshogy kimondani.

A lényeg: a magyarban megvan a német "ich"-Laut hangja és a magyar anyanyelvű beszélő ki tudja ejteni.

Az átlagos indoeurópai nyelv hangkészlete kb. 20-25 hangból áll. Egy 30 hanggal rendelkező nyelv már hangtanilag igen gazdagnak számít. A magyarban a sima "kis" ABC-ben van 39 hang......(igaz, a magyar nem indoeurópai nyelv, de akkor is gazdag hangtanilag)

Ja, 3 félév ófelnémetet és 4 félév középfelnémetet hallgattam az egyetemen, szigorlatoztam is belőle.... Az azonos korú magyar nyelvemlékeket könnyebb megérteni segédeszköz nélkül.

Az ihlet h-ja valóban más, de ezt én pusztán annak számlájára írom, hogy az i után következik, és így könnyebb kimondani.

Többet értek belőle szótár nélkül, mint az ófelnémet szövegekből. ;)

Közben megszállt az ihlet és még írtam néhányat, csak a példa kedvéért. A durvábbakat direkt kihagytam.

Írj még példát, kérlek.
technika
doh
ihlet
...

a "nekünk van ilyen hangunk, nektek meg nincs"-ből nem levezethető egy nyelv gazdagságának, fejlettségének mértéke.
Az biztos, persze, nem is azzal vitatkozom, sőt.

Inkább azzal példálózz, hogy "ihlet". ;)

Az "ach" - Laut a németben pedig az "Ahmed". :)

Erosz. Filia. Agapé.

Ebből az első vágy, szerelem. A második (kölcsönös) barátság. A harmadik inkább Istennek kapcsolatos.

Az ógörögben három szó is van a szeretetre.

Ha a miénkből hiányzik valami,ami egy másikban megvan, az logikus egyszerűsödés, avagy tökéletesedés :)

Van világlátás, berögzült téveszme, amelyet semmivel és soha nem lehet megingatni. Sőt: minden berögzült téveszme ilyen. Változtathatatlan.

Lehet.
Írj még példát, kérlek.

De még ha ez a h a hangkészletünk része is, nem változtat azon, hogy a "nekünk van ilyen hangunk, nektek meg nincs"-ből nem levezethető egy nyelv gazdagságának, fejlettségének mértéke.

Tehát ha egy másik nyelvből hiányzik valami ami a miénkben megvan, az a másik nyelv hiányosságát/szegényességét igazolja, míg ellenben ha a miénkből hiányzik valami ami egy másikban megvan, az is a másik nyelv hiányosságát/szegényességét igazolja.

 

Szép kerek elmélet, vitathatatlan :-)

Ez a h nem a mi h-nk, szvsz.
Ez nem véleményfüggő. Egy halom magyar szóban mondjuk a hangot, tehát az a hang jelen van a magyar hangkészletben. Akkor is, ha szerinted nem.
A szó származása pedig e szempontból tökéletesen lényegtelen.

Na azér' az önsorsrontásnak is megvannak a határai...:-)

A topiktémához meg annyit, hogy elvileg az olaszban is van szeretet és szerelem (affetto-amore), de az amorét (ami mindkettőt jelentheti) használják inkább a szeretetre is.

A pech-et németesen ejtjük, ha van különbség (szerintem nem mindenkinél). De szinte fizikailag adja magát a különbség, hiszen ez "hosszú h", ami nem jellemző a magyar nyelvre. Nem meglepő, hogy sokan gondban vannak vele. Ez a h nem a mi h-nk, szvsz.

"Wimagguc uromv iſten kegilmet ez lelic ert. hug iorgoſſun w neki. eſ kegiggen, eſ bulſassa mend w bunet. Eſ vimagguc ſzen achſcin mariat. eſ bovdug michael archangelt. eſ mend angelcut. hug uimaggonoc erette."

Íme két mondat. Fordítod? :)

Pekk :)