Miért vagytok ennyire konvex barmok ? Vegyetek egy villanytan könyvet abban érthetően benne van. Én is le tudtam belőle vizsgázni és kurvára nem zavart a nabla operátor. Mondjatok valami példát a valós életből ha lehet...
Ezek csak l=0ra vagyis gömszimmetrikus elektronpályákra érvényes.Nem gömbszimetrikus elektronhéjaknál F nemcsak n-től,hanem l-től is függ.És a szummázás nem 1-től n-ig,hanem l+1-től n-ig tart.
A hidrogénatom esetén nem a Descartes-féle (x,y,z) koordinátákat használják,hanem a polárkoordinátákat(r,fi,deta).Ezek a kordináták jobban illeszkednek az atomok centrális erőteréhez.Ugyanis a hidrogénatom potenciálja centtrális,vagyis sugárírányú elektromágneses erőteret ír le.
Ez egy sajátérték egyenlet,E az adott energiaszinthez tartozó állapot energiája.
E =E0 1/n2,ahol E0=13,6 eV,vagyis az alapállapot energiája.A Bohr.modell is ezt az eredményt adja.
A hidrogénatom (n,l,m) állapotához tartozó hullámfüggvénye:
pszi n,l,m(r,fi,deta)=Yl,m(fi,deta) Fn(r).
Yl,m(fi,deta) az l,m mellék-és mágneses kvantumszámú állapothoz tartozó gömbfüggvény,ami a polárszögfüggését fejezi ki a hullámfüggvénynek,Fn(r) pedig az n főkvantumszámhoz állapothoz Laguerre-polinom ami a sugártól való függését fejezi ki a hullámfüggvénynek.
Y0,0=1/gyök(4pi)(ez jól van még normál a többi nem)
Y1,1=-1/gyök2 sin(deta)exp(i fi)
Y1,0=cos(deta)
Y1,-1=1/gyök 2 sin(deta)exp(-i fi)
Y2,2=gyök6/4 sin2(deta)exp(2i fi)
Y2,1=gyök6/2 sin(deta)cos(deta)exp(i fi)
Y2,0=1/2 (3 cos2(deta)-1)
Y2,-1=-gyök6/2 sin(deta)cos(deta)exp(-i fi)
Y2,-2=-gyök6/4 sin2(deta)exp(-2i fi)
.
.
.
stb.
F1=exp(-ró)
F2=(1-(ró)/2)exp(-ró/2)
F3=(1-(2 ró)/3+2/27 ró2)exp(-ró/3)
.
.
.
stb.
ró=m2r/(4 pi epszilon0 hvonás2)
Ilyenkor a pályamomentum gyök{l(l+1)}hvonás.A Bohr-Sommerfeld modell szerint l szer hvonás.A megoldás az,hogy ha hengerszimmetrikus potenciáló térre számítanánk ki a Schrödinger-egyenletet,ahol az (x,y,z) koordináták helyett hengerkoordinátákat (r,fi,z) használnánk akkor arra kijön,hogy síkmozgást végző részecske pályamomentuma hvonás szor l.
A p vektor=hvonás/i szer nabla operátor=hvonás/i (d/dx,d/dy,d/dz).A deriváltak mindenhol parciális deriváltaknak felelnek meg.
Fontos,hogy ennek az impulzusnak nem a klasszikus mechanikai mv impulzus(mv-impulzus),hanem a térelméleti p=mv+qA impulzus felel meg(p-impulzus),ahol az A az adott erőtér vektorpotenciálja.Szóval ebből is látszik,hogy a kvantummechanika éppúgy térelmélet,mint az áramlástan.
Az elektromágnességtan lineáris.Miért?Mert lineárisan független bázisállaotokra van osztva.Az áramlástan általában nem lineáris,mert ott nem botják fel a teljes állapotot bázisállapotokra.Bár mondjuk lineáris áramlásoknál,amikor egy henger körüli jellegzetes áramlást síkáramlásra és dipóláramlásra osztják,akkor szerintem ezt teszik,elegendő megszámlálhatóan végessok állapotra osztani a teljes állapotot.Csak nem lineáris esetben kontinuumvégtelensok ilyen bázisállapotot kell keresni.
A Hamilton-operátor a klasszikus mechaninkából ismert hamilton-függvény kvantumos megfelelője.A Hamilton operátor konzervatív,időfüggetlen rendszerek esetén a mozgási és a helyzeti energia összege.A kvantimmechanikai testvére,vagyis a Hamilton-operátor(gyakran energiaoperátornak hívják) a mozgási energia operátorának és a potenciális energia operátorának az összege:
A kvantummechanikában ez a Schrödinger-féle energiasajátérték-egyenletet :
Ami szolgálatunkra van abban, hogy meghatározzuk az előforduló lehetséges energiaértékeket egy mérés során. Az impulzushoz, mint fizikai mennyiséghez rendelhető operátor:
Ebből következően: ,
ez ugye a "nabla" operator a skalár és
vektorterek differenciálszámítási
problémáihoz:
ahol
Így a Schrödinger-egyenlet a következő alakot ölti:
Ezt az egyenlet az időfüggetlen Schrödinger-egyenletnek.
Még Veszely Gyula meg az öreg Simonyi prof. ("a" Simonyi apukája) tanították nekem egyetemen. Szerintem tök jó, le tudtam belőle vezetni az EM tér minden furfangját.
Szerintem nem sok értelme van komplett elméleteket egy fórum topicban leírni. Erre rövid formában ott a Wikipedia, hosszabban meg a fizika könyvek.
A fórum inkább arra alkalmas, hogy egyes konkrét részletkérdéseket tárgyaljunk ki, pl. ha valami nem világos, ellentmondásosnak tünik az elméletben stb.