Már nem olvassák el a fiatalok a nehézkesnek tartott klasszikus műveket, ezért mai nyelven újraírt, tömörített változatukat dobja piacra az egyik kiadó. A nemzeti értékek átörökítése jegyében született kezdeményezés kétségeket is támaszt.
...Fölvetődhet egy történelmietlen kérdés is: mit szólnának hozzá a szerzők, Cervantes, Goethe, Victor Hugo, Jókai?
Hogy Jókai mit szólt, azt tudjuk. 189495-ben a Singer és Wolfner kiadó megbízásából egy fiatal író át- és újraírta Jókai négy regényét, köztük Az arany embert és a Rab Rábyt. Jókai nagyon örült neki. A fiatal írót Bródy Sándornak hívták.
Madách Imre pedig maga kérte Aranyt nagy műve átírására. Másik nemzeti drámánknak, a Bánk bánnak szinte nincs is eredetije, csak változatai ismertek.
Arany János még nagyobb csalásra is vállalkozott: átírt, megírt egy nem létező művet. A Rege a csodaszarvasról azt mutatja, milyen lett volna a magyar őseposz, ha sok száz évvel azelőtt megírták volna.... zona.hu >>
Hogyne, ez sok művel van így. Viszont a korszak irodalmából is szükség van némi ízelítőre, és ehhez azért nem elég a Nemzeti dal. Ezért írtam, hogy elő lehetne szedni a rövidebb, könnyebben emészthető Jókaikat. Olyan is van, nem is kevés. Csak utána kellene járniuk a t. illetékeseknek...
Ilyen korú saját gyerekem nincs, csak a saját akkori énemről, és az ismerőseim gyerekeiről tudok beszélni: én még olyan 12-13 évest nem láttam, aki élvezte volna a Kőszívű ember fiait. Vagy aki értette volna magát a művet. Kíváncsi lennék, hogy ha Jókait megkérdezték volna, hogy milyen korosztálynak írta ezt a regényt, mit válaszolt volna? Jókai szerintem gimnáziumban kellene kötelező olvasmány legyen. Ebben az életkorban ez nem ízelítő Jókaiból, hanem elrettentés Jókaitól. Azért bizonyos művek megértéséhez kell némi élettapasztalat is. Ez olyan, mint gimiben Adytól a Héjja-nász az avaron. Olvassák, tanulják, elemzik, de nem értik.
Szerintem pedig nem. Na jó, nekem más gyerekekkel nincs tapasztalatom, csak az enyémekkel, de kétlem, hogy ők csodagyerekek lennének. Az egyik 12-13 évesen falta Jókait, sőt Kodolányi "nagy regényeit", de ugyanúgy a Harry Pottert, sőt, ha kezébe akadt, akár az öreg, rövidlátó hangya pomázi élményeit is. A másik Jókait kötelezőként ímmel-ámmal olvasta, de pontosan elmondta, miért, mi okozott gondot neki benne. (És miközben ezt ecsetelte, olyan szépen felvázolta Jókai regényeinek ritmusát, hogy az megtette volna órai feleletnek is.) Ám ez az élmény nem az olvasástól riasztotta el, legfeljebb csak Jókaitól (ez velem is megtörtént ennyi idősen). Örült, hogy azért mégis végigolvasta, nem vallott kudarcot vele, aztán elkérte a Mester és Margaritát, és tövig rágta a körmét izgalmában, amíg olvasta. Most hetedikes. Nem csodagyerek.
Dehogy írtad, szerencsére nem! :) Csak én sarkítottam, és nem örömömben, hidd el.
Igen, a világ megváltozott, és a gyerekek akciókon és bárgyú meséken nőnek fel -- ha a szülő ezt adja a kezükbe, ezt tálalja nekik. Én bizony hibáztatom ezért a szülőket, noha ez a világ folyásán mit sem változtat. Ilyen a világ -- de fejet kell-e hajtanunk előtte, ha ilyenné vált is? A férjem, szinte hallom, erre nyomban azt felelné: "Együnk szart! 20 milliárd veréb nem tévedhet..." (Már elnézést.)
"És ha mindvégig kitartotok amellett, hogy olvasni, új történeteket, kalandokat, sorsokat felfedezni van olyan jó mulatság, mint, teszem azt, a számítógép billentyűit nyomkodni, és az életetek is ezt példázza, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a tanárok (akik tudtommal maguk is örülnek, ha végre olvasó, könyvszerető gyerekre bukkannak) az olvasás iránti igényt a gyerekből kinevelnék vagy pláne kiirtanák."
Nem arra gondolok, hogy szánt szándékkal tenének ilyet! Dehogy!
De ha van egy 12 éves gyerek, aki szerint olvasni jópofa dolog, egyszer csak olyan könyveket kell olvasson, ami unalmas számára, amit koránál fogva meg sem ért, és a felénél csak megy végig a betűkön, mert kötelező, de már fel sem fogja, hogy mit olvasott...hát az ilyen élmények szerintem eléggé visszavethetik egy gyerek lelkesedését a könyvek iránt.
De erre a célra már vannak szövegggyűjtemények, klasszikusok röviden, vagy valami ilyesmi a címe, röviden, tömören, 20-50 oldalon leírják az egyes regények cselekményét. Ha valaki egy regény kivonatára kíváncsi, ezek a gyűjtemények rendelkezésre állnak, a lehető legrövidebbek, lényegre törőek, és nem is akarnak több lenni, mint amik valójában: összefoglalók.
Ezt írtam volna? Kétlem. De tapasztalatból tudom, hogy hiába kiváló egy mű, az átlag gyerekek nem tudnak vele mit kezdeni. Egy 28 fős hetedik osztályban jó, ha öt diák olvas rendszeresen, és nem tudom egyértelműen hibáztatni sem az iskolát sem a szülőket.
A világ megváltozott, a gyerekek akciókon nőnek fel, ajánlom figyelmedbe a mesefilmeket, de akár a mesekönyveket is megvizsgálhatod. Egy Walt Disney mesekönyv maga a borzalom. A klasszikus mesék szövegét lebárgyúsítják, a leíró részeket nyálas képekkel helyettesítik - a végtelenül egyszerű szöveg csupán az akciókra hegyezi ki a történetet.
A gyerekek szókincse szegényes, a közmondásokat, szólásokat egyáltalán nem értik, így adódhatott elő, hogy egy emberként kacagtak , mikor egyszer azt találtam mondani: - "Falra hányt borsó minden szavam."
Szegénykéknek már az is archaizmus, ha azt mondom, hogy 'rendületlenül'.
Ezek után szerinted mennyit fognak érteni Jókaiból?
Helyeslem-e az átiratokat? Nem, de hozzátenném, hogy a középiskolás diákok már most sem az eredeti műveket olvassák, hanem a Kötelezők röviden sorozat iszonytató zanzáit. (Némelyiknek az is kihívást jelent.)
Az enyémek már lassan kijárják az általánost, és eddig úgy látom, hogy amit mi, családon belül, meg tudtunk szerettetni velük, azt az iskola nem tudta kiirtani.
Amíg intézménybe nem kerül, addig a gyermeked úgyszólván a te kezedben van, te vagy a minta, a példakép, és te tereled az érdeklődését ilyen vagy olyan irányba azzal, hogy az életnek melyik szeletére hívod fel (elsősorban személyes példáddal) a figyelmét.
Ha a gyerekek úgy látják, hogy a szülő életében előkelő helyet tölt be az olvasás és becsben állnak a könyvek, akkor ezt a példát, ezt a mintát viszik magukkal az iskolába. És ha mindvégig kitartotok amellett, hogy olvasni, új történeteket, kalandokat, sorsokat felfedezni van olyan jó mulatság, mint, teszem azt, a számítógép billentyűit nyomkodni, és az életetek is ezt példázza, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy a tanárok (akik tudtommal maguk is örülnek, ha végre olvasó, könyvszerető gyerekre bukkannak) az olvasás iránti igényt a gyerekből kinevelnék vagy pláne kiirtanák. De elkezdeni és a frontot elszántan tartani a szülőnek kell. Már csak azért is, mert ekkora létszámú osztályokban már az is csoda, ha egyáltalán meg tudnak tanítani a gyerekeknek valamit. :)
Például ha egy olyan irodalmi alkotás cselekménye érdekel, amit egyelőre nem áll szándékomban elolvasni. Nem röhögni, nálam ez tényleg előfordul. Például azért, mert éppen egy olyan zeneművet tanulok ezerrel, ami állítólag az irodalmi műből merített, és megnézném, hogy vajon tényleg-e, hogy majd amikor konferálom, ne mondjak hülyeséget. De arra is volt már példa, hogy egy általam olvasott magyar regénynek a zanzáját írtam le valakinek, ráadásul angolul, amely nyelvet alig dödögöm, mert az illető aki kérdezte nem tudott magyarul, és általa értett nyelvű fordítást nem talált.
Na jó, én sem úgy gondoltam, hogy várom majd az iskolából feladott sült galambot! :-)
Egyelőre imádják, ha olvasok nekik, az egyik legbecsesebb kincs a mesekönyv, na de eddig elég könnyű dolgom volt, még csak 3,5 és 1,5 évesek, ilyenkor még minden gyerek imádja a mesekönyveket :-))) Remélem meg tudom tartani bennük ezt a lelkesedést, és a segítséget az iskolától abban várnám, majd, egyszer, hogy rátesznek egy lapáttal, megszerettetik és nem megutáltatják velük a könyveket.
Tegyük fel, hogy egy kis tejüzem, régi családi recept szerint gyárt egy különleges sajtkrémet. Legyen a neve mondjuk Mór sajtkrém. Vegyszermentes takarmányon tartott tehnek tejéből, speciális, drága fűszernövényekkel, különleges gonddal és figyelemmel. Aztán egyszer megveszi egy multi a kis sajtüzemet, rááll a tömegtermelésre, tejporból készíti és fűszerek javát is helyettesíti valami aromával, telenyomja mindenféle E-vel, majd a csomagolásra nagy betűvel ráírja, hogy Mór sajtkrém, valahol apró betűvel jelzi, hogy azért nem teljesen az eredeti, és még büszke is lesz rá, hogy immár tömegekhez juttatta el ezt a korábban csak egy szűk réteg által elérhető csemegét.
"Ellenben ha úgy fogom fel, hogy az csupán a megismerési folyamat egy adott fázisában használható segédanyag, akkor lehet, hogy akár igénybe is veszem."
Én nem bíztam az iskolára, hogy ugyan segít-e. Így legalább nem kellett csalódnom, a gyerekeim pedig szeretnek olvasni. Szülőként nyilatkoztam, nem voltam/vagyok/leszek tanár. :)
Ezzel úgy vagyok, mint régen a csokis sajttal. Amíg sajtnak ettem, addig útáltam. Aztán apám elmagyarázta, hogy nem sajtnak kell enni, hanem egy különleges fajta csokoládékrémnek. Attól fogva szerettem. Ha a regényzanzát úgy tekintem mint magát a regényt, akkor szükségszerűen csalódnom kell benne. Ellenben ha úgy fogom fel, hogy az csupán a megismerési folyamat egy adott fázisában használható segédanyag, akkor lehet, hogy akár igénybe is veszem. A poént ugyan lelövi a cselekménynek azt a részét illetően amely nem maradt ki belőle, de ha valamilyen okból a cselekmény lényegének a gyors megismerése a cél, akkor abban segíthet a zanza. Persze csak akkor, ha olyan ember csinálta, aki eléggé ismeri a művet ahhoz, hogy eltalálja a fontossági sorrendet, és el tudja dönteni, hogy mit hagyjon ki ahhoz, hogy a maradék logikai konzisztenciája ne csorbuljon.
Pont tegnap voltam egy könyvesboltban, és -annak ellenére, hogy tudok róla - először azt hittem, hogy jé, újra kiadják Jókait! Aztán leeesett, hogy mi is ez...valahol rajta van, hogy rövidített változat, de nem emlékszem, hol. Remélem belebuknak, és több regénnyel nem csinálják meg ezt.
"Ez elsősorban nem a tanárok, hanem a szülők feladata és felelőssége."
Szerintem meg mindkettőé, egyformán. Nem lehet a másikra mutogatni, hogy a te hibád, nem az enyém. Én azt hiszem mindent elkövetek, hogy szeressenek majd olvasni, de azért komoly segítséget várnék majd az iskolától is.
"A gyerekeket merő kultúrsznobizmusból olyan irodalom befogadására ösztönzik, ami egészen egyszerűen nem érdekli őket."
Pontosan. Jókai még túl mély víz egy átlagos 12-13 éves gyereknek. És, már bocsánat, de talán nem a mély tavat kellene lecsapolni, hanem keresni kellene egy helyes, sekély tavacskát, amiben örömmel megtanulnak úszni, majd amikor már magabiztos, tapasztalt úszók, akkor kellene őket a gyönyörű, vadregényes - igaz, mély- tóba engedni.
Nagyon jól látod a helyzetet: alsó tagozatban az átlagos képességű gyerekeknek nem okoz gondot a szövegfeldolgozás, még olvasnak is, persze az életkotuknak megfelelő irodalmat: meséket. Aztán a felső tagozatban történik valami, ami visszaveti őket, s úgy menekülnek a könyvektől, mint ördög a tömjénfüsttől.
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy elsőtől nyolcadikig taníthatok magyar nyelv és irodalmat, így tudni vélem a visszaesés okát. Az oktatáspolitika, a tankönyvírók egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni, hogy a világ megváltozott körülöttünk. A gyerekeket merő kultúrsznobizmusból olyan irodalom befogadására ösztönzik, ami egészen egyszerűen nem érdekli őket. A Pál utcai fiúkkal még csak-csak megbirkóznak, de nem tudnak mit kezdeni Jókai hömpölygő meséivel, Nyilas Misi jámborságával. Akciót akarnak.
Rengeteg jó, gyerekeknek szóló könyv létezik. De nem, azt nem szabad, mert azzal meggyalázom a magos irodalom felszentelt oltárát. Butaság. Inkább hagyjuk, hogy elforduljanak a könyvektől? Ha én lennék a VALAKI, a könyvtárosokkal készíttetnék egy olyan felmérést, hogy mit kölcsönöznek önként a gyerekek, s abban az irányban kezdenék valamit az olvasóvá nevelés ügyében.
Van még lejjebb? :( Valakik persze nyilván nagyot kaszálnak ezen a diszóságon is! Természetesen klsszul meg van ideologizálva Békés Pál, Vitray Tamás, Tarján Tamás és mások által, de ne mondja nekem senki, hogy az Egri csillagokat vagy a Szent Péter esernyőjét át kell írni, hogy a fiatalok olvassák! Ráadásul csalnak is: a fedőlapon nincs feltüntetve, mit régen, a két háború közt, hogy "A fiatalok számára átdolgozott és rövidített kiadás", hanem úgy néz ki, mintha az eredeti mű lenne. Iszonyúan felháborító ez az újabb kultúra ás ifjúság elleni támadás! Van még ennél lejjeb, kérdezem ismét.
Amerikai rendszerű oktatás. És ki tudja, mivé fajul, mire iskolába kerül a csemetéd.
De még egyszer: szerintem már késő, ha a gyereket csak az iskolában próbálják rászoktatni az olvasásra. Ez elsősorban nem a tanárok, hanem a szülők feladata és felelőssége.
Nem értem én ezt az egész rendszert. A minap a harmadikos (ált. isk.) unokahúgomnak segítettem megcsinálni a házit. És az állam ott is a földön volt. Az apukája munkája miatt külföldön volt a család egy évet, a kislány másodikban az ottani magyar iskolába járt. Amikor visszajött, magántanárt kellett mellé fogadni, hogy behozza a lemaradást, mert ő másodikban nem tanulta a halmazokat és a kombinatórikát... A magyar házija olyan volt, mint ez az érettségi, csak kicsiben, egy mese volt, egy A4 oldal, azt kellett elolvasni, majd újabb A4 oldal tele kérdéssel, amire írásban válaszolni kellett. Nos, ha ez a mai lendület, akkor ez az érettségi feladat nyolcadikos anyag kellene legyen, nem pedig érettségi tétel. De szerintem ez az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Rohannak az anyaggal, sem az írás , sem az olvasás, sem a számolás alapjait nem tanulják meg rendesen, gondolom a kötelező olvasmányokat is csak feladják,aztán max íratnak belőle egy dogát és le is van tudva, hurrá, olvastak a gyerekek...ugyan már! Egyszerűen nincsenek alapok, amire építkezni lehetne. Szerintem általános iskolában még nem kellene meghatározni, hogy milyen könyvet olvassanak. (most csak a regényekről beszélek!) Azt kellene elérni, hogy egyáltalán olvassanak. A könyvesboltok tele ifjúsági könyvekkel, lehet hogy irodalmi értékük nulla, de az lenne a cél, hogy rákapjanak az olvasás ízére. És miután már rákaptak, és sokat olvastak, akkor gimiben, szakközépben már jöhet AZ irodalom, és akkor talán nem csak bemagolnák a stílusjegyeket az épp aktuális dolgozatra, hanem értenék is őket.
...Fölvetődhet egy történelmietlen kérdés is: mit szólnának hozzá a szerzők, Cervantes, Goethe, Victor Hugo, Jókai? 
