Üdv mindenkinek!!! Én is Siti Eszti fan vagyok, bár nem túl rég óta. Szerintem jobb mint Görbe -bocsi ;))))-. Jobb a lábmunkája, gyorsabb, jobban lő. -SZERINTEM !!!- A Köbenhavn-tól miért jött el? Nem jön haza játszani? Jó a topic, többször benézek !!!! <@:))))))
Három magyar kulcsjátékossal erősített a szlovén Krim Ljubljana, amelyben az ősztől Siti Eszter kezében lesz a karmesteri pálca.
// <![CDATA[
var ord=Math.round(Math.random()*100000000);
document.write('');
// ]]>
fotó: Meggyesi Bálint
A nagykanizsai születésû kézilabdás remekül érzi magát Ljubljanában, ahol a szlovénok sztárcsapatában együtt játszhat Pálinger Katalinnal és Kindl Gabriellával is Kisebb combsérüléssel érkezett a válogatott legutóbbi összetartására Siti Eszter, a Krim Ljubljana irányítója, aki aztán az edzőtáborban újra megsérült, és nem is szerepelhetett a világbajnok oroszok és az olimpiai ezüstérmes dél-koreaiak elleni győztes mérkőzéseken.
– Hogy van a lába? – Már jobban, de azt nagyon sajnálom, hogy a hazai közönség előtt nem léphettem pályára – mondta Siti Eszter, akinek Pálinger Katalin, valamint Kindl Gabriella is játékostársa. – Igaz, ezek a találkozók inkább az Európa-bajnoki felkészülést és a csapatépítést szolgálták, mégis jobban éreztem volna magam a társaim között, mint a nézőtéren, ahol a szintén sérült Tóth Tímeával szurkoltunk.
Siti Eszter
Született: 1977. november 12., Nagykanizsa Magassága/súlya: 171 cm/64 kg Posztja: irányító Klubjai: Nagykanizsai Olajbányász, Vasas, Synergon SE Vác, Herz-FTC, FC Köbenhavn (dán), Krim Ljubljana (szlovén) Nevelőedzője: Dávid Sándor Edzői: Deregi László, Czirjék János, Hajnal József, Páll Tibor, Németh András, Morten Soubak, Robert Begus Első válogatottsága: 2000. november 22., Tatabánya (Szlovákia 28–28) Válogatottsága/góljai: 124/238 Legjobb eredményei: olimpia 5. (2004), vb-2. (2003), vb-3. (2005), vb-6. (2002), Eb-1. (2000), Eb-3. (2004), Eb-5. (2002), BL-2. (2002), 4x magyar bajnok, 3x MK-győztes
– Nagyot változott az élete, hiszen klubot váltott. Túl van az átállás nehézségein? – Három évadot töltöttem az FCK-ban, és sok szempontból hasznos volt a dán klubban töltött idő. A nyáron azonban Pálingerrel együtt eljöttünk Koppenhágából, mert jobb ajánlatot kaptam a szlovén bajnoktól. A költözés és az átállás gondjain már túljutottam, s nyugodtan, jó körülmények között folytatom a pályafutásomat.
– Mit ért jó körülményeken? – Kimondottan sportszakmai szempontokra gondolok, valamint arra, hogy Ljubljana közelebb van, mint a dán főváros.
– Feszesebb az edzések fegyelme Ljubljanában? – Inkább azt mondom, más, mint Koppenhágában volt. A szlovén módszerek, körülmények jobban hasonlítanak a magyarhoz, s ez nekem szimpatikus. Ljubljanában minden tekintetben profi a háttér, a játékosoknak kizárólag a kézilabdával kell törődniük.
– Új mestert és társakat kellett megszoknia. – Örömmel és barátságosan fogadtak, azt talán mondanom sem kell, milyen jó, hogy hárman vagyunk magyarok a Krim keretében. A klubban szintén újonc Robert Begus edző, aki egyben a szlovén válogatott szövetségi kapitánya is. Maximalista, stílusa és több módszere hasonlít a magyar edzőkéhez.
– A nyelvi nehézségek áthidalhatók? – Angolul valamennyien elboldogulunk, valamint segít az is, hogy hajdan az iskolában én még tanultam oroszt. A csapat ukrán játékosaival könnyebb oroszul beszélni.
– A Krim otthon egyeduralkodó, Európában pedig a legjobbak közé tartozik. – Ezt a pozícióját szeretné tovább erősíteni. Az új keret első összejövetelén egyértelműen kimondták a vezetők, hogy a BL-győzelem a célunk.
– Hogyan alakul a programjuk? – Javában folynak a felkészülési tornák, amelyek után, szeptember végén kezdődik a bajnokság. Akkor már mindenkinek jó formában kell lennie, a csúcsteljesítményre viszont a Bajnokok Ligájában lesz a legnagyobb szükségünk.
– Közeledik a decemberi Európa-bajnokság is. – Svédországban világbajnoki bronzérmeshez méltóan kell pályára lépnünk. Folyamatosan átalakuló, frissülő csapatunk ismét örömet szerezhet a szurkolóknak.
Siti Eszter két évre a Krim Ljubjana játékosa. Kereste a Cornexi is, de itt jobb ajánlatot kapott. Szempont volt, hogy a barátja Mo.-n van, így szeretne hozzá közelebb lenni, + a Krim stabil és állandó nagycsapat a BL-ben.
Jó volt ez így. Kevés ember ismeri annyira Eszti képességeit, mint NA. Meg volt a jó oka, hogy mikor játszatta, és valóban Eszti volt az egyik legjobb "kiegészitő" ember. Amikor beküldték mindig tett hozzá vmit, sokszor kritikus helyzetben.
Arday Attila - 2005-12-20 21:42 Utolsó módosítás: 2005-12-21 01:39 Ha ragaszkodunk a számokhoz éppen egy Siti Eszternyi különbség volt a magyar és a dán csapat között a vb bronzmeccsén. Csereként beállva, átlövő erényeket is csillogtatva három gólt lőtt az irányító, a mieink pedig 27-24-re győztek. Bár nagy ellenlábasaink közül a szlovénok és az oroszok kapuját még többször bevette, és kevéske pályán töltött idejét jól használta ki a románok ellen, legkedvesebb szentpétervári meccse mégiscsak az utolsó.
fotó: M. Németh Péter
Siti Eszter a cserepadról lett nyerőember
Mielőtt rátérnénk a vb hajrájára, és a koppenhágai légiósnak átadnánk a szót, néhány meglepő statisztikai adatot meg kell említenünk. Siti Szlovénia ellen negyed órát sem játszott, ez alatt négyszer lőtt kapura, mind a négy bement (ott ugyebár egy hiba is vereséget jelentett volna). A folytatásban – átmenetileg – csaknem Siti-mentes napok jöttek - Korea ellen 8, Norvégia 10, Horvátország ellen 1 percet kapott, aztán Hollandia ellen 18-at, ezalatt egy-egy gólt azért összehozott. Az oroszok ellen háromnegyed órát játszhatott, hatból négyszer betalált, ez sem rossz adat, majd jött a románok elleni elődöntő: kettőből kettő, 12 perc alatt, még az első félidőben (aztán kiestünk).
Még jó, hogy Siti formában maradt: az aranyvasárnapi bronzcsatán az irányítókból összerakott belső hármas tagjaként elereszthetett négy átlövést, és háromszor utat talált Mortensenék kapujába. "Számomra ez volt a legjobb meccs, egyrészt a bronzérem miatt, másrészt azért, mert mégiscsak a dánokat vertük meg" – mondja Siti Eszter, elsősorban a válogatott múltját említve. Pedig más miatt is fontos lehetett neki ez a derbi, hiszen mindkét oldalon akadt egy-két klubtársa. A magyar lobogó alatt Pálinger Katalin, dán színekben Touray és Brandt képviselte – országa mellett – az FCK Handbold csapatát.
Érdekelt bennünket, érzi-e magán a dán hatást, a kézilabda-játékán, az életvitelén. "Nem tudom, hogy a kinti évek hozták-e, vagy csak öregebb lettem, de nyugodtabbá váltam, húsz évesen még a lendület vitt előre. Nem a meccsek előtti izgalomra gondolok, az mindig megvan, és pozitív érzés, ha nem lenne, nem is lennénk sportolók. A bronzmeccs után odajöttek hozzánk az öltözőben a dánok, gratuláltak, nem volt bennük feszültség, most egyszerűen így sikerült nekik. Kint általában is nyitottabbak az emberek, nemcsak a kézilabdázók, jóléti társadalomban élnek, talán ez is segít nekik.
A karácsonyt még Magyarországon tölti, szilveszterkor már Koppenhágában pezsgőzik az egykori ferencvárosi karmester. "Huszonhetedikén utazom vissza, de most még nem gondolok erre, itthon a legjobb. Két és fél éve ott játszom, az élet így hozta, nem olyan nehéz visszamenni már, mintha egy éve lennék csak kint. Hála Istennek ott is megvannak a magyar emberek körülöttem."