sziasztok emberek! hogy lehet színezni a papírt? halloottam h lehet teával meg egyéb természatas dolgokkal de azt mikor kell hozzáadni és mi kell a trutyiba? valaki mesélhetne nekem néhány ügyes fogásról!előre is kösz
Karácsony közeledtével megpróbálkoznék ezzel a merítéssel.... de elképzelni nem tudom, hogy a szürke katyvaszból hogyan lesz száradás után fehér (vagy annak látszó) papír? vagy valami hozzá kell keverni, hogy kifehéredjen?
Ja és egy ötlet: A papír préselésével-szárításával meghatározhatod a majdani végtermék felületét. Ha olyan vásznak közt préseled amelyek kicsit térben is szövöttek(például a bútorkárpitok), akkor ezeknek a felületi egyenletlenségei(például virág vagy halszálka minta) benne maradnak a papírban. Vigyázz, olyan anyagot ne használj, aminek a felöletéböl kiállnak a szálai, mert ezek hajlamosak beépülni a papírba és csak egy merített papír bevonatú vásznat kapsz majd!
Színezni esetleg még tojásfestékkel lehet, de csak óvatosan, mert befolyásolhatja a szilárdságot és foghat is utána ha túl töményen használod!
Van két tök egyforma fa kereted. Az egyikre ráfeszíted a szitát. Ha sikerült, akkor arra az oldalra ahova a hálót raktad, rárakod a másik keretet, most a két keret közt van a szita. Így keletkezett egy kis teknő szerűség. ezt meríted a trutyiba, közben vigyázol, hogy egyformán terüljön el. Egy kicsit lecsepegteted, majd leveszed a felső keretet. Ekkor a szitán ottmarad a merített papír minusz a felső keret szélessége körben. Na ezt rakod arccal rá egy vászonra. Picit leitatod a nedveket a papírról, amin most még ott van a szita az alsó kerettel együtt. Ha szerencséd van , amikor megemeled a szitakeretet, a papír ottmarad a vásznon. Hát ennyi. Kapis?
Jé, már ilyen is van?:)) Itt elég jól lehet látni, hogy hogyan készül. Nekem van egy könyvem is, amiben csudiszép dolgok vanna. Roozisnek le is fotóztam, de én már letöröltem a gépről. Azért lehet, hogy neki még megvan, ha esetleg valakinek kell.
Hát..., köszi az ötleteket, és SzaLa részletes leírását, én most megpróbálom a dolgot gyakorlati szemszögből megközelíteni, mert úgy vagyok ezzel, mint a szakácskönyvvel. Beleteszem a tálba a tojást, vizet, lisztet, sót, beleszaggatom a forró vízbe, de azt mondja meg már nekem végre valaki, mitől lesz a nokedli olyan apró és finom, és kicsit sem ragacsos, mint anyué?!? :-))
Kanbrekusz, fogadd szeretettel ezt a kis kedvcsinálót :-)
Az első lépés mindenképpen az elhatározás. A papír ugye egyértelmű, merítésről is hallottunk már, hát ezt a két dolgot csak összehozzuk valahogy... Csekély, utólag használhatatlannak ítélt info begyűjtése a netről, aztán indulhat a bakterház…
A két darab kerethez a keretlécet megvehetjük valamelyik barkácsboltban. Én egy 2,4 méteres darabot vettem, ebből levágtam 4db 24 cm-es, és 4db 34 cm-es darabot. A maradék 8 cm felhasználását érdemes családon belül megpályáztatni, a többiből pedig össze tudjuk szögelni a két darab keretet. Ehhez a mérethez merítőedénynek tökéletesen megfelel a bébi fürdetőkád. Ahol van kisgyerek, ott egy gonddal kevesebb, ahol nincs, ott hajrá :-) Az egyik keretet bevonjuk szúnyoghálóval, és a férfimunka máris letudva, a többi már csupán csak pancsolás, abban pedig, mi nők, nagyok vagyunk... :-)
Egy tálban beáztatunk apró darabokra tépkedett papírt, és egy-két napig állni hagyjuk, majd összeturmixoljuk, ami csak első hallásra tűnik egyszerűnek. A massza ugyanis boszorkányos ügyességgel és sebességgel hagyja el a keverőtálat... Első ránézésre ez még nem akkora baj, ugyanis a papírfecnik szétázva nem látszanak a bútoron. Másnap azonban az ember bemegy a konyhába, és úgy néz ki minden, mint amikor egy dühösebb nátha esetén valakinek felrobbanik a kezében a papírzsepi: mindenhonnan apró kis darabkák lógnak, ráragadva az ajtókra, a padlóra, ügyesebbek a hajukban is találhatnak... :-)
Ha kész a turmixolás, újabb két napig vagyunk kénytelenek próbára tenni a türelmünket, ám ha letelt, már semmi akadálya az igazi alkotásnak. A papírmasszát öntsük a fürdetőkádba, és én úgy tapasztaltam, hogy önteni kell hozzá vizet, mert ha túl sűrű a massza, nagyon vastag lesz a papír. A víz hozzáadása után az anyag sűrűségét leginkább a rántottleveshez tudnám hasonlítani. A keret belemerítése leginkább gyakorlással sajátítható el, ám mint a legjobb dolgok általában, nekem ez sem sikerült elsőre, de ez senkit ne riasszon el. Kis gyakorlás, és kifejezetten élvezni fogjuk :-)
Addig azonban mérhetetlen mennyiségű vizet pancsolunk szerte-szét, mire belejövünk, már bokáig ér a trutyi körülöttünk… Erre nem számítottam, egyre kétségbeesettebb pillantásokat küldök a falról a már – nem kevés bosszúság árán – megszokott unatkozó képpel bámuló Sarah Bernhardt felé, ám semmi kétség, a papírmerítés (is) tökéletesen hidegen hagyja… (ami nem csoda, ugyanis még soha semmivel nem sikerült felizgatni. Pedig néha főzni is szoktam… :-))
A merítés után a felső keretet óvatosan leemeljük, az alsó keretet papírral lefelé egy korábban odakészített textilre fektetjük, és a nedvesség nagyrészét papírtörlővel, óvatos nyomkodással felitatjuk. Ha jó munkát végeztünk, a keretet nagyon lassan, az egyik saroktól indulva le tudjuk húzni a papírról. Óriási érzés, alkottunk valamit!!! :-)
A papírra újabb textilréteget terítünk, és ha szép sima lapokat szeretnénk, érdemes a teljes száradásig – ami nekem egy hét volt kb. – préselni a papírlapokat.
Közben csatatérré vált a lakás, de ez senkit ne zavarjon, a pillanatnyi sikerélmény és elégedettség kis időre még feledteti a későbbi takarítás gondolatát .-)
Ha közben férj belép a lakásba, majd a körül-, és ránknézés után Sarah Bernhardt-t megszégyenítő buta képpel hátat fordít, az nem azt jelenti, hogy nem kíváncsi a művészetünkre, csupán azt hitte (utóbb azt reméli…) a szerencsétlen, hogy eltévesztette a házszámot… Szegény, nehéz napja volt, az első sokk ugyanis akkor érte, mikor hazafelé jövet bekapcsolta a rádiót, és az esti hírek vízállásjelentésében a saját lakcímünket említette a bemondónő… :-)
Szóval papírt meríteni rendkívül izgalmas, és nem kell hozzá más, csupán elszántság, türelem, mindent megbocsátó család, és egy rosszul sikerült portré Sarah Bernhardt-ról…
Sziasztok kedves papírmerítők!!:))
Jégmadár valóban jól emléxel hogy anno én próbálgattam amatőr módon házilag papírtmeríteni, amit fotókkal is bemutattam, ha kíváncsiak vagytok rá nyugodtan nézzétek meg az adataimnál az oldalamon!!:))
Ne ijedjetek meg a látványtól nem valami bizalomgerjesztő!!!:))))
Ha van időd, és közel laksz, sétálj fel a Budai Várba. A Halászbástyán a Szent István szobor mellett (balra) található egy kis kiállítóterem, a Szent Mihály kápolna. Vincze László papírmerítő mester működteti a kiállítótermet, a kápolna alsó kijáratánál található bemutatóteremben megnézheted, ki is próbálhatod és meg is tanulhatod a papírmerítés mesterségét.
Remélem, tudtam segíteni.
Szia
mzm
Valamilyen használt papírt (az újság nem annyira jó, mert beszürkül) felaprítunk egész kicsire. Beáztatjuk vízbe, majd turmixoljuk! (Ez elmaradhat, ha eredetileg nagyon finomra tudjuk tépkedni.) A turmixolás finomsága látszani fog a végén a papíron. Kell egy kis tapétaragasztót is tenni a vízbe, hogy jobban legyen tartása. Lehet díszíteni virágszirmokkal, apró levelekkel, hánccsal, fonaldarabokkal...
Két fakeretet kell csinálni, az egyikre szúnyoghálót kell feszíteni. A két keretet össze kell szorítani és ebbe kell belejuttatni a kb. tejföl sűrűségű trutyit. Lehet mártással, az az egyszerűbb, de nagy edény kell hozzá. És lehet kanállal is, akkor elterítéssel, rázogatással egyenletes vastagságuvá kell tenni.
Ezek után a felső keretet le kell venni (a hálótlant) és szárítás nélkül le lehet plattyintani a még fura állagú papírt.
Erre nejlont vagy nedvszívó papírt kell tenni, s jöhet rá a következő. Amikor kész a szüks. mennyiség, akkor le lehet préselni. Préselés nélkül, vagy kis préseléssel, s a lapok közti anyaggal is lehet variálni a felület rusztikusságán.
Alapértelmezésben az egyik oldalon rajta marad a háló nyoma, de az jól néz ki. A nejlonon rendesen lepréselve tök sima lesz. Pl. újságon kicsit érdesebb.
Így a papír széle persze nem lesz egyenes, de az is szép. De sniccerrel egyenessé lehet tenni, ha pl. be akarjuk kötni.
Fehéríteni nem nagyon kell az így készült papírt, ha viszonylag szép alapanyagot használ az ember. Amit én láttam, az sima elrontott fénymásoló papírbol volt, de a nagyobb egybefüggő fekete részeket ki kell hagyni, mert meglátszik.
Színezni viszont lehet pl. természetes szinezékekkel (hagymahéj, tea...)
Nagyon élveztem :-)))
Tettem bele préselt leveleket, virágot, szóval tök profi vagyok, a kisujjamban van a szakma :-)))
De tényleg, begyűjtöttem egy csomó gyakorlati tapasztalatot, este jövök, és beszámolok részletesen, a fotókra viszont várni kell, mert még szárad. Ezzel bajban is vagyok egyébként, mert ha nem préselem, hanem hagyom levegőn száradni, akkor hullámos lesz. Ha viszont préselem, hogy a túróba fog rendesen kiszáradni?
A lakás közben egyébként nem úgy nézett ki, mint egy boszorkány konyha, hanem mint egy katasztrófa sújtotta övezet, de annyira izgalmas volt, hogy közben észre sem vettem... :-)
Szerintem roozis volt, aki csinalt mar ilyet. Talan meg kepei is vannak rola.
Engem is erdekel a leiras, bar ahogy emlekszem, eleg felelmetesen neztek ki azok a fotok...:) Mint valami gyanus boszorkanykonyha.
Nem tudjatok, hol lehet normal aron meritett papirt kapni? Olyat, amiben esetleg viragok, giz-gazok vannak. Az Impresszioban vettem jokat, de azok simak.
Hahó, nem is láttam eddig, én régóta gondolkodom meg minden, csináltam egy csomó fényképet a papírvarázs fesztiválon meg megvettem a füzetkét, nagy tálat, rongyikákat, sodrófácskát miegymás, de még nem vágtam bele :)
Csak tessen szépen mesélni és fényképeket mutogatni :) Kell az az inspiráció :)
A dekupázs topicon asszem Bokor csinált már, de lehet, hogy nagyot tévedek. De hogy valaki, az biztos :)))
És sikerüüüüüüült!!! :-)))
Nem is gondoltam, hogy ilyen izgalmakat tartogat számomra a mai délután :-)
Érdeklődés hiányában viszont az előadás elmarad, ha valakit a későbbiekben érdekelnének a részletek, küldjön mélt!
Puszi, és köszi, hogy nem szóltatok bele! :-)))
danczi
A két keretet már megcsináltam, 23x34 cm-esek.
A papírt összevagdostam, beáztattam, összeturmixoltam. (nem gondoltam, hogy ez ilyen macerás, az egész konyha olyan volt...)
Most két napig állni hagyom, de a folytatásról nagyon homályosak az elképzeléseim... A neten talált leírások ugyan adnak némi útmutatót, de hogy mennyit, mire, mivel, mikor, stb., mindezt gyakorlatilag rám bízzák. Szerintem nem kéne... :-)
