Sziasztok!
Linda vagyok, 18 éves anorexiás. a családom kiborult én meg nem tudom mit csináljak.
Anosokat szeretnék találni,tapasztalatcserére meg beszélgetésre.
Beképzelt majmok kíméljenek.
Nekem marhára nem tűnik egyértelműnek a helyzet, ehhez képest páran nagyon magabiztosan osztják a tanácsot :)
Lehet, hogy tényleg anorexiás (beteg) vagy, de lehet, hogy csak vékony vagy, mint sok kamasz, és később a magasságod után a szélességed is beáll egy normál értékre :)
Az anorexiához ugyan nem értek, de tudom, hogy vannak olyan szülők (nem a saját szüleim), akik abszolút nem figyelnek oda a gyerekre, miközben azt hiszik, hogy odafigyelnek. Aztán, ha úgy érzik, valami baj van, segíteni akarnak, de továbbra sem képesek az érintett gyereket meghallgatni, ehelyett mindenféle hülye túlreagálásba kezdenek. Persze nem biztos, hogy itt erről van szó, de lehetséges.
175 centi/46 kilóval szerintem még messze nem vagy életveszélyben, de biztosan túl sovány vagy, mind egészségügyi, mind esztétikai szempontból. Tényleg el kéne menned egy független szakemberhez, hogy állapítsa meg, kóros-e a soványságod, és még ha az is, kell-e bármilyen ellenlépést tenni, vagy feltételezhető, hogy a kamaszkorral együtt elmúlik. Ha nem súlyos a baj, nem szabad túlreagálni. Én egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy pszichológiai kezeléssel betegségtudatot kell kialakítani, ha csak nem fogysz tovább. Maga a vizsgálat, ha másra nem is, a szüleid megnyugtatására biztosan jó lesz.
A szüleidnek pedig nyíltan és egyenesen mondd meg, hogy nem segít neked, amit csinálnak. De megnyugodni persze csak akkor fognak, ha látják, hogy komolyan veszed a kérdést és magadtól is igyekszel pl. eleget enni. Egyezz meg velük, hogy békén hagynak, ha havonta fél kilót hízol, majd próbáld ezt tartani :)
Ha van olyan farmered, amibe 46 kilósan nem férsz bele, az gyerekméret, ne is akarj beleférni. Ajándékozd el és vegyél olyan ruhát, amibe beleférsz.
A szüleid aggódnak érted, szeretnek, féltenek ezért reagálnak így. Nagyon jól tudják mi az anorexia és mi lehet a következménye. Ha egy kicsit is kiemeled a fejed a homokból és az önzésből, akkor hallgatsz rájuk és szépen elmész egy pszichiáterhez. Ott veled is és a családoddal is foglalkozni fognak együtt megkeritek az utat a gyógyuláshoz. Ha nem fogod fel a helyzet súlyát akkor a leghasznosabb sport ha már most elkezded ásni a sírgödrödet, mert ott fogsz kikötni. Danit előbb utóbb szúrni fogják a bordáid és le fog lépni egy olyan csajjal akinek van feneke..
anyám hülye.végre elmentünk a pasimmal a hétvégi házunkba,hogy ott jó lesz.már éppen szeretkeztünk volna,amikor anyám megjelent egy csomó kajával,hogy ezt nekünk hozta,és képes volt azt várni,hogy majd jópofizik vele Dani meg én is.úgyhogy hazajöttünk.most meg van sértve,már ötször telefonált,hogy hogy tehetem ezt vele.megmondtuk,hogy kettesben akarunk lenni,azt mondta jól van.
én nem is tom h kezdjem biztos az itt levők nagyrésze már unja ha vki ir magáról..sajnos nekem is ilyen problémám van legalábbis tünetei azok de nem akarok anorexiás lenni tisztában vagyok vele h halállal végződik nagyrésze nem akarok bulémiás se lenni...ez nem jó legalábbis mi jó abban ha vki elvesziti életkedvét nem eszik pedig sok étel finom és már szexet se kivánja na és én h mondjam?étkezési rendellenesség?mert már lassan utálok enni mert fáj gyomrom..ha meg eszek akkor meghánytatom magam vagy inkább napi egyszer eszek azt is keservesen mivel gyomrom szar és kurvára fáj...aztán most hiába mondom hány kg vok. azt mondják h lelki betegség vezet ide és ez testkép zavart okoz...na ez igaz egy csomó csontom kinn van mégis belenézek tükörbe és úgy érzem h undoritó vok lehet más örülne ennek az alkatnak én nem...én nem számolom és nem nézem h ha napi egyszer eszek abban mi van...mert minek a szervezet napi egy evésre van kényszeritve..nem fejlődik igyse ugyse mert ha nem eszek vagy csak egyszer az is mindenképp fogyás..rossz érzés h büntudatom vna ha eszem..inkább mig suliban vok iszom vagy azt se itthon meg máegvárom mig kávé idő van..és amit most bánok h anyék mondtákk és látták h hülyén eszem anya is mondja h leesik minden rólad lassan..és elakartak orvoshoz vinni de mondtam h nincs semmi problémám most meg nem tudják mit csinálok...reggelente megcsinálják szenyót nekem amit persze nem eszek meg ebéd néha aztán mivel itthon sincsenek nem eszek...nem is tom most ezt miért irtam le csak kiváncsi vok h más mit tett mikor látta h ez nem oké ami megy...
Szóval ha ezt folytatod, elég nagy bezárkózásnak nézel elébe, mert hosszú távon senki nem fog tudni a problémáddal azonosulni, az emberek nem szeretik, ha valaki ennyire csak befelé, saját magára figyel, meg hát eljuthatsz oda is, hogy a külső megjelenésed ijesztővé válik, mint a kóros soványak többségénél. Ugyanakkor nem nagyon lehet külső segítség (pszichiáter) nélkül kilábalni ebből, mert ez is egyfajta függőség.
Egyszer eljutsz oda talán, hogy te magad is problémának érzed, és keresel egy független, harmadik orvost. Addig hagyod, hogy a szülő-orvosismerős csatázzon a fejed felett. Azt is mondják, hogy sok anós pont a figyelmet, szeretetet akarja kicsikarni ezzel. Neked kellene magadba nézni, hogy melyik is igaz a fentiek közül.
Szóval hogy mi az a jó érzés, amit ez nyújt, ami miatt folyton visszanyúlsz a nemevés eszközéhez....
Nem attól vagy anorexiás, hogy 46 kiló vagy 175 centihez (szerintem a sovány/vékony alkat esetében is minimum 52-55 kiló a súly ehhez a magassághoz), ez csak tünet. Hanem attól, hogy betegesen félsz az elhízástól. Ez pszichés kérdés.
Ha valaki kínosan ügyel arra, hogy mennyit evett, mennyit sportolt, és a tükörben nézegeti magát, a "háját", és másokat lopva, hogy ki a kövér, ki nem, annak evési rendellenessége van, függetlenül attól, hogy hány kiló.
Nehéz meghúzni a határt, ugyanis sok nő folyamatosan figyel napi szinten arra, hogy mennyit evett meg, sportolt-e eleget. De nem mindegy, hogy ez a gondolatok hány százalékát tölti ki. Amikor ez már életcéllé változik, ezzel kelsz, ezzel fekszel, és nem telik el úgy három óra, hogy ne ezen gondolkozz, akkor bizony baj van...
Erre ugyanúgy rá lehet kattanni, mint férfiak a pornóra, szerencsejátékra, vagy akárki a kábítószerre... és könnyen átveszi az uralmat. A legtöbb ember gondolatait azért általában más dolgok töltik ki, a nőkét sokszor persze a háztartás, főzés, a külsejük - de sok szerepet kapnak az érzelmek, a kapcsolataik, a munkájuk, és ami nagyon fontos, valamilyen hobbi, valami, amit szeretnek csinálni. Az anorexia ezzel szemben egy folyamatos önmagaddal foglalkozás, az idő legalább 50%-ában a külsőre koncentrálás.
Egy anorexiás egyre kevésbé törődik másokkal, nincs semmi hobbija, amiben kiteljesedik (na persze az "új hobbit" leszámítva), vagy amit másokkal együtt csinálhat, folyton saját magára, az alakjára gondol, nehogy elhízzon, mit evett, stb. Ennek az okait vitatják (gyerekkori bántalmazástól kezdve a szexuális éréstől való félelemig sok mindent felsorolnak), de nekem mindig olyan furcsa, hogy itt ez az ember, és a legfőbb problémája, hogy ő hogy néz ki...
Érzésem szerint ez a diagnózis helyes :( Nemcsak azért, mert a testtömegindexed vészesen alacsony, hanem mert napi 2-3 órát sportolsz (jellemző tünete az anorexiának), és mert min. 3x írtad, h. "én jól vagyok". Sajnos a hárítás is egy jellemző tünet, pontosabban nem hárítás ez, mert az anorexia nem jár betegségtudattal. És éppen ez az, ami miatt ez egy piszok nehezen kezelhető betegség. Kérdés még, h. mit és mennyit eszel? Mert, ha nem eszel, szándékosan, az az anorexia, ha eszel (kb. 2000 kcal a te energiaigényed, krumpliban kifejezve ez kb. 2 kg krumpli), mégis ilyen sovány vagy, akkor viszont komoly szervi betegség állhat a soványságod miatt. Nagyon fontos, h. minél hamarabb felkeress egy szakpszichiátert! Sajnálom, hogy ezt mondom, de nem feltétlenül kellene neked szeptemberben elkezdeni az ÁOK-t, előbb ki kell lábalnod ebből az állapotból. Ez az iskola (és főleg az 1. féléve ismeretlenségénél fogva) komoly teljesítménykényszerre sarkall, nagyobb pszichés és fizikai terhet jelent, mint a felvételi, így meglevő betegségedet csak tovább súlyosbítaná. Az anorexia mortalitása 10% 10 évet nézve, 20% 20 évet nézve. Ebből egyedül nem tudsz kilábalni, ezért megértem, hogy a szüleid kiborultak, féltenek. Nyilván nem súrlódásmentes a kapcsolatotok, ez a hozzászólásokból kiderül, ezért is nagyon fontos családterápiával kiegészíteni az egyéni terápiát.
Hát figyi, sztem ha az ősök ennyire hisztiznek, akkor ez nem is az ano-ról szól, hanem róluk... Félő, hogy a szokásos, kamaszkori szülő-gyerek ellentét, ami rá lett vetítve (ürügyként használva) erre a vélhetőleg és remélhetőleg képzelt betegségre....
Legelőbb szép szóval, józan, higgadt beszélgetéssel, hiszen értelmes, értelmiségi emberek, kell hogy valahogy szót lehessen érteni velük... De ha végképp nem megy, marad a családterápia, agytúrkász... Mivel szakemberek, szerintem legvégső esetben belemennének, és ott aztán lenne a "tetemre hívás", irgalmatlanul minden kiderülne, letisztázódna (az is, ha netán, te vagy a hunyó e konfliktban) remélhetőleg...talán... ;)
Coffosnak és Már kopó lóval én egyetértek, személyesen kéne az ilyesmit intézni.
Az én problémám most az, hogy úgy nyárig létezett egy olyan hely, ahová anoním be lehetett jelentkezni tinédzser tanácsadásra, de már megszűnt.
Az anoním bejelentkezés azt jelentette, hogy mondtál nevet, de nem rögzítették az egészségügyi nyilvántartásba, és garantálták a beszélgetést pszichológussal (klinikaival), aki abban is tudna neked segíteni, hogy mit tegyél az anorexiáddal (bár szerintem kérdéses, hogy az-e, serdülő korban a növekedésnél produkál ilyet a természet) meg a szüleiddel is.
Ezt a helyet júniusban bezárták, és most éppen nem tudom van-e egyáltalán ilyesmi, de ha érdekel, akkor megpróbálhatok utána nézni.
Te magad semmit sem tudsz tenni segítség nélkül. Ez klasszikusan nem a kecske-káposzta esete. Mivel orvos szeretnél lenni, és vélhetően ebben nőttél fel, gondolom az átlagnál jobban bírod a gyűrődést (vér nem lesz, ne izgulj).
Az orvosok is emberből szoktak lenni, bár ez némelyikükön munka közben nem látszik, vagy mert elszállt magától, vagy mert dolgozik mint állat, kórházban, rendelőben, műtőben, hajtja a maszekot, megpróbál megélni. Ha nem valamilyen jó helyen, felkapott magánrendelőben van a magánpraxisa (már ha van neki olyan), akkor emellett még ügyelni is kell (rendszerint).
Az orvosok az átlagnál hamarabb betegszenek, stresszesebbek, az átlagéletkorral is baj van (ld. pl. traumatológusok). De ettől még pontosan tisztában szoktak lenni a saját egészségügyi helyzetükkel, körülbelül úgy mint a pilóta, aki egy éppen lezuhanni készülő gépet vezet és tisztában van azzal, hogy meg fog halni. Tán nem mutatják, de nem hülyék. Némelyik nem bírja, iszik, félrekefél, stb.
Neked - ha egyszer majd orvos leszel - talán már jobb dolgod lesz, mert az újabb EU-s szabályok addigra majd ide fognak érni a gyakorlatban is.
Nem azért javasoltam ezt a megoldást, mert a vélt diagnózisodat gondoltam a középpontba helyezni. Ellenkezőleg. Adott egy helyzet. Ha orvos leszel és beteg leszel, akkor te sem fogsz tudni mindent magadon kuruzsolni, adott esetben el kell menni egy kollégához. Még a szülész-nőgyógyász szakorvos nők sem szokták maguknak levezetni a szülést. Az intenzív osztályt vezető orvos is lehet hogy magának összerakja az infózióját (rendszerint bemondja), de a bekötést már másra bízza.
Ebből a szempontból a diagnózis megerősítése vagy cáfolása csak egy eszköz a továbblépésre a probléma megoldása felé. Ha egy szülő azt látja, hogy a magzatja képes önállóan és felelősségteljesen gondolkodni és cselekedni, akkor meg szokott nyugodni (egy kicsit), és nem a szülő - kisgyerek vonulat mentén kell eloltani a családi tűzfészek melegét. Egyszer majd amúgy is egészen fel kell nőni. Most egy felnőtt döntési helyzetben vagy. A te kezedben van a döntés. A mostani helyzetben még talán tanulni sem tudsz rendesen, mert túl nagy a pszichikai teher.
Az emailcímed publikus, talán ír neked a lónick levelet, benne konkrét orvosnévvel+elérhetőséggel. Letelefonálod az időpontot és elmégy és ha bármit kérdez tőled a doki, szedd elő a jobbik eszed és őszintén válaszolj:-)
Nagyban segítessz ezzel minden felnőttnek aki körülötted van, magadról nem is beszélve. Ha most úgy érzed nincs is semmi baj veled vagy körülötted, csak a szülők feszkóznak, akkor is tedd meg lécci. Egyszerűen merazé!:D
nem akarok kizárólag anosokkal beszélgetni, olyanok is jók, akik 17-18-19 éves korukban a szüleikről akarnak beszélgetni, hogy mit csinálnak velük, amikor azok kiborulnak. meg sokat kell tanulni.
szerintem anos vagyok, de nem tartom erénynek. állapot. orvosnak készülök, ezért elolvastam és tudom mi az ano, nekem nincs étvágyam és kövérnek érzem magam, de azt is tudom, a mamámmal meg is beszéltük, hogy ez tinédzserekkel előfordul.
nem szeretek az lenni, de jó lenne, ha beleférnék a tavalyi farmerembe.
Közben utánad olvastam. 175 cm magas vagy, 18 éves és 46 kiló.
A szakma azt írja az anorexiáról (amely nem életstílus, hanem betegség), amit dőlt betűvel kiemelek. Amit vastagítok, az a Te hozzászólásaidból van.
Súlyhiány. A testtömeg-index 17,5 vagy kevesebb.A testtömeg-indexed 15.
Súlyfóbia: az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is."kaptam egy csomó csokit meg szaloncukrot, mikor én mindenkinek megmondtam, hogy fogyni akarok. 46 kg vagyok, de szerintem nagyon kövér"
Testképzavar: a betegek soványan is kövérnek tartják magukat."én látom a tülörben a párnáimat, gusztustalanok. a zsír ráfolyik az övemre ha nadrágot húzok"
Amenorrhoea: A menstruáció elmaradása. Bizonyos testsúlyhiány mellett szinte automatikus. A javulás fázisában a testsúly visszanyerése nem jár azonnal a menstruáció visszatértével. A menstruációd rendben van?
Van egy áthidaló javaslatom. Kéne neked egy jó diagnózis, olyan, amit mindenki elfogad, és jó helyről származik. Neked kell eldönteni, hogy akarsz-e ilyet. Ha igen, akkor megnézem mit tudok tenni (megfelelő SOTE intézet specialistája autentikus véleményt tud mondani - kérdés, te el tudod-e fogadni, ha annak mond, avval elég nehéz lesz neked is, szüleidnek is, a diagnózist felállító orvosnak is vitatkozni). Ezt a diagnózsit magadnak érdemes megszerezni, az ismerős orvosokat kihagyva az odaútból. Mivel orvos akarsz lenni, gondolom ezt te is egy tisztességes eljárásnak véled.
Ha ezen pro vagy kontra már nincs vita, akkor a konkrét ismeret birtokában lehet nekiveselkedni a családod problémái megoldásának. A vékony alkattal sincs semmi baj. Mivel elég sok vékony alkatú nő van, ezért úgy tűnik, hogy az evolúció nem szűrte ki őket.
Ha szükséged van a fentiekhez segítségre, akkor kölcsönösen anonim módon ezt meg tudjuk oldani. Magyarán, ki tudom deríteni, hogy kinél kell egy ilyen miatt jelentkezni és az odaútban is tudok segíteni.
És... honnan lehet tudni, hogy anorexiás vagy? Önmagában az, hogy valaki sovány, nem azonos az anorexiával. Számoltál már testtömeg-indexet? Hány cm magas vagy a 46 kilódhoz?
