miért, miért? Mert a bolsevikok elpáholták az intervenciósokat, és a nagyhatalmak is ki voltak vérezve, nem volt kedvük és erejük hogy új világháborút csináljanak. Nem is látták előre hova fajul a Szu. története. A nagyhatalmak akkor se és most se látják eléggé, mit művelnek és mire vezet, mikor kell cselekedni mikor nem. Most is ez megy nem?
Eszembe jutott még egy dolog a kubai válsággal kapcsolatosan. Havannában 1978-ban volt a VIT (Világifjúsági Találkozó). Ott voltam lakóhelyem egyik küldöttének (KISZ aktívista volt) diavetítéses élménybeszámolóján. Rengeteg képet vetített a felvonulásokról, gyűlésekről, egyebekről, egyszer csak megjelent a vásznon egy vörös csillagos, sarló-kalapácsos emlékmű (előtte magyar küldöttek egy csoportja) és megtudhattuk, hogy ezt azon szovjet katonák emlékére állították, kik a kubai válság idején áldozták életüket a világbékéért.
Korábban soha nem hallottam hivatalosan kubai szovjet katonai jelenlétről.
Jah, mint Amerikai reszrol Douglas MacArthur tabornokot, aki 11 kinai varost akart atomizalni... Elegge vad emberek voltak olyan pozicioban, ami veszelyes volt.
igen.. meg azért mindkét oldalon voltak diplomáciai zsenik akiknek sikerült a mindkét oldalon bőséggel vicsorgó militáns barmokat kiegyezésre kényszeríteni.
Gyermekkori emlék (12 éves voltam akkor), a család feszült figyelemmel hallgatta a rádióban a Hruscsov beszédet, melyben bejelentette, hogy kivonják Kubából a rakétákat. Egyenes adás volt, lassan beszélt, szünetet hagyva a mondatok között, ezzel időt adott a tolmácsoknak. Apám valami ilyesmit mondott, alighanem megúsztuk...
Kemény játék volt az a hidegháború...a kubai rakétaválségnál egy hajszálon múlott, hogy nem lett atomháború. Hruscsov és Kenedy nagyon kapaszkodtak hogy a másik orra alá állítsanak nukleáris hordozórakétákat... ment a politikai sakk mikozben százmilliók élete volt napi szinten kockára téve.
Mi volt ennek az oka? A szar II. világháborús békeszerződések? A rossz diplomácia, a gazdasági fejlődés kényszerpályája? Esetleg az ideológiai különbségek?
Nekem gyermek és diákkorom esett erre az időszakra, vannak tehát nem feltétlenül objektív emlékeim erről a korról. A 60-as években az utcai plakátot csak mérsékelt módon használták a direkt propaganda céljaira - ellentétben a többi "szocialista" országgal. Az hétköznapi élet a kultúra, a sajtó persze teljesen átpolitizált volt, mindenki megtudhatta, hogy milyen veszély fenyeget minket az amerikai imperialisták és nyugati lakájai részéről. Gyakran emlegették az NSZK-ban aktív revansista körök aknamunkáját, ami úgymond a berlini fal létrehozását is indokolta. A Szovjetúnió által vezetett béketábor pedig küzdött a világbékéért, a teljes leszerelésért.
Hello mindenki, kicsit gondolkodnom kellett, hogy hol is nyissam ezt a topicot vegul a tudomany forumra esett a valasztasom, a politikai reszleg nem igazan alkalmas normalis hangvetelre. Szigoruan tortenelmi jelleggel inditom a topicot, ugyanis erdekel a tema. Leginkabb az 50-es 60-as evek izgatnak, plakatok, poszterek, emberek esemenyek, minden. Az, hogy milyen lehetett ugy elni, hogy barmikor kitorhet egy atomhaboru kontroll nelkul.
Volt ahol nuklearis csapastol feltek
Volt ahol propagaltak, hogy milyen szedito tempoban fejlodik az orszag ipara.
Mindenesetre a media es a propaganda gozerovel hatott az emberekre, es mindket oldalon hangoztattak, hogy egyfajta szent ugy erdekeben "harcolnak", alljak a sarat.
