Lehet, hogy én keverem, de egy biztos: a spanyol -rr-et nem tudják kiejteni, mert z-t ejtenek helyette. Innen lehet megismerni leginkább az andoki nyelvjárást. Pl. a tierra szót úgy ejtik a kecsuák, hogy ['tjeza].
a kecsua [r]-et sem Neeem? A "Runasimi"-ben mi van? A wankában (huanca), abban ritka az r, mert általában l-lé alakult, de maradt egy-kettő, pl. quyllur.
A kecsua és az ajmara nem ismer zöngés zárhangokat (b, d, g), a kecsua [r]-et sem, de ellenben minden zárhangnak és affrikátának van hehezett és ejektív párja is, mindegyik külön fonéma, azaz 3 hangsor 6—6 hanggal, ami összesen 18:
1. alapsor: p, t, k, q, ch (cs)
2. hehezett: ph, th, kh, qh, chh
3. ejektív: p', t', k', q', ch'
a /q/ az ún. mély k, amelyet még hátrébb kell ejteni, mint a kutya szóban, és szintén eltérő fonéma a rendes /k/-tól. A sémi nyelvekben van még ilyen. További érdekesség, hogy szintén csak 3 magánhangzó-fonéma van mindkétnyelvben /a, i, u/, ahogy az arabban is; de a torokhangok után az /u/ inkább [o]-ként, az /i/ pedig inkább [e]-ként valósul meg ejtésben.
Az ejektív, másnéven glottalizált zárhang azt jelenti, hogy egy hangszalagzárral együtt kell kiejteni a hangot. Magyarra lefordítva, rövid szünet követi a zárhang kiejtését, anélkül, hogy egybeolvasnád az őt követő magánhangzóval. (A hehezetnél pedig nem szünetet, hanem h-t ejtesz a zárhanggal együtt.) Az ejektív hangot az átírásban éppen ezért egy aposztróffal szokták jelölni: p', t', k', q' stb.
Lásd pl. tipikusan a spanyol, katalán, provanszál, szárd nyelveket (de elszórtan a románból is van rá példa), ahol a latin V (vagy mássalhangzós U) — kiejtésben eredetileg [w] — ma [b]-nek vagy legfeljebb lágy v-nek hangzik szó elején (csak a nagyon mesterkélt és erőltetett kiejtésben ejtenek magyaros [v]-t, spontán beszédben nem). Tehát pl. a vivir (< lat. VIVERE ['wiwere], 'élni') kiejtve, spontán beszédben kb. [bi'wir] a spanyolban (a w inkább ajakkerekítés nélküli). Dalban, ha elég lassan énekelnek, ejthetik úgy, hogy [vi'vir], de erre a szakemberek azt mondják, hogy nem természetes, mesterkélt. A románból két példa jut most eszembe: VETERANUM > bătrân, FERVERE > fierbe.
Hogy ez az iberoromán nyelvek esetében miért alakult így, máig nincs tudományos egyetértés; a legelterjedtebb elmélet szerint baszk-ibér szubsztrátum, ugyanis ezek a nyelvek nem ismerték sem a [v], sem a [w] hangokat az eddigi kutatások szerint. Így viszont továbbra is rejtély, hogy a portugálban miért van akkor mégis [v], igaz, hogy az északi, galiciai változatban nincs; illetve miért van ugyanígy a szárdban is (ott is csak [b]-vel kezdődhet a szó), ami aztán teljesen elszigetelten fejlődött.
Az, hogy a hehezet miatt, nem lehet jó megfogalmazás, mert a hehezet annak a megnevezése, hogy nagy a VOT. Tehát ugyanaz a dolog, csak máshonnan nézve, így egyik sem lehet a másik oka.
Az ich-laut/ach-laut és k váltakozása nem szorul túl nagy magyarázatra (teknika, pekk, fakk stb.). A b ~ v/w váltakozás is abszolút tipikus (viola > ibolya, Valentin > Bálint stb.). A Boroszló esetében ott van még egy szókezdő mássalhangzó-torlódás feloldása, illetve egy szó végi diftongus monoftongizációja. Ezek mind abszolút tipikus nyelvi változások. A Bécs és a Wien viszont teljesen független egymástól, etimológiai összefüggés nincs köztük, csak a vonatkozásuk azonos.
Szerintem ez logikus is, és alapvetően a hehezet miatt van így, mivel a hehezet eleve zöngétlen, így eltolja valamennyire a zöngekezdést.
Hasonló különbségek a spanyolban is vannak a magyarhoz képest: míg a magyar zöngés és zöngétlen zárhangokat nagyjából egyforma erősséggel ejtjük, addig a spanyolban a szókezdő zöngétlen zárhangoknál, de főleg a p-nél erőteljesebb a felpattanás, mint a magyarban. Tehát pl. qué pasa ejtése inkább [ke'ppasa].
A németben és a magyarban eltér a zárhangok ún. zöngekezdési ideje (VOT). Tehát ami a németben zöngés, a magyarban zöngétlen benyomását kelti. Így jönnek tehát sorban: m. b < n. b ~ m. p < n. p
A zöngekezdési idő az az előjeles időmennyiség, amennyi eltelik a zárfelpattanás és a zönge megkezdése között. A magyar zöngés zárhangoknál ez negatív, a német zöngés zárhangoknál és a magyar zöngétlen zárhangoknál kb. nulla, a német zöngétlen zárhangoknál pozitív (minthogy aspiráltak, hehezettek).
Arról tudna valaki írni, hogy a németben szótag elején milyen magánhangzók vannak? Milyen a fonetikai minőségük? Tehát: baecken - miért lesz magyarul pék? Tehát a /b/ - /p/ érdekelne. Szótagkezdetben zöngétlenül?
Reunió a sus doce discípulos y les dio autoridad para expulsar a los espíritus malignos y sanar toda enfermedad y toda dolencia. Éstos son los nombres de los doce apóstoles: primero Simón, llamado Pedro, y su hermano Andrés; Jacobo y su hermano Juan, hijos de Zebedeo; Felipe y Bartolomé; Tomás y Mateo, el recaudador de impuestos; Jacobo, hijo de Alfeo, y Tadeo; Simón el zelote y Judas Iscariote, el que lo traicionó. Jesús envió a estos doce con las siguientes instrucciones: «No vayan entre los gentiles ni entren en ningún pueblo de los samaritanos. Vayan más bien a las ovejas descarriadas del pueblo de Israel. Dondequiera que vayan, prediquen este mensaje: “El reino de los cielos está cerca”. Sanen a los enfermos, resuciten a los muertos, limpien de su enfermedad a los que tienen lepra, expulsen a los demonios. Lo que ustedes recibieron gratis, denlo gratuitamente. No lleven oro ni plata ni cobre en el cinturón, ni bolsa para el camino, ni dos mudas de ropa, ni sandalias, ni bastón; porque el trabajador merece que se le dé su sustento. En cualquier pueblo o aldea donde entren, busquen a alguien que merezca recibirlos, y quédense en su casa hasta que se vayan de ese lugar. Al entrar, digan: “Paz a esta casa”. Si el hogar se lo merece, que la paz de ustedes reine en él; y si no, que la paz se vaya con ustedes. Si alguno no los recibe bien ni escucha sus palabras, al salir de esa casa o de ese pueblo, sacúdanse el polvo de los pies. Les aseguro que en el día del juicio el castigo para Sodoma y Gomorra será más tolerable que para ese pueblo. Los envío como ovejas en medio de lobos. Por tanto, sean astutos como serpientes y sencillos como palomas. Tengan cuidado con la gente; los entregarán a los tribunales y los azotarán en las sinagogas. Por mi causa los llevarán ante gobernadores y reyes para dar testimonio a ellos y a los gentiles. Pero cuando los arresten, no se preocupen por lo que van a decir o cómo van a decirlo. En ese momento se les dará lo que han de decir, porque no serán ustedes los que hablen, sino que el Espíritu de su Padre hablará por medio de ustedes. El hermano entregará a la muerte al hermano, y el padre al hijo. Los hijos se rebelarán contra sus padres y harán que los maten. Por causa de mi nombre todo el mundo los odiará, pero el que se mantenga firme hasta el fin será salvo. Cuando los persigan en una ciudad, huyan a otra. Les aseguro que no terminarán de recorrer las ciudades de Israel antes que venga el Hijo del hombre. El discípulo no es superior a su maestro, ni el siervo superior a su amo. Basta con que el discípulo sea como su maestro, y el siervo como su amo. Si al jefe de la casa lo han llamado Beelzebú, ¡cuánto más a los de su familia! Así que no les tengan miedo; porque no hay nada encubierto que no llegue a revelarse, ni nada escondido que no llegue a conocerse. Lo que les digo en la oscuridad, díganlo ustedes a plena luz; lo que se les susurra al oído, proclámenlo desde las azoteas. No teman a los que matan el cuerpo pero no pueden matar el alma. Teman más bien al que puede destruir alma y cuerpo en el infierno. ¿No se venden dos gorriones por una monedita? Sin embargo, ni uno de ellos caerá a tierra sin que lo permita el Padre; y él les tiene contados a ustedes aun los cabellos de la cabeza. Así que no tengan miedo; ustedes valen más que muchos gorriones. A cualquiera que me reconozca delante de los demás, yo también lo reconoceré delante de mi Padre que está en el cielo. Pero a cualquiera que me desconozca delante de los demás, yo también lo desconoceré delante de mi Padre que está en el cielo. No crean que he venido a traer paz a la tierra. No vine a traer paz sino espada. Porque he venido a poner en conflicto al hombre contra su padre, a la hija contra su madre, a la nuera contra su suegra; los enemigos de cada cual serán los de su propia familia. El que quiere a su padre o a su madre más que a mí no es digno de mí; el que quiere a su hijo o a su hija más que a mí no es digno de mí; y el que no toma su cruz y me sigue no es digno de mí. El que encuentre su vida, la perderá, y el que la pierda por mi causa, la encontrará. Quien los recibe a ustedes, me recibe a mí; y quien me recibe a mí, recibe al que me envió. Cualquiera que recibe a un profeta por tratarse de un profeta, recibirá recompensa de profeta; y el que recibe a un justo por tratarse de un justo, recibirá recompensa de justo. Y quien dé siquiera un vaso de agua fresca a uno de estos pequeños por tratarse de uno de mis discípulos, les aseguro que no perderá su recompensa».
Ezen a felvételen pl. nagyon szép spanyolt beszélnek (az Újszövetségből részlet). A narrátor mexikói (erre megesküdnék), "Jézus" viszont érdekes akcentussal beszél, mert olyan, mintha spanyol lenne, viszont nem tesz különbséget ce/ci~z és s között. Erről megkérdeztem két spanyol nyelvészt is, hogy szerintük milyen akcentus, az egyik szerint spanyolországi, csak megpróbál latin-amerikaiasan beszélni, a másik szerint közép-kolumbiai. Szerintem inkább az első.
Erről a My Fair Lady jut eszembe a "Hány mgh-t hall?"-lal :-)))) Igen, a magyarban is oly sokféleképpen beszélnek, h sztem télleg vmi ízelítót ad, ha az ember más nyelvjárást hallgat, bár teljesen külföldi füllel sohasem hallhatja.
A spanyolban is vannak még ilyen apróságok, amit általában nem szoktak sehol leírni: az n-et sem egészen úgy ejtik, ahogy mi, hanem "ízesebben" (palatálisan); aztán a d-t sem, ami náluk dentális(abb), nálunk meg inkább alveoláris.
Ilyet nem hallottam még a görög l-ről (a könyvekben rendes l-nek írja), azt tudom, hogy az újgörögben van jésített l, de az más; olyan eredetileg a spanyolban is van (de már csak Bolíviában és néhány környező területen, illetve néhol még Kasztíliában ejtik).
Ez tényleg érdekes felvetés. Nekem pl. a finn, hacsak "fél füllel" hallom, olyan, mint egy magyar "paraszt" beszélne. Egyszer, még régen, éppen sorban álltam a McDonald'sban, elég nagy volt ugye a zaj, és úgy hallottam, hogy a mögöttem lévők mintha magyarul beszélnének, de mégsem tudtam belőle elcsípni egy szót sem. Amikor kicsit jobban hallottam, kiderült, hogy finnek voltak.
Igen, még a magyarban is egész más íze van a különböző nyelvjárásoknak, amik az ilyen apró képzési különbségekből adódnak, lásd pl felvidéki magyarokat, az még a magyaroknak is példa lehet, h miylen kívülről hallani egyfajta magyart.
Bár abban iagzad van, h iagzából máshogy kéne hívni a laterális közkeletű jelentése miatt, de ebbe nem merültem jobban bele, és az egyetlen forrás csak így nevezte, nem simán l-nek, hanem lat l-nek, ezzel különböztette meg.
Végül is rengeteg hang van, amit mi el sem tudunk képzelni, azon felül, hogy nyelvjárásokban is ejtenek furcsa hangokat, csak éppen nem veszünk róla tudomást, mert mindig kötjük egy bizonyos sztenderd nyelvi hang "rendes" ejtéséhez. Mexikóban például az egyszerű r-t sokan kakuminálisan ejtik, szó végén pedig palatalizáltan (pl. a ver [a'βeŕ]).
