Paul BruntonA felsőbbrendű Én (1941) c. könyvében (The Quest of the Overself, 1937) meséli az esetét egy egyiptomi szobrocskának:
"De most vissza kell térnem „Egyiptom titkai” című könyvemhez – és rávonatkozó negyedik megállapításomként, emlékeztetem olvasóit arra a borzongató üzenetre, amelyet a Ra-Mak-Hotep álnéven megbúvó egyik adeptus bízott rám és amelynek tartalma az volt, hogy a régi Egyiptom a maira láthatatlan örökséget hagyott, amelynek pontos jelentését csak kevesen értik. Ez az örökség szellemi lényeket és lelki erőket foglal magában, amelyek bár többezer év óta kandi szemektől elrejtett lepecsételt sírokban nyugszanak, de még mindig megőrizték nagy és rontó hatalmukat.
Egyes kétkedők gúnyolódtak ezen a feltevésen, mert naiv és tapasztalatlan voltukban azokkal a finomabb erőkkel szemben, amelyek a bennünket körülvevő világban működnek, nem tudták felfogni azt a gondolatot, hogy látszólag „holt” dolgok közvetlen jelenünkre élő befolyással lehetnek és vannak is. Okkult és lelki szempontból azonban igaz való, hogy a múlt a jelenben él tovább. Ennek feltűnő igazolása a következő tudósítás Monsieur Celleriernek arról a különös tapasztalatáról, amelyet egyik barátja rövid idővel ezelőtt ismertetett meg velem.
Monsieur Cellerier a párizsi művészeti és iparművészeti múzeum laboratóriumának vezetője. 1932 októberében a Louvre egyiptomi osztályának konzervátora arra kérte, hogy tudományos eszközei segítségével állapítsa meg egy kis festett fa-figura valódiságát, amelyet a Louvre vezetősége nyolcvanezer frankos áron akart az osztály számára megszerezni. Monsieur Cellerier eleget tett a felszólításnak és fizikai kísérletek egész sorával elkezdte a fa minőségének, a festés valódiságának és korának meghatározását. A kísérleteket, felügyelete alatt, asszisztensei végezték, és az előzetes vizsgálat eredménye az lett, hogy a kis szobrocska valódiságát kétségtelenül megállapították. Az alak eredetét és történetét azonban még homály fedte és a tudós, akinek kíváncsiságát izgatta a dolog, elhatározta, hogy kiteszi azt az X-sugarak könyörtelen átvilágításának. Ez meg is történt, de semmi rendkívüli nem került napvilágra. Ezután a szobrocskát ultraibolya AL-sugarak játékának vetette alá. Meg kell jegyezni, hogy a párizsi laboratóriumban alkalmazott sugarak rendkívüli erejűek és intenzitásúak és legalább tízszer olyan erősek, mint azok, amelyeket orvosok gyógyító célra használnak.
Alig érintették a sugarak az alakot, amikor ez Monsieur Cellerier nagy meglepetésére hirtelen fényleni kezdett, majd úgy látszott, mintha eltűnne és egy fényből alkotott új emberi alakzatnak adna helyet. Ennek a foszforeszkálásnak okát és pontos természetét nem lehetett megállapítani. A fa és a festés nem lehetett valószínű oka ennek a különös villódzásnak, amely egyenesen a szobor szívéből áradt, úgy, hogy úgy tetszett, mintha valósággal maga a szobor volna.
Ki mondhatná meg, mi volt az, ami ebben a hatalmas sugárzásban öntudatlanul megnyilatkozott – hiszen tudjuk, hogy az ilyen sugarak be tudnak hatolni a durvaszövetű anyagba és finomabbakat át is tudnak fúrni, továbbá tudjuk, hogy az, amit mi elektromosságnak nevezünk, még legegyszerűbb megjelenési formáiban is nem más, mint az egyik legtitokzatosabb természeti erő, amely legmagasabb koncentrált alakjában – mint amilyen ez a sugár is – a szó legszorosabb értelmében okkult erővé válhatik.
A titokra mind a mai napig nem derült világosság. A kis alak ez idő szerint a Louvre legfrissebb szerzeményei között áll. Sokan mehetnek oda, hogy megnézzék, hiszen a szobrot körülvevő mágikus varázsnak nagy a vonzó ereje, de keveseknek, vagy talán éppen senkinek sem fogja értékes titkát elmondani. Ilyen figurákat helyeztek rendszerint a sírokba, hogy közvetítőkként szolgáljanak az elhunytak szelleme és múmiái között.
Ki tudja, hogy ez a Louvre-figura nem a Ra-Mak-Hotep említette egyik ilyen természeti szellem átmeneti állomáshelye-e? Talán azoknak a mágusoknak egyike idézte maga elé, akik Egyiptom távoli fénykorában olyan számosan voltak és összekötötte ezzel a kis figurával, hogy benne éljen egy meghatározott óráig, amikor azután ismét kiszabadul az emberek világába?"
Mit szóltok az esethez?
Cellerier a két háború közt valóban híres szakértője volt a Louvre-nek, aki bevetette a kor minden elérhető találmányát a műtárgyak vizsgálatánál. A módszereiről annak idején a magyar sajtó is beszámolt. Itt van hozzá kép is a Magyarság 1928. márc. 1-i számából (Képes Melléklet):
- Ez nem babona. Mindenkiből delejes áram sugárzik, s ez valóságos tény, ha az önök nyugati műszerei még nem fedezték is föl. A szakács, amikor az ételt elkészíti, ráárasztja a maga kisugárzását, persze öntudatlanul. Az alacsonyabb rendű szakács ártalmas delejességgel tölthetné meg az étket, s az így belejuthatna abba, aki megeszi a főztet.
"Két kutató, akik nemrég fedeztek fel egy óriási kígyófajt – amely valószínűleg 47 millió évvel ezelőtt élt a mai India Gujarat államában, és becslések szerint 36-49 láb hosszú volt –, a legendából merített ihletet a Vasuki indicus faj elnevezésében. „Ez nagyon szimbolikus” – mondja Debajit Datta - A fajról szóló tanulmány társszerzője: vasuki a királyunk. És ez itt, hozzá hasonlóan, egy kivételesen nagy kígyó.*
A V. indicus maradványait eredetileg egy gudzsaráti szénbányában találta meg majdnem 20 évvel ezelőtt Sunil Bajpai IITR paleontológus professzor. Akkoriban úgy vélte, hogy a kövületek egy már ismert őskori krokodilfajhoz tartoznak, és elrejtette őket a laboratóriumában. Csak amikor Datta, aki 2022-ben csatlakozott Bajpai laboratóriumához, tavaly nyáron elkezdte vizsgálni a kövületeket, akkor jött rá, hogy a két maradvány másfajta állathoz tartozik. „Számos irodalom van a korábban felfedezett krokodilokról” – mondja Datta. De amikor elkezdtük feldarabolni az üledéket a kövületek körül, láttuk, hogy vannak olyan anatómiai jellemzőik, amelyek valójában nem krokodilok, hanem inkább kígyószerűek.
A kutatók 27 viszonylag megőrzött csigolyát tisztítottak meg és azonosítottak, amelyek nagyjából 1,5-2,5 hüvelyk hosszúak és 2,5 és 4 hüvelyk szélesek. Egy felnőtt állathoz képest a V. indicus minden idők egyik legnagyobb kígyója lehetett, és a Madtsoiidae kígyók családjába tartozott, amely a déli féltekén élt, mondja Bajpai. A faj mérete a szintén kihalt Titanoboa cerrejonensishez hasonlítható , amely a becslések szerint 60 millió évvel ezelőtt létezett, és a legnagyobb ismert kígyófaj.
Bár a bányaterület, ahol Bajpai megtalálta a kövületeket, ma száraz és poros, feltehetőleg mocsaras volt, amikor a V. indicus a Földön járt – mondja. Jesus Rivas, a New Mexico Highlands Egyetem biológiaprofesszora, aki kígyókat tanulmányoz, azt gyanítja, hogy a V. indicus mérete megnehezítette a szárazföldi manőverezést, és a faj kecsesebben tudott mozogni a vízben. "Ahhoz, hogy lélegezzen, a kígyónak fel kellett volna emelnie a bordaívet, amihez nagyon nagy izomerőre volt szükség a gravitáció elleni küzdelemhez" - mondja Rivas. „De ha [teste] vízben van, valószínűleg könnyebb volt lélegezni. És ez az oka annak, hogy manapság sok nagy kígyó, például az anakonda, vízben él.
(Itt emlékeztetnék a kisebb gravitáció, nagyobb élőlények - elméletre.:)
A V. indicus felfedezése nemcsak a kígyók evolúciójának alaposabb megismerését teszi lehetővé a tudósok számára , hanem annak mélyebb megértését is, hogyan változtak fizikailag a kontinensek az idők során, és hogyan oszlottak szét a fajok az egész világon. „Valamikor, körülbelül 50 millió évvel ezelőtt India ütközött Ázsiával, és ennek az ütközésnek az eredményeként egy kulcsfontosságú földi útvonal jött létre”
* A hindu folklórban van egy hatalmas kígyókirály, Vasuki, akiről azt mondják, hogy természetfeletti erővel rendelkezik. A gyakran elegánsan Siva istenség nyakába tekert Vasuki egyike annak a sok kígyónak, amelyet Indiában imádnak.
Még mindig ezeket bújom... illetve a jegyzetekre és utalásokra rákeresve végre eljutottam olyan olvasmányokhoz, amelyek mindig is foglalkoztattak.
A turistajelzések mentén eddig az alábbiakat csipegettem fel:
„Sötétben félek, világosban gyanakszom." Woody Allen
„Én ezért, a mindenek felett álló Pronoia, átszármaztattam magam leszármazottaimba, mivel én léteztem legelőször, minden úton végigmegyek. Mivel én vagyok a fény gazdagsága, én vagyok a pleroma emléke.”
„És elmentem a sötétség birodalmába, és kitartottam amíg el nem értem a börtön közepéhez. A káosz alapjai rázkódtak. Elrejtőzködtem előlük gonoszságuk miatt, és nem ismertek fel engem.”
„Ismét visszatértem, most már másodszorra, és körbejártam. Azoktól származom, akik a fényhez tartoznak, mely én vagyok, az emlékezés Pronoiaja. ... És felfutottam ismét fény-gyökereimhez, nehogy elpusztuljanak idő előtt.”
A „tetszhalott” állapot azt jelenti, hogy a földön betelt idővel szemben az alvilágban az évek, a napok visszafelé peregnek le,
az idő reverzibilitása biztosítja az újjászületést, lásd Kákosy 2001, 142
A szentély építésekor egész kövekből építkeztek, és/de kalapács, véső
vagy bármilyen más vaseszköz hangja nem hallatszott a Szentély építése közben
Volt egy legfőbb lény, aki időtlen ragyogó fény, de élő víz is egyben. Meglátta a tükörképét az őt körülvevő fény-vízben, és ez a képmás lett Barbéló. Belőle lett a Boldogságos Fényszikra, akit a Legfőbb lény Krisztussá kent fel. Majd a következő fokozatként megjelent a Négy Fény, a Forma, az Értelem, a Szeretet és végül a Bölcsesség, azaz Szofia. Ez a Negyedik Fény elkövetett egy hibát és gondolatait léttel ruházta fel. Így jött létre Jaldabaoth, az első arkhón. Szofia Jaldabaoth-nak trónust állított fel a fény felhőiben, remélve, hogy a többi szellemi lény nem szerez tudomást arról, ami történt. Ám ez az arkhón megalkotta a sötétség birodalmát, ahová a felsőbb régiókból csak fényrészecskék jutnak el, amelyeket a sötétség hatalmai fogságban tartanak. Így az ember feladata ezeknek a fényrészecskéknek, szikráknak a kiszabadítása.
Vonatkozik mindez még az istennevek beláthatatlan sokaságára is; a lehető legérzékletesebb módon fogalmazza meg ezt Jusztinosz: „A költők és a mítoszok lantosai nem ismervén ezeket az angyalokat és a tőlük született démonokat, akik fiúkat és lányokat gyaláztak meg városaikban és a népek között, mert amit ők összeírtak, azokat mint az istennek (Zeusznak), a neki tulajdonított fiaknak, vagy testvéreiknek – Poszeidónnak és Plutónnak –, meg ezek fiainak tetteiként mondták el. Azzal a névvel illették őket, amit ezen angyalok közül ki-ki magának vagy gyermekeinek adott.” (II. Apol. V. 5‒6).24 Eszerint tehát a földi istennevek is gonosz angyalfejedelmektől származnak, (egyfajta görbe tükre ez az Istentől rendelt ádámi névadásnak), ilyenformán tehát az a misztikus mozzanat, mint „feltörni a név pecsétjét” közvetlen konfrontációt jelent a szellemvilággal, akár igenlő, akár elutasító értelemben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rabbi Jóhanán, az egyik legjelentősebb szentföldi amóra a tárgyalt időszaknál később, a 3. század derekán fogalmazta meg véleményét. Több példa is rendelkezésünkre áll arra nézve, hogy a korabeli rabbik inkább a beteg halálát tartották kívánatosnak, mintsem, hogy a Názáreti Jézus („ben Panthera”, vagy „a sánta Bileám”) nevében gyógyítsák meg őket. .. A Jelenések könyvének utolsó fejezetében – a Mennyei Jeruzsálemre vonatkozóan – azt olvassuk, hogy „és semmiféle átok nem lesz többé” (καὶ πᾶν κατάθεμα οὐκ ἔσται ἔτι, Jel 22,3). Ezek szerint tehát addig mindig is volt és lesz.
Kár hogy a háború előtt nem adták ki magyarul Manly P. Hall 1928-as könyvét, már csak a nemzetközi hírneve miatt. A két háború közt rengeteg ezoterikus könyv/füzet megjelent nálunk, nagyrészt magyar szerzőktől (Röck Gyula és hasonlók), de voltak külföldiek is, mint Blavatsky asszony vagy Paul Brunton. Úgy látszik ebbe a rendszerváltás óta keletkezett újabb ezoterikus lázba a "Minden korok titkos tanításai" valahogy nem fért eddig bele. Holott ez áttekintette az okkultizmus és a titkos beavatások történetét az az ókortól az újabb időkig. És magának az okkultizmusnak egy óriási szeletét tárgyalta: https://sacred-texts.com/eso/sta/index.htm
Természetesen magán viseli, hogy "Minden korok titkos tanításai"-t közel 100 éve írták, de mégis hiányzott/hiányzik a téma iránt érdeklődő magyarok könyvtárából. Ugyanakkor nála jóval régebbi (19. vagy akár 18. századi műveket), hasonló műveket is kiadtak az utóbbi 10-20 évben.Nemrég jelent Donnelly Atlantisza magyarul, ami eredetileg 1882-ben angolul. Ez alapmű volt sokáig a kutatásban, de ma már messze nem az. Az adatainak/érveinek nagy részét meghaladta az idő. Elvileg persze nem baj, hogy kiadták magyarul, de legalább olyan fordította volna le, aki érti (!) is mi áll benne!!! A könyv ugyanis tele van csomó értelmezési problémával, mert a fordító ezeket a részeket magyarul sem értette volna! Ez így szégyen! Viszont még ma is jó lenne, ha Braghine Atlantisza (1938) megjelenne magyarul, hiszen már annál sem kell a kiadónak engedély, vagy jogdíj-kötelezettség.
És tényleg, az Ízisz-tábla szóba került itt már 14 éve:
A lap alján lehet lapozni, ha lépsz négyet, akkor következik Az Ízisz tábla, amiről már szintén írtál.
..."egy emberi alakú és sötétkék arcbőrű szoborban imádták őt, kezében övet és jogart, fején királyi tollat viselt, és tojást lökött ki a szájából. (Lásd: Az egyiptomi mitológia elemzése ) Míg a Bembine-tábla téglalap alakú, filozófiailag a világegyetem orfikus tojását jelöli tartalmával együtt. Az ezoterikus tanokban a legfőbb egyéni teljesítmény az orfikus tojás feltörése, ami egyenértékű a szellem visszatérésével a keleti misztikusok Nirvánájába – az abszolút állapotába."
Nem rossz írás a piramisokról. Régebben szerettem a rózsakeresztes Manly P. Hall írásait, különösen a "Minden korok titkos tanításai"-t (1928). Ez a részlet is abból van. 2010-ben szántam neki itt egy hsz-t:
Jó lenne pontosan definiálni a tömegember kifejezést. Például, hogy a 8 milliárdnak hány százaléka az? Ezzel mindjárt az emberi jogok egyetemes kartája is a „helyén” kezelhetővé válna. Ami a statisztikát illeti, az csak a megtörtént tényekre vonatkozik. A közvélemény kutatás, meg a jövőre, vagyis a vágyakra vonatkozik. A tények meg a vágyak közötti különbséget meg elmaszatolja politika. Van a „harang görbének” három pontja, amik lefedik az igazságot. A minimum, a közép átlag, és a maximum. A másik figyelemre méltó dolog az, hogy a tendencia merre felé irányul.
Egy Zéta Reticuli nevű csillagról származó fajnak, a kis szürkéknek nem ismerhetjük az evolúciós kialakulását. Ezért jól választott fizimiskát nekik a sci-fi író.
Az emberi evolúciónak a jövőre vonatkozó projekciója, amit a szellemi gyarapodásra és a fizikum satnyulására alapoznak. Tulajdonképpen arról van szó, amit mi is vizionálunk az írás és a beszéd eltűnése következményeként.;-)
"Igazad van! A beszéd minden rossznak a forrása, kezdete. Mozog a szája = hazudik."
Az ötletet szedtem, amolyan harmadrangú sci-fi filmekből, ahol megjelennek a humanoid-szerű ufólények, és van szemük, az orruk helyén van két lyuk, de nincs szájuk. Láthatólag valami gondolati úton érintkeznek (ez olyan jól hangzik!).
De ez megjelenik különféle beszámolókban, ahol a kis szürkék felbukkannak egy iowai farmon vagy egy új-zélandi olajmalomban. Hogy akkor lehet ez a jövő?!? Se nem beszélnek, se nem olvasnak, még jó hogy idetalálnak....
„Nem kell beszéd, hiszen nem lesznek emberi kapcsolatok. Egyre több gép, egyre kevesebb ember.
Áh, talán felesleges a jövőt elképzelni. Az atomarzenállal mi lesz? Jelenleg így néz ki a jövőnk:
Újabb vírusok, folyamatos proxy háborúk. A világ három részre szakad(t) :
- Hatalmi elit, kisebbség ugyan, de mindent kézben tart, átlát és irányít, ha kell csapást mér. Duplagondol és újbeszél.”
Ha a hatalmi elit is emberből van, nem holmi gyüttment Idegen, bizony ők is be vannak tojva a félelemtől, mert (még) nem mehetnek fel az Elysium zárt világára. Idelenn azonban nem tudnak elbújni a népharag elől.
Nekem Ferreri Nagy zabálás című filmje jut eszembe, amelyben a Halál táncot jár „örömében”. Na meg Oswald Spengler Nyugat alkonya, amely a szemünk előtt valósul meg. Persze, ha hiszünk annak, amit a médiák árasztanak felénk.:-(
Ha azt mondjátok nem kell olvasni pár ezer év múlva, úgy nyugodtan lehet dúsítani ezt, ne álljatok meg itt: akkor minek beszélnénk? Arra mi szükség lenne, hogy mozgassuk a szánkat. Majd valami gondolati úton, valami pszicho dolgon keresztül kommunikálunk. De lehet látnunk se kell, hiszen az agyunknak közvetíthetünk a külvilágról különböző képeket, mikor mi tetszik, akár valóst, akár elképzeltet... De nem tudom, milyen világ lenne ez. De szerintem az emberi létnek, nem csak lehetőségei, de a korlátai is meglesznek, míg csak emberi faj lesz a földön (vagy azon kívül).
Igazad van! A beszéd minden rossznak a forrása, kezdete. Mozog a szája = hazudik. Nem kell gondolati úton kommunikálni, mert nem lesz szükség rá. Nem kell mozgatni a szájat, fogak sem lesznek, mert minden amire szüksége van a szervezetnek napi egy ampullába belefér. Igazából ekkor már mindent robotok fognak csinálni, az emberek pedig csak úgy élik le az életüket, hogy ülnek és nézik a villódzó fényeket. Romantikus kollektív sejtemlékek gyakran kisüléseket okoznak ezeket a zavaró és érthetetlen felvillanásokat képtelenek kiküszöbölni a rendszerből, de majd az evolúciós kopás idővel megoldja, na és a beépített tudatmoderátor.
Akinek igénye lesz rá részt vehet morbid és horrorisztikus szeánszokon. Feltöltés után átélhetik az evés, vagy az ölelés örömét, érezhetik hogyan nyitja meg az első pohár ital a titkos tekercseket, mi az a csók, és mik azok az ízek. Valamint, azt is, hogyan lehet dimenziókon át utazni egy kis gombától, nesze neked, táguló tudat. Ezek csupán avitt élvezetek, a virtuális világhoz képest inkább szegényes kínálat, de amíg kíváncsiak lesznek ezekre, kikölcsönözhetőek.
Ha akarod átélhetsz egy motorbalesetet, a repülést, a zuhanást, a fájdalmat*, s lehetne még tovább is, de sajnos nem én rendezem a jövőbeli kínálatot. Ez abban a verzióban lehetséges utópia, hogy nem írtjuk ki magunkat, hanem tovább fejlődünk, körénk épül egy cella, amiben leéljük az életünket. Ez csak innen nézve veszteség, ők mindenhatónak fogják érezni magukat! Mindez jó is lehet: ha nem ismernénk ezt a létezést, még elégedettek is lehetnénk a jövőbelivel.
Ma is boldog az, aki lebénult fiatalon és "bedrótozzák". Az ember amúgy is valahogyan huzalozott aggyal, tudattal, lélekkel születik. (Ezt az alapbeállítást Descartes óta velünk született eszméknek nevezzük.) Azon tűnődtem, ha már klónoztak embert, akkor hogyan alakulnak a huzalok és az alapbeállítás (nincs hír, pedig már klónoztak) és mi van a lelki dolgokkal a pszichével. A lélekhuzalok a semmiben tűnnek el? Ha elbízzuk magunkat a lényeget megeszik az eszközök.
Nem kell beszéd, hiszen nem lesznek emberi kapcsolatok. Egyre több gép, egyre kevesebb ember.
Áh, talán felesleges a jövőt elképzelni. Az atomarzenállal mi lesz? Jelenleg így néz ki a jövőnk:
Újabb vírusok, folyamatos proxy háborúk. A világ három részre szakad(t) :
- Hatalmi elit, kisebbség ugyan, de mindent kézben tart, átlát és irányít, ha kell csapást mér. Duplagondol és újbeszél.
- A második a tárgyi rabság kitervelt őrületébe tereltek fogyasztói társadalma. A konzumer pszeudovágyaik rabszolgái egyben szellemi rabszolgák is, egyetértenek abban, amit a kevesek mondanak meg, hitetnek el és adagolnak be nekik.
- A harmadik nagy csoport lesz akik néhány száz évekkel vannak lemaradva az előbbiektől, de ácsingóznak arra a szintre, a Saria vezeti őket és a hatalmi elit vagy betereli őket az akolba, vagy megsemmisíti.
Ez felszínes, de stimmel. A fény végén már látni az alagutat.
* " A fájdalom rettenetes és gyönyörű. Rettenetes, mert mindent megingat, amit fenntartani létezésünk volna hivatott és gyönyörű, mert azt a nagy mélységet építi, amelybe belesemmisülni a végső mozdulat. Rettenetes, mert elold mindenféle bizonyosságtól, és gyönyörű, mert épp így csomóz bele az emberi lét szövetébe. Rettenetes, mert veszteségeinket égeti belénk. Gyönyörű, mert melankolikusan rádöbbent: a folyamatos vesztés igazán a birtokunk. A fájdalom időnket úgy tépázza meg, mint a zene. "
„Az agy megnagyobbodásának időbeli tendenciája azonban a modern ember megjelenésével a feje tetejére állt. A mai férfiak és nők koponyája átlagosan 12,7%-kal kisebb, mint az utolsó jégkorszakban élt Homo sapiensé.”
„Nagyon sajátos formájú koponyáink vannak, így a korai embereket nagyon könnyű felismerni - és a legelső embereknek rendkívül nagy agyuk volt”
Ez nagyon érdekes. Ha nem állunk le az AI/MI fejlesztésével, agyunk tovább fog zsugorodni a kihasználatlanság miatt? Végül elérkezik a MÁTRIX film kora, amikor már csak a bioáram termelés lesz az ember dolga. A „vetítést” meg az MI szolgáltatja, hogy ne unatkozzon a „Dinamó”.;-)
Amikor a 27hónapos sorkatonai szolgálatomat gyakoroltam, a TBK (távbeszélő készülék) központ kezelővel biztosított vonalon beszéltünk. Az iker, majd saját telefon előbb a BM dolgozókat illette, majd utána jöttek gebines és maszek, telefonálók. Ebben az időben a Posta levél és képeslap forgalma nagyságrendileg nagyobb volt a mainál. A személy számítógép minden kommunikációs rendszert felturbózott, de az írás megmaradt. Egy írást és olvasást nélkülöző társadalmat nem tudok elképzelni, mert ”a szó elszáll, az írás megmarad”.
Játszunk el a gondolattal, hogy 2500-ban feltalálják az időgépet, azzal a hátulütővel, hogy csak a múltba lehet vele utazni. Felmerül a kérdés, hogy ha nem utazhatunk vissza egy vagy két emberöltőn belül, akkor mit kezdünk a megszerzett információval? Ha visszamegyünk az időben, akkor nem vihetünk magunkkal olyan technikai eszközt, amivel felfedjük kívülálló mivoltunkat. Azonban a rovást, képírást, betűírást, mint kommunikációs eszközt bármikor használhatjuk. Tegyük fel, hogy egy önként jelentkező gyors írást ismerő visszamegy a kőpiramis feltalálója Dzsószer és Imhotep regnálásának kezdetéhez. Megpróbál bejutni az elit szűkköri társaságába, hogy feljegyzéseket készítsen a lényegbevágó történésekről. Majd azokat a megbeszélt helyen elrejti az utána következő utazó számára. Mondjuk, hogy egy dinasztiaváltás, vagy 120 év után visszamegy a következő időutazó, és a megtalált gyorsírást elolvasva, ő is lejegyzi a szöveget az „utódja” számára. Ha az utazók csak a kritikus időszakok, történések miatt utaznak vissza az időben, akkor elérkezik az, az utazó, aki már a jelenbe hozza magával az „átírt” történelmet. Ekkor levonják a konzekvenciát, és megsemmisítik az időgépet, vagy a jövőbe utazás lehetőségét is kidolgozzák. Majd feloszlatják a vének tanácsát és 1000 évre hibernálják őket.
Az agymenésem arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy az ÍRÁS bármely formája alkalmas az időben való utazgatásról látlelet készítésére.;-)
Már az 50-es évektől voltak hasonlótémák sci-fi történetekben, hogy a jövőben bevesz egy ember valami tablettát, és az elég is, már tud latinul...
Jelenleg még ott tartunk, hogy az 1990-es évekig volt X mennyiségű nyomtatott szöveg (könyv, sajtó), ami az utóbbi 30 évben növekedett, de ez a növekedés semmi ahhoz, hogy az internet gyakorlatilag megtöbbszörözte ezt a számot. Szinte mindenki itt ír, olvas. Akik 1990-es évek előtt max. aláírták a nevüket a csekken, ma már mind facebookolnak, sms-eznek, rendelnek, anekdotáznak, kommentelnek stb. Olyan hatalmas mennyiségű információkhoz jutottunk hozzá, ami korábban elképzelhetetlen lett volna, és nem a filmekről beszélek. Ezekhez mindhez olvasás útján jutunk hozzá. Mi is itt irkálunk.
Ha azt mondjátok nem kell olvasni pár ezer év múlva, úgy nyugodtan lehet dúsítani ezt, ne álljatok meg itt: akkor minek beszélnénk? Arra mi szükség lenne, hogy mozgassuk a szánkat. Majd valami gondolati úton, valami pszichodolgon keresztül kommunikálunk. De lehet látnunk se kell, hiszen az agyunknak közvetíthetünk a külvilágról különböző képeket, mikor mi tetszik, akár valóst, akár elképzeltet...
De nem tudom, milyen világ lenne ez. De szerintem az emberi létnek, nem csak lehetőségei, de a korlátai is meglesznek, míg csak emberi faj lesz a földön (vagy azon kívül).
Nincs az a pénz, amiért egy hatalma teljében lévő lemondana a hatalmáról, mert evolúciósan nem erre van kódolva. Az altruizmus, az utódlásról szól, a SAJÁT gének átadásának biztosítása és megőrzése céljából. /A hazáért meghalni, mi több hősi halált halni, már a 300-ak óta „ciki”. Ezt igazolja az ukrajnai „embervadászat”, a haza megmentése céljából. Ha egy okos értelmes tinédzser apolitikus, élvhajhász, majd „zombi” lesz, arról azok tehetnek, akiknek semmi se számít csak a saját rövid életük luxusban való „eltékozolása”.
""Amikor a társadalmi és szellemi élet a mélypontra süllyed; az uralkodók rossz szándékúak, és korlátozott hatalmúak lesznek, de rövid uralmuk alatt ezt a hatalmat legnagyobb mértékben kihasználják, amikor semmi sem számít majd, csak a látszat. Nem lesz többé sem igazság, sem szeretet a földön, a társadalmi lét általános értékmérője a csalárdság lesz, és az érzékiség marad az egyetlen kötelék a férfiak és az asszonyok között. El fognak tűnni a megszentelt rítusok: nem megtisztulni akarnak ez emberek, hanem csupán mosakodni, a tanulást biflázás helyettesíti, és a hivatalok köntöse csak uralkodásvágyat takar majd stb.” V. Ions, Indiai Mitológia, 69. o.”
Az Indiai Mitológia olyan, mintha egy időgéppel rendelkező bölcs, jegyzetei lennének. Lelki világok, lelki bolygókkal, káprázatok ködfoltjai az anyagi világok, amik korszakokkal jönnek, mennek. Ha igaz az, hogy a történelem megismétli önmagát, akkor nem bölcs és okos az ember, hanem egy szadista, mazochista elfajzott majom. Ha azonban van szabad akarat arra, hogy ne ismétlődjön meg minden borzasztó, embertelenség, annak már nagyon itt van az ideje.
Ha párhuzamot vonunk az idézett szöveg első mondata, és a mai EP politikusok viselkedése között, hát kiráz a hideg. brrrr.
"Vagy ezt is megvizsgálják titokban, később dobnak némi csontot ..-"
Ha csontot dobnak, az már felkavaró. Inkább megpróbálják a "természetes képződmény-szimpla geológiai fal-plafon-ajtó-ablak kialakulás tűpontos de véletlen 90°-os sarkok, párhuzamos sorok, vízszintmérővel tökéletes függő és vízszintes alakzatok deprodukálilyeneketatermészetrengeteghelyen" verziót és/vagy a kordatálás mindent is i.e. 2600 környékére lő be, ha 25 szintes mélygarázs szerű emeleteket találnak 2-3 száz méter mélységig lefelé, olyan talajrétegben is, ami bizonyítottan 20 és 40 ezer éve volt a felszín, akkor is :)
Nagyon mélyen leástak, mert unatkoztak - délelőtt az egyes műszak lefelé ásott fordított piramist, du pedig a másik a fölé, ráépítették a másikat "normál" módban. Semmiség lehetett, hétvégén meg szórakozásból kifaragták a Szfinxet, építették a halotti és völgytemplomokat, meg az utakat.
Az elfüstölt kávé és redbull automatákat gyűjtötték be középre minden alá, az okoz most anomáliát, némelyik azóta is folyamatosan tölt :))
"Tulajdonképpen olyan vallást és kultúrát gyakoroltak, amit ideiglenesnek tartanak ahhoz, hogy belépőjegyet kapjanak egy más világba. Lehetséges, hogy nem csak Jézus jött vissza bíztatásul, hanem előtte mások is?"
Azt hiszem erre egyértelmű igen a válasz. Az ősi egyiptomi vallások, világnézetek, életszemléletek, módok sokmindenben egyeznek, néhol tűpontosan a buddhisták filozófiájával, és ugyan olyan (kb 2160 éves, precesszióhoz igazodó, asztrológiai) korszakokra osztották a több ezer éves múltat, és sejtetik, jósolják a jövőt:
""A Halak-korszakban nemcsak az ember égi eredete és isteni valósága kérdőjeleződik meg – mondhatnánk „úszik el” –, hanem az eredet tudásának elvesztése miatt az emberiség és emberi társadalmak, valamint az ebben a tudatban élő ember „szorul” megváltásra. A megváltó mozdulat nélkül az ember elveszett. És megjelenik a megváltó, Jézus vagy Buddha mint bódhiszattva. Az emberiség egy új kultúra személyiség-jeleit öltötte magára. ...
... De éppen azért, mert van korszak-tudatunk, éppen azért kellene, hogy legyen egy olyan tudatunk is, amely ehhez hozzátartozik: a korszakot megváltó „megváltó”-é vagy/és ennek meglétekor a teremtő-é, aki teremti a megváltót és megváltandót egyszerre. Ahol van megváltandó, ott van megváltó is. Ahol van korszak, ott van módszer arra is, hogy a „Korszak Embere” kigyógyuljon a „korszak-betegségéből”. Az azonban biztos: a módszer nem az, hogy a „Korszak Embere” – akármilyen szempontból – elidegenedik attól a kortól, amelyben él és az ahhoz tartozó ingerhatásoktól. A megváltónak nem lehet idegen a megváltandó, hiszen – végső soron – önmaga az, a megváltandó megváltó.""
Amit ők is, és a hinduk is leírtak a védákban jó 5-6 ezer évvel ezelőtt, pedig nagyon durván megfelel a mai kor ismérveinek:
""Amikor a társadalmi és szellemi élet a mélypontra süllyed; az uralkodók rossz szándékúak, és korlátozott hatalmúak lesznek, de rövid uralmuk alatt ezt a hatalmat legnagyobb mértékben kihasználják, amikor semmi sem számít majd, csak a látszat. Nem lesz többé sem igazság, sem szeretet a földön, a társadalmi lét általános értékmérője a csalárdság lesz, és az érzékiség marad az egyetlen kötelék a férfiak és az asszonyok között. El fognak tűnni a megszentelt rítusok: nem megtisztulni akarnak ez emberek, hanem csupán mosakodni, a tanulást biflázás helyettesíti, és a hivatalok köntöse csak uralkodásvágyat takar majd stb.” V. Ions, Indiai Mitológia, 69. o.
Viszont a Vízöntő kor kezdetével ez a sötétség oszlik-oszlásnak indult-oszlani fog valamikor .... talán pont az elkövetkező években, évtizedekben. Azt olvastam, hallottam többektől (úgy 40-45 és 60-70 éves korúaktól saját kortársakra, tehát mindkét évszázadban, mindkét jegyben, Halak végén, Vízöntő elején is aktívkodókra értve) hogy mi egy úm. "átadó" generáció vagyunk - nagyon nem mindegy, hogy mit és hogyan adunk tovább az ifjabb, 21. századi, vérbeli Vízöntő nemzedéknek, merthogy kettősfronti hatásra mi nagyon bizonytalanul érzünk, de képesek vagyunk mégis érzésből átadni a JÓT. A vevő oldal pedig fogékonyabb azt valóban jól is értelmezni, mint ahogy mi tettük. Fejlettebb érzések fejlettebb agyműködés? Talán valami ilyesmi, szellemi, gondolati síkon. -> A tech-kütyü-informatika zsenialitásuk párját ritkító kisgyerek kortól, és döntő többségük primitív agyatlanságként gondol a háborúkra.
„Nem olvas már senki a jövőben. A gyereknek nagy feje és hatalmas szemei lesznek, hosszú ujjai, és egy gép-pók ül az agyában. Ezért már iskolába sem kell járnia, mert csak feltöltenek mindent. Kéretlenül is tudni fogja a dzsiudzsicu halálpontokat, összeszerelhet egy csillagközi rombolót és ha kell lehangol egy zongorát, vagy suttog a lovak fülébe. „
Véleményem szerint, ezt az embertípust, már az MI/AI fogja „kitenyészteni”.
„De most optimista voltam nem fog tudni semmit, csak amennyit kell, viszont lesznek titkos és tiltott programok - mint a drog- ezeket fel lehet tölteni, és alvilági piaca lesz. Aki illegális információkat birtokol - letörölhetik az egész illetőt és biohumusz lesz belőle. A pókot azért kibányásszák a fejéből mert ritka földfémeket tartalmaz.”
Magam is optimista vagyok, mert a MAGYAR megéli ezt az időszakot, akkor meg lesz oldva „okosban”.
„ A lázadók városa Zion (Sion) ahol újra születik a rend, és a remény.
Megszületik John Connor... és cseberből-vederbe... Ad infinitum.”
Igazad van, mert akár Neo, akár Connor a kiválasztott, annak egy megközelíthetetlen helyen kell megszerveznie a lázadást, hogy az ember cseberből-vederbe jusson egy végtelenségig tartó folyamatban. „Nincs végzet, csak ha bevégzed”;-)
„Jól látható, hogy kezdetleges szerszámokkal szépen sorjában haladtak, jó munkához idő kell, türelem barlangot terem.
Az alpinista módszert továbbfejlesztve szinte pókemberként fejtették a köveket. Vízszintes 4 függőleges 2.
Le kell számolni végre a káros attitűddel és fel kell hagyni a diszkriminációval.”
Az intelligens ember, tanul mások és a saját hibájából. Ezt tükrözi vissza az, hogy a leghatékonyabb módszert és eszközt használták a barlang készítők. Lehet, hogy generációk szenvedték meg azt, ami végül „gyors” technológiát eredményezett. Mivel a gravitáció egy hegy belsejében is működik, nyilván való az, hogy a plafon már a behatoláskor elkészült. A mélyítő vágatoknál a kőzúzalék kihordása kisebb energiát igényelt, mint a „feltörekvő” alpinista módszer. Egy barlang projekt kitalálójának, számolnia kellett a munkaerő fenntartható megújulásával, vagyis a dolgozók táplálásával. Egy kőfejtő csákány hegyének A-tól B-ig való juttatása, ráadásul egy csapásra, nem kis energiát igényel. Ha azt is figyelembe kívánjuk venni, hogy a dolgozónak a mélység mellett a sávszélességre is ügyelni kellett, mivel az esztétikára is adott a megrendelő.
„A piramisos brigádnak is hasonló sztahanovista hatásfokon égett a munka a keze alatt. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen az embereknek mindenük meg volt, nem voltak megélhetési sem magánéleti problémáik, így örömmel megtervezték és végrehajtották a munkálatokat, testedzésnek, kikapcsolódásnak sem volt utolsó. Volt védő-, és szociális háló.”
Elsősorban foglalkoztatási igény volt. Egy despota rendszer, nem engedheti meg magának az unatkozó embereket. Még a végén rossz gondolataik támadnak a fennálló rezsimmel szemben.
„Gépeinkkel már egészen jól utánozzuk a vésővel és kalapáccsal dolgozók keze munkáját, az egységes minta az ő nagyszerűségüket dicséri. Nekünk meg nem kell bolygatni, hogy mi célból készült mindez. Okuk volt rá és kész.”
"Egy 10 ezer évvel későbbi gyerek ezeket szerintetek, hogy „olvassa” el ezeket? Valaki felolvassa nekik? Besugározzák az agyába? Hogy értünk meg egy szöveget jobban, ha olvassuk vagy ha…? Mi lenne a másik módszer, ha nincs írás?"
Nem olvas már senki a jövőben. A gyereknek nagy feje és hatalmas szemei lesznek, hosszú ujjai, és egy gép-pók ül az agyában. Ezért már iskolába sem kell járnia, mert csak feltöltenek mindent. Kéretlenül is tudni fogja a dzsiudzsicu halálpontokat, összeszerelhet egy csillagközi rombolót és ha kell lehangol egy zongorát, vagy suttog a lovak fülébe. De most optimista voltam nem fog tudni semmit, csak amennyit kell, viszont lesznek titkos és tiltott programok - mint a drog- ezeket fel lehet tölteni, és alvilági piaca lesz. Aki illegális információkat birtokol - letörölhetik az egész illetőt és biohumusz lesz belőle. A pókot azért kibányásszák a fejéből mert ritka földfémeket tartalmaz.
Lombikból fejtik le majd őket és felesleges érzelmek és haszontalanságok nem terhelnek senkit. Írás nem lesz és sírás sem. Lesznek no-go-zónák, ott a még a még nem likvidált részlegesen öntudatra ébredt, társadalomból kilógó deviáns elemek bújkálnak, néha lepermetezik őket, ledózerolják ezeket a kígyófészkeket, de lehetetlen őket kipusztítani.
A zónákban eltávolítják mindenkiből a pókot, ez a legfontosabb. A pókot be lehet mérni és átveheti az uralmat feletted. A lázadók városa Zion (Sion) ahol újra születik a rend, és a remény.
Megszületik John Connor... és cseberből-vederbe... Ad infinitum.
. 
. 
