Ebben a topikban az eszmecsere a következő játékszabályok szerint történik:
1. A legutolsó hozzászóló kérdésére mindig választ kell adni a következő hozzászólónak, de választ adhat korábbi kérdésekre is.
2.A hozzászólást egy újabb kérdéssel kell zárni, mivel a topik újabbnál újabb kérdésekre épül.
3. A kérdések elsősorban vallási és filozófiai témájú kérdések legyenek, persze tudom én, hogy filozofálni bármiről lehet:)
"STS másokat kihasználva, másoknak fájdalmat okozva halad a tudat fejlődésének útján."
Tudatra ébredettek ők ? Mert sokáig tudunk úgy haladni, hogy semmiről nincs tudomásunk.Ha már tudatra ébredtünk, sztem nincs helye másoknak kárt okozni.
'A kérdés konkrétan nem neked szólt, hanem arra irányult, hogy ha tudja valaki, hogy ez az út is elfogadott az univerzum szempontjából, akkor elítéli-e?'
Más az elítélés, és más az elhatárolódás (ez esetben legalábbis). Elfogadhatjuk, tudomásul vehetjük valamiről, hogy van, de nem kell vele azonosulnunk.
'Gondolataid hány %-ával nem vagy elégedett?'
Hű. Változóban vagyok. Próbálgatom rajtakapni magam a rosszféle gondolatokon, aztán kipöckölni őket a gondolkodóteremből. De még így is sok a negligálandó.
'Ha tisztában vagy azzal, hogy önmagadat minden elé helyezni úgy, hogy nem törődsz másokkal, nem bűn, hanem legális irány a fejlődés útján az univerzum szempontjából, választanád-e ezt az irányt?'
Választanám-e? Nem. Az állatok is törődnek a kölkeikkel, társukkal, fajtársaikkal, néha még más fajok egyedeivel is.
Mi is, különböző mértékben, de nap mint nap számtalan módon és esetben törődünk egymással, még félidegenekkel, idegenekkel is. Egy mosoly, egy-két jó szó, odafigyelés, támogatás, megerősítés, segítségnyújtás, önfeláldozás - széles a skála.
Ugyanakkor akarva-nem akarva, de a nemtörődömséget és a nemtörődést is nap mint nap gyakoroljuk. Gyakran észre se vesszük, csak megtörténik, belesodródunk.
Szánt szándékkal nem törődni, elfordulni, rátiporni, ártani, tehát tudatos választás alapján, az már más tészta.
Persze, lehet, és bizonyos magasabb, átfogóbb szempontból ez is előre vihet, mármint az életet, az életfolyamot magát. És ugyancsak bizonyos magasabb, átfogóbb szempontból az egyént is előre viheti (pl. van az a pont, ahonnan csak feljebb van már; illetve lehet a rossz vállalása egyfajta áldozat, mások emelkedéséért).
De mindez nem lehet ok és nem lehet ürügy arra, hogy mi a nemtörődést válasszuk.
'Saját becslésed szerint milyen arányban szolgáltad önmagadat és milyen arányban segítettél másokat az életed során?'
Saját becslésem szerint még van hova fejlődnöm...:-)
Arányt azért nem tudnék írni, mert életszakaszoktól, élethelyzetektől is függ, meg attól, is, hogy kik voltak, vannak körülöttünk, éppen mire van szükségük, mennyiben tudunk mi abban segíteni, stb. (Nyilván pl. az emberek a szüleiktől inkább elfogadnak, a gyerekeiknek inkább adnak, bár ez is egyéni élettörténetek szerint változó.) És az is ott van, hogy valóban szolgálat-e, amit annak gondolunk, illetve hogy a mások szolgálata ránk is visszahat, nekünk is jó lehet. Szóval ez szerintem jóval bonyolultabb annál, hogy számosíthatnánk.
Szerintem nem lehet ennyire előre prognosztizálni semmit. Ami biztos, az állandó változás. Ha még lesz ember a 30. századi Földön, azok között is lesz jobb és rosszabb életkörülmények között élő.
Amennyiben a TUDAT is fejlődésre alapozott „dolog”, annak is kell végcél. Ha a fejlődési végcél Isten, akkor az volt egyben a kezdet is.
Túlságosan problémaérzékeny vagyok, de dolgozom rajta. Voltak napjaim, amelyek 98% - ban rágódással teltek. Az utóbbi években jó irányú változások részese vagyok. Hittel, reménnyel, hálaadó imádságokkal kezdem a napot. Bízom abban, hogy minden, ami történik épülésemre szolgálhat, és meg is próbálok építkezni belőle. Agyalgatás helyett jobb Istent szólítgatni nekem ez a személyes tapasztalatom. Az élet sodor magával, tanulok jól úszni ebben a sodrásban. Már csak 25%-át hessegetném el a gondolataimnak melyek aggodalmakból fakadnak. Nem érdemes aggódni, nincs értelme, le akarok teles mértékben szokni róla. Isten gondot visel ránk, mint a mezők liliomaira.
"nem törődni másokkal.... átgázolni rajtuk? Nem, nem így gondoltad biztosan. "
Pedig de. Az STS másokat kihasználva, másoknak fájdalmat okozva halad a tudat fejlődésének útján.
A kérdés konkrétan nem neked szólt, hanem arra irányult, hogy ha tudja valaki, hogy ez az út is elfogadott az univerzum szempontjából, akkor elítéli-e?
Valójában nagyon meg kell dolgozni azért, hogy valaki STS lehessen. Annak legalább 95%-ban magát kell előtérbe helyezni, másokat kihasználva. Több ezer reinkarnáció alatt.
Ehhez képest az STO 51%-a (ennyiben kell másokat szolgálni magunk helyett) kevésnek tűnik. De ha belegondolunk, hogy nem csak a tetteink számítanak, hanem a gondolataink is, akkor pl. aki ítélkezik mások felett az sem az STS irányába tart adott pillanatban.
Ami engem illet, ha már elértem volna az 51%-ot, akkor arról tudnék, így valószínűleg még alatta vagyok, de abba az irányba tartok.
A tudat fejlődési folyamatában az emberi faj egy állomás, egy adott szinten. Vannak nála fejletlenebb fajok és fejlettebbek is az univerzumban.Vannak olyan entitások, amelyek fejlettségi szintje már nem igényli a fizikai megnyilvánulást. Mivel az entitások a fejlettség különböző szintjein állnak, nem kell ahhoz időutazás, hogy megtudjuk mi vár az út végén, mert már van, aki elért oda.
A jelenlegi állás alapján szerinted milyen lesz az emberiség a 30. században? Jobb vagy rosszabb lesz annak, aki akkor fog élni.
„A tudat fejlődésének utolsó fázisában (mielőtt minden entitás újra teljesen eggyé válik) már csak pozitív (STO) irányultságú (mások szolgálatában álló) entitások léteznek, a fejlődés abba az irányba mutat, mindenki olyanná válik. „
Ezek egy jövőbe látó orákulum szavai, vagy egy időutazóé, aki a 30. századból jött vissza? :)
"Ha tisztában vagy azzal, hogy önmagadat minden elé helyezni úgy,hogy nem törődsz másokkal, nem bűn, hanem legális irány a fejlődés útján az univerzum szempontjából, választanád-e ezt az irányt?"
Kicsit felszaladt a szemöldököm...🙄, hogy nem törődni másokkal.... átgázolni rajtuk? Nem, nem így gondoltad biztosan.
Azt gondolom, őket figyelembe véve, mérlegelve. Hogy épp mi lehet a fontosabb. Az egész szempontjából.
Akkor keĺlene tudni jól dönteni. Ez viszont már egy olyan Lelket feltételez, amelyik sok tapasztalaton átment már.
Hogy nem törődsz másokkal sztem nem lehet opció.
Életem első fele másokról szólt, a második fele inkább magamról, de úgy, hogy az (építő) hatással volt a közvetlen környezetemre.
Visszadobnám a labdát.
Saját becslésed szerint milyen arányban szolgáltad önmagadat és milyen arányban segítettél másokat az életed során?
Az eredeti közös cél minden entitás számára a fejlődés.
Ezen belül az emberi faj számára (mivel elért egy bizonyos fejlettségi szintet) ez egy kicsit konkrétabb, kisebb intervallumot lefedő cél, a felébredés. Annak felismerése, hogyan működik a világ és ezen tudás birtokában és az idáig elvezető út tapasztalatai alapján már teljes szabad akaratából választhat két út között. Az első esetén önmaga a legfontosabb és semmi más nem számít (Service To Self, STS), a második esetén mások szolgálata (Service To Others, STO) a cél, de úgy hogy önmaga nem kerül alárendelt helyzetbe. Másokat segíteni egyenrangúként is lehet, sőt úgy lehet csak igazán.
Bár az univerzum számára nem létezik jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, az emberek az STS irányultságot szokták negatívnak, az STO-t pedig pozitívnak nevezni. A tudat fejlődésének utolsó fázisában (mielőtt minden entitás újra teljesen eggyé válik) már csak pozitív (STO) irányultságú (mások szolgálatában álló) entitások léteznek, a fejlődés abba az irányba mutat, mindenki olyanná válik. Így azt is lehet mondani, hogy a felosztás ezen állapot alapján történt és a "kihaló" fajtát nevezik ehhez képest negatívnak (attól függetlenül, hogy az emberek többsége is így osztaná fel)
Ha tisztában vagy azzal, hogy önmagadat minden elé helyezni úgy, hogy nem törődsz másokkal, nem bűn, hanem legális irány a fejlődés útján az univerzum szempontjából, választanád-e ezt az irányt?
Saját becslésed szerint milyen arányban szolgáltad önmagadat és milyen arányban segítettél másokat az életed során?
Hogy megtapasztalják a valódi fejlődést, annak örömét.
Aha, itt van a kutya elásva.:-) Számomra a szabadság nem körülmény vagy feltétel, hanem az is érzés, a kiteljesedés velejárója. A végcél felé haladtunkban majdnemcsak egyenrangú a szeretet érzésével. Már azért is, mert úgy érzem, a szabadságnak is fokozatai vannak, lépcsői, ahogy apránként eloldozódunk a külső dolgoktól, meg a belső kötéseinktől vagy kötöttségeinktől. Meg ahogy egyre inkább ráérzünk az élet ajándékvoltára, végtelenségére.
"Azzal, hogy célba érj, két lehetőségnek kell teljesülnie.
Neked kell a körülményeket a célhoz alakítani. (ez nagyon macerás)
A körülmények nélküled is a célodat szolgálják. (ezt nevezik szerencsének)"
Ha a körülmények célhoz alakításán azt érted, hogy tenned kell azért, hogy elérd a célod, akkor az 1. pont rendben van. Hogy ez mennyire macerás attól függ, hogy az egód mennyire közel választja célját az igazi én céljához képest. Ha nagyon macerásnak érzed, akkor a két cél nagyon eltér.
Ha pedig a két cél egyezik, akkor erőfeszítés nélkül megy, mivel akkor az univerzum mindenben támogat.
"Nem minden cél elérése generál boldogságot! (én nem ilyen lovat akartam. L )"
Lásd fent, rossz volt a cél választás.
"Ezt nevezik vágyálomnak, amikből nagyon kevés teljesül. :("
Van olyan nézőpont (a célt tévesztők nézőpontja), ahonnan nézve ez igaznak tűnik.
"Az elmélyedt gondolkodás, a meditálás, optimális körülményeket és sok időt igényel,"
Ez nem igaz, tömegközlekedve is lehet meditálni. Bár ha neked a meditálás a lótusz ülést, a füstölőt és az egy órás mozdulatlanságot jelenti, akkor igaz lehet.
"...még az egónk számára is, hát még az igazi ÉN számára."
Nem világos mit értesz ez alatt. A meditálást az egó kezdi el folyamatosan háttérbe szorulva. Az igazi Énnek nincs szüksége meditációra. A cél pont az, hogy szinkronba kerüljünk az igazi Énnel.
„Amikor azt mondom, hogy a cél a szabadság megtapasztalása, akkor egy körülmény elérése a cél, aminek az eredménye egy érzés.”
Azzal, hogy célba érj, két lehetőségnek kell teljesülnie.
Neked kell a körülményeket a célhoz alakítani. (ez nagyon macerás)
A körülmények nélküled is a célodat szolgálják. (ezt nevezik szerencsének)
„Az igaz, hogy minden cél, minden körülmény elérése végső soron ugyanazt az érzést generálja (boldogságot) és bár a cél, a körülmény egy viszonylag általános megfogalmazás mégis sokkal konkrétabb irányt szab meg, mint csupán a boldogságot (egy érzést) célként meghatározni.”
Nem minden cél elérése generál boldogságot! (én nem ilyen lovat akartam. L )
„Mindenki megtalálhatja saját célját az alábbi mondat megfogalmazásával.
Azt szeretném, hogy az emberek ... [teremtsenek meg maguknak valamilyen körülményt]”
Ezt nevezik vágyálomnak, amikből nagyon kevés teljesül. :(
„Vagyis viszonylag egyszerű, csak gondolkodj magadba mélyedve érezd (meditálj), hogy mit kívánsz ember társaidnak. Azért nem elég a gondolkodás, mert az az egód szava, az elmélyedés pedig az igazi énedét (az eredeti cél megfogalmazójáét) adja vissza.”
Az elmélyedt gondolkodás, a meditálás, optimális körülményeket és sok időt igényel, még az egónk számára is, hát még az igazi ÉN számára.
Melyik a türelmesebb, az egó, vagy az igazi Én? (Van egy tippem)
Ahogyan én látom, a szeretet az egy érzés, a szabadság pedig egy körülmény. Bizonyos körülmények okozhatnak bizonyos érzéseket.
Amikor azt mondom, hogy a cél a szabadság megtapasztalása, akkor egy körülmény elérése a cél, aminek az eredménye egy érzés.
Az igaz, hogy minden cél, minden körülmény elérése végső soron ugyanazt az érzést generálja (boldogságot) és bár a cél, a körülmény egy viszonylag általános megfogalmazás mégis sokkal konkrétabb irányt szab meg, mint csupán a boldogságot (egy érzést) célként meghatározni.
A szeretet és a boldogság viszonya: ha az ok nélküli boldogság tárgyat talál magának, az a feltétel nélküli szeretet, elfogadás. Az érzés ugyanaz (ugyanaz a frekvencia).
"Miféle más 'kijelölt célok' lehetnek még?"
Mindenki megtalálhatja saját célját az alábbi mondat megfogalmazásával.
Azt szeretném, hogy az emberek ... [teremtsenek meg maguknak valamilyen körülményt]
Pl.
Azt szeretném, hogy az emberek elérjék az igazi szabadságot.
Azt szeretném, hogy az emberek fedezzék fel teljes erejüket.
Azt szeretném, hogy az emberek ismerjék meg a valóság igazi működését.
Ha megvan a személyre szabott mondat, akkor megvan, hogy mi a célod (ugyanaz, mint amit másoknak kívántál)
Vagyis viszonylag egyszerű, csak gondolkodj magadba mélyedve érezd (meditálj), hogy mit kívánsz ember társaidnak. Azért nem elég a gondolkodás, mert az az egód szava, az elmélyedés pedig az igazi énedét (az eredeti cél megfogalmazójáét) adja vissza.
Akkor fajul balesetté vagy kellemetlen eseménnyé, ha nem figyelsz az érzéseidre, mivel azok jóval korábban jelzik, ha valami nincs a helyén. Ha pedig bekövetkezett a dolog, indulhat az újratervezés.
Segít az értelmezésben, ha megfigyeled, hogy mit érzel ilyenkor, mivel tulajdonképpen nem is a gondolatok, hanem a hozzájuk kapcsolódó, vagy azokat kiváltó érzések hozzák létre a hasonló tartalmú (energia szintű) eseményeket.
Mindenféle háttér ismeret nélkül csak egy lehetőség:
Semmi sincs ok nélkül és minden oknak az egyén a forrása.
Az univerzum megvalósítja a félelmeidet is nem csak a kívánságaidat. Ha elég kitartóan félsz attól, hogy szembekerülsz a törvénnyel, akkor jön az igazoltatás és a bírság.
De ha már régóta kinézted magadnak az igazoltató rendőrt (mert mindig arra jársz, ő pedig mindig ott igazoltat), akkor egy ilyen aprócska kihágás alkalmat nyújt egy kis beszélgetésre :)
Végtelen magyarázat létezik, de csak az egyén fejtheti meg az igazi okot. Lényeg, hogy mindig azt kapod, amit szeretnél, vagy amitől félsz. Ki lehet matekozni, hogy melyik éri meg jobban az emberi tudat szempontjából.
"Az megint csak egyéni értelmezés kérdése, hogy ki mit tart értelmetlen törvénynek/korlátozásnak, amit emberek hoznak, emberek érdekében, ahol az érdek nem mindig a többségé."
Nem erre írom a példát.
Szabályosan haladsz az úton, megállít a rendőr.
Átnézi a kocsit is, egészségügyi felszerelés nincs bent. Kapsz egy enyhe pénzbírságot.
Azon kívül, hogy elismered a hiányt, a pénz sem akadály, jutsz még valamilyen következtetésre az ellenőrzést illetőleg ?
