Bayer folyamatosan olyannal támadott, ami nála is necces, visszanyalt a fagyi. Remélém abbahagyja a buta mocskolódásait, már a fideszeseknek is elgük van a hangulatrombolásaiból, nem lehet így élni évtizedekig.
nem te próbálod itt elhazudni a Bayer nyilas nagyapjának hüvelymotozását? már hogy képben legyen itt mindenki hogy neked milyen cím jár alanyi jogon. A szervilizmusnak is van határa, de nálad nincs ezek szerint.
Alaphangon ez egy olyan művelet, amit szerencsésebb, ha orvos csinál, vagy tanít be.
Miután te hoztad erre példának Mengelét, ezért ez nem lehet az én logikám. Nyilván a nagy számok törvénye alapján vannak elferdült lelkületű, eredetileg orvosnak készült létformák.
Bayer Zsolt nagyapja, Gyimes Károly történetének ürügyén megnézzük, hogy miért úszhatták meg a felelősségre vonást a hozzá hasonló kisnyilasok, illetve, hogy miként is működött a háborús bűnösök fölött ítélkezni hivatott népbíróságok rendszere. A szerző történész is.
Dr. Gyimes Károly Fercsel Anna és Glöckner Károly gyermekeként látta meg a napvilágot Tolnában, egy Szolnok melletti falucskában. A család ezen az ágon a szekszárdi borász famíliával, Vesztergombiékkal áll közeli rokonságban, ugyanis anyai dédapám, Glöckner Károly apja anyai dédapám, Glöckner Károly apja Wesztergombi Lajos ácsmester volt, édesanyja pedig Glöckner Erzsébet. S hogy miért nem Wesztergombiként illetve későbben Vesztergombiként ment tovább az ág? Hát azért, mert a Károly dédnagypapi a Westergombi ácsmester zabigyereke volt, és Wesztergombi ácsmester tisztességgel gondoskodott titkos szerelme eme gyümölcséről, de a nevére nem vette soha. Fájdalom, de arról is kénytelen vagyok értesíteni a Székely Árpádot, hogy a Glöcknerek a Tolnában régóta honos sváb családok egyikeként éltek, katolikusok, nincs tudomásunk zsidó vonalról. Nagyapám pedig erről a Glöcknerről magyarosított Gyimesre, s így lett édesanyám Gyimes Dalma. Amúgy –és ez talán még a Székely Árpádnak is meggyőző érv lehet-, Dr. Gyimes Károly nagyapám sajnos a nyilas párt tagja lett. Fájdalom, de ez az igazság. Amúgy, mint kiskőrösi körorvos a kiskőrösi zsidó gettó orvosa volt, és ebbéli minőségében zsidókat mentett, vagyis hamis igazolásokat állított ki, hogy nincsenek szállítható állapotban stb., továbbá valóban orvosként kezelte őket a táborban, és emberséges volt. Nyilasként. Különös. Mindenesetre a háború után nagyapámat elvitték az Andrássy 60-ba, az Ávóra, és életét azok a kiskőrösi zsidók mentették meg, akikkel emberségesen bánt, és akiket mentett, ők írtak leveleket személyesen Péter Gábornak, hogy Dr. Gyimes Károlyt engedjék el. (E levelek egy részét mai napig őrizzük.) De ettől még Dr. Gyimes Károly nyilas múltja elkísérte őt, sokáig bujkált, orvosként sem dolgozhatott, s végül a nyilas múltjával megzsarolták és besúgó lett. Jelentéseiben igyekezett nem ártani senkinek, de fájdalom, akkor is elvállalta. Szóval ez anyai nagyapám története. Egy tolnai katolikus sváb gyerek, aki nyilas lesz, aztán kádárék besúgója, amúgy orvos, és a nagykanizsai tüdőgondozó főorvosaként dolgozik, amikor én már a világon vagyok, és kisgyerekként nagyon szerettem őt. Talán a Jóisten büntetése volt, hogy ő nagyon fiatalon meghalt. Leukémiás lett, ugyanis hiába volt orvos, soha nem vette fel az ólomköpenyét, amikor a röntgenbe ment...
A megafonos csapat a fideszben lényegében ugyanazt a szerepet tölti be , mint a náciknál a barnainges csapat anno ( csak egyenlőre verbálisan lincselnek ) ... szomorú valóság .
Ahhoz képest több vallomás is van arról , hogy továbbra is a nyilaz egyenruhában tetszelgett . Szóval szerinted a zsidógyűlölő később megszerette őket és azért lett gettóorvos , hogy segítse őket ? Gondolom később meg emberbaráti szeretetből lett önként komcsi besúgó ...
A gettóba szállítás során gyakran kifosztották az áldozatokat. Az értéktárgyakat és a készpénzt legkésőbb a deportálóvonatokba szállás előtt szedték el. Nagyobb gettókban szisztematikus és megalázó testi motozás alá vetették a deportálandókat, nők esetében elvileg mindig gondoskodni kellett a nemi szervek vizsgálatáról is. A motozás szükségességét már az első deportálást előkészítő 6163/1944. számú belügyminisztériumi rendelet is kiemelte.73 A szülésznők bevetésének ötlete feltehetően Ferenczy László csendőr alezredestől származott, aki 1. számú jelentésében panaszkodott, hogy „hiányos volt a személymotozás megszervezése is, mert azt nőkön városi tisztviselők végezték, minden szakértelem nélkül. Intézkedésemre most már szülésznők és ápolónők végzik a nők személymotozását.”74 Ferenczy később Endrére próbálta fogni a motozás ötletét. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a hüvelyi motozás ötlete tőle származna: inkább az valószínű, hogy egyszerre több rendőr-, illetve csendőrtisztnek is eszébe jutott. Szeged helyettes rendőrfőkapitánya például már április 30-án rendelkezett a nők motozásáról.75 A motozás körülményeit érzékelteti, hogy például Székesfehérváron tíz „motozónőre” két pár gumikesztyű jutott. „A vizsgálatot teljesítő bábák, bábanövendékek tisztátalanul, egyenesen ártalmas és veszélyes módon végezték. Mert előfordult, hogy az egyik nő végbeléből, vagy éppen menstruáló nemi részéből kivett és meg nem mosott kézzel nyúltak bele egy másik nő nemi részébe, végbelébe. Volt eset arra is, hogy leányokat feltéptek. […] Jellemző, hogy a férfiak végbelében nem keresték az aranyat, ékszert”76 – állapította meg a háború után a pécsi gettó kapcsán lefolytatott népbírósági vizsgálat. Ferenczy ahhoz is értett, hogy szükségből erényt kovácsoljon: amikor Nagyváradon kevésnek bizonyult a motozók létszáma, a csendőr tanzászlóalj hallgatóit vetette be, akik ennek köszönhetően „az igen kényes és nagy körültekintést igénylő házkutatást és személymotozást” is elsajátíthatták.77 Annak érdekében, hogy a kifosztás gördülékenyen menjen, Ferenczy 1944. június 3-án külön konferenciát szervezett a II. és VII. hadtest részére azzal a céllal, hogy megossza az érintettekkel gazdag tapasztalatait „a zsidók összeszedése alkalmával megejtett házkutatások, lefoglalások stb. technikai lebonyolítása, a táborok élelmezése”78 és más ügyek terén. A deportálást megelőző konferenciákon részletesen szabályozták, hogy mely tárgyak vihetők ki személyes poggyászként az országból. Íróeszköz, rizs, babkávé, tea, gyarmatáru és szeszesital „természetesen” semmilyen esetben sem kerülhetett fel a szerelvényekre. A sífelszerelések begyűjtéséről is gondoskodtak, a sílécek a honvédség javait gyarapították.
