8 hét a "sima" műtét után??? Engem meg 3 hónappal "kecsegtet" a doki egy fúziós műtét után...
Ahogy írod, katasztrófa ez a szituáció, amiben évek óta vagyok / vagyunk. Testileg / lelkileg teljesen felőröl. Most éppen egy pár napja olyan szinten zsibbad / gyenge a bal lábam, hogy már alvás közben is zavar. Állni, menni csak alig-alig tudok. Most műttessem meg, tényleg? Az orvosok 99%-a szerint, semmiképpen, egy szerint előbb-utóbb mindenképpen meg kell. Eddig úgy voltam vele, hogy húzom, ameddig tudom. Mostanában már nem igazán tudom. Az mri szerint nincs idegi érintettség, nincs mit műteni. Akkor mi ez a borzasztó lábzsibbadás???
Ja, és habnak a tortán hétfőn műtik a térdemet. Érdekes lesz ebben az állapotban...
A lustasághoz meg annyit, hogy évek óta mindennap tornázom, rendszeresen úszom...
Szia! Biztos írtam korábban, hogy a Facebook-csoportban is igyekeznek mindenkit lebeszélni a műtétről. Ilyen torna, olyan torna, Bemer terápia, kollagén, meg a többi ajánlgatása. Sokan bármit megtesznek, hogy elkerüljék a műtétet, mert a dokinak ugye kötelessége elsorolni a lehetséges kockázatokat, és ebből mindenki csak annyit jegyez meg, hogy lebénulhatsz, stb. (Mert a kezeletlen sérvtől persze nem...) Múltkor az csapta ki nálam a biztosítékot, amikor valaki előadta, hogy akit műtenek, az lusta tenni magáért... Szeretem még azt is, amikor műtötten papol valaki arról, hogy kell meggyógyulni műtét nélkül. De egyébként a dokik is azt műtik csak tényleg, akit muszáj, addig küldözgetik konzervatív terápiára, vagy azt sem. Gondolom, sokan vagyunk. Én is húzom még az időt, tornázom, csinálom, amit tudok, de folyton bennem van a para, hogy egyszer csak nem tudok megmozdulni... Így nehéz tervezni, programot csinálni, pláne pl. nyaralást tervezni. A szerencsém az, hogy még itthonról dolgozhatom, különben már nem lenne munkám. Mert egyelőre még elvagyok, de az ingázásra alkalmatlanul, mindent rövid távon tudok csinálni, amikor éppen jó napjaim vannak. Amikor rosszak, akkor magam alatt vagyok. Nagyon örülök, hogy jól vagy, és teljesen megértem, amit átéltél. Lelkileg is kikészíti az embert ez a betegség. Az első műtétem után kb. 8 hét volt, hogy élhessem normálisan az életemet, de legalább egy év, hogy ne parázva induljak el otthonról. Már két műtéten voltam túl, amikor a családdal felmásztunk a Somló-hegyre a kilátóhoz, akkor én is imába foglaltam a gerincgyógyászom nevét. :) A fúziós műtét után lett valami mozgáskorlátozottságod? (Pl. hajolásnál, cipőhúzásnál, stb.) Mert nekem is ilyen műtét lett volna harmadszorra, de ettől jobban féltem, mint a "sima" műtéttől. Mondjuk nem az én döntésem volt, hogy egyelőre nem csinálják meg, de nem bántam. Csak hát így se jó... Akármikor kerülhetek olyan állapotba, hogy szükség lesz rá. Attól tartok, a lábzsibbadásom már marad így is, úgy is.
párszor kiírtak nekem is, és volt, amikor mentem, és mikor elővette a tenset a kezelő, felröhögtem. Kérdezte mi az? Mondtam neki, ha rendes tenset akar, behozom a sajátomat, amivel napi 30-60 percet kezelem a derekam, ezzel a szarral heti 2x10perc nem fog hozzáadni semmit.
Próbálok pozitívan hozzáállni, hogy hátha használni fog. A tornával én is úgy vagyok, hogy egyéni tornára járnék majd. Már beszéltem gyógytornásszal, ő mondta, hogy várjuk meg a leletet, meg az orvos véleményét.
Fizikoterápia, gyógytorna, esetleg gyógyszer. Mindenkire másképp hatnak, ebből ne indulj ki. Ki kell próbálni. Viszont a csoportos torna felesleges, olyat a netről is letölthetsz.
Nyújtás,tehermentesítés, tápanyagpótlás. Átmenetileg részben javul, de a gyógyulást a kiváltó ok kiderítése és kezelése hozhat. Piócás ember, pipamocsok kezelés értékű "gyógyítások székletet sem érnek.
Na, átnézte az idegsebész a leletem, azt mondta, hogy műtéti kezelést nem igényel, komplex reumatológiai kezelés javasolt. Ezzel megyek este vissza a reumatológiára. Nem mint ha műtétre vágynék, de na. Így vagyok Dec 2óta és nem javultam. Légyszi írjon akinek ezekkel a tünetekkel használtak a kezeléseket. Egyáltalán milyen kezeléseket szoktak adni ilyen esetben?
Maszek orvosok is benyelték a százezreket, "menjen templomba imádkozni". Parazita csapat. 5 éve nem akarnak gyógyítani. Sehogy nem lehet megélni, a társadalomba csak addig kellesz míg elveszik a pénzed. Ha nem tudsz dolgozni már nem kellesz nekik, ők attól ugyanúgy elkávézgatnak-beszélgetnek magas fizetésért. A társadalom hibája, hogy eltűri a semmittevést a nem gyógyító orvosoknak.
MRIn látszik, nyomja a gerincideget a porc, derék is, nyak is. 3 éves felvétel, újat nem csinál a doktor mert pénzbe kerül. Azt mondta ne járjunk bottal, mert árt a gerincnek... kívánom neki pont ugyanezt az egészségi állapotot. Hazudni bírnak, javítani nem akarnak. Fekszek,5-10 perc után ülve görcsbe húzza a lapockám, érzem a szúrást nyakban és deréktájon. Milyen munkát lehetne így csinálni?
Ez nem túl biztató. ☹️☹️☹️ Ma megyek a lelettel orvoshoz, hát nem tudom, mit fog mondani... Nekem volt már amúgy efy műtétem 2007-ben l4. Az ki volt szakadva. Az mri alapján most protusio van az l5nél, ami eléri a gyököt. Állni, ülni, menni nem sokat bírok vele, főleg így, hogy már rángatózik is, ha rá akarok állni. Táppénzen vagyok Dec. eleje óta.
Neked mi van a leleteden, hogy hogy azt mondják, hogy csak beképzeled? Hogy éled így a mindennapjaim, hogy dolgozol?
Van köztetek olyan, aki ha állás k{zben rátrhel a fájós oldalra, el kezd őrült módon rángatózni a lába? Dec 2 án állt belém egy rossz mozdulat miatt. Azóta jóformán mozgásképtelen vagyok, nagyon rövid ideig tudom csak terhelni, de ez a rángatózás új, 2 napja van.
műtét témához annyit szólnék hogy engem mérhetetlen szenvedéstől szabadított meg az a három óra lumbális fúziós műtét négy évvel ezelőtt, és nálam majdnem pont az okozott bénulást, hogy kivártam mert mindenki csak azt ismételgeti hogy ki lehet tornázni, ha még tudok járni nem olyan rossz az, műtét a legrosszabb ami történhet. nos, nem az a legrosszabb az tuti. annál számos borzalmasabb dolog történhet. a bal combomat már alig éreztem az isiász elviselhetetlen volt, és a legvége felé öt perc járkálás után olyan érzésem volt, mintha egy vas övet tettek volna a csípőm köré ami egyre jobban szorít és fáj. már alig tudtam mozogni, a stressztől meg enni, szóval egyre fogytam, kb vérző ínnyel és hulló hajjal fetrengtem, de még a csontkovács tolta volna tovább simán, a helyi reumatológus főorvosasszonyt pedig idézem: remélem kiszülte magát, mert egy ilyen sérvvel több gyereket már lehet kinyomni az hótziher"(kösz).(később műtét után a gerincsebész közölte, hogy ha éppen akarok szülhetek akár hatszor is még)
A vége az lett, hogy kaptam még egy frankó kis felső légúti fertőzést is, tehát egyfolytában erősen rázott a köhögés, amitől végül bemozdult az amúgyis kifakadt lumbális sérvem, és jött a lófarok szindróma,(nem kívánom senkinek) vagyis felgyulladt kb az ágyékom, akkor tudtam hogy vagy mentőt hívok és körzetileg megyek be kockáztatva hogy elbasznak valamit, vagy beverekszem magam a gerincklinikára. kocsiba bevágtak, (akkor már hetek óta hátul utaztam amúgy hátonfekve) majd gerincklinika Királyhágó, (előtte voltam még konzultáción fél évvel kb ezért felvettek). a legkeményebb, hogy már folyamatban volt az úgynevezett "golden hours" vagyis ha hetvenkét órán belül nincs műtét, akkor tolószék. este már műtöttek is, volt egy kurvakemény éjszakám, de az már másféla fájdalom volt, a jófájdalom. lelkileg addigra annyira kivoltam már, hogy nem mertem felkelni, mert nem tudtam volna elviselni megint azt a mérhetetlen fájdalmat. a sebésznek el kellett mondani vagy háromszor, hogy mostmár biztonságban vagyok, indulás, lépcsőzés stb, ne féljek többet.(nyilván bőgtem mint a szar) konkrétan poszttraumás stressz jött ki rajtam még négy hónap múlva is, hogy mi lett volna ha....
stb. szóval én elhiszem hogy van akinek jó a tévétorna, de én majdnem rámentem arra hogy mindenki bagatellizálta a helyzetet. plusz a csontkovács ahova jártam orvosi végzettség nélkül szerintem fel sem fogta hogy mekkora veszélyben vagyok, utólag a sebész azt mondta hogy vakszerencse volt hogy nem történt semmi komoly probléma.és megjegyezte hogy lelettel ne csontkovácsokhoz járkáljak lehetőleg vagy akkor már olyanokhoz akiknek van orvosi végzettsége is. mellesleg az életkor már egyre kevésbé releváns gerincromlás szempontjából amikor bent voltam húsztól negyvenig volt mindenféle korosztály, kb az idősebb volt a ritkább. ők inkább injekcióra jöttek.
mostmár fontos a torna (de műtét nélkül esélyem se lett volna) de sajnos énis basztam rá sokat, ezért a nyakam fáj és feszül időnként, de ég és föld ahhoz képest ahol a műtét előtt vegetáltam arra várva hogy juj majd a mekkenzi megoldja. kell egy MR, és több idegsebész(lehetőleg gerincsebész) szakvélemény mindenekelőtt, mert minden probléma egyedi és néha a jótanácsok rengeteget ártanak sajnos.
jah, derekam azóta tökéletes, kb ha tízszer éreztem hogy szúr évek alatt. frontra is a nyakam érzékeny csak. a sebészembe meg kb szerelmes voltam egy hónapig utána:D az az érzés, mikor kiléptem a klinikáról újra a napra, combom helyrejött, maradandó károsodás nem történt.
(bocs hogy hosszú lett, még ígyis kihagytam a nagyrészét:) a lényeg, hogy nagyon káros lehet az itthon honos "tűrjed nem olyan rossz az, másnak is fáj" hozzáállás. én csak azt tudom mondani hogy senki ne szokjon hozzá semmilyen fájdalomhoz ha még nem járta körül húszszor, hogy mit lehet tenni és mit nem, mert a nap végén senki nem hozz ameg a döntést helyettünk, hiába várjuk és a gerinc nem játék.
