Én most egy olyat láttam, hogy egy erősen szűkített szájú üvegből közepes méretű műfűszálakat szórnak függőlegesen a szokásos ragasztóba, nem egyszerű, de valamennyire működik :)
Én is a légycsapóssal kezdtem, ki ne szeretne 100-150€ helyett megúszni egy eszközbeszerzést 5-10€-ból.
Valóban nagyon közel kell tartani a célterülethez, és így elég könnyen zárni tudja az ember az áramkört megcsapva önmagát, miközben a hatásfoka kb egytizede vagy még kevesebb a céleszköznek, egy csomó feladatot én pl sehogy sem tudtam megoldani a légycsapóssal, a hosszabb fűkeverékekhez (4mm felett) egyszerűen túl gyenge volt, hogy érdemi hatást fejtsen ki.
Beruháztam egy Noch céleszközre, ezzel már lehet elég jó dolgokat művelni, ezt is lehet nagyon közel tartani a célterülethez, ezzelmég sosem csapott meg az áram.
De ezzel is simán el lehet molyolni napokat egy fél m2-es területtel is, hogy kb ilyen legyen:
- Vannak ugye a gyári cuccok, a legismertebb talán a Noch terméke. Jellemzően ezek nagyobb felületek beszórására alkalmasak, elég hatékony eszközök. Ezen azt értem, hogy rövid idő alatt nagy területet lehet velük füvesíteni. Hatékonyságuk abból fakad, hogy elég nagy feszültséget gerjesztenek a szórófej, és a beszórandó felület között, általában 9V-os elemről működnek. Nagy távolságból, 10-20cm-ről is hatásosak.
- Házi készítésű eszközök. Elterjedt, hogy bütykölünk magunknak a fillérekért megvehető, kínai elektromos légycsapóból ilyet, egy fém teaszűrő felszerelésvel a cuccra. Ezekkel is lehet szépen dolgozni, sőt, kis felületekre még szebben is. Apró részenként lehet vele akár kis színes foltokat is csinálni, változatosabbá tenni vele a felületet. Jellemzően 2db ceruzaelemről működnek, ebből "csak" olyan 1500V feszültséget képesek gerjeszteni. Ez bőven elég ahhoz, hogy eredeti funkciójukat ellássák, vagyis a repülő rovarokat megsüssék. Viszont, ahogy mi használjuk ezeket az átalakított szerkentyűket, az csak - ahogy írtam - csak kis felületek beszórására jók, és sokkal kisebb távolságból, 1-3cm-ről.
Tehát, ezek nem alkalmasak arra, ami a Noch reklám fotóján is látható, hogy magasról, egyszerre nagy felületet füvesítsünk!
A képen egy Z építési nagyságú asztalka részlete látható.
Egy valamire szeretnék minden vállalkozó kedvű modellezőt figyelmeztetni! Talán triviális a dolog, de nem árt leírni. A házi fűszórókat nem érdemes kipróbálni magasabb feszültségről, például úgy, hogy a két ceruzaelem helyett meghekkeljük úgy, hogy 3 elemről menjen, vagy egy 9V-sról! Ugyanis a kínai elektronika, ami ezekben van, legfeljebb azt az 1500V-t bírja el, amire készítették. Ha nagyobb feszültségről működtetjük, akkor tönkre fog menni.
Geoline-t semmikeppen sem javaslom, mert nem gyerek kezebe valo, a kemeny fröccsöntött müanyag agyazat tele van eles reszekkel, ami siman el tudja vagni a kezet.
Föleg ha meg nincs semmi a rendszerhez, egy analog Piko kezdökeszletet javasolnek agyazatos Piko sinnel, sokkal strapabirobb, gumibol van az alja.
A sínrendszer választáshoz még egy kis kiegészítés: nem tudom milyen modellek vannak a birtokodban, de ha valamelyik rendszer mellett döntesz, érdemes lehet először csak egy próbadarabot venni belőle, nehogy akkor derüljön ki, hogy nem mennek rajta a vonatok, amikor egy nagyobb összeget beruháztál rá. Pl a Trix-C-n a Fleischmann modellek kerékkarimái (vagy a régebbi Piko-k) "verik" a sínleerősítés imitációt. (Ami amúgy érdekes, mert pont a Maerklin-Trix-re jellemző a magas kerékkarima, de lehet, hogy azoknak más a profilja, vagy a keréktáv, nem tudom...) A Geoline-ről többen írtak már kimerítően, annyit tennék hozzá, hogy sokak szerint a "legtoleránsabb" sínrendszer, elmennek rajta a régi modellek, meg az RP25-ös kerék sem siklik rajta, forgalmi szempontból üzembiztos, ezt én is meg tudom erősíteni.
Kedves Ciszkoder, a döntéshez, hogy a szőnyegvasutazáshoz melyik rendszert válaszd, lehetnek olyan szempontok, amiről csak neked van infód.
csíkos-háTTú részletes összefoglalójával semmiben nem vitatkozok, csak árnyalnám. A felsorolt és preferált rendszerek tényleg jobbak, mint a Geoline, nem törhetnek, strapabírók, de csak jóval drágábban tudod megvenni őket, mert akár a Trix C akár a gumiágyazatos Rocoline esetében alig akad kéz alatt, csak újan boltban. A Geoline gyártása megszűnt, de ha a közeljövőben veszed meg, egyelőre még kapható boltban és egy jó darabig még kéz alatt is, mert jó sokat eladtak belőle és a megbontott kezdőkészletek miatt akár új állapotban, de jóval kedvezőbb áron meg tudnád venni egy jó részét, a börzéken, fórumokon is gyakran van.
Kérdés, hogy mekkora és milyen bonyolultságú pályát szeretnél, mennyi kitérő lesz benne, lesz-e fix helyed vagy minden alkalommal szét kell szedni? Van-e esetleg tárolási lehetőség pl. ágy alatt letakarva egy nagyobb XPS lapon? Azért kell esetleg gyakran szétszedni, mert minél több lehetőséget szeretnél kipróbálni, de ha mondjuk a 20-30. verzió után megtalálod a megfelelőt, azt meg tudod tartani, tárolni? 6 éves kisfiad is aktívan részt fog venni a pályaépítésben vagy csak a játékban? Nekem van egy Geoline ovál pályám, 2008-ban kezdőkészlethez adták, eddig kb. 50-60-szor volt összerakva és szétszedve, törött vagy repedt elem még nincs benne, de vigyázom rá. Ha egy gyerek elejti, törni fog és az idővel öregszik is a műanyag, viszont lehet még akkor is jobban megérheti anyagilag, ha ezt belekalkulálva évente kénytelen vagy 3-4 új elemet venni, vagy nem zavar egy törött töltés sarok, vagy éppen meg tudod ragasztani és játszani attól még jó.
Ha ezekre válaszolsz Magadnak, csinálj egy gyors kalkulációt, melyik rendszer mennyibe kerülne és az alapján tudsz dönteni. Ha van lehetőséged, modellezőtársaknál nézd meg a különböző rendszereket. Szerintem vannak a javasolt jobb, masszívabb rendszerek, a Geoline akkor jöhet szóba, ha számít mennyibe kerül, megfelelően kezeled és pár összerakás után esetleg fixen tudod hagyni és nem 10-15 évben gondolkodsz, hanem mondjuk csak pár évben, mert utána már jönni fog a végleges terepasztal.
Azt Te kapcsolod be a váltócímmel. Ott, azon a kijáraton fog először lassítani, utána megállni a híd, ahol a "külső (infra) LED" világít.
A zárójelzőt én magam készítettem, nem nagy ügy.
Neked :) Nekem nincs hozzá meg az infrastruktúrám. Olyant szerettem volna, ami világít is, így egyértelmű volt, hogy vennem kell egyet, amit LED-el kell még ellátni.
A hídra egyébként elég lenne csak kettő vezetéket felküldeni, így a foglaltság érzékelés nem lehetséges (vagy nagyon körülményes), de a DCC-ből minden parancs ott kiosztható a mozdonynak, és a vezérlő egységnek/motornak/tekercsnek. 3 vezetékkel már a foglaltság is megoldható.
A zárójelzőt én magam készítettem, nem nagy ügy. Van hozzá maratási filmem, ha érdekel, kölcsönadom. Én is gondolkoztam azon, hogy mozogjon, de nem fért volna el a kis szervó a híd aljában. Emellett a mozgatáshoz még két vezetéket kellett volna felvinni a hídra. Így is sok baj van az elektromos kapcsolattal, de nem is fér bele még két jel (vagy egy, ha valamelyik másik jellel közös). Ma már sok mindent másképp csinálnék, de nem akarok egy újabbat készíteni.
Ha első körben a cél egy fajta "szőnyegvasutazás", és az, hogy minden alkalommal egy picit másképp álljon össze a pálya, akkor olyan sínrendszert célszerű választani, aminek van olyan eleme, ami a "szőnyeg" és a vágámynezők között van. Magyarul ágyazatos, vagy töltéses sínrendszerben érdemes gondolkodni.
H0-ban ágyazatos rendszer egy volt, ez a Fleischmann Profigleis. Sajnos már nem gyártják, így a beszerzése nehéz, időigényes, és jobbára a használt anyagban merül ki.
Töltéses sínrendszerből a következőket lehet megtalálni idehaza:
- ROCO geoLine: megszűnt, nem gyártják már, így erre is vonatkozik az, amit a Fleischmann-ra írtam. További baja, hogy sajnos a műanyaga idővel rideggé válik, így nagyon törékeny lesz. Magyarul nem nagyon fogja bírni az állandó összerakást - szétszedést.
- PIKO A Gleis mit bettung: nem régen jelent meg, a sima A-Gleis-szel azonos geometriával kapható.
- ROCO Line mit Bettung: Idehaza van egy elterjedt neve, gumiágyazatos sín, utalva a rugalmas anyagból készült töltés imitációra a sínek alatt.
- Trix C-Gleis: Talán a legkevésébé elterjedt rendszer idehaza. Az összes közül ez bírja legjobban az állandó összerakást - szétszerelést. Ugyanis a konstrukcióból adódóan nincsenek sérülékeny sínpapucsok, amik összekötik a sínszálakat, másképp oldották meg. Lépésállónak hiredti a gyártója, igaza van, kipróbáltam. Semmi baja sem lesz, ha rálép valaki.
Lézetik még (?) a KATO Unitrack, de azt nem tudom, hogy itthon forgalmazza-e bárki is? A szabdalmaztatott "Unijoiner" sínpapucsoknak köszönhetően majdnem olyan strapabíró, mint Trix C.
Én inkább szétválasztanám. Szőnyegvasutazáshoz játszani és rendszeres szétszereléshez jobb lenne ágyazatos sínrendszer, ezen kevésbé hajlamosak felszedni a szöszöket, hajszálakat a modellek. Ehhez a Roco Geoline pont megfelelne, a Rocoline ugyan szebb, jobb, élethűbb, de jóval drágább. A Geoline-t kéz alatt is gyakran hirdetik, akár úgy is, hogy használva sem volt, csak kezdőkészletből adják el, tehát nem nagy kihívás beszerezni. Amit viszont szőnyeg vasutazáshoz használsz huzamosabban és jó sokszor szét és összeraktad, úgy hogy kisfiad is besegít, abból én már nem szívesen építenék terepasztalt. Terepasztalhoz akár a Piko A, akár az ágyazat nélküli vagy ágyazatos Rocoline jó lehet. A Piko 2,5 mm profil magasságú, ezen a régi modellek is elmennek, amiknek a kerék karimája kicsit nagyobb. A Rocoline 2,1 mm-es, szebb, élethűbb, de sok régi modell nem megy el rajtuk.
Igen, sokat néztem a Te Alkotásodat is. (igen, nagybetűvel) Az nagyon szép munka, inkább rézremekmű, ismét gratulálok hozzá! Itt, ami nálam elkészült, egy kész gyári munka átalakítása, némi egyediséggel megtűzdelve.
Sokat nézelődtem, hogyan lehetne feldobni ezt a száraz gyári korongot.
Ez a forgómorgó jelző nagyon megtetszett. az ötlet innen van:
Ettől lett egy kicsit egyedi, valamint a megállás előtti sebesség feleződéstől. Ahogy meglátja a sínszál alatt a fototranyó a külső led fényét (kb. ahogy belép abba szeletbe a híd) a korong lelassul. Így nem annyira "műanyag" a megállás. Ha túl lassan megy a motor az sem jó, mert akkor nem húzza be rendesen a fogaskerék a hidat a helyére. Ugye ez a gyári cucc, sem annyira pontos.... sajnos. A nagyobb sebességgel kvázi beviszi a lendület a hidat a helyére. Legalább 7V kell a motornak ez alatt nem jó a reteszelés. Ezért nem vettem volna gyári újat :)
Végre elkészült, működik is rendesen a fordítókorong.
Cél volt, hogy DCC üzemről lehessen vezérelni, működjön megfelelően, és valamennyire DR (III) legyen, azaz fényjelzők nem jöhettek szóba a korongon, csak valami árbóc, zárjelző (ami ugye forog, meg világít is…)
Sajnos saját korongot nem sikerült összehozni az évek során. Ez a használt H0-ás Fleischmann lett az alany – kis pucolós munkával (valamit ráöntöttek), így működőképessé vált a korong. Valamint egy nagyon kedves Topiktárs segítségével sikerült a hibás stucnit cserélni, így már esztétikussá is vált a korong.
Működés:
A híd két végében a sínszálak alatt van 2-2, összesen 4 fototranzisztor. Ezek érzékelik, ha valamelyik kiállás alatt az infraLED be van kapcsolva.
A jel nincs modulálva, így a fototranyókat jól védeni kell a zavaró fények ellen. A híd két végén levő fototranyó párok külön-külön ki/be kapcsolhatók, így kiválasztható, hogy a korong melyik oldalával álljon be a kijárati vágányra – hol figyeljen a híd.
Egy váltócím kitérőbe állítással indítható el a korong üzem, jelen esetben ez az 5-ös cím. Ha a híd érzékeli az infrafényt adott kiállón, akkor először lassít (és lekapcsolja a tekercset), és a gyári reteszelő szerkezet ez után a beállásnál pontosan reteszel. Reteszeléssel egyidőben lekapcsolja a motort, és a tekercset is. A reteszelő mechanikán van egy gyári kapcsoló az adja a leálláshoz a jelet, így az nem ég már be, nem a motor áramot szakítja már meg (jól be volt égve, pucolni kellett).
A hídon kettő PIC (mikorkontroller) van. Az egyikkel kiválasztható, hogy melyik véggel álljon be a híd a kiállásra (1), merre forogjon a híd (2), a házvilágítás (3), és forgó jelzőárbóc világítása (4) kapcsolható (4 kimenet Unisemaf-Paco 1-4 váltócím). A másik PIC forgatja a jelzőárbócot, forgatás UTÁN indítja el a hidat, a leállítás után visszaforgatja a jelzőt. (Paco 1 tornout controller 5-ös cím). Mindkét PIC nyomógombbal váltócímről új címre programozható át. (híd alatt vannak rejtve a nyomógombok, utólag is könnyen átprogramozhatók)
A korong mellett egy PACO-unisemaf fényjelző áramkörről kapcsolhatók az infraLED-ek. 8-as csoportban működhetnek, ha bármelyik LED-et felkapcsoljuk az ő váltócímével, akkor a többi másik kialszik. Így 8-as csoportokban szinte bármennyi kijárata lehet a korongnak kis túlzással.
A hídon van hurokfordítás is, így nem kell hurokmodult használni, nem alakul ki rövidzárlat sehol. Nem pont 180 fokos, de így egyszerűbb volt kivitelezni – egy körérintkező erre szolgál. A korong alján jelöltem hol vált a polaritás, beépítés után tudjam hogyan kell majd a kilépő síneket kábelezni.
Amit még nem tudok pontosan, hogyan tudom majd ezt egy TC-vel összehozni. Analóg korongként tudom váltócímről ide/oda forgatni a TC-ben a korongot, de hogyan rendelem hozzá a kijáratokhoz a váltócímeket, azt még nem tudom.
A dolog onnan indult ki, hogy a 6 éves kisfiam imádja a vonatokat és azon gondolkodtunk, hogy most már oda lehet engedni egy modellvasúthoz is anélkül, hogy komoly kockázata lenne a megrongálódásnak. Tudom, hogy nem könnyű kérdés és semmiképp nem is szeretnék hitvitát indítani, de hátha vannak objektív tényezők: ha elengedem a régi sínkészletet és belevágok egy új beszerzésbe, a jelenlegi állás szerint Piko vagy Roco anyagot javasolnátok? Első körben biztosan csak szőnyeges játék lenne, rendszeres össze- és szétszereléssel, de semmiképp nem zárnám ki a lehetőségét egy terepasztal későbbi megépítésének. Nyilván szempont az ár, a minőség és persze az is, hogy ne épp egy kivezetés alatt álló szériába fussak bele.
Kijött Ties videója a kettő hónappal ezelőtti lipcsei LEGO-vasútmodell találkozóról - mivel rengeteget láttam "dolgozni" a kiállítás alatt, így már nagyon vártam a felvételeit a rendezvényről.
Szerintem hagyományos vasútmodellezők számára is érdekes lehet - ebben az építési nagyságban nyilván kevesebb szabványosítás történt, és annyira sok klub azért nincs, hogy tematikus (csak európai, csak német, csak adott korszak) asztalok szülessenek, így a járművek terén nagyon vegyes az összkép. Cserébe rengeteg olyan jármű is létezik ebben a méretben, amelyet sem nagy gyártó, sem kisszériás gyártó nem készített el a hagyományos vasútmodellező építési nagyságokban.
A magyar csapat öt fővel képviseltette magát a rendezvényen, így a hazaiak számára ismerős járművek is rendre feltűnnek a felvételeken. :)
Jah; csak a modellezésben a 2.1-es rendszer (vagy még egészen az sem) felel meg a valóságban nagy folyóméter súlyú fővonali vágányoknak. A 2.5-ös sínek enyhén elnagyoltak, ezért ha valaki teheti cseréli őket, de simán felhasználhatóak olyan helyen, ahol nem szembetűnők (pl. rejtett tároló állomások).
Persze, a valóság szerint pont fordítva kellene, igazából csak példán keresztül szerettem volna érzékeltetni, hogy két rendszer párosítása mikor lehet indokolt vagy hogyan lehetséges.
"...akkor a komplett mellékvonal készüljön 2,5-ös rendszerrel, a fővonal, ahol tegyük fel csak újabb modellek futnak készülhet 2,1-es rendszerrel..."
Hogy ne legyen ennyire egyszerű a helyzet, a nagyvasúton pont fordítva van, tehát a fővonali vágányok nagyobb folyóméter súlyú, tehát magasabb profilmagasságú sínnel készülnek, mint a mellékvonalak, ahol a kisebb folyóméter súlyú síneket használják. (a mellékvonal kisebb tengelyterhelésre és sebességre van méretezve, ezért elég oda a kisebb folyóméter súlyú sín)
A képen egy Z építési nagyságú asztalka részlete látható.
