Fizikoterápia, gyógytorna, esetleg gyógyszer. Mindenkire másképp hatnak, ebből ne indulj ki. Ki kell próbálni. Viszont a csoportos torna felesleges, olyat a netről is letölthetsz.
Nyújtás,tehermentesítés, tápanyagpótlás. Átmenetileg részben javul, de a gyógyulást a kiváltó ok kiderítése és kezelése hozhat. Piócás ember, pipamocsok kezelés értékű "gyógyítások székletet sem érnek.
Na, átnézte az idegsebész a leletem, azt mondta, hogy műtéti kezelést nem igényel, komplex reumatológiai kezelés javasolt. Ezzel megyek este vissza a reumatológiára. Nem mint ha műtétre vágynék, de na. Így vagyok Dec 2óta és nem javultam. Légyszi írjon akinek ezekkel a tünetekkel használtak a kezeléseket. Egyáltalán milyen kezeléseket szoktak adni ilyen esetben?
Maszek orvosok is benyelték a százezreket, "menjen templomba imádkozni". Parazita csapat. 5 éve nem akarnak gyógyítani. Sehogy nem lehet megélni, a társadalomba csak addig kellesz míg elveszik a pénzed. Ha nem tudsz dolgozni már nem kellesz nekik, ők attól ugyanúgy elkávézgatnak-beszélgetnek magas fizetésért. A társadalom hibája, hogy eltűri a semmittevést a nem gyógyító orvosoknak.
MRIn látszik, nyomja a gerincideget a porc, derék is, nyak is. 3 éves felvétel, újat nem csinál a doktor mert pénzbe kerül. Azt mondta ne járjunk bottal, mert árt a gerincnek... kívánom neki pont ugyanezt az egészségi állapotot. Hazudni bírnak, javítani nem akarnak. Fekszek,5-10 perc után ülve görcsbe húzza a lapockám, érzem a szúrást nyakban és deréktájon. Milyen munkát lehetne így csinálni?
Ez nem túl biztató. ☹️☹️☹️ Ma megyek a lelettel orvoshoz, hát nem tudom, mit fog mondani... Nekem volt már amúgy efy műtétem 2007-ben l4. Az ki volt szakadva. Az mri alapján most protusio van az l5nél, ami eléri a gyököt. Állni, ülni, menni nem sokat bírok vele, főleg így, hogy már rángatózik is, ha rá akarok állni. Táppénzen vagyok Dec. eleje óta.
Neked mi van a leleteden, hogy hogy azt mondják, hogy csak beképzeled? Hogy éled így a mindennapjaim, hogy dolgozol?
Van köztetek olyan, aki ha állás k{zben rátrhel a fájós oldalra, el kezd őrült módon rángatózni a lába? Dec 2 án állt belém egy rossz mozdulat miatt. Azóta jóformán mozgásképtelen vagyok, nagyon rövid ideig tudom csak terhelni, de ez a rángatózás új, 2 napja van.
műtét témához annyit szólnék hogy engem mérhetetlen szenvedéstől szabadított meg az a három óra lumbális fúziós műtét négy évvel ezelőtt, és nálam majdnem pont az okozott bénulást, hogy kivártam mert mindenki csak azt ismételgeti hogy ki lehet tornázni, ha még tudok járni nem olyan rossz az, műtét a legrosszabb ami történhet. nos, nem az a legrosszabb az tuti. annál számos borzalmasabb dolog történhet. a bal combomat már alig éreztem az isiász elviselhetetlen volt, és a legvége felé öt perc járkálás után olyan érzésem volt, mintha egy vas övet tettek volna a csípőm köré ami egyre jobban szorít és fáj. már alig tudtam mozogni, a stressztől meg enni, szóval egyre fogytam, kb vérző ínnyel és hulló hajjal fetrengtem, de még a csontkovács tolta volna tovább simán, a helyi reumatológus főorvosasszonyt pedig idézem: remélem kiszülte magát, mert egy ilyen sérvvel több gyereket már lehet kinyomni az hótziher"(kösz).(később műtét után a gerincsebész közölte, hogy ha éppen akarok szülhetek akár hatszor is még)
A vége az lett, hogy kaptam még egy frankó kis felső légúti fertőzést is, tehát egyfolytában erősen rázott a köhögés, amitől végül bemozdult az amúgyis kifakadt lumbális sérvem, és jött a lófarok szindróma,(nem kívánom senkinek) vagyis felgyulladt kb az ágyékom, akkor tudtam hogy vagy mentőt hívok és körzetileg megyek be kockáztatva hogy elbasznak valamit, vagy beverekszem magam a gerincklinikára. kocsiba bevágtak, (akkor már hetek óta hátul utaztam amúgy hátonfekve) majd gerincklinika Királyhágó, (előtte voltam még konzultáción fél évvel kb ezért felvettek). a legkeményebb, hogy már folyamatban volt az úgynevezett "golden hours" vagyis ha hetvenkét órán belül nincs műtét, akkor tolószék. este már műtöttek is, volt egy kurvakemény éjszakám, de az már másféla fájdalom volt, a jófájdalom. lelkileg addigra annyira kivoltam már, hogy nem mertem felkelni, mert nem tudtam volna elviselni megint azt a mérhetetlen fájdalmat. a sebésznek el kellett mondani vagy háromszor, hogy mostmár biztonságban vagyok, indulás, lépcsőzés stb, ne féljek többet.(nyilván bőgtem mint a szar) konkrétan poszttraumás stressz jött ki rajtam még négy hónap múlva is, hogy mi lett volna ha....
stb. szóval én elhiszem hogy van akinek jó a tévétorna, de én majdnem rámentem arra hogy mindenki bagatellizálta a helyzetet. plusz a csontkovács ahova jártam orvosi végzettség nélkül szerintem fel sem fogta hogy mekkora veszélyben vagyok, utólag a sebész azt mondta hogy vakszerencse volt hogy nem történt semmi komoly probléma.és megjegyezte hogy lelettel ne csontkovácsokhoz járkáljak lehetőleg vagy akkor már olyanokhoz akiknek van orvosi végzettsége is. mellesleg az életkor már egyre kevésbé releváns gerincromlás szempontjából amikor bent voltam húsztól negyvenig volt mindenféle korosztály, kb az idősebb volt a ritkább. ők inkább injekcióra jöttek.
mostmár fontos a torna (de műtét nélkül esélyem se lett volna) de sajnos énis basztam rá sokat, ezért a nyakam fáj és feszül időnként, de ég és föld ahhoz képest ahol a műtét előtt vegetáltam arra várva hogy juj majd a mekkenzi megoldja. kell egy MR, és több idegsebész(lehetőleg gerincsebész) szakvélemény mindenekelőtt, mert minden probléma egyedi és néha a jótanácsok rengeteget ártanak sajnos.
jah, derekam azóta tökéletes, kb ha tízszer éreztem hogy szúr évek alatt. frontra is a nyakam érzékeny csak. a sebészembe meg kb szerelmes voltam egy hónapig utána:D az az érzés, mikor kiléptem a klinikáról újra a napra, combom helyrejött, maradandó károsodás nem történt.
(bocs hogy hosszú lett, még ígyis kihagytam a nagyrészét:) a lényeg, hogy nagyon káros lehet az itthon honos "tűrjed nem olyan rossz az, másnak is fáj" hozzáállás. én csak azt tudom mondani hogy senki ne szokjon hozzá semmilyen fájdalomhoz ha még nem járta körül húszszor, hogy mit lehet tenni és mit nem, mert a nap végén senki nem hozz ameg a döntést helyettünk, hiába várjuk és a gerinc nem játék.
Szerencsére nekem "csak" kopásos és meszes, valamint előboltosulásos a lumbális és nyaki részem, tehát marad a kínlódás műtét nélkül. De a térs műtétemet tudom felhozni, protézis megelőző műtét volt 8 éve, nincs isten, hogy ne próbáltam volna meg, mert azt a fájdalmat amikor a csont a csonthoz súrlódik...szóval van az a pont amikor meg kell hozni azt a bizonyos döntést.
Én azt hiszem, több a pozitív eset, csak aki jól van, az általában nem jár fórumokba meg csoportokba panaszkodni és tanácsért, hanem éli az életét, legalábbis amíg nem jelentkezik újból a probléma.
Igen, én is ismerek olyat, akit sok éve megműtöttek sérvvel, és azóta is köszöni, jól van, él ugyanúgy, mint előtte, amennyire tudom, nem is tornázik. De olyat is ismerek, akit már többször műtöttek, ágyéki és nyaki sérvvel is, tavaly fúziós műtétje volt már, és nincs jól. Én magam annyiból nem panaszkodom, hogy mind a két műtétem eddig jól sikerült, utána 6-8 héttel már tudtam dolgozni járni, és mindent tudtam csinálni (nyilván kerültem a nehéz dolgok emelését, cipelést). Szóval ez a "hiába műttetném meg, nem lesz jobb", ez azért nem igaz, mert szerintem a legtöbb esetben jobb lesz, még akkor is, ha vannak ellenpéldák is, és ha később lehet kiújulás is. De azt tudomásul kell venni, hogy új gerincet nem tudnak adni. A régi meg már nem tökéletes, és nem is lesz az soha. Ugyanígy vannak, akik műtét nélkül is joban lettek alternatív módszerekkel, hogy aztán később lesz-e visszaesés, és végül mégis csak műtét, az is egy jó kérdés, hiszen az ő gerincükkel ugyanaz a helyzet.
Mindent meg kell próbálni, de egyetértek az előttem szólóval, ez is csak tüneti kezelés, van akinek egyáltalán nem használ, van akinek napokig, hetekig, hónapokig. De visszatér a fájdalom.
Az összes bizonytalanságotokat megértem, van egy 40 éves ismerősöm, gyöki blokád semmit nem ért, megműtötték januárban, most konditeremben erősít. Csak hogy pozitív példa is legyen, mert tény, sok a negatív.
Pontosan ez a legnagyobb baj ezzel az egésszel. Mármint, hogy semmire sincs garancia. Hallottam én már olyan véleményt is, hogy hiába műttetném meg, nem lesz jobb. Meg olyat is, hogy ez "magától" nem lesz jobb, nem fogom megúszni a műtétet. Most akkor, döntsd el!
Az a baj, hogy a blokád is csak ideiglenes megoldás, a probléma vissza fog térni idővel (bár kívánom, hogy a kórustársad szerencsésebb legyen). De persze, ha egy darabig tünetmentességet lehet elérni, az ember már annak is örül. Az a baj, hogy a műtétre sincs garancia, különben könnyebben bevállalnám én is, más is.
Egy volt kollégámnak egy manuálterapeuta segített, de neki az első sérve volt, nem ment még több porckorong tönkre, nem vált instabillá a gerince. Nekem is mondja, hogy menjek hozzá, de félek, hogy rosszabb lesz, mert az én gerincem vacakabb állapotban van. Mégis mit tud csinálni 3 tropa porckoronggal?
Igen, lehet, hogy az a szakember jót akar (de szerintem leginkább kuncsaftokat), viszont nem szimpatikus, amikor azt érezteti az írásaiban rendszeresen (régebben még inkább, mint mostanság), hogy te vagy a hülye, te csináltad a bajt magadnak. Mintha direkt ártana magának az ember. Mintha ő mindent tudna, mintha minden esetben ugyanaz lenne a kiváltó ok. Pedig ez nagyon nincs így, mert az életben, és különböző fórumokon is rengetegféle sorstárssal találkoztam már a 12 év alatt, mióta érintett vagyok. A legkülönbözőbb életkorban, életmóddal, háttérrel, munkával rendelkező emberek, és már gyerekek közül is kerülnek ki gerincbetegek. Ez a "szakember" többet tud, mint a kutató orvosok, mert hogy kutatják, hogy mitől is vált népbetegséggé ez? Ha tudnák, nem kutatnák. Biztos elfelejtették megkérdezni a kedves szakembert...
No meg amikor ő is azt mondja, hogy nincs szükség képalkotó vizsgálatokra, mert az félrevezető, és nem kell a terápiákhoz. Talán belelát a kedves betegbe?! Honnan tudja, hogy a módszerével nem éppen ártani fog, ha anélkül fog hozzá, hogy nem tudja, mi is a konkrét elváltozás? Vagy reklamációnak helye nincs?
Sajnálom, akkor már tényleg elég rossz lehet a helyzeted. :( Én időnként azon filózom, amikor rossz napjaim vannak -, vagy amikor pl. le kellett mondani a pár nap családi nyaralást miattam, vagy hogy mindenhova a család hurcolász, mert nem megy így a vezetés sem - , hogy talán ha megcsinálják tavasszal a műtétet, már felépültem volna (ha szerencsém van), és még ha tudom is, hogy utána fölötte valószínű gyorsabban sérvesedik a gerincem, de addig talán a normálishoz közeli életet élhetnék. Aztán csinálom tovább a gyógytornát... De simán eljöhet egy pillanat, amikor nem tudok mozdulni, és kaparom a falat, hogy visszamegyek a gerincsebészhez. Leginkább attól tartok, hogy nem lesz kihez, hova menni esetleg, mert úgy változtatják az egészségügyi szabályokat, hogy nem tehetem meg. Máshoz, máshova meg nem szívesen mennék, így is minimum fél év lenne a várakozás, de inkább több.
Megértem,néha én is úgy érzem,itt már csak műtét segít. Egy kedves kórustársamat a hozzám hasonló álapotából viszont szépen kihozta a ct által vezérelt gyöki blokád. Mint a cövek tud állni,(addig nemigen ment neki),jön-megy,és a kedélye sem az a deprimált. Kérdezem,nincs fájdalma,jól van. Szeptember elején kapta.
Én is olvastam a közösségi csoportban való hozzászólást,megdöbbentett és elszomorított. Amúgy a posztot kibocsájtó szakember is fogalmazhatott volna érzékenyebben,nehezen elképzelhető számomra,hogy műtétek sorozatára készül,akit a porckorongsérvével operálnak. Van az a helyzet,amikor csak ez az opció,mondjuk,az esetek 10 %-ában kb. Igen,a korral járó kopásos,artrózisos folyamatokat visszafordítani lehetetlen,és a torziós gerincferdülést is csak szinten tartani lehet folyamatos munkával. És esetleg,néha jobb,könnyebb kicsit vagy kevésbé fáj. Az isiász szörnyű,kiszámíthatatlanul csap le,front,hideg,túlterhelés,amit akkor per pill nem is érzek,csak utólag,a "másnaposság". Persze küzdök ellene,sokfélével próbálkozok,de alapvetően vmilyen szinten együtt kell élnem vele. Immáron harmadik éve.
Imádom, mikor olyanok osztják az észt, akik (még) messze vannak attól, hogy rászánják magukat a műtétre. Én sem hittem volna, hogy valaha rászánom magam. Mostanában meg egyre közelebb érzem magam hozzá...
Azt mondta a gerincgyógyász anno, hogy ez egy kopásos, elhasználódásos folyamat, amit lassítani lehet, de megállítani nem. Valamelyest érthet hozzá, van már elég tapasztalata. Úgy hogy azt már nem is várom, hogy most majd meggyógyulok a gyógytornától (érdekes lenne, ha "kinőnének" tőle a tönkrement porckorongok), már annak is örülök, ha nincsenek nagy fájdalmaim és tudok mozogni is valamennyire. De ez így nem teljes élet. Szerencsémre itthonról dolgozhatok egyelőre, mert a munkába járás nap mint nap nem menne.
Már 3 éve szenvedsz ezzel? Sajnálom. Az isiász egy kivétellel nekem is órákkal a terhelés után jön elő. Persze, érzem, amikor baj van, de pár óra múlva durvul el a helyezet.
A közösségi csoportban valaki jól megmagyarázta, hogy mindenki, aki bevállalja a műtétet, az lusta tenni magáért. Szép... Nyilván neki még nem fáj eléggé, nincs bénulása, stb. Mert addig könnyen beszél.
Mintha törlés történt volna,bár én olvastam,és egy gondolat hozzá...Vizes kezelést csak tangentort kaptam,de ott a Lukácsból átjövő gyógyvizet kicsit lehűtötték,és egy kádban ültem. Tehát a sima,meleg gyógyvízbe nem küldtek be,a gyulladás miatt,gondolom. Az jó volt,mint ahogy a többi kezelés is. Sztem az interferencia és ultrahang is nagyon hatékony. Kb.3 hónapig a kezelések után tök jól voltam,pedig előtte lábra állni alig tudtam.
