Golovics: Vö. közép-délszláv szláv Golović családnév, amely Montenegróban a leggyakoribb. Ez egy Gol(i) vagy Golov személynevű felmenő leszármazottait jelölő, -ović, illetve -ić apanévképzős vezetéknév. A két etimológiai lehetőség elkülönítésére csak a névadó ősig visszamenő genealógiai kutatás adna lehetőséget (családonként eltérő eredmény lehetőségével). A felmenő személyneve ragadványnévi eredetű a szerb-horvát golov ’meztelen, nincstelen személy’ főnévből, illetve a gol(i) ’meztelen’ melléknévből.
Óh: Magyar családnév, amely az Oó írásváltozattal együtt életkori viszonyítást kifejező ragadványnév a magyar ó ’idős, koros’ melléknévből. Hasonló motivációjú magyar vezetéknevek: Agg, Aggott, Éltes, Koros, Öreg, Régi, Vén.
A fenti etimológia mellett egyes családok esetén (kevesebb valószínűséggel) felmerülhet, hogy az óvó ’erdőóvó, erdőőr’ foglalkozásnév megrövidült alakjáról van szó.
Káplár: Magyar családnév. Foglalkozásnév a régi káplár ’tizedes’ rendfokozat nevéből, tehát azt jelzi, hogy az elsőnek elnevezett katona volt, és a szolgálat során eddig a rendfokozatig vitte. Hasonló motivációjú vezetéknevek: Hadnagy, Kapitány, Kornétos (lovassági zászlótartó), Lobogós (zászlótartó), Porkoláb (várnagy, börtönőr), Száznagy, Tizedes, Várnagy, Vezér, Zászlótartó, illetve Katona, Huszár.
Miháldinecz: Vö. a horvát Mihaldinec családnevet. A horvát etimológiai forrásom a horvát Mihovil ’Mihály’ egyházi személynév származékának tartja. Úgy vélem azonban, hogy a név eredete nem ilyen egyszerű, mivel a -d nem jellemző személynévképző a horvátban. Ugyanakkor Živko Mandićnak a magyarországi horvát településneveket felsoroló cikkében a magyar Somogyszentmihály település horvát nevéül a Mihaljdin alakot adja, az -ec pedig kaj-horvát lakosnévképző, vö. hasonlóhoz Išvandin ’Istvándi’ településnév > Išvandinec ’istvándi férfi’ lakosnév. A magyar Somogyszentmihály településnevet nem tudtam azonosítani, de úgy vélem, ez Mandić tévedése a hasonló Somogyszentpál, Somogyszentimre és Somogyszentmiklós (ma Miklósfa) analógia hatására, és voltaképpen Miháld településről van szó. Így adott esetben a régen a Somogy megyében lévő Miháld községből horvát környezetbe elszármazott személy kaphatta a kaj-horvát Mihaldinec ’miháldi férfi’ nevet, amelyet a leszármazottai is örököltek. A Magyarorszsághoz kötöttségre utal az is, hogy a magyar helyesírású Miháldinecz viselőinek száma összemérhető a horvát írásmódú alakkal.
A kaj-horvát nyelvjárást Horvátország északi részén beszélik, így a Dráva mentén is. Sok esetben közel áll a szlovénhez, így az -ec lakosnévképző alakjában is, miközben az irodalmi horvátban (miként a szerbben is) ugyanez -ac alakú.
Ad Säffer: Most jutott eszembe, hogy ha ebben az S magyaros írásmódú, miközben az ä megmaradt az eredeti helyesírásból, akkor felvethető, hogy a német Schäffer vezetéknév részben magyarosodott írásformájáról van szó, amely pedig a gyakoribb német Schäfer családnév változata. Ez foglalkozásnévi eredetű, vö. német Schäfer ’pásztor, juhász’.
Sumitz, Sumicz: Problematikus név, mert nyilvánvalóan szláv hangalakú, de a neki megfelelő szláv Šumic, Szumyc ~ Szumic, Шумиц ~ Шумиць nevet biztonsággal nem tudtam adatolni. Több lehetőség merül fel:
1. Német-osztrák Schumitz névforma közvetítésével ered képzőtlen lakosnévként egy szláv (cseh, ill. szerb-bosnyák) Šumice, esetleg (kisebb valószínűséggel) a szlovák Šumiac településnévből.
2. A németesedett Schumitz név megfelelhet a délszláv Šumić apanévnek is.
3. Esetleg lehet a lengyel Szumiec, szlovén-szlovák-cseh Šumec családnevek magyar/német ajkon elváltozott formája is.
Ezek mögött a közszláv šum ’zúgás, sosogás, suhogás’, illetve šuma ’erdő’ szavak állnak személynévi vagy helynévi áttéten keresztül.
Hári, Háry: Kázmér Miklós szerint az elszármazás vagy a birtok helyére utaló -i képzős magyar személynév. az Alsó-Fehér megyei Hári (utóbb Hari, ma Heria, Románia)vagy a Hunyad megyei Haró (ma Hărău, Románia) településnevekből. Ugyanezt tartja a rövid a-s Hari, Hary családnevekről is. Az r hangnak sokszor van nyújtó hatása a megelőző magánhangzóra, illetve hiperkorrekció esetén ilyenkor rövidülés is felléphet. A Haró településnév esetén elsőként Harai (Haray) lakosnév alakul, amely rövidülhet Hari (Hary) formájúvá, majd az r nyújtó hatása alatt lenne Hári (Háry).
Klein: Igen gyakori német családnév, amelynek a magyar Kiss (Kis) vezetéknév a párhuzama, azaz eredetileg olyan viszonyító ragadvány név volt, amely az elsőnek elnevezett kis (vagy vékony) termetére, esetleg fiatalabb életkorára, kevésbé tehetős voltára, kevésbé megbecsült státuszára utalt.
Kutas: Magyar családnév, amely arra utal, hogy az elsőnek elnevezett foglalkozása kutas, azaz ’kútásó’ volt. Mint minden esetben, előfordulhat, hogy valaki hivatalos úton vette föl idegen hangzású neve (pl. a Klein) helyett. Szentiványi Zoltán XIX. sz.-i névváltozásokat összefoglaló művében azonban ilyen nem szerepel.
Steffer: Német vezetéknév. Adatot nem találtam róla, de nyilvánvalóan a német Stephan ’István’ egyházi személynév Steff rövidüléséből alakult a német -er apanévképzővel.
Säffer: Ha ebből kimaradt egy t betű, akkor Stäffer alakban lehet az előbbi Steffer hiperkorrekt írásváltozata. Egyébként az igen rítka német Säffer névalak is létezik. Ez utóbbiról a ritkasága miatt nincs adat az etimológiai irodalomban, és egyelőre én sem jutottam semmire, mert az eredete nem nyilvánvaló.
Bakos: Magyar családnév, amelynek eredete Kázmér Miklós szerint kettős. Egyrészt lehet képzőtlen apanév a régi Bakos világi személynévből. Ez utóbbi a bak ’kecske stb. hímje’ állatnév -s képzős származéka: a képző lehet kicsinyítő-névképző szerepű, de lehet a foglakozásra vagy tulajdonra utaló melléknévképző is. A másik (kevésbé valószínű) lehetőség a bakos ’olajütő, olajsajtoló munkás’ tájszó, azaz ebben az esetben foglalkozásnévről van szó.
Holics: Vö. szlovák-cseh Holič, ukrán Голич (Holics), ezekből pedig lengyel Holicz családnév. Nem függ össze a Halics földrajzi névvel. Foglalkozásnévről van szó, vö. szlovák holič ’borbély, férfifodrász’.
Gyülvészi: Magyar, lakosnévi eredetű családnév, amely az elsőnek elnevezettnek a Szatmár megyei Gyülvész (utóbb Torontálgyülvész, ma Giulvăz, Románia) településről történt elszármazását, az oda való kapcsolatait, esetleg az ottani birtokát jelöli.
Kisebb valószínűséggel a Zala megyei Gyülevész településre is utalhat (ez ma Zalaszentlászló része), mert ilyen fonetikai helyzetben a magyarban az második magánhangzó hajlamos kiesni.
Vaszkó: Vö. szláv Vasko / Васько (Vaszko) / Waśko családnév, amely elsősorban ukrán (ideértve a ruszint is, továbbá az ukránból fehérorosz és nagyorosz), másodsorban szlovák-cseh eredetű. A keleti szláv Василий (Vaszilij) személynév rövidüléséről van szó a szláv -ko kicsinyítő képzővel. Ilyen módon apanévről van szó, azaz a leszármazottak a felmenő személynevét kapták meg megkülönböztető névként, ami utóbb örökölhető vezetéknévvé vált.
Szendefi: Nyilvánvalóan a XIX–XX. sz.-i névmagyarosítás során felvett családnév. Szentiványi művéből tudható, hogy 1862-ben a székesfehérvári Stoklassa József, 1863-ban a rácalmási Schalbuk István és 1875-ben a bazini Szimester Károly változtatta a nevét Szendefi-re, 1842-ben pedig a pesti Sicher József és János Szendefy-re. XX. sz.-i összefoglalás adatvédelmi okok miatt nincs, így lehet, hogy mások is felvették még ezt a nevet.
Bunda: A Bunda családnév lehet magyar, román, de nyugati szláv (cseh, lengyel, szlovák) és ukrán is. A magyar irodalom a bunda ’prémkabát’ főnévből származtatja, és vagy a feltűnő, másoktól eltérő viseletre utaló ragadványnévnek, vagy szűcsöt jelentő foglalkozásnévnek tartja. A románban is ez lehet a motiváció a román bundă ’bunda; mellrevaló, bőrmellény’ szóból, vagy a magyar Bandi személynévből románosodott Bonde név alakváltozata lehet. A szláv nyelvekben a bunda szintén ’szőrmekabát, rövid kabát’ jelentésű, így ott is kialakulhatott a viseletre vagy a készítőre utaló ragadványnév. (A szó a románban és a szláv nyelvekben magyar eredetű, de meghonosodva már az adott nyelv alakította ki belőle a vezetéknevet.)
1-2 kérdést pro bono megválaszolok, amikor van időm, feltéve persze, ha értek hozzá (a genealógiához nem). Publikussá tettem az adatlapomban az e-mail-címemet.
Köszönöm a választ! Somogy megyében élnek az ilyen nevű rokonok. Ebből leszűrhető, hogy most akkor ők németek vagy szlávok? Szőke a hajuk, kék a szem, de ez asszem a szlávokra jellemző
Prefek: Vélhetően a Prefekt családnév ejtéskönnyített változata. Ez a név a hangalakjából következően német vagy szláv eredetű lehet, és párhuzamos magyar és/vagy szlovák formája a Prefektus ~ Prefektuš. A Prefek nevet a RadixIndex.com Délnyugat-Magyarországról, a horvát határ környékéről adatolja, ezért úgy gondolom, a lehetőségek halmazán belül horvát eredetű lehet.
A németen keresztül a latinból eredő szláv prefekt, magyar prefektus (és régi szlovák prefektuš) szó jelentése ’elöljáró, felügyelő’. A történelmi Magyarországon a prefektus egyrészt különböző egyházi és világi tanulóintézetekben a növendékek fegyelmi és tanulmányi elöljárója volt, másrészt egyes főúri birtokok adminisztratív és gazdasági irányítójának volt a tisztsége.
A név ennek megfelelően arra utalhat, hogy az elsőnek elnevezett ilyen tisztséget viselt (ez jellemzően tanulmányi elöljárót jelent), vagy ilyen nemesi jogállású tisztviselőnek (jellemzően főúri uradalom felügyelőjének) a szolgája, cseléde vagy neki szolgálattal tartozó jobbágya volt.
Bősz: Magyar családnév. Nem függ össze a bősz ’vad, indulatos, haragos, dühös’ melléknévvel, mivel az kései nyelvújítási alkotás. Ehelyett egy régi világi személynévvel azonos, amelyet a leszármazottak kaptak meg megkülönböztető ragadványnévként (azaz ún. képzőtlen apanév). A régi személynév eredetét a török bäš ’5’ számnév sz-ező török nyelvjárási változatában keresik: ilyenformán eredetileg az ötödiknek született gyermeknek adhatták. Magyar környezetben már divatnévként jelenik meg. Magyar -e kicsinyítő képzővel bővült, egyben az alapformánál gyakoribb változata a Bősze.
Csizmár: A szlovák Čižmár családnév magyarosodott változata. Ez foglalkozásnév, vö. szlovák čižmár ’csizmadia’. A ž (zs) > z hangváltozás a magyar csizma szó hasonlító hatására történt. (A csizma szó végső eredete az oszmán-török c̦izme szó, ezt a szerb-horvát közvetítette a magyar, amely továbbadta a szlováknak, ahol a čižma alakot vette föl. Ez utóbbihoz járult a szlovák -ár foglalkozásnév-képző.)
Gyapjas: Magyar családnév, amely ’gyapjút feldolgozó mesterember’ vagy ’gyapjúárus’ értelmű foglalkozásnév. A névadó felmenő foglalkozását kapták meg megkülönböztető ragadványnévként a leszármazottak.
Ruff: Német családnév, amely a német Ruf vezetéknév írásváltozata. Képzőtlen apanév, amelynek alapja a német Rudolf (< ófelnémet hruod ’dicsőség, hírnév’ + wolf ’farkas’) személynév egyberántódott változata.
Reindl: Német családnév, amely német Reindel vezetéknév bajor-osztrák írásváltozata. Ez a Rein- kezdetű német személynevek (pl. Reinhard, Reinold) rövidülésének továbbképzése a német -el kicsinyítő képzővel. A -d szervetlen toldalékhang. A rövidült név végső soron az ógermán *raginą ’rendelet, ítélet; rendelkező, ítélkező erő, testület; az istenek’ szónak nevekben továbbélő folytatója.
Utánanézve az etimológiáknak a Makra és Makár családnevek végső eredete azonos.
Makár: Makár formában magyarországi elterjedtségű, Makar alakban a környező, elsősorban szláv országokban adatolható családnév, míg a Macar írásmód a román forma (vigyázat! a török Macar név ejtése eltér, és a román Macar névhez képest ez egy teljesen másik). A magyar Makár forma lehet belső magyar fejlődés eredménye, de – családonként eltérően – a szláv (vagy román) változat átvétele is állhat mögötte. A korai kialakulású családnév esetén a magyar, későbbi kialakulás esetén a szláv (román) eredet a valószínűbb. A családnév képzőtlen apanév, azaz egy ugyanilyen személynevű felmenő leszármazottak kapták elsőként mint megkülönböztető ragadványnevet, majd mint örökölt vezetéknevet.
Az alapul szolgáló név a görög Μακάριος (Makariosz) egyházi személynév adott nyelvben meghonosult Makar formája. A görög név a görög μάκαρ (makar) ’szerencsés, boldog’ melléknév származéka. Bár az újabb korban a név elsősorban a keleti keresztyén egyházhoz kötődik, de alexandriai és egyiptomi Szent Makarioszt a nyugati egyházfél is máig tiszteli. Magyar környezetben elsősorban az Árpád-korban volt a név kedvelt. Eredetileg a magyarban is rövid volt a második szótagi magánhangzó, azonban a rákövetkező r hang hatására megnyúlt.
Makra: Egyértelműen magyar családnév, amely a Makár névhez hasonlóan a görög Μακάριος (Makariosz) egyházi személynévből alakult képzőtlen apanév. Ennek a kialakulási útja a következő: a fentiek szerinti magyarosodott Makar személynév bővült a régi magyar -a kicsinyítő képzővel a Makara alakot adva, amely szintén adatolható a jelenkorban is vezetéknévként. A Makara alakot a magyar nyelvben igen gyakran fellépő ún. két nyílt szótagos tendencia (régebbi nevén: Horger-törvény) rövidítette a Makra formára (vö. azután > aztán). A Makara alak a magyarral párhuzamosan a szláv nyelvekben is kialakulhatott, de a Makra már egy magyarra specifikus (más környező nyelvben csak esetlegesen fellépő) hangtani folyamat eredménye.
Szokolov: Keleti szláv és bulgár vezetéknév (vö. Соколов), amely egy Сокол (Szokol) személynevű felmenő leszármazottait jelöli (azaz szláv -ов ~ -ov birtokos képzős apanév). A Сокол (Szokol) személynév eredete közszói, vö. a minden szláv nyelvben előforduló sokol ~ сокол (szokol) stb. ’sólyom’ madárnevet.
