"Az egyik legfőbb probléma ezzel az, hogy maga Kádár is annak a kemény vonlnak a része, amelyik részt vett a 45-56 közto időszak csunyább részeiben. Ez alig köztudott. Szerepe a Rajk-perben, belügyminiszteri tevékenysége, és még sok minden.
A megtorlások jelentős részért személyesen is felelős. Az '57-ben, de főleg a 60-as években kialakult helyzet annak a felismerése, hogy a legnyugatibb csatlós államokban nem lehet ugyanazt csinálni, mint "otthon" a SZU-ban, mert ahoz ezek a társadalmak túl "nyugatiak" voltak. (Az orosz, román, bolgár stb.-hez képest.)
Szűcs Jenő elmélete a a 3 történelmi régióról valóban működött.
Én abban a látom a problémát, hogy a nálunk idősebbek csak a szépre emlékeznek, és ezel a részévével nem akarnak mit kezdeni, mert nem egyszerű elfogadni.
Kádárnak már nem sok köze volt gyakorlatban a 80-as évek végéhez, de a korábbi beidegződések egy része igen is működött még."
Ezt a beírást írtam be egy fórumba, itt a polidilin. Ellenvéleményeket várok, lehetőleg olyanoktól, aki értenek a dologhoz. Nálam jobban.
Mennyiben van igazam , és mennyiben nem. ott lehülyéztek érte, és megkérdőjelezték. Végzős történész vagyok.
A vita azért parttalan, mert összetett a téma, és viszonylag kevés informciómk van róla rendezett formában. és ez szerintem nem baj.
A baj, ha valaki egy jelenséget csak a saját szemszögéből tud szemlélni.
"Albérleti mosókonyhából egy szép Izzó által épített ( ma is elég magas az itteni lakások ára a piacon ) összkomfortos, kétszobás lekásba költöztünk. És munkás szüleim voltak. Ez mi ha nem előrelépés"
A baj csak az, hogy szüleid (önhibájukon kívül) nem termelték meg annak a lakásnak az árát, amibe beköltöztetek. Az árak mesterségesen voltak olyan alacsonyak, ezért volt vicc a törlesztés.
Ennek az akkori ostoba gazdaságpolitikának isszuk ma a levét.
Vagyis leegyszerűsítve, ha ez a mai rendszer rossz, az is Kádárék bűne.
Szerintem ez azért parttalan vita,mert mint írtam is,mindenki a saját tapasztalatai és a közvetlen hozzátartozói tapasztalatai szerint ítéli meg.Persze biztos,hogy akkoriban a munkásrétegben jobb volt a közhangulat.Mindenképp jobb mint ma. Hiába olvasom,hogy erőszakos tsz-esítés,meg államosított gépjárműpark ( jó ez még Rákosi alatt) ,vagy a sok házon belüli munkanélküli ( ami persze most hiányzik,mert azokat pl. kihajtották a saját körletüket , házatájékukat takarítani. Nálunk , mifrlénk pl. Soha ilyen mocsok nem volt az utcákon,a gyárak térségében. Ma nincs közmunka. Ami a komfortos lakásokat illeti,azt nem tudom ti milyenbe költöztetek,de mi pl. Albérleti mosókonyhából egy szép Izzó által épített ( ma is elég magas az itteni lakások ára a piacon ) összkomfortos, kétszobás lekásba költöztünk. És munkás szüleim voltak. Ez mi ha nem előrelépés. Nem mai fejjel kell gondolkodni,bár megjegyzem a mai új lakások irreálisan magas árakon kaphatók,ami egyáltalán nincs összahangban a minőségükkel,sőt megkockáztatom,hogy a szoc. érában épülteket nem igazán verik. Hidd el láttam sok mai lakást. Akkor miről beszélünk? Nem beszélve a törlesztések mértékéről? Szerinted ma egy fizetésből,vagy akár két fizetésből ki tud venni és fenntartani egy lakást,átlagos kétszobás mértékkel. Megjegyzem,hogy a szoc érában is kétszobás volt az átlagos lakás tipus. Maximum flancosabb cuccokat építenek be ma,ami nem biztos,hogy jobb minőségű,mint va lakótelepi csap. Csak esetleg dizájnosabb.:-)
Nyilván mindenki azt gondol, és mond, amit akar. Ami éppen az eszébe jut. És az is nyilvánvaló, hogy az ember gondolatai tükrözi a tapasztalatait. A vesztesekről, nyertesekről közhely is igaz. Stb.
Kedves staubach, történelmi személyiségekről, történelmi korszakról gondolkodni, véleményt mondani nem tanácsos a szomszédoknál és a volt munkahelyeden tapasztaltak, valamint a Kádár-korszak politikai tv és rádióműsorai alapján.
Bármilyen szar világban is élünk, szerinted, egy biztos, történelmi, politikai cikkek, könyvek százával jelennek meg. Nézzél bele ezekbe, olvasgasd őket, és utána próbálj meg egy ilyen összetett, általad közvetlenül nem tapasztalt dolgokról nyilatkozni. OK?
És felejtsd el ezeket a baromságokat: - " Nőtt a komfortosabb lakások száma pl." Én is egy ilyen "komfortos" lakásban élek. Tudod, mennyi pénzt költöttünk rá hogy emberi hajlék formája legyen? És mégsem lett az.
-"Az meg hogy a kulák parasztnak nem tetszett a vagyona elvétele,természetes dolog. De azt nem szokták sok helyen megemlíteni,mellesleg,hogy sok embernek viszont így lett valami esélye arra ,pl. hogy egyáltalán tejet igyon,vagy húst egyen."
Komolyan? Elvették a kuláktól, odadták a nincstelennek. És a következő évben már egyiknek sem volt semmije. Kurva jó volt, tényleg.
Menj el a könyvtárba, és vedd ki a könyvet, amit ajánlottam. Raffai Sarolta nem volt a Kádár-rendszer ellensége, sőt. Mégsincs egy jó szava sem a kádári mezőgazdasági politikáról.
Olvasd el, és utána folytassuk a vitát, ha még lesz hozzá kedved.
Igen. Volt önfeláldozás igen. De épp ezért mondom,hogy mi vagyunk,magunk legnagyobb ellenségei,mert míg az eggyik fele feláldoz,addíg a másik fele,meg elárul,megalkuszik,stb. így nézve,akár felesleges is lehetne a sok kiontott vér. És érdekes módon,inkább a "nép " vére ami sokat folyt.Nem az "uraké". A nép kiontotta,az urak pedíg megalkudtak. Hát így megy ez.
"Az a baj,hogy mindíg seggnyalók voltunk tényleg,osztrákabb az osztráknál,oroszabb az orosznál" Azért végignézve a történelem menetét, nekem az jön le, hogy igenis sokan törekedtek, volt büszkeség, összefogás és önfeláldozás. Mindez annak ellenére, hogy gyakorlatilag Mátyás óta túl sok kő között őrlődünk ahhoz, hogy ne forduljon meg sokak fejében, hogy a teljes önállóság csak álom a jelenlegi helyzetben, lásd Bethlen sem kedvelte a törököket, mégis kellett velük egyezkednie, mert más reális lehetőséget nem látott. De mondhatnám Görgeyt is, aki nem volt képes felfogni, hogy háborúzni nem lehet félgőzzel; nem hiszem, hgoy hazaáruló lett volna, inkább csak a régen bevált egyensúlyozásra gondolt. Deák is jó hazafi volt, de aztán a politikájának egyenes következménye lett az első világháborúba sodródásunk. Azt hiszem ez a gondolatsor az, aki szinte mindenkit arra vezet, hogy Szent István szúrta el először, ami lehetséges, de külső okok is voltak itt szépszámmal.
"Mert ha belegondolsz,ha nincs táptalaj,nincs ennyi feljelentő,besúgó, magyarellenes intézkedés,ami megjegyzem ma sokkal inkább szembetűnő,mint a Kádár alatt." Mostmár legalább a kocsmában lehet róla beszélni, bár a tüntetéseket még szétverik. Persze a csapból is az folyik, hogy rasszisták vagyunk a jelképeink meg fasiszták, de hát ezt már egyre inkább csak az veszi be, aki Esmeralda vakságát...
"Nem genetikailag,de mentálisan mindenképp.Ez van." Nem sokáig....
Egyébként ,ha tudni akarod nagy lokálpatriota vagyok itt Újpesten! Vetélkedőn is indultam,támogattam a százéves várossányilvánításról kiadott jubileumi kötetet,stb.
Kedves Ouzo, félreértettél! Nem genetikailag utaltam a magyar nemzet selejtességére,(bár a minap dr. Ceizel kifejtette,hogy a magyar férfiak nyamvadtak ,mert korábban halnak,mint sok más nemzet fiai) , vagy valamifajta megpecsételésére . Én is a - egyébként mondhatni testidegen itt Európában - kultúránkra gondoltam, Na most az,hogy miért volt lényegében az egész történelmünk idején a nemesi, vagy vezető rétegünk ilyen , amilyen,akik miatt pl. itt tartunk, az azért elgondolkodtató,nem? Pusztán így gondoltam a magyar emberre. Szerintem mondhatni kis túlzással,hogy a magyarok legnagyobb ellenségei,a magyarok! Az a baj,hogy mindíg seggnyalók voltunk tényleg,osztrákabb az osztráknál,oroszabb az orosznál,stb. Mátyás halála után,nem csak az igazság lett oda,hanem az ország is!! Mindenféle értelemben,akár ha tetszik mentálisan is. Erre gondoltam. Egyébként én meg azt nem szeretem,ha mindent a Kádárra fogunk. Mert ha belegondolsz,ha nincs táptalaj,nincs ennyi feljelentő,besúgó, magyarellenes intézkedés,ami megjegyzem ma sokkal inkább szembetűnő,mint a Kádár alatt. Hát ilyen nép a miénk. Nem genetikailag,de mentálisan mindenképp.Ez van.:-)
Most, hogy lenyugodtam, kifejteném: kultúrákról van szó. Ebbe beletartozik a seggtörlés és a genfi egyezmény, meg a közé eső dolgok. Ezek jók, ezek tesznek minket emberré. Ezek szerzett dolgok. 2000 évvel ezelőtt egy ember, ha tetszik, ha nem megváltoztatta a kultúránkat, pl. a ne ölj, cselekedd felebarátoddal mint magaddal meg miegyéb elterjesztésével. Te is jól tudod, milyen volt pl. a rómaiak felfogása az emberélettel kapcsolatban addig. Tehát ezek tanulható dolgok, az okuk pedig nem a : magyar ember fúj de selejt és társai. Ezek szerzett viselkedési formák, amelyek nagy részét hát ugye a káderkorszakban (amiben konkrétan felnőttünk), egy kisebb része meg úgy az egész történelmünkben keresendő. A mostani kultúránk gyökere ott van. (Az, hogy a most bejövő kultúra negatívumai ellen nem rendelkezünk immunitással, annak is sok oka van, például az előző rendszerben szerzett kultúránk.) Ezért nem magyarázkodni kellene, pláne nem azt, hogy a magyar ember genetikai selejt, hanem kitartani és tenni. Az őszödi beszéd is így kezdődik: mindent meg lehet magyarázni. Nos, márakinek.
"mert egyszerűen a Magyar ember olyan erkölcstelen,hogy a vezető rétegbe jutva leszarja a népet akit képviselni kellene"
Mi vagy te, a fajelmélet szószólója? Magyarfób soviniszta? (De ki tudok ilyeneken akadni... nem is fejtem tovább a dolgot, mert mérges lettem, először is a dolog kultúrafüggő és nem "faj"függő, no de mindegy)
Nekem már kezd nyilvánvalóvá válni,hogy mindenkinek a történelme a saját tapasztalatait tükrözi vissza az adott témában! Ez teljesen nézőpont kérdése. Minden rendszernek vannak vesztesei,akinek nem jó az adott korszak. Akkor is volt és most is van. Csak most több! Mit érdekli az "egyszerű" népet,hogy volt jópár olyan ember,aki a hatalom számára veszélyes volt,mikor a legtöbb ember a saját élete javulásaként érte meg a Kádári konszolidációs időszakot. Nőtt a komfortosabb lakások száma pl. , stb. Az meg hogy a kulák parasztnak nem tetszett a vagyona elvétele,természetes dolog. De azt nem szokták sok helyen megemlíteni,mellesleg,hogy sok embernek viszont így lett valami esélye arra ,pl. hogy egyáltalán tejet igyon,vagy húst egyen. És mégegyszer én már a Kádár éráról beszélek és nem a Rákosiról. A másik észrevételem,hogy ugy tűnik,hogy egy idő után legalábbis egyedül csak Kádár hitt a rendszerben legalábbis a vezető rétegben. Viszont ami felháborít továbbra is,hogy olyanok törnek pálcát felette,akik túl fiatalok voltak hozzá,hogy megítéljék és elítéljék. Ehhez nincs joguk. Nem lehet mindent az elődökre fogni,és nem lehet ezt főleg immár 17 év távlatából tenni. Azóta sem kaptunk jobb politikai elitet,mint amit az előzőekre mondunk. Még a fiatalok és nagyszájúak sem jobbak.Pedíg lehetnének. Sok "homo novus" vagyis új ember van már köztük,de ez sem ér semmit,mert egyszerűen a Magyar ember olyan erkölcstelen,hogy a vezető rétegbe jutva leszarja a népet akit képviselni kellene. Ezt hosszú évszázadokon keresztül nyomon lehet követni,tisztelet és nagy tisztelet a kivételeknek.
Dr. Bokor Imre: Történelmi lecke mindenki okulására Jelenkori történelmünk admin, szo, 2006-10-21 04:46
Mozgalmi dal - ma
Rendhagyó előszó Moldova György "Kádár"-könyvéhez
Az '56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára beharangozott Moldova György - Kádár Jánosról készített - "termését" nagy várakozás előzi meg az ortodox kommunisták részéről. Ők azok, akik a bizonyítottan primitív, igénytelen, hazug, alattomos, gyáva, gerinctelen, hazaáruló, valamint véreskezű diktátort történelmünk legnagyobb államférfijává választották, s alig várják, hogy Moldova új könyvét a "tiszta szobájuk" kádári relikviákból kialakított, diszkrét vodkaillatú vörös sarkába helyezhessék. A média által becsilingelt "műről" már hónapok vagy hetek óta többször is faggatták a szerzőt a tévé kamerái előtt, de Moldova, a gyengeelméjűekre jellemző, permanens kuncogó-hamiskás "vihorászással" hárította el a könyv titkainak felfedését. A várakozás gyötrelmeivel küszködők érdekében az alábbiakban néhány 100%-os bizonyítással rendelkező anyagot "nyújtok át" előlegként Kádárról, azzal az eretnek feltételezéssel, hogy Moldova figyelmét - alighanem - elkerülték ezek az "apróságok". Amennyiben tévednék, akkor ezúton követem meg a szerzőt és tisztelt olvasóit.
Kádár, az elvtárs és a barát
Közismert, hogy Kádár szoros elvtársi és baráti kapcsolatban volt Rajk Lászlóval, gyakran vendégeskedett a Rajk családnál, s térdén lovagoltatta a kis Rajk Lacikát.
Amikor az ÁVO ugrásra készen állt Rajk letartóztatására, Kádár vállalta, hogy bokros teendői ellenére tiszteletét teszi Rajknál, majd sakkozással tereli el barátja figyelmét, nehogy észlelje a lefüggönyözött ablakú fekete kocsik rajzását lakása közelében, és (esetleg) akadályt gördítsen az ÁVO-sok felelősségteljes munkája elé.
Az összehangolt akció olyan sikeres volt, hogy akkor berregett fel a bejárati ajtó fölé szerelt csengő, amikor Rajk egy lépésre állt a parti vesztésétől, és Kádár a székéből felugorva, diadalittasan felkiáltott: "sakk-matt, Laci!"
Erre a hőstettére olyan büszke volt, hogy számos helyen elmesélte, többek között a Pártfőiskolán is (1949 májusában), amikor Rajk bűnösségét ecsetelte egy pártaktíva vezérszónokaként.
Kádár, a kihallgató
Rajk László kihallgatását, illetve vallatását Kádár János és Farkas Mihály irányította. Mivel Rajk nem akarta elvállalni azokat a valótlanságokat, amivel gyanúsították, ezért Kádár - élve (frissen kapott) belügyminiszteri hatalmával - engedélyezte Rajk megkínzását, a hamis vallomás kicsikarása érdekében.
A tettre kész verőlegények tevékenységét - Kádár és Farkas - a szomszédos szobából hallgatták végig, majd az eredményes procedúra után Farkas vitte el Rákosihoz a Rajk vallomását és aláírását tartalmazó jegyzőkönyvet.
Kádár a halotti toron
Kádár baráti gesztusát jellemzi, hogy az utolsó útjára is elkísérte egykori elvtársát. A Conti utcai börtön második emeleti ablakából nézte végig Rajk kivégzését Farkas Mihály, Farkas Vladimír, Péter Gábor és más személyek társaságában.
Amikor Bogár Imre hóhér hozzáértő, valamint nagy gyakorlatra utaló "kézimunkáját" követően Rajk teste megszűnt vonaglani, s a jelen lévő börtönorvos megállapította a halál beálltát, akkor Kádár a kóser szilvapálinkával töltött pohárkáját odakoccintotta Károlyi Márton áv. alezredeséhez, és gratulált neki az eredményes munkavégzéséhez (K. M. volt Rajk egyik verőlegény-kihallgatója).
Kádár, az ÁVH létrehozója
Az ÁVO (Államvédelmi Osztály) hatáskörének kibővítése érdekében Kádár "kieszközölte" Rákosinál, hogy hatósági jogkörrel ruházzák fel ezt a szervezetet. A jogkör törvénybe iktatását követően "keresztségben" nyerte el az ÁVO az ÁVH betűszavas becenevet (Államvédelmi Hatóság).
Kádár, a kulákverető
Kádár, az ÁVH sikeres szereplése érdekében személyesen igazította el az ÁVH-s brigantikat a kulákok megregulázásának "hogyanjáról".
Az ÁVH-s vezetői értekezleteken elhangzott "veretes" mondásai:
"Amikor a kulák megmozdul a rendszer ellen, éreznie kell a hatalom öklét";
"Felállítottuk azt a gyorsan mozgó különleges operatív csoportot, amely gyorsan beavatkozik, és ellátja a kulákok baját"(sic);
"A reakció rémhírére, miszerint a fákat is államosítják, igen nagy mennyiségű fát vágtak ki. Bár ezeket nem a kulákok csinálták (sic), mégis szigorúbb megtorlást kell alkalmazni ellenük";
"Az új ÁVH-s egyenruha jelentősége abban van, hogy a fejlődés irányát dokumentálja. Jobb a kulákot új egyenruhában megverni, mert ez a megmagyarázásnak nem rossz módja".
(Szánjunk néhány másodpercet ennek a primitív "veretőlegény" mondatainak a tartalmi részére. Véssük az agyunkba, hogy a gyorsan mozgó csoport gyorsan fog beavatkozni (valamibe vagy valamiért)… Szigorúbb (!) megtorlást kell alkalmazni a fakivágásban vétlen kulákok ellen, holott a vétleneken nincs mit megtorolni. Az új egyenruha a fejlődés irányát dokumentálja… Jobb a kulákot új egyenruhában megverni a megmagyarázás "nem rossz módja" érdekében, mivel használt egyenruhában a megmagyarázást szolgáló kulákverés módja kifejezetten rossz!)
Kádár, Rákosi és a KV
Kádár volt Rákosi egyik legnagyobb csodálója és támogatója. Rákosi iránti ragaszkodása (hithű bolsevikhoz méltóan) akkor sem változott, amikor szeretve tisztelt főnöke intézkedésére őt is letartóztatták (1951-ben), s csak azért kerülte el a vallatással járó procedúrát, mert minden eléje tett jegyzőkönyvet szó nélkül aláírt, mindent bevallott és készséggel együttműködött kihallgatóival.
Talán ennek köszönhette azt is, hogy Rajkkal ellentétben nem ítélték halálra, s börtönévei alatt - viszonylag - elfogadható bánásmódban részesült.
Kiszabadulását követően (1954-ben) azonnal jelentkezett "szolgálattételre" Rákosinál (mintha mi sem történt volna), és örömmel konstatálta, hogy Rákosi intézkedésére kapott egy összkomfortos (bebútorozott) lakást, egy 250 kötetes könyvtárat, négyhetes üdülési beutalót, valamint - mai értékben kifejezve - kb. 10-12 millió forintnak megfelelő "bánatpénzt".
Bár (vélt és valós) nimbusza fenntartása és növelése érdekében nem állt a nyilvánosság elé, hogy megcáfolja azt a hírt, miszerint Farkas Vladimír ÁVH-s kihallgatója fizikai kényszert alkalmazott vele szemben, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) PB-hez írt levelében a következőket rögzítette:
"Tisztelt Politikai Bizottság! Tegyék lehetővé számomra, hogy személyesen adhassam elő a Központi Vezetőségnek: miért tettem fiktív vallomásokat 1951-ben durva fizikai kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János."
Kádár ígéretei
Kádár 1956 két utolsó havában, majd 1957-ben a Kossuth és a Petőfi Rádió hullámhosszán sugárzott mondókájában, valamint a Népszabadság-ban többször közétett interjújában (nyilatkozatában) személyesen biztosította a fegyveres harcban résztvevőket és a külföldre menekült hazatérőket, hogy nem lesznek felelősségre vonva. Nagy Imre és társai várható sorsáról is többször nyilatkozott a közvélemény előtt.
1956. november 25-i rádióbeszéde iskolapéldája volt a megtévesztésnek, a képmutatásnak és az emberi aljasságnak, amelyet másnap (november 26-án) "megpatkolt" egy hasonló minősítést érdemlő nyilatkozatával:
"A kormány joggal feltételezhette, hogy az országban rejtőzködő ellenforradalmi elemek provokációhoz folyamodnak, megölik Nagy Imrét vagy valamelyik munkatársát, hogy aztán a közvélemény előtt a magyar kormányt tegyék felelőssé ezért a gyilkosságért."
"Megígértük, hogy nem indítunk büntetőeljárást Nagy Imre és barátai ellen múltbeli bűneikért, még ha később maguk is elismerik azokat. Tartani fogjuk magunkat ehhez az ígérethez."
Hasonló, égbekiáltóan körmönfont nyilatkozat kiagyalására még a legjobb formájában lévő Goebbels sem volt képes. Mentségére szolgáljon, hogy nem kommunista, hanem (csak) náci volt.
Kádár, a puritán és vagyontalan
Kádár számos híve (jobb híján) azzal védelmezi kacsingatós és virslit osztogató bandavezérét, hogy milyen "egyszerű körülmények között élt", és hogy egy fillér sem tapadt a kezéhez.
Vizsgáljuk meg ennek a (széles körben elterjedt) állításnak a valóságtartalmát. Kádár puritánsága részbeni igénytelenségével és nagyfokú primitívségével magyarázható. Tévét évente csak egyszer nézett (május elsején a moszkvai díszszemlét, valamint szovjet elvtársai felvonulását), s személyesen tiltotta meg, hogy az akkori két magyar tévéadó hétfői napokon sugározzon.
Kádárnak gyakorlatilag minden jobb üdülőhelyen, vadásztanyán és pártobjektumban fenntartott lakosztálya volt, a balatonaligai pártüdülőben még a KB-tagoktól is több méter magas drótkerítéssel elkerített rezidencia állt a rendelkezésére, a pártuszodában pedig pihenőszoba várta megfáradt testét. A biztonsági "gorillák" a medence és az épület körül vizslattak, pontosan úgy, mint a Tanú c. filmben láthatták a nézők, bár ott a rendező nem tüntette fel az épület körül settenkedő biztonságiakat.
Kádár számára mindig behozták a legújabb nyugati filmeket, amelyeket (Sztálinhoz hasonlóan) egy kiváltságos galeri társaságában tekintett meg. Hasonló módon beszereztetett saját céljára minden olyan korszerű nyugati terméket, ami felkeltette a figyelmét. Bár ebben engedékenyebbnek mutatkozott, mert az általa és (főként) Mária asszony által privilegizált helyzetben lévő "ügyeletes" kedvencek is olcsón (bagóért) hozzájuthattak speciális "magazinjaikban" olyan termékekhez, amelyeket (hétfő kivételével) a "pórnép" csak az Aczél elvtárs és Lendvai elvtársnő által engedélyezett nyugati filmekben láthatott.
A Kádár házaspár a Bajza utcai pártszálló és étterem rendszeres látogatója volt, s olyan menüből válogattak, amelyet a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány munkásai csak hírből ismertek. Arról nem is beszélve, hogy bejelentkezésük esetén a párt-főguruk közül csak 2-3 személy (házaspár) kapott belépési engedélyt a mintegy 100-120 főre méretezett étterembe, mert sem Kádár, sem Mária asszony nem szerették a "tömeget".
A "vagyontalan" Kádár hagyatéka (kisebb részének) árverezése során közel 100 millió folyt be a kasszába! De úgy is vizsgálható a kérdés, hogy kinek, mit és miért gyűjtögetett volna a gyermektelen Kádár házaspár, amikor mindenük megvolt. Mindenhol, mindig, minden és mindenki a rendelkezésükre állt: szakácsok, orvosok, gépjármű, különvonat (vagy vagon), repülőgép, motorcsónak, sétahajó, őrző-védő szolgálat, kísérővadász, horgászmester, titkárnő, vadászterület, kilövésre kiszemelt vad, szállodai rezidenciák és kívánságra zenekar vagy Hofi-féle szórakoztató komédiások. Kizárólagos használatukra, illetve (részben) vendégeik számára.
Az a tény, hogy Kádár csak a "legócskább" cigarettát szívta, nem a szerénységére utal, hanem megszokására, igénytelenségére, tudatlanságára és nemtörődömségére (pl. környezetével szemben).
Mindezekért nem lenne helyes glóriát fonni a feje köré, és marxista-leninista istenként imádni.
Kádár szakácsai és vendégei
Talán az előző pontban lévő fejtegetés kiegészítését is szolgálhatja ez a bekezdés. Kádár titkárságáról gyakran futott be a legfelsőbb guruk számára üzemelő objektumokba a következő (vagy hasonló) tartalmú telefonüzenet, amelyre sem választ nem vártak, sem magyarázkodást nem fogadtak el: "Kádár elvtárs érkezik 13.00-kor, 25 fő részére készítsenek halászlét, túrós csuszát és palacsintát."
A titkárság vezetője (vagy Kádár titkárnője) soha nem kérdezte meg, hogy van-e hal a konyhán, ott van-e a személyzet?
Gyarmatpusztán például - legtöbbször - Szűcs Ferenc altábornagy fogadta a "puritán nagyvezírt", lelkesen kavargatta a szabad ég alatt forgó üst fortyogó tartalmát, és büszkén invitálta Kádárt: "ezt kóstold meg, Kádár elvtárs, ezt a halászlét én főztem a saját receptem szerint".
A "kóstold" szavacska nyomatékos hangsúlyozásával azt jelezte a Kádárral "befutott" vendégek számára, hogy tegező viszonyban van az MSZMP első titkárával, aki szokása szerint az elvtárs szó elhagyásával csak vezetéknevén szólította beszélgető partnereit, így kedvenc tábornokával, fővadászával és önkéntes szakácsával is csak "per Szűcs-özött".
Azt mondani sem kell, hogy konyhai dolgozók serege sürgölődött az ebéd elkészítésénél, és tisztes távolságról figyelték Szűcs szemérmetlen hazudozását.
Kádár, a horgászinas
Kádárt Gyarmatpusztán tanította meg horgászni "Gyula bácsi", aki talán az ország egyik legtisztességesebb, legszerényebb és legtapasztaltabb halőreként kezelte az egykori főúri kastélyból kormánypihenővé átalakított objektum halastavait. Gyula bácsi otthoni asztalára csak akkor jutott halétel, ha a meghívott vendég komolyan vette a szabályokat, s a három darab kvótán felül kifogott mennyiséget leadta vagy leadatta a konyhára, egy-két darabot pedig átengedett a halőrnek.
Miután a "kiéheztetett" (dömperrel előzőleg odaszállított), 2-5 kilós pontyok kifogásával megvolt az MSZMP első titkárának a sikerélménye (röpke egy óra leforgása alatt három horgászbot és Gyula bácsi segítségével 14 darab halat fogott ki), így Kádár elvtárs rendkívül jó tanulónak, Gyula bácsi pedig jó oktatónak bizonyult.
A jól végzett és eredményes munka befejeztével Gyula bácsi (oktondi módon) megkérdezte a boldogságban fürdő "tanítványát", hogy mi legyen a halakkal, megpucolják-e a konyhán, és szállításra becsomagolják, vagy a hűtőbe tegyék, s megengedi-e Kádár elvtárs, hogy egy darabot hazavigyen a feleségének? Kádár János megmutatta, hogy vigyáz a dolgozó nép vagyonára és a vonatkozó szabályok sem ismeretlenek előtte. Kioktatta Gyula bácsit, hogy a közösségi tulajdont nem lehet megrövidíteni, neki nem kell becsomagolni semmit, vigye mindet a konyhára, és szóljon a szakácsoknak, hogy egy óra múlva tálalhatnak…
Gyula bácsi nem járt jobban az ott horgászgató Borbély Sándor munkásőr főparancsnokkal sem. Borbély tapasztalt horgász volt (főként halastóban), nem szorult Gyula bácsi segítségére, viszont Kádár elvtársával ellentétben nem vigyázott a nép vagyonára, s hatalmas nejlonzsákba gyűjtögette zsákmányát, majd a szolgálati kocsija csomagtartójába helyezett 80-90 kilós "zsákmányával" elrobogott a tavacska közeléből, egy pillantásra sem méltatván a halőrt.
Na mármost: lehet szavazni, választani és "késhegyig" menő vitát folytatni afelett, hogy Kádár vagy Borbély a nagyobb puritán, gazember, kiskirály vagy tolvaj? Kádár nem vitt el halacskát (bolond lett volna Mária asszony otthon kínlódni a sütéssel-főzéssel), Borbély viszont mázsaszámra zabrált, egyikőjük sem fizetett, és semmibe vették az általuk szüntelen hangoztatott dolgozókat vagy a nép vagyonát. Csupán a kivitelezés módszerében és formájában különböztek egymástól.
E téma bezárásaként meg kell említeni, hogy Kádár még jó néhány leckét vett Gyula bácsitól, és a kisöreg - "hivatalból" - mindig segédkezett Kádár, a magas rangú vendég horgászata során. Az ajándékhal nem került többé szóba, bár egyszer Kádár, mintha elfelejtette volna az első lecke történéseit, megkérdezte Gyula bácsit: "Mondja, Gyula, maga nem fog magának vacsorára egy halat?" Gyula bácsi csendesen megjegyezte: "Kádár elvtárs, én halőr vagyok, nekem nem szabad itt horgászni, és sohasem szegtem meg a szabályokat életemben." Kádár elismerő pillantást vetett tanítójára, de halat egyetlenegyszer sem adott neki.
Kádár, Hruscsov és a megszálló szovjet csapatok
Kádár Hruscsovnak köszönhette hatalmát, ennek tudatában igen nagy tisztelettel viseltetett patrónusával szemben. Hruscsov minden kérését teljesítette, bekapcsolódott a gazdaságot sújtó fegyverkezési programba, az adófizetők pénzéből és külföldi kölcsönökből finanszírozta a szovjetek világhódító katonai-gazdasági terveit.
Egyszer mondott ellent Hruscsovnak, amikor moszkvai vendége, a pazar fogadtatástól elbódulva, szóba hozta a hazánkban "ideiglenesen állomásozó" szovjet katonai kontingens visszahívását. Kádár határozottan tiltakozott Hruscsov terve ellen, s elérte, hogy a téma ne kerüljön többé a dúsan terített asztalra. Ennek következtében Magyarország 171 szovjet helyőrségében mintegy 120 ezer katona (és családtagjaik) mindennemű ellátása tovább terhelte a népgazdaságot, közel harminc éven át!
Kádár nem bízott sem a hadseregben, sem a belügyi erőkben, de még a munkásőreiben sem. A miniszterelnökét és hazáját eláruló "szökevény" jól emlékezett arra, hogy szovjet harckocsiban és szovjet szuronyok árnyékában (az éjszaka leple alatt) jött vissza Budapestre Apró Antal társaságában '56 november 6-án. Nyilvánvaló, hogy imponálhatott neki Hruscsov és az intervenciós katonák határozott fellépése, forradalmunk és szabadságharcunk eltiprása, valamint Budapest rommá lövése. Ezért "vétózta meg" a szovjet csapatok kivonási tervét, mivel tisztában volt azzal, hogy kritikus helyzetben kire támaszkodhat. A szovjet kormány akceptálta Kádár álláspontját és politikai vonalvezetését, ezért hamarosan elnyerte a Lenin-békedíjat és a Szovjetunió Hőse kitüntetést, messze megelőzve Farkas Bertalan űrhajósunkat.
Kádár, az igazmondó (?)
A történelem (gyakran) ismétli önmagát. Az egykori szocialista táborhoz tartozó államokban meghonosodott az állampolgárok megfélemlítése, megtévesztése és elbutítása.
Szovjet mintára Kádár vezette be, hogy az ötéves terveken belüli éves tervteljesítési statisztikai adatok megjelenjenek a párt központi lapjában, a Népszabadság-ban.
Természetesen - jó és figyelmes vezetőhöz méltóan - személyesen ellenőrizte a közlésre készült adatokat, mivel jól ismerte azt a közmondást, miszerint "gazda szeme hizlalja a jószágot".
Kádár rendszeresen "felhizlalta" az évek során egyre csökkenő tendenciát mutató számadatokat. Ebben készséges segítőtársa volt Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes, KB- és PB-tag, valamint számos más állami, illetve pártfunkciók főhopmestere.
Amikor a népgazdasági mutatók romlása kezdett erőteljesebbé válni, 1979-ben Bálint József, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnöke elkészítette a tervteljesítés összesítő adatait, és bemutatta Kádár elvtársak a Népszabadságban közzétételre tervezett anyagot. Kádár megdöbbenve látta, hogy a tervteljesítési mutatók többsége nem éri el a 100%-ot, de olyanok is voltak, amelyek 90% alatt "vegetáltak". Azonnal hívta Havas elvtársat, s kettesben agitálták Bálintot, hogy "srófoljon fel" minden adatot 100% fölé. Miután Bálint József erre nem volt hajlandó, ezért felszólították, hogy nyújtsa be lemondási kérelmét. A 49 (!) éves KSH-elnököt korkedvezménnyel nyugdíjazták, s Nyitrai Ferencnét nevezték ki a KSH elnökévé.
Nyitrainé 10 évig srófolgatta Kádárnak a statisztikai adatokat 100% fölé. Érdemei elismeréseként (1985-89-ben) a brit Királyi Statisztikai Társaság tiszteletbeli tagjává, (1984-89-ben) az Európai Statisztikusok Konferenciája alelnökévé, majd a rendszerváltozást követően a JPTE és a Miskolci Egyetem díszdoktorává, 1991-ben a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának tagjává választották. 1988-ban Állami Díjjal, 1994-ben Fényes Elek- és Keleti Károly-emlékéremmel ismerték el eredményes munkáját... Elképzelhető, hogy a valóságtól gyökeresen eltérő, valótlan (dübörgő) gazdasági mutatókkal történő "bűvészkedést" Medgyessy, Gyurcsány és Kókai elvtársak Kádártól, Havasitól vagy Nyitrainétól vették át (örökölték), felismerve, hogy a nyilvánosság előtt elkövetett (gátlástalan) hazugságokat számos hazai vagy külföldi intézmény is honorálja.
Kádár és a szovjet nukleáris fegyverek
Kádár, az MSZMP KB első titkáraként - egy személyben - hozzájárult ahhoz, hogy megszállóink hazánk területére közepes és nagy hatósugarú nukleáris tölteteket és a töltetek célba juttatására alkalmas hordozórakétákat hozzanak (telepítsenek és/vagy tároljanak).
Tudomása kellett hogy legyen arról is, hogy a Dunántúl egyes pontjain "atombiztos" vezetési pontokat (harcálláspontokat) építenek a szovjetek, mert ha a nukleáris eszközök behozatalára az áldását (és hozzájárulását) kérték, akkor aligha tartottak attól a Kreml illetékesei, hogy a Szovjetunió (magyar?) Hőse ellenezné a mélyépítési munkálatokat.
Nagy valószínűséggel fel sem vetődött Kádár primitív agyában az a gondolat, hogy egy NATO-VSZ konfliktus esetén hazánk kapta volna a legelső nukleáris csapásokat, mert az idetelepített szovjet rakéták (földrajzi helyzetükből kifolyólag) képezték a legnagyobb potenciális veszélyt a Nyugat számára. Egy ilyen esetben viszont nem csupán a Dunántúl vált volna porsivataggá, hanem a Kárpát-medence élővilága is kipusztulásra lett volna ítélve.
A most elhunyt Faludy György így írt erről Torontóban (1981-ben) "Egy helytartóhoz 25 év után" c. Kádárhoz szóló versében (részlet):
És a jövő? Aki még el nem gárgyult,
az ismeri a kilövőpályákat,
miket a ruszkik szerte a Dunántúl
gyér erdeibe vágtak.
Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld
olajfestéke hámlik. Izzó szőre
leperzselődik. A Balaton fölforr,
gázfelhő lesz belőle,
a városok rizsporrá kenődnek szét,
halálsugarak csapnak fel az égre,
és nem marad se sír, se rom, sem emlék.
Más nem lehet a vége.
Összegezve
"Aki még el nem gárgyult", annak észre kell vennie, hogy Kádár (Czermanik, Csermanek, Barna, Lipták) és bandája, valamint az MSZMP-re keresztelt (MKP, KMP, Békepárt, MDP) erkölcsi, anyagi, egészségügyi és tudati értelemben a sárba tiporta nemzetünket. Ugyanezt teszik most az M betűvel csökkentett utódpárt vezetői. Vajon Moldova könyve érinti-e ezeket a kérdéseket? És ha igen, akkor miként értékeli, hogy egy félművelt, ideológiai szemellenzővel rendelkező, szakmáját soha nem művelő, gyenge jellemű műszerészsegéd irányította tízmillió ember életét és játszott hazárdjátékosként egy nemzet jövőjével? Vajon mi a magyarázata annak, hogy Kádárt azért imádják egyesek, mert (szerintük) "nincstelen" proletár volt? És mi lehet a magyarázata annak, hogy ugyanezek az emberek "életüket és vérüket" adják a többszörös milliárdos egykori KISZ-titkárért?
Nem biztos, de elképzelhető, hogy egy Kádárról készült mű hasonló tényadatok nélkül nem lenne teljes, valós és elfogultságtól mentes. "http://members.chello.hu/kapu/bokor.htm
Neked is ajánlom a Raffai könyvet. Szó esik benne arról, hogy hogyan gazdálkodtak a tsz-ek annak idején a gyors nagy pénz érdekében, szakértelem ide vagy oda.
De szegény ember bőven akadt a Kádár-rendszerben is.
Ha még emlékszel, '79-ben volt az első drasztikus áremelés, és azóta folyamatosan jelen van Magyarországon az infláció. A Kádár-rendszerben azonban elfelejtették ennek megfeleően emelni a nyugdíjakat, így sokan elszegényedtek (lásd még SZETA).
A rendszerváltás óta a kormányok - ha csak egy mód van rá - figyelnek a nyugdíjasokra, mert az egyik legértékesebb szavazóbázist alkotják. Ennyit ennek a rendszernek az embertelenségéről.
Amióta feltalálták és tömegesen alkalmazzák a telekommunikációt, vagy mondjuk, amióta van sajtó, az emberek az informcióikat hírekből merítik.
Te is csak hírből tudod, hogy a Kádár-rendszer mennyire megbecsülte a kisembereket. Gondolom, nem volt közvetlen tapasztalatod arról, hogyan él itt a 9,95 millió kisember.
De nem is ez a lényeg, és még kevésbé a "kibontakozni nem képes értelmiség és kollaboráns elemek,akik mindíg elégedetlenek voltak".
A lényeg, hogy a munkások nem termelték meg a viszonylagos jólétük (olcsó lakás, olcsó sör, olcsó jegy a focimeccsre) anyagi alapját. Nem az ő hibájuk, hogy túl sok eladhatalan szart gyártottak, de ettől még tény.
Én ezt a mai napig nem tudom felfogni,amit itt is olvasok.Azt,hogy miért vívmány , hogy az utcán szabadon agyon rohadhatok és fagyhatok és tetvesedhetek. Ezt nem fogom. Ez miért pozitívuma a kapitalizmusnak??? Önmagában az vívmány lenne,hogy nem háborgatják őket és inkább hagyják,hogy akár járványokat terjesszenek és kiraboljanak ezt-azt a kilátástalanságukban? Ez miért jó és főleg kinek jó? Evvel nem kéne példálózni!! Lehet,hogy egyedül vagyok itt evvel,de akkor is az avéleményem,hogy egy határt államilag akkor is meg kéne húzni! Egyébként a kapitalizmus is rohad egyebek közt épp ezért,csak lassabban, a pénzükkel ideig óráig képesek kompenzálni még.
Igen erről sokat hallottam.A besúgókról. Bár meg kell moondjam,hogy mindezt csak hírből hallottam,én az életem során egyszer sem kerültem ilyenhez közel,vagy nem is hallottam annak idején,hogy valakit besúgtak volna.Persze lehet,hogy mivel én a munkás emberek közt éltem,itt nem volt jellemző. Ők biztos jobban megélték ezt a korszakot,mint a kibontakozni nem képes értelmiség és kollaboráns elemek,akik mindíg elégedetlenek voltak.:-)
A hatvanas évek közepére hazánk devizában eladosodott a 68 reform során 1974-ig az adosságot sikeresen csökkentettük. Az olajválság után hatalmas mennyiségben volt petro dollár, amit alacsony kamatra lehetett felvenni. A mi export partnereink a modern technikával Nyugat Európában voltak és márkáért liráért vásároltak. Az olcsó kamatú petrodollárból próbáltak egy gyors korszerűsítést (a 68 piaci rendszerfelé induló reformot leállították és részben visszafelé indultak). A FED a második olajválságkor felemelte a kamatokat az USA ban és a Dollár értéke az egekbe szökött. Egyik perc után a magyar devizaadósság értéke az exporthoz képest az egekbe szökött, hab a tortán a beszari Kadafi kivonta hazánkból a pénzét, és legendák szerint volt amikor az ország fizetőképessége a szállodák napi valuta bevételétől függött. Adosságainkat gyorsan márka, jenre cseréltük részben és keményen takarékoskodással és az IMF/Világbank segítségével (meg Lámfallussy a BIS nél) megusztuk Lengyelország sorsát. Ezek után a dollár értéke 1987 körül az olajáresésekor a márkához és jenhez képest esett és a dollárban számolt adósságunk egyik percben hitel felvétel nélkül magától az égbe szökött (ekkor már a vezetésben is látták Kádár alkalmatlanságát, gyorsítás de miből). Aki ismerte a valódi adatokat az tudta, hogy valószínüleg 1992-re hazánk bedobja a törülközöt a lengyelekhez hasonlóan.
"Ebből következően a kapitalizmus széleskörű demokráciát biztosít azoknak, akik ezt az "árut" - a demokráciát - képesek megfizetni. Hasonlóan így van ez a jog esetében is." Ez nagyon jó, kicsit helleres....
Ebben a vitában az a baj, hogy keverjük a szezont a fazonnal, a gazdasági berendezkedést a politikai. Kapitalizmus lehet monarchiában , kommunizmusban (hát igen, Kína), oligarchizmusban, diktatúrában (Khadafi), és demokráciában. A Kádár-korszakban tervgazdálkodás volt, amiről Kornai az éles eszével megállapította, hgoy hiánygazdaság (persze ezt addigra már mindenki tudta az országban, pláne aki építkezett, csak Kornai kapott érte a plecsnit). Politikai berendezkedését nézve pedig kommunista (bolsevista, szocista) diktatúra. A politikai berendezkedést pedig nem is a nép akarata változtatta meg, hanem a gazdasági rendszer csődje, meg az utódlásért folyó hatalmi harc; ez az utódlásért folyó harc azért volt különleges, mert senki nem akart utód lenni :)
Már többször leírtam, hogy a kapitalizmusban minden áru. Tehát áru a demokrácia és a jog is.
Ebből következően a kapitalizmus széleskörű demokráciát biztosít azoknak, akik ezt az "árut" - a demokráciát - képesek megfizetni. Hasonlóan így van ez a jog esetében is.
Ezzel együtt igaz az, hogy aki nem képes a kapitalizmusban kellő mennyiségű demokráciát és jogot „vásárolni” magának, az sincs teljesen kizárva a kapitalista demokrácia és jogállamiság pozitív eredményeiből. Ugyanis akár évekig aludhat újságpapírral takarózva a híd alatt, az állam garantáltan nem fogja háborgatni.
Kanadát mostanában megjárt ismerősöm mesélte (Kanada ugye nem afféle Brazília vagy Peru, hanem a világ egyik legfejlettebb kapitalista országa): Torontóban az utcákon telente is tömegéval nomadizálnak hajléktalanok. A kapitalista demokrácia és jogállamiság pozitív eredményeként a rendőrség nagy kötegekben szállítja nekik a takarókat, hogy ne fagyjanak meg éjszakánként.
Azt tapasztalom, hogy nálunk az emberek nagyrésze nem tud struktúrákban gondolkodni, hanem csak személyekben. Ezért nem arra figyelnek elsősorban, ha valami új létrehozáásórl van szó, hogy jól ki legyen találva egy intézmény funkciója, struktúrája, működési folyamatai, hanem, hogy a megfelelő (ezalatt persze mindenki mást ért) személy kerüljön az élére. Most elsősorban nem országos intézményekre, a Számvevőszékre vagy - például - az Alkotmánybíróságra gondolok, hanem olyanokra, mint az önkormányzati bizottságok, kisebb érdekvédelmi szervezetek, civil szervezetek stb.
OFF
Nem intézmény, de a probléma ugyanaz:
Az ún. egészségügyi reform.
A kormányalakítás előtt kellett volna kitalálni a reform céljait, ütemezését, stb. Ehelyett kinevezték miniszternek azt az embert, aki a legelszántabbnak tűnt. Aki meg is indult, mint a gőzhenger, de senki nem tudta, hogy valójában hova is tart. Amikor végre lemondott, megint csak nem azzal kezdték, hogy akkor most már tényleg jelöljük ki a célokat, és vázoljuk fel az odavezető utat, méghozzá lehetőleg úgy, hogy abban mindenki, aki számít (értsd, aki szavazni fog) nagyjából egyetértsen. Nem. Kineveztek valakit, aki azóta sem tudott letenni az asztalra egy olyan javaslatot, amiben a döntéshozók egyetértenének. Kidolgozhatja ő a világ legjobb rendszerét, ha nem szavazzák meg.
Ha egyetértettek volna már a kezdetettől a célokban és a módokban, akkor szinte bárki is lehetett volna a miniszter, és nem most kellene fenyegetőzni kilépéssel. És megsprórólhatta volna az ország az elmúlt másfél év cirkuszait, és nem lenne lejáratódva már maga a reform szó is.
ON
Mindezt nem lehet megtanulni máról holnapra. Szervezetek felépítéséhez, működtetéséhez nem elég egy vagy pár értelmes, szakképzett, karizmatikus vezető. Megfelelő kulturális közegre van szükség, ami nálunk nem lesz meg egyhamar. Nem azért mert magyarok vagyunk, hanem mert az ilyesmihez időre van szüksége mindenkinek.
"Ami meg a rendszer ellenségeinek sorság illeti: ma azért kényelmesebb dolguk van. Én hovatovább rendszerellenes vagyok, de tudtommal senki nem üldöz ezért."
-- Ha jobban meggondolom, akkor ez nem 100%-ig igaz, mert aki elég hangos és elég számos, azt legott üldözik is, de én speciel egyik sem vagyok.
Nos, amerre a Kádár rendszer vezette az országot, ott x éven belül mindannyian kvázi hajléktalanok lettünk volna. Merthogy befuccsolt.
A probléma a kötelező munkával: ahhoz munkahelyet kell adni. A nemdolgozóknak munkahelyet adni viszont van elég költséges ahhoz (más, belőle és nem belőle következő tényezők hozzájárulásával), hogy magával rántsa azokat is, akik dolgoztak, a tapasztalatok szerint. Mindenkinek nem lehet egyenéletszínvonalat fenntartani, mert az egész ország beledöglik. Különösen úgy, hogy az egyenéletszínvonal garantálása mindjárt drasztikusan le is csökkenti azt az erőkifejtést, amit az ember enélkül létfenntartása érdekében hajlandó lenne kifejteni és inkább láblógat.
Szóval ez nem igazán akart működni. Ha működött volna, ma is abban élnénk (és ugyanúgy Gyurcsány Ferencnek hívnák az főtitkárt...)
Ami meg a rendszer ellenségeinek sorság illeti: ma azért kényelmesebb dolguk van. Én hovatovább rendszerellenes vagyok, de tudtommal senki nem üldöz ezért. Ugyanezt Kádár alatt nemigen mondhattam volna el magamról. Ma meg teleplakátolhatom a netet a véleményemmel, ha úgy tetszik.
Azt alig hiszem el, hogy ha te utcára kerülnél összesen a viselt ruháid birtokában, akkor ne tudnád visszaküzdeni magad a normális létkörülmények közé. Eltartana egy darabig és nem volna fáklyásmenet, de semmiféle rothadó láb, meg ürülékben heverészés.
Nem igazán, a kapitalista rendszer működéséhez működő állami intézmények szükségesek, amik nálunk csak hellyel-közzel működnek, kezdve a maffiaközpontú eunióstámogatáselosztóktól a 3000 évre titikosított közbeszerzéseken át az ellehetetlenített főállatorvosi, egészségügyi szolgálatokig, felügyeletlen és semmifélefelelősséggelnemtartozó biztosítókig (itt egész egyszerűen hiáynzik az állanmi intézmény). Vagy esetleg az államadósság származását pontosan soha megmondani nem tudó MNB-ig.
Az "erősebb kutya b-szik" meg a "pénz beszél kutya ugat" filozófiát tekintve viszont tökéletesen működünk..
"mi, magyarokm nem vagyunk felkészültek a demokratikus, jogállami, szabadpiaci, stb. intézmények működtetésére."
Az efféle tartalmatlan, színvonaltalan megállapításokkal nem sokat lehet kezdeni.
Nem vagyunk felkészülve? Miért nem? Mert mi, magyarok, buták vagyunk? Te sem vagy felkészülve? Te is buta vagy?
Képtelenek vagyunk átültetni a több száz éves kísérletezgetés után jól működő rendszert? Pedig még a több száz éves kísérletezgetést is megtakaríthatjuk magunknak, és mégsem megy?
Még egyszer mondom: a kapitalista rendszer - amit te itt "demokratikus, jogállami, szabadpiaci" körülírással illetsz - Magyarországon is kiválóan működik és minden hiedelmeddel és ellenkező híreszteléssel szemben te is kiválóan működteted.
A kapitalisták számára.
A többi csak mese, porhintés, szemfényvesztés és "demokratikus, jogállami, szabadpiaci" hablatyolás.
Hát ez az, piac lettünk, ráadásul elég kiszolgáltatott; történelmi példaként lásd Kína is megnyitotta a piacát az angolok előtt. De szerintem ez itt OFF.
És ha nincs szovjet uralom Magyarországon, akkor nem most léptünk volna be az EU-ba, hanem - például - a spanyolokkal, portugálokkal együtt.
A mezőgazdaság privatizációja tényleg el lett baszva, de nem hiszem, hogy sok tsz állva maradt volna a nemzetközi versenyben.
A jövő csak az lehet, hogy csak olyasmit termelünk, amiből nálunk terem a legjobb.
Vagyis ami versenyképes.
Ahol pedig ez nem megy, ott marad a falusi turizmus.
"másik unió szállt meg minket."
Ez a "megszállás" néhány év alatt oldott meg egy sor olyan problémát, amivel a Kádár-rendszer évtizedekig nem birkózott meg.
Mondhatnék példákat, de a legfontosabb, hogy néhány szféra kivételével (ilyen pl. az egészségügy) megszüntette a HIÁNY-t. Kínálati piac jött létre a termékek és a szolgáltatások nagy részénél.
A tsz-ek jó dolgok lettek volna, ha normálisan alakítják ki őket. A 70-s évekre, mire kineveltek egy új agrárszakembergárdát, sok már egész jól működött. Azért is kellett azonnal szétverni őket amikor a másik unió szállt meg minket.
