Féklámpák fényébe csapódó élet Vér szivárog át a karosszérián, Sorsok törtek a jövő semmivé lett Egy pillanat, ennyin múlt csupán.
Esztelen rohanás, mond mire való? Nyersz egy pillanatot, egy percet? Ha angyalod nem vigyáz, száll a jajszó Könnyek mossák az út menti keresztet.
Hát lassíts, állj meg, késs hogyha kell! Ha túl gyorsan mész észre sem veszed, Lehagytál mindenkit, az érzés felemel, De féklámpa fényében előzöd, életed!
Köszönjük Anikó, hogy bemutattad legújabb versedet. Egy cseppet sem csodálkozom, hogy megint a természetről szól. Ez a téma úgy látom , egyik örökös ihletőd Anikó, ahogy nemcsak neked, hanem nagyok sok versírónak, költőnek is. Ebben a versedben több sorod is összecseng (tudod, én szeretem, ha rímel egy vers) és az utolsó két sorod különösen szép. Azt gondolom, picit kezd már a versírói egyéniséged megmutatkozni.
Amikor a magas fák zölden hívnak, Amikor színes virágok nyílnak, Amikor illatukkal csábítanak, Amikor a csordogáló patak Tükrében nézegeti magát a Nap,
Amikor pillangók röpködnek a réten, Amikor gyönyörködöm az ég kékjében, Amikor hegyet ölelő sziklák intenek: - Gyere! Halld titokzatos énekemet.
Amikor csak úgy leülök a csendben, S ezer lámpás gyullad ki az esti kertben, Szentjánosbogarak érintik meg lelkem, Béke és szeretet lakik szívemben.
Ahogy millió csillag odafönn ragyog, Érzem: a természet gyermeke vagyok.
Szia Anikó! Örömmel olvastam legújabb versedet. A természetről szóló verseid közül ez most más, mint az előzőek, és ez a másság tetszik nekem. Egyáltalán nem tűnik "giccses"-nek és mondanivalója is van. Amiben viszont egyetértek Bajkálifókával az a következő: Vigyázz arra, hogy ne magyaráz túl olyan dolgokat, amelyek mindenki számára egyértelműek. Ebben a versben pl.: "Éltető oxigént jó szívvel adnak, anélkül ember, állat nem maradhat."
Ennek ellenére én a jobban sikerült verseid közé sorolom.
Olyan gesztus a leirt szó a versedben, amely minduntalan megpróbálja elérni saját határait, a legjobb változataiban amit kis híján el is érhetne- Ez a „majdnem” a szóba zárt kifejezés természeti korlátja. ( túlon túl magyarázó) Nagyon egyszerü vers, nem találok benne semmi szóbeli müvészetet, ami egy Szép versé alakíthatta volna.Elnézést kérek a kellemetlen kritikáért!
Íme a legújabb természeti versem. Remélem nem nagyon "giccses".
Rátok bízom a döntést, ha elolvassátok.
Zanner Anikó
Zúg a fűrész
A fák élete, pusztulása
Hűvös erdőben, magas hegyeken a fák egyenesen, büszkén állnak, világos, árnyas és sötét helyeken sűrű lombkoronájuk, messze-látnak.
Éltető oxigént jó szívvel adnak, anélkül ember, állat nem maradhat. Jó célra törzsüket szívesen kínálják, tudják, mennyi mindenre használják.
Sok-sok évet megélnek békességben, a természet befogadó kebelében.
Repül felettük a végtelen idő. Tűrik a Nap forró melegét, tél fagyát, ha eljő. Zajos reccsenéssel egy-egy kidől, zokszó nélkül tűrik elmúlás pillanatát.
De, jaj! Mi történik?
Zúg a fűrész hangosan, élesen reszelve, a fák fájón roppannak halálra sebezve. Ember! Ne kínozd őket gátlástalan, mert magadat pusztítod szorgalmasan!
2023. július, Sok helyen meggondolatlanul vágják, csonkítják a fákat.
Viszont kívánok kellemes hétvégét, egyúttal jobb időt. Felénk elég vacak most a helyzet, naponta rengeteg eső esik. Ma újabb gondom keletkezett. Ami eddig 23 év óta- mióta itt lakunk- nem történt meg, most megérkezett.
A vízakna félig van vízzel, és valahol már a pincébe is beszivárgott a víz. Remélem reggelig nem jön be több, mert ma már nincs kedvem sem és erőm sem, hogy nekiálljak a munkának. Viszont ahogy nézem az ablakon keresztül, éjjel újabb esők várhatók. Hát így jártunk.
Sokat tűnődtem rajta, hogy megírjam-e őszinte véleményemet a legutóbbi versedről. De ha nem írok véleményt, azt gondolhattad volna, hogy már nem érdekelnek a verseid. Pedig mindig érdeklődéssel olvasom azokat. Figyelemmel kísérem a verseidet, és leírom, mit gondolok róluk. Tekintettel arra, hogy az ezt megelőző két versedre (amelyek szintén a természettel voltak kapcsolatosak) nem reagáltam, ugyanazon okból kifolyólag mint amit az utóbbi versedre írtam, úgy éreztem, most már nem tarthatom magamban a véleményemet. Kétségtelen, hogy nagyon szigorúan bírálom a verseidet, és az is lehet, hogy nincs mindig igazam. De a pillanatnyi benyomásaimat írom le a verseidről, amit én igaznak és őszintének érzek. Csak remélni tudom, hogy nem bántalak meg vele, annyira talán már ismerjük egymást. Azért is merem megtenni többek között, mert a poet-en úgyis kapsz elég dicséretet (aminek én őszintén örülök és cseppet sem irigylek) de minden amatőr verset lehet bírálni is, és én inkább ez utóbbiakhoz tartozom, mert kritikus szemmel próbálom nézni a verseidet. Meglehet, hogy a giccs említése túl erős volt részemről, és másoknak meg kifejezetten tetszettek ezek a kifejezések, de ezek az én benyomásaim voltak, és még az is lehet, hogy egyedül vagyok velük. Őszintén örülök, hogy nincs neheztelés részedről. Változatlanul szívesen olvasom a verseidet, még ha kritikus szemmel is.
Semmi gond Kedves Erobika a külömbözö vélemények miatt.
Igen, a megszemélyesítő jelzőket (-én-) valóban többször használja Anikó, (ezt már elmondtam én is anno) de az utóbbi idöben lényegesen kevesebbet mint hajdanán, szerintem szépen halad, nehéz kenyerke a költészet, nekem nem lenne bátorságom verset irni.
Örülök, hogy tetszik Anikó verse, és nem baj, hogy különbözik a véleményünk. A természet szépségének érzékeltetésére szerintem túl gyakran használja Anikó a megszemélyesítő jelzőket, s ettől nekem kicsit giccsesnek tűnik az összkép. Elnézést kérek érte Anikótól, mert azt is megírtam, amit jónak tartok a versében.
