Én azt hiszem, több a pozitív eset, csak aki jól van, az általában nem jár fórumokba meg csoportokba panaszkodni és tanácsért, hanem éli az életét, legalábbis amíg nem jelentkezik újból a probléma.
Igen, én is ismerek olyat, akit sok éve megműtöttek sérvvel, és azóta is köszöni, jól van, él ugyanúgy, mint előtte, amennyire tudom, nem is tornázik. De olyat is ismerek, akit már többször műtöttek, ágyéki és nyaki sérvvel is, tavaly fúziós műtétje volt már, és nincs jól. Én magam annyiból nem panaszkodom, hogy mind a két műtétem eddig jól sikerült, utána 6-8 héttel már tudtam dolgozni járni, és mindent tudtam csinálni (nyilván kerültem a nehéz dolgok emelését, cipelést). Szóval ez a "hiába műttetném meg, nem lesz jobb", ez azért nem igaz, mert szerintem a legtöbb esetben jobb lesz, még akkor is, ha vannak ellenpéldák is, és ha később lehet kiújulás is. De azt tudomásul kell venni, hogy új gerincet nem tudnak adni. A régi meg már nem tökéletes, és nem is lesz az soha. Ugyanígy vannak, akik műtét nélkül is joban lettek alternatív módszerekkel, hogy aztán később lesz-e visszaesés, és végül mégis csak műtét, az is egy jó kérdés, hiszen az ő gerincükkel ugyanaz a helyzet.
Mindent meg kell próbálni, de egyetértek az előttem szólóval, ez is csak tüneti kezelés, van akinek egyáltalán nem használ, van akinek napokig, hetekig, hónapokig. De visszatér a fájdalom.
Az összes bizonytalanságotokat megértem, van egy 40 éves ismerősöm, gyöki blokád semmit nem ért, megműtötték januárban, most konditeremben erősít. Csak hogy pozitív példa is legyen, mert tény, sok a negatív.
Pontosan ez a legnagyobb baj ezzel az egésszel. Mármint, hogy semmire sincs garancia. Hallottam én már olyan véleményt is, hogy hiába műttetném meg, nem lesz jobb. Meg olyat is, hogy ez "magától" nem lesz jobb, nem fogom megúszni a műtétet. Most akkor, döntsd el!
Az a baj, hogy a blokád is csak ideiglenes megoldás, a probléma vissza fog térni idővel (bár kívánom, hogy a kórustársad szerencsésebb legyen). De persze, ha egy darabig tünetmentességet lehet elérni, az ember már annak is örül. Az a baj, hogy a műtétre sincs garancia, különben könnyebben bevállalnám én is, más is.
Egy volt kollégámnak egy manuálterapeuta segített, de neki az első sérve volt, nem ment még több porckorong tönkre, nem vált instabillá a gerince. Nekem is mondja, hogy menjek hozzá, de félek, hogy rosszabb lesz, mert az én gerincem vacakabb állapotban van. Mégis mit tud csinálni 3 tropa porckoronggal?
Igen, lehet, hogy az a szakember jót akar (de szerintem leginkább kuncsaftokat), viszont nem szimpatikus, amikor azt érezteti az írásaiban rendszeresen (régebben még inkább, mint mostanság), hogy te vagy a hülye, te csináltad a bajt magadnak. Mintha direkt ártana magának az ember. Mintha ő mindent tudna, mintha minden esetben ugyanaz lenne a kiváltó ok. Pedig ez nagyon nincs így, mert az életben, és különböző fórumokon is rengetegféle sorstárssal találkoztam már a 12 év alatt, mióta érintett vagyok. A legkülönbözőbb életkorban, életmóddal, háttérrel, munkával rendelkező emberek, és már gyerekek közül is kerülnek ki gerincbetegek. Ez a "szakember" többet tud, mint a kutató orvosok, mert hogy kutatják, hogy mitől is vált népbetegséggé ez? Ha tudnák, nem kutatnák. Biztos elfelejtették megkérdezni a kedves szakembert...
No meg amikor ő is azt mondja, hogy nincs szükség képalkotó vizsgálatokra, mert az félrevezető, és nem kell a terápiákhoz. Talán belelát a kedves betegbe?! Honnan tudja, hogy a módszerével nem éppen ártani fog, ha anélkül fog hozzá, hogy nem tudja, mi is a konkrét elváltozás? Vagy reklamációnak helye nincs?
Sajnálom, akkor már tényleg elég rossz lehet a helyzeted. :( Én időnként azon filózom, amikor rossz napjaim vannak -, vagy amikor pl. le kellett mondani a pár nap családi nyaralást miattam, vagy hogy mindenhova a család hurcolász, mert nem megy így a vezetés sem - , hogy talán ha megcsinálják tavasszal a műtétet, már felépültem volna (ha szerencsém van), és még ha tudom is, hogy utána fölötte valószínű gyorsabban sérvesedik a gerincem, de addig talán a normálishoz közeli életet élhetnék. Aztán csinálom tovább a gyógytornát... De simán eljöhet egy pillanat, amikor nem tudok mozdulni, és kaparom a falat, hogy visszamegyek a gerincsebészhez. Leginkább attól tartok, hogy nem lesz kihez, hova menni esetleg, mert úgy változtatják az egészségügyi szabályokat, hogy nem tehetem meg. Máshoz, máshova meg nem szívesen mennék, így is minimum fél év lenne a várakozás, de inkább több.
Megértem,néha én is úgy érzem,itt már csak műtét segít. Egy kedves kórustársamat a hozzám hasonló álapotából viszont szépen kihozta a ct által vezérelt gyöki blokád. Mint a cövek tud állni,(addig nemigen ment neki),jön-megy,és a kedélye sem az a deprimált. Kérdezem,nincs fájdalma,jól van. Szeptember elején kapta.
Én is olvastam a közösségi csoportban való hozzászólást,megdöbbentett és elszomorított. Amúgy a posztot kibocsájtó szakember is fogalmazhatott volna érzékenyebben,nehezen elképzelhető számomra,hogy műtétek sorozatára készül,akit a porckorongsérvével operálnak. Van az a helyzet,amikor csak ez az opció,mondjuk,az esetek 10 %-ában kb. Igen,a korral járó kopásos,artrózisos folyamatokat visszafordítani lehetetlen,és a torziós gerincferdülést is csak szinten tartani lehet folyamatos munkával. És esetleg,néha jobb,könnyebb kicsit vagy kevésbé fáj. Az isiász szörnyű,kiszámíthatatlanul csap le,front,hideg,túlterhelés,amit akkor per pill nem is érzek,csak utólag,a "másnaposság". Persze küzdök ellene,sokfélével próbálkozok,de alapvetően vmilyen szinten együtt kell élnem vele. Immáron harmadik éve.
Imádom, mikor olyanok osztják az észt, akik (még) messze vannak attól, hogy rászánják magukat a műtétre. Én sem hittem volna, hogy valaha rászánom magam. Mostanában meg egyre közelebb érzem magam hozzá...
Azt mondta a gerincgyógyász anno, hogy ez egy kopásos, elhasználódásos folyamat, amit lassítani lehet, de megállítani nem. Valamelyest érthet hozzá, van már elég tapasztalata. Úgy hogy azt már nem is várom, hogy most majd meggyógyulok a gyógytornától (érdekes lenne, ha "kinőnének" tőle a tönkrement porckorongok), már annak is örülök, ha nincsenek nagy fájdalmaim és tudok mozogni is valamennyire. De ez így nem teljes élet. Szerencsémre itthonról dolgozhatok egyelőre, mert a munkába járás nap mint nap nem menne.
Már 3 éve szenvedsz ezzel? Sajnálom. Az isiász egy kivétellel nekem is órákkal a terhelés után jön elő. Persze, érzem, amikor baj van, de pár óra múlva durvul el a helyezet.
A közösségi csoportban valaki jól megmagyarázta, hogy mindenki, aki bevállalja a műtétet, az lusta tenni magáért. Szép... Nyilván neki még nem fáj eléggé, nincs bénulása, stb. Mert addig könnyen beszél.
Mintha törlés történt volna,bár én olvastam,és egy gondolat hozzá...Vizes kezelést csak tangentort kaptam,de ott a Lukácsból átjövő gyógyvizet kicsit lehűtötték,és egy kádban ültem. Tehát a sima,meleg gyógyvízbe nem küldtek be,a gyulladás miatt,gondolom. Az jó volt,mint ahogy a többi kezelés is. Sztem az interferencia és ultrahang is nagyon hatékony. Kb.3 hónapig a kezelések után tök jól voltam,pedig előtte lábra állni alig tudtam.
Lehet nem véletlen nem írtak ki vizitornát, én volt, hogy bementem gyógyvízbe, valami pici nyavalya begyulladt, két nap múlva becsípődés. Ezt kétszer eljátszottam, soha többet. A nyújtás viszont csak jó lehet. Csontkovácsnál jártam, mert nálam más a helyzet, de szerintem is jól meg kell gondolni, nem valószínű, hogy megyek még egyszer. Lágyabb része a dolognak a manuálterápia, ha elmúlik a gyulladás talán azt lehetne.
Igen,van baj elég. Ha képzett,anatómiailag alaposan felkészült gyógytornászok helyenként(jó szándékkal ugyan),de kísérleteznek,csontkovácshoz el sem mernék menni. Pedig annyi jó véleményt hallasz némelyikről,soknak segít,de a bizalmam már a tornászoknál is kezd elveszni,nemhogy csontokat ropogtassanak...
Óh, akkor nem csak én gondolom, hogy a jó nevű gyógytornászok is bizony mellé tudnak lőni. Nem is részletezem, mert több ilyen tapasztalatom van. Csak a legutóbbit említem, combhajlítóizom nyújtása, a műtött térdem egy pillanat alatt bedurrant tőle, jeleztem, a válasz nem baj, csináljam. Nos nem csináltam. De mondhatnám azt a példát is, amikor vállproblémával a férjemet kezelték, első alkalom normális gyógytorna, másodszor TRX. Ott ültem és csak könyörögtem a jó istenhez, hogy ne essen hasra vagy hanyatt. Fizikai munkás, de mégis csak akkor egy rossz vállal és 57 évesen. Szóval vannak bajok.-(((
Tökéletes megfogalmazás,és 3 éves mindenfajta próbálkozás után(orvosok,manuálterapeuták,gyógytornászok) be kell lássam,igaz is. Még mindig járok heti 1 tornára,az aktuális panaszokat próbáljuk oldani. A legutóbbi 2 alkalommal végzett nyújtógyakorlat során becsípődött az ellenoldali ideggyök is,ezért most arra kaptam gyakorlatokat. Meg vmi lézeres gyulladáscsökkentést. Fél óra torna,negyed óra lézer. Ezt is a gyógytornász csinalja. Nem tudom,hogy lesz így mélyhátizom erősítés,ami kéne nagyon. Tisztelem a gyógytornaszom,nagy tudású,de nem értem,hogy gondolta,hogy zéró erőnléttel(karizom),némi túlsúllyal,a gerinc megterhelése nélkül fel tudom magam lökni hasonfekvésből guggolásba 20-szor,50-en túl,l4 l5 sérvvel melyet épp visszatuszkolni igyekszünk. Sajnos,a fájdalom nekem mindig utólag jelez,órák múlva jön az isiász,nem azonnal. Tegnap megmondtam,hogy ezt a gyakorlatot nem csinálom többet,elfogadta,próbált segíteni a helyzetemen.
Óh, remek! Bár biztos nem vigasztal de nekem meg a nyaki gerincem indult be, elviselhetetlen ez az égő fájdalom:-((( És ez az, amiről írtam én is, hiába megyek vele bárhova is...
