Köszönjük, hogy bemutattad legújabb versedet Anikó. Miért is nem csodálkozom, hogy a természetről írtál? Mert eddig is az egyik kedvenc témád és ihletőd volt, és valószínűleg még lesz is a jövőben. A természet valóban csodálatos, sok mindenkit megihlet, hogy verset írjanak róla. Ebben a témában a nagy költők már learatták a babérokat, nem könnyű szép. verset írni a természetről. Nekem a "smaragd hegyek, "pillangós rétek", "színpompás virágok" "ezüstpatakok" inkább mesebeli tájat idéznek fel bennem, mint a valós természetet.
De Te nyilván ilyennek látod, és nincs is ezzel semmi bajom. A természet szeretete azonban kiérződik a versedből és ez az érzést sikerült tolmácsolnod. Amúgy szépen keretbe foglaltad a mondanivalódat.
Elvonult a rémisztő, tépázó vihar, tomboló szél csendben maradt álmaival.
Fekete felhők bezárták ajtajukat, világosabbra festették ruhájukat. Cikázó villámok feledték haragjukat, szikrázó Nap átvette uralmukat.
Az égboltot ékes szivárvány díszíti, csodás tarka színét a földre hinti. A fák leveleiről ezüstcseppek hullnak, trillázó éneküket hallatják a madarak, hervadt virágok éledeznek boldogan, megnyugvó állatok pihennek a bokorban.
2023. július
Poet. hu.
Zanner Anikó
A Nap
Amikor a Nap előbukkan félénken, Amikor egyre bátrabb lesz az égen, Amikor már erős, és nem bátor, Amikor beűz a szobába, mert lángol.
Akkor értjük meg újra: parányi porszemek vagyunk csak, milyen hatalmas erő a Nap.
Fényének hatalma van az élethez, langymelege nélkül minden elveszne. Cirógatására virágok nyílnak, gyümölcsök mosolyogva csábítanak.
Ám hatalma van a pusztításra, mikor növények száradnak akaratára, s mi, porszemek semmit sem tehetünk, ha kedves, örülünk, ha nem, el kell viselnünk.