lovait a rendszer indult negyedszer fontos volt megértem csodásak letértem
álma állatok nekik vállatok kedvesen örömmel kaparj körömmel
nyerget tehetném lovakhoz mehetnék
...
régi kötőfékek a padláson lógnak s bennem az érzelmek folyton morgolódnak
nagyapám lovait betörte a rendszer de még nekiindult harmadszor, negyedszer neki ez fontos volt a lovak, megértem nekem is csodásak de útjáról letértem
nemzedékek álma csudaszép állatok vessétek hát nekik újra a vállatok s tartsátok kedvesen békében, örömmel ne lefelé kaparj sajduló körömmel
ha a régi nyerget helyére tehetném talán a lovakhoz még visszamehetnék
régi, kopott tégla udvarunk járdája őseim meggyötört talpának párnája fényeskerek élek múltunkba mutatnak vakult szemek néznek vissza még kutatnak
itt nőttem fel én is régi jobbágytelken fájó nyomot karcolt minden itt élt lelken az időknek ocsmánya az önzés sörétje hatalomért ölők pusztító sötétje
öreg vályogfalak nyögnek síró álmot Ábrahám is szedi régóta a vámot háborúkat hozott régiek is nyögték dobták korán rájuk hantuknak göröngyét
elfeledett világ hiába is kiált butított az ember nem tudja, hogy mi bánt tipró tapos mindent s elmos gondolatot bevet minden trükköt s apró fondorlatot
még az akáctörzs is megtörik most minden s marad egy pár király trónolni a kincsen uralnak pár évet s elpusztul a művük s földünk is most velük nem csak az ő bűnük
felettünk az egünk mindennap elborul angyaloknak szeme könnytől homályosul reméljük a nyugtot egyszer hazatérve s fogódzót keresünk még e kevés évre
Kettőskereszt hármashalmon. Vagy itt élek, vagy meg kell halnom. Magyar voltam, vagyok, leszek. Szent földünkre esküt teszek! Hiszem az Úristent! Hiszem a hazámat! Minden hazugságra bizonyítok százat. Hisz a világűrnek nincs oly sötét foltja, Mely a mi hős Dózsánk lángjait kioltja. És amíg Magyar él, a szélfútta népek Hisznek a regéknek, s vackaikon félnek. Attilánk, ha frissen fellendült a lóra Csodás páncéljában, megremegett Róma. Nem is kezdett vele semmiféle harcot, Inkább megfizette a megalázó sarcot. Eredetünk nemes, gyökere a földben. Jövőnk a csillagok, büszkeséggel tölt el. Repülj, sólyom, repülj, feküdj a szelekre, Ezeréves múltunk vésd rá az egekre. Vágtass, unikornis, taposd a hős múltat. Tüzes harci ménünk mutat nekünk utat.
Csak saját verseket lehet ide írni. Egy gyűjtemény ami egyedülálló, ami csak itt található így együtt az indexen. Én már sok fórumban csalódtam. Várok mindenkit, régi és új barátokat.
A költő ül a gépnél, faragja a rímet. Elmereng egy szépnél, gondolatot hímez. Szaladnak az évek, bölcselete tenger. Még színesebb képek. Mint lepke raj lebben.
When I crossed the park, flashed around the corner. Watching! Decomposed cartons, darkness of a pair of eyes. Watching! The depths of the catacombs, a sad figure down castle. Watching! Neon fire, dense parks lap. Watching! Terrible glaciers jégtorzó people. Watching! Dried-out river bed, red-hot stones. Watching! Trains rushing, buzzing like insects. Watching! Vasölű elevators, running sky-high levels. Watching!
*
Small your room argument for sweet dreams. Watching!
"Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!"*
- Szörnyű terhed alatt, merre tartasz vándor? Éjmadár felsikolt, és jajgat a jeges szél. - Hazámból zavarnak, messze-messze, távol! Ólmosan talpra áll, s újra útra kél.
Sötét szemgödréből a vész visszanéz. Felhők könnyeitől síkos lett az út. A lábak görcsben állnak, fárad már a kéz. S a lélek felöklendi az őrült háborút.
Méltóságtól fosztott, legyengült emberek. Hosszú sorba állnak, társuk a rettegés. A sor szélén gyilkosok, kezükben fegyverek. Ahogy fogy az erő, úgy nő a szenvedés.
- Nem láttátok Miklóst? Ki sűrűn megállt írni. - Kinek szelíd arcán sátrat vert a bánat? - Őt! Ki fájó szívvel csak verselve tud sírni, rímekbe kötve be a sok ezernyi vádat.
A menet mögött hátul éles lövés csattan. És elzuhan egy árnyék, magára maradtan. Lőpor füstje lebben, varjú csapat rebben. Ezt ki tudná megírni? Nála jobban, szebben.
Az Élet egyetlen esély – vedd komolyan az Élet szépség – csodáld meg az Élet boldogság – ízleld az Élet álom – tedd valósággá az Élet kihívás – fogadd el az Élet kötelesség – teljesítsd az Élet játék – játszd az Élet érték – vigyázz rá az Élet vagyon – használd fel az Élet szeretet – add át magad az Élet titok – fejtsd meg az Élet ígéret – teljesítsd az Élet szomorúság – győzd le az Élet dal – énekeld az Élet küzdelem – harcold meg az Élet kaland – vállald az Élet jutalom – érdemeld ki az Élet élet – éljed!
MARADTAM VOLNA CSAK LEGÉNY! O THAT I HAD NE'VER BEEN MARRIED
Maradtam volna csak legény, most a fejem se fájna! De haj, nős vagyok, s a pulyák bömbölnek: "Hol a kása?" Ebédre kása kell, kása kell vacsorára; elkásázzátok így a lisztem nemsokára.
Sövényemnél ínség s nyomor ólálkodik; e szörnyek még nem lépték át kapumat, de félek, hogy betörnek. Ebédre kása kell, kása kell vacsorára; elkásázzátok így a lisztem nemsokára.
nyugodtan perelhecc egyébként, előre is megköszönném (mert egy kicsit is műértő Bíróság az én változataimra fog savazni,nagyságrenddel jobbak, mint a tieid!)
Csak hogy az én verseim le vannak védve. Amiben benne vannak a vers elemeinek, vagy részleteinek felhasználási jogai is. És mivel te ezt közvetlenül a versem fölött meg is teszed, könnyen tettenérhető a plágium, ráadásul rosszindulatúan. Vagy abbahagyod vagy... Megfontolom a jogi lépést. Mert ehhez a fenti ajánló nem hatalmaz fel téged, mint ahogyan te erre hivatkoztál lejjebb. Kérlek hagyd abba a trollkodást. Van arra más pálya elég.
