Még mielőtt beszámolok Baráti Kristóf és Nyikolaj Luganszkij kamaraestjéről, beemelem a GRAMOFON-ban megjelent kritikát az április 19-i trió és kvartett előadásról:
Újra itthon hegedül Baráti Kristóf! Hurrá, de persze már nagyon régen meg kellett venni a jegyeket a május 6-i zeneakadémiai koncertre, hogy jó helyről lehessen élvezni Kristóf és az április végén 45 éves volt Nyikolaj Luganszkij, orosz zongorista előadását.
.
Műsorukon sokat játszott, tipikus repertoár-darabok lesznek, bár Kristóftól a Debussy-szonátát nem hallottam még.
.
Debussy: Hegedű-zongora szonátája Brahms: a három Brahms-szonáta középső darabja; A-dúr, op. 100 César Franck: A-dúr hegedű-zongora szonáta
.
Együttes játékukról nem tudok, emiatt is vagyok kíváncsi a holnapira.
Luganszkij 2010-ben játszotta CD-re a Franck-szonátát, az akkor szintén 38 éves orosz-belga Vadim Repinnnel, akivel számos együttes szereplésük ismert, triókban is, így izgalmas lesz a méltó utóddal való fellépése. Baráti május 17-én lesz 38 éves.
Baráti pedig mindhárom Brahms-szonátát vette fel Würtz Klárával, amikkel megérdemelt elismeréseket arattak.
A most beírt második kritika mellett az első is a Kamarazene témába illik, így ott is hivatkozni fogok rájuk. A németül hozzám került cikk médiaforrását nem ismerem...
.
Ravel tollának elfelejtett kincsei
A zenészhármas CD-felvétellel összekapcsolt mesterkoncertje
.
A beszámolót Irene Schneid Horn írta.
A szintén általa készített fénykép aláírása: A közönséget fellelkesítő magyarországi virtuózok.
.
Az 1875 és 1937 között élt Maurice RavelBoleróját mindenki ismeri, aki a zeneirodalom legtöbbet játszott művét hallotta. Ravel rendkívül izgalmas kamarazenéje viszont kevésbé ismert.
Emiatt választotta a három magyar művész ezeket a műveket, amelyeket rögtön lemezre is vettek.
A kettős esemény a gernsbachi Stadthalléban volt, a helyi kultúrkör által rendezett mesterkoncertek keretében. A legvirtuózabb hangszeres előadók csúcsteljesítményt produkáltak, és Ravel impresszionista hangzásvilágát olyannyira tökéletesen közvetítették, hogy a "bravózás" és a tapsok alig akartak megszűnni.
Az élményhez a két, szintén világklasszis Stradivari is hozzájárult: egészen elképesztő volt Baráti és Várdai hangjainak színessége, rendkívül modern megszólalásuk a 100 évvel ezelőtti idők modorában.
A hegedű-cselló szonátával kezdtek, amelyben mindkettőjük szuverénitása érezhető volt az igen összetett, részben kettős hangnemű alkotásban. Gyakran, néha gészen agresszív pizzicatókat, éles és leheletfinom üveghangokat, vidám táncritmusokat, vagyis a hangszínek és hangzások teljes tárházát nyújtották.
A szólista Würtz Klára hasonlóan adta elő az Egy infánsnő halálára írt pavane-ját: játéka gyöngyözően elégikus volt. Ebben és a későbbi közös játékuk során is áthatóan és szuverén módon zongorázott.
A rákövetkező koncertrapszódiában, a hegedűre és zongorára írt "Cigány" (=Tzigane) című bravúrdarabban Baráti a technikai lehetőségek határait feszegette.
A cigánydalok-inspirálta műben a rideg pizzicatóit epekedő futamok, bizarr kettősfogások olyan nehézségű sorozata kísérte, hogy a fergeteges játékot a vonó néhány szála nem is bírta.
Elégikus hangulatú volt az először csak 1975-ben kiadott fiatalkori (1897), posthumus szonátaként ismert hegedű-zongora kettős (g-moll). Baráti és Würtz, az egyébként nem túl tartalmas művet, lírai mélységgel és színesen álmodozó hangvétellel adták elő. (Az ismert G-dúr szonáta 30 évvel későbbi, benne felismerhetők az első szonáta "hangjai").
.
A hangverseny csúcsát az a-moll zongorástrió jelentette. A nyitótételt még mérsékeltebbé tették a végén szinte lebegő üveghangokkal, majd a Pantoum nevű második tételben, amelynek nevét a szerző a maláj költészetből kölcsönözte, a ritmikailag kihegyezett, vibráló és lírai témák sziporkázó tüzijátékát produkálták. A lassú passacaglia kifejező volt az először növekvő, majd ismét csillapodó feszültségíveivel, végül a zárótétel leginkább impresszionista hangzásvilágával fejeződött be ez a felejthetetlen mesterkoncert.
Utána ugyan kimerültnek látszódtak a művészek, de mégis ragyogtak az örömtől. A közönség e "nem egyszerű darabok" iránti fokozott figyelmére reagáltak úgy a zenészek, hogy "szinte szárnyakat kaptak", mondta a csellista Várdai.
Az április 23-i gernsbachi kamarakoncerten (Würtz Klára, Baráti és Várdai előadásában) lemezre is vették a Ravel-műsort, pár napra rá pedig megjelent az első kritika a Badisches Tagblattban. Aztán egy másik, de kezdem a korábbival.
.
Hellwacher Genuss mit Ravel, vagyis Figyelmet keltő élvezet Ravellel
.
Grandiózus zongora-hegedű-cselló muzsika a Stadthalléban
(Wolfgang Tzechaschel, 2017.04.25.)
.
Gernsbach Kulturális Közösségének idei harmadik koncertjét Maurice Ravel tiszteletére rendezték... a fenti zenészekkel.
Bevezetésként Várdai István ismertette a Stadthalléban felvett CD-t és a koncerten is használt két drága Stradivarit.
A műsor első száma Ravel 1920/22-ben írt hegedű-cselló szonátája volt. A mű ősbemutatója után ugyan felrótták Ravelnek, hogy ezzel a nehéz darabjával szinte tönkreteszi a szólistákat, de ezt ezen a koncerten nem lehetett érezni. Baráti és Várdai végig eleven erővel játszott, nem csak a "Trés vif, azaz nagyon elevenen" tempójelzésű második tételben.
A nyitó tétel vidámságát annak a jól ismert körülménymek a melankóliája kisérte, hogy a szerző e művét Claude Debussy emlékének ajánlotta. A második tétel scherzója szinte rabiátusan szólt, míg a harmadik (lento) tételből elmélyült belső nyugalom sugárzott.
A csellista itt sok vibrátót használt, ami a finomságokat jól érezhetően kissé sprőddé tette.
A tétel végén érezni lehetett, hogy a két művész produkciója szinte felülmúlhatatlanul sikerült.
A záró tétel utasítását (Vif avec entrain, azaz lendületesen és szórakoztatóan) mindketten a legmagasabb szinten teljesítették, és nem csupán a hangzásban, hanem a látványban is szórakoztatóak voltak a lendülettel teli váltások a pizzicatók, a vonóugratások és a glissandók között.
A második darabban Würtz Klára szólózott, erőteljesen szólaltatva meg Ravel 24 évesen írt Pavane-ját (egy infánsnő halálára), amit a szerző később, a darab nagy sikere ellenére, szinte megutált.
A Cigány (Tzigane) című koncertrapszódiát viszont magáénak érezte a szerző, bár játszhatóságában kételkedett. Baráti és Würtz előadásában a legcsekélyebb kétség sem merülhetett fel: mindketten a maguk módján játszották a virtuóz művet: Baráti hihetetlenül gazdag hangzást hozott ki Stradivarijából, Würtz Klára pedig tökéletes partnere volt. Mindkét előadó egyöntetűen művészi teljesítménye "bravó"-zásra késztette a közönséget.
Szünet után először Ravel fiatalkori és ritkán játszott, egytételes a-moll hegedű-zongora szonátája hangzott el. Baráti és Würtz kimunkált hangzásképe ragyogó volt, feszültséggel telt nyugalommal, egyúttal igen hatásos dinamizussal.
A zongoratrióban újra csatlakozott hozzájuk a koncert elején már megismert Várdai István. A triót Ravel nem sokkal az I. vh. kitörése után komponálta, így ez nem egy ábrándos, álmodozó zene, inkább egy nagy figyelmmel párosuló élvezetet igénylő alkotás. A nagyon élénk második tételben kell igazán nagyon figyelmesen együtt játszani, ahol a szólamok elkülönülő témái rakódnak egymásra. A hegedűn és a csellón folyamatosan kell váltogatni a pizzicatót és a vonóshangzást, mindezt remdkívüli tempóban. Az előadók sosem hajszolták egymást, és kivételesen hatásos, szinte mágikus harmóniában játszottak.
A kirobbanó tapsok után megismételték a trió második tételét, amiben egyáltalán nem tűntek fáradtnak, sőt: még kiélezettebben játszottak.
Rövid, invenciózus, kellemes darabok ebben a határozottan tavasziasodó időben.
.
.
Ma, április 26-án, este a Mainz és Budenheim között fekvő szépségesWaldthausen kastélyban kamarázik Kristóf a Catch trióval (klarinét, zongora, cselló) az alábbi műsorban.
A Pecze Boglárka klarinétossal felálló hármas nevét egy ugyancsak Barátival együtt tervezett április 30-i koncert (Essen, Filharmónia) egyik számának címéből vették (az 1971-es születésű angol Thomas Adès húsz éves korában írt izgalmas-mozgalmas és a végén mindig nevetésbe torkolló klarinétnégyeséből, amit most hallottam először, közben még többször.
.
Johannes Brahms: a-moll klarinéttrio, op.114 EugèneYsaÿe: 3. szólóhegedűszonáta, Ballada - Georges Enescu tiszteletére Olivier Messiaen: Négyes az idők végezetére
.
Utóbbi az idei Kaposfest műsorán is szerepelni fog ugyanebben a felállásban. Szerzője a görlitzi átmeneti koncentrációs tábor foglyaként írta, és 1941 elején ott is mutatták be a profi zenésztársakkal (boldog háborús tábori békeidők !) a rabok és őrzőik részére.
.
A vasárnapi hangverseny műsora:
a fenti Brahms-trio
Bartóktól a Kontrasztok
az Adès-négyes (op. 4, Catch, azaz Kánon vagy a hallgatóság Megragadása, elvarázsolása)
Ma este a Baden-Württembergi kisvárosban, Gernsbach-ban kamarázik Baráti Kristóf a vele korábban is rendszeresen koncertező két kiválósággal, Würtz Klára zongora- és Várdai István csellóművésszel. Ez a hármas is közel 40 év átlagkorú baráti együttes, amelyben a Würtz Klárával való megismerkedés felejthetetlen a 2012. évi Mozart-maratoni beugrással a Tavaszi szonáta hegedűszólamára, aminek következménye számos világsikerű lemezfelvétel lett a Brilliant Classics gondozásában, és számtalan remek koncert. Várdai Pisti zenei pályája is hamar összekapcsolódott Kristóféval, amelynek állomásaiból nem első volt a csellista zeneakadémiai diplomahangversenye, majd itthon és külföldön hasonlóak, beleértve az előzőn is eljátszott Brahms kettősverseny előadása. Évek óta pedig a Kaposfest közös művészeti vezetése fűzi még szorosabbra a két fiatal zenei együttműködését, bevonva ebbe a körbe a régebbi és újabb kitűnő partnereket, köztük persze Würtz Klárit is. Kapcsolatuk szintén nem új formájáról, amikor egymást vezénylik egy-egy versenyműben, majd később, amikor közeledünk a május végi marosvásárhelyi hangversenyükhöz.
Együtt játszottak tavaly március elején Wuppertalban is, majd Baden-Bademben, előbb Beethoveneket, majd másokat. Ma is egy szerző előtt tisztelegnek, Ravel remekműveket választva a műsorba. Várhatóan a megszólaltatások is remekül fognak sikerülni, mert a három vérbeli kamarázó egymást különösen ösztönzi az összhatásra.
A Murg völgyében lévő helyszín így harangozza be az estet:
MEISTERKONZERT III mit KRISTÓF BARÁTI (Violine), ISTVÁN VÁRDAI (Violocello), KLÁRA WÜRTZ (Klavier)
Den Besuchern der Konzerte der Kulturgemeinde Gernsbach sind diese drei hervorragenden Meister ihres Fachs keine Unbekannten mehr. Seit den ersten Auftritten der Künstler in Gernsbach haben diese jeder für sich eine weitere steile internationale Karriere gemacht und sind jetzt dem Bereich der Top-Solisten weltweit zuzuordnen. Beleg dafür ist u.a. ein umjubeltes Konzert im Festspielhaus Baden-Baden im Dezember 2016. Beim Konzert mit Werken von M. Ravel (Sonate für Violine und Violoncello, Sonate für Violine und Klavier, Tzigane für Violine und Klavier und dem Klaviertrio) können die Zuhörer den Klängen einer Violine und einem Violoncello von Stradivari lauschen. István Várdai spielt seit Dezember 2016 auf dem berühmten "Du Pre-Harrell"-Stradivari-Violoncello.
A Stradivari Társaság alapcéljával kezdi a címben: egyes előadók nagyértékű hangszerekkel való ellátásával.
.
Az érdekes összeállítás persze Kristóf ürügyén került az ujjai alá, így rövidítve fordítom csak le. Az eredetiben tartalmas kiegészítő betétek vannak, köztük Baráti hiányos lemezfelvételei, mivel a szerző nem emklíti a hasonlóan nagy sikerű Bach-. Paganini- és Ysaÿe-lemezeket, a cikk alatt pedig további három hivatkozás van. A zenei betét is egybecseng a magasztaló szöveggel: a tavaly nyári Verbier-fesztiválon volt az a matiné, amelyen Kristóf Bach-szólószonátáit játszotta, és a vele kapcsolatos fesztiváleseményekről az alábbi linken többször is foglalkoztam, érdemes volt visszaolvasnom:
A Kristóf által használt, a hangszerkészítő Stradivari aranykorszakából való több millió dolláros hegedű rövid bemutatása: szinte eredeti állapotában ragyog és lélegzetelállító még megszólaltatása előtt. Kristóf közvetlenül a Chicago belvárosában lévő klub aranyozott tükrökkel díszitett és antik bútorokkal berendezett 100 férőhelyes elegáns termében megtartandó szólóestjére készül. Az épületen kívül csúcsforgalom, a szomszéd teremben a prominens vendégek vacsoráznak.
. A koncertet a Kristófnál már 13 éve használt Lady Harmsworth mesterhegedűt kölcsönző Stradivari Társaság részére rendezik.. A Stradivari Társaság szorosan kötődik a közelben működő Bein és Fushi hangszerkereskedéshez, és az utóbbi 30 évben többször lehetett tőlük származó hegedűt hallgatni koncerteken. A Társaság 32 éve alakult, amikor az akkori csodagyerek, Midori Goto tanára egy jobb hangszer érdekében Fushihoz és az ismert csikágói filantrópushoz, Mary Galvinhoz fordult segítségért, akik a kislány meghallgatása után azonnal partnerek lettek - olyannyira, hogy megalakították a Stradivari Társaságot az általuk megszerzett régi olasz hangszerek arra érdemes fiatal művészek részére való kikölcsönzésére. Az alábbi listákon elképesztő a velük kapcsolatba került művészek köre. Midori mellett, aki ma már egy 3/4-es Gagliano tulajdonosaként támogató is, a következő nagy művészek szerepelnek a listán: Vengerov, Sarah Chang, Gil Shaham, Joshua Bell... Augistin Hadelich, Paul Huang stb. (ld. a korábbi és jelenlegi kedvezményezettek telejes összeállítását!). 28 remek hangszer van kölcsönben, amelyek értéke százezres és milliós dollárösszegben mérhető, és vannak köztük Guarneri, Amati, Guadagnini és más hangszerek is (ld. a teljes listát!).
.
A Mindössze 500 Stradivari maradt fenn, értéük miilós, és különleges dolog játszani rajtuk. Más drága régiségekkel ellentétben jelzésértékű a reptereken, vasútállomásokon és a vasúti fülkékben kézben tartott hegedűtok /honnan derül ki a tokról, hogy egyáltalán van-e benne hegedű és milyen minőségű az? :-)/. A Stradivari Társasággal kötött használati szerződés szerint a hangszert biztosítnai kell és évente három koncertet kell adjanak a támogatóknak. Az általában egy évre szóló kölcsönszerződés végén a megállapodást felülvizsgálják és többnyire meghosszabbítják. "Csodálatos, amikor minden rendben megy és a hangszerek és a művészek illő találkozását érezzük, ami egy hihetetlenül sziporkázó együttműködést mutat" - mondta Karen Arrrison, a Társaság egyik támogatója, aki férjével három hangszer (...) gazdája. Egyiket Augustin Hadelich, friss Grammy-díjas, egy másikat Tim Fain használja, aki egy Akadémia-díjas film zenéjében játszott. Örülünk és mások is ezen fiatalok és hangszereik figyelemmel kísérésének, élvezve nagyszerű teljesítményüket. Persze van eset, amikor a támogatók nem újítják meg a kölcsönszerződést. Ennek okai változóak: el akarják adni a hangszert, esetleg más fiatalnak szánják vagy nem látják megfelelőnek a kapcsolatot. Ilyen esetekben "nehéz a hangszert újra az előző partner használatába adni" - jelentette ki Suzanne Fushi.
Baráti Kristóf esetében viszont jól működik a dolog, "a Lady Harmsworth tizenhárom éves ilytén használata során ő az egyedüli megszólaltatója" - mondta Alan Heatherington, aki régi barátja Geoff Fushinak, most pedig az említett szponzorációs előadások ceremóniamestere, és sokszor hallotta Barátit játszani ezzel a hegedűvel. "Szinte ossze van forrva játékos és hangszere."
.
A 37 éves (május 17-én már 38 lesz) Baráti születése, venezuelai gyerekkora, tanulmányai, mentora, a tavalyi Verbieri Fesztiválon adott szólókoncertje, az 1005-ös Bach-szonáta largója meghallgathatóan, a Gergievvel és a Mária-zenekarral való remek kapcsolata és a (hiányos) diszkográfia...
Kristóf dicsérte a társasággal való kapcsolatot, a többiek nevében is háláját kifejezve a Stradivari Társaságnak és a szponzoroknak, e különleges örökség tulajdonosainak, "amikor viccesen azt mondhatnám, hogy mi vagyunk a birtoklók, hiszen pl. az általam használt 314 éves hegedűt ugyanúgy a magaménak érzem, mint valódi tulajdonosa. Mi előbb utóbb távozni fogunk, de reméljük, a hangszer további háromszáz évig fogja a muzsikálást szolgálni, és ezzel új látószögbe kerülhet maga a tulajdonlás ebben a világban".
"Ugyanakkor kell legyen egy megfelelő hangszerünk" - mondta. Az ilyen kiváló hangszerek ára csillagászati, egyet pl. nemrég 18 millió dollárért adtak el. "Nem tudom, hány koncertet kellett volna vállalnom, hogy ilyen hegedűm legyen" - mondta nevetve. "Régebben, talán 30-40 éve, a szerencsések vehettek és vettek is sokan maguknak hangszert, de ma már más a helyzet." El lehet képzelni, miért is ez a sok üres beszéd egy millió dolláros Stradivari vagy Guarneri del Gesus okán, és valóban érdemes-e annyit izgulni emiatt. A művészek talán csak azért akaranak ilyen hangszereket, hogy az életrajzukban marketingelemként szerepeljen egy Stradivari? Az ilyenek becsapják magukat is, minek ez a megszállottság?"
Baráti elmindta egy tavalyi, Peter Quantrill-lel . az Amati Magazin szakírójával - készített interjúban: "Egy ilyen renek hangszeren játszani ösztönző, hiszen alapvető tulajdonságaikon túl provokálnak és inspirálnak játékunk fejlesztésére. Tehát nem minden a hangszer presztizse vagy adottsága, használata közben új ötleteket, hnagzásokat kell találni. Egy hangszernek sajátos harmóniai képe van, pl. a cisz-hang a különböző hangszereken másként szól. A saját intonációt kell tehát megtalálni, és csak azután lehet egy adott hangszeren visszaadni." Joshua Brown, a Stradivari Társaság legújabb kedvezményezettje is bizonyítja ezt. A 17 éves hegedűs, aki ott volt Kristóf szólókoncertjén, az eddig használt remek, 1910-ben készített Postiglione hegedű után decemberben kapott egy 1679-es évjáratú Pietro Guarneri hangszert, és később ezt mondta: "Hétről-hétre érzem, hogy egyre jobban megismerem. Ahhoz, hogy ez és a többi Guarneri hegedű erőteljesebben szóljon, valójában egy kissé jobban kell nyomni a húrokat és meg kell próbálni keményebben játszani. Ez a tapasztalat nagyon hasznos számomra és tovább erőfeszítéseket igényel."
.
A hangzás legfinomabb részleteire és a közlés egészére érzékeny előadó kezében a finom hangszer tulajdonságai felhasználhatók a lenyűgöző játékhoz. Marta Aznavooriannal való előadásukban Baráti hangszerhasználata egyértelmű volt: a legnyugodtabb hangok kiszélesedtek, a legmagasabb hangokban mégis megjelent a színek gazdagsága. Semmi sem árnyékolta be a hangzást, és nem vált el attól. A művészt vagy a hangszert hallottuk? Egyértelműen a kettő házasságárólm sőt: azon is túl szólt, és ez mindig így van. Együtt élt a művész és hangszere, a két előadó, az előadók és a zeneszerző, de ők a közönséggel és a szponzorokkal is szoros kapcsolatban játszottak, adott időben és helyen, a múltban és a jelenben is. Akár együtt énekeltek Schuberttel, siklottak Ravel szonátájának hanghullámain, idéztek Sarasate Cigánydalaiból vagy játszották Paganini Örökmozgóját - abban a teremben és azon az éjszakán minden bizonnyal elevenen élt és hatott a művészet.
. Amikor ezeket az antik hangszereket "befektetésként" kezdték kezelni, majd széfekbe vagy kirakatba helyezték, örülni lehet, hogy van olyan szervezet, amely lehetővé teszi ezen hegedűk élő tárgyként való használatát a művészi megfogalmazásokhoz.
Lejjebb írtam a Brahms-kettősverseny felvételének hajnali leadásáról, amit biztosan nem fogok meghallgatni abban a lehetetlen időpontban, mert a magas kultúra többet érdemel.
.
A II. Dubrovay-hegedűverseny viszont megint megérdemel néhány szubjektív észrevételt, mert a keddi újbóli meghallgatás után másnap és ma is még ötször meg kellett hallgassam, hogy igazolva lássam a "szerelem első látásra" tételt, hiszen a közel 3 és fél évvel ezelőtti bemutatón már olyan hatással volt rám, mint egy álombéli lány, aki tökéletes az én igényem, ízlésem szerint. A 2014 elején történt első közvetítést is többször meghallgattam, így nagyon vártam a mostanit, mivel közben élő koncerten sajnos nem került műsorra. Pedig megérdemli, óriási darab, igazi új művészet, ahogy száz évvel ezelőtt is újnak nevezték a korszakváltó zenéket. Az akkori élharcosok egyike, Bartók méltó utódja Dubrovay László, aki remekművet alkotott, és nem véletlenül ajánlotta azt korunk legkiválóbb hegedűsének, Baráti Kristófnak.
A hegedűverseny kb. 23 perces, a két egyforma hosszúságú gyors tétel között egy valamivel rövidebb lassúval, és a talán már tizedik meghallgatás után ugrott fel emlékeimből Kosztolányi hajnali részegsége, annak hangulata, bár éppen egy fent említett hajnali három órás élmény lehetetlenségére utalva.
Bemásolom megint a verset, és ennél többet nem is nagyon tudnék írni a hangulati, harmóniai, hangszerelési, megszólaltatási tökéletességről, amit ez a mennyei zene jelentett nekem. Jó, hogy ebben a friss és sziporkázó tavaszi időben hallgattam meg többször, mert én is csak szájtátva bámultam a világba a könnyücske hintó robogását és a vad paripák futását hallva, a patkójuk fölsziporkázását látva, mivel itt is tündérek vonultak a menny végtelen és fényes körútjain.
Kíváncsi lennék egy Dubrovay-megzenésítésre a lenti versből!
.
Nagy alkotók vendége lehettem, ahol a varázsló zeneszerzőt mélységesen értve egy
varázslatosan karmesterkedő hegedűs elevenítette meg a partnerével izgalmasan dirigált zenekarral ezt a káprázatos művet.
.
Elképzeltem mindig a hosszú túrnékon játszó zenekarokat és szólistákat, akik néhány műsorral akár tíz alkalommal is nekifeszülnek ugyanannak a műnek, ami egyre érettebb lesz a munkájuk nyomán, így elképzelem Barátit egy hasonló helyzetben, amikor nem Beethoven-, Mendelssohn-, Csajkovszkij- vagy Bartók-versenyműveket ad elő, hanem ezt a darabot, mondjuk egy Észak-Anerikai koncertkörúton. Szívesen hallgatnám meg a sorozatot akár ötször is 10 napon belül velük.
Gratulálok, földig hajolva megköszönve, remélve, hogy mások is ilyen közel jutnak ilyen remekműhöz!
A Barrtók Rádió Hangtáránakbeindítása innen, és az esti Ars Nova programjában ez a darab 22:07:52-kor kezdődik, de jó az egész műsor is!
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba, le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek, s amint botorkálok itt, mint a részeg, az ablakon kinézek.
.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon.
. Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, s megforduló szemük kacsintva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk, s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec. Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: "ébredj a valóra". A ház is alszik, holtan és bután, mint majd százév után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.
.
De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor.
.
Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten, s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek, és távolba roppant fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyúlt, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent, a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása, s mozgás, riadt csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak, s a kapusok kocsikért kiabálnak.
.
Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly, egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő, és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a tiszta békét, a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi, és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyűcske hintó mélyébe lebben, s tovább robog kacér mosollyal ebben, aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló Tejutnak, arany konfetti-záporába sok száz batár között, patkójuk fölsziporkáz.
.
Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek.
.
Virradatig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
.
Ötven, jaj, ötven éve - szívem visszadöbben – halottjaim is itt-ott, egyre többen – már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.
.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.
.
/Kosztolányi Dezső, 1933/
.
.
.
Sydney-ben élő olvasómnak, Hayleynek angolul is több változatban, hogy ízlelgesse és tanulja a míves magyart is a míves zene mellett:)
Ma este tehát a Bartók Rádióban a remek II. Dubrovay-hegedűverseny, amit a remek Baráti Kristóf játszik. Magyar időben 21:47-kor kezdődik, tehát még nem későn.
.
xxxxx
.
Annál izgalmasabb az alig egy héttel későbbi (április 11.) televíziós adás, amikor az m5 egy 2014. évi Müpa-koncertet tűz műsorára. A kezdés 02:45 a.m., vagyis hajnali háromkor hallható a kettősverseny Kristóffal!
.
.
MüpArt classic
.
Brahms-estek: A Nemzeti Filharmonikusok Brahms sorozata (115')
Brahms: Akadémiai ünnepi-nyitány, op. 80,
Brahms: a-moll kettősverseny, op. 102,
Brahms: I. (c-moll) szimfónia, op. 68
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényel: Kocsis Zoltán
Baráti Kristóf – hegedű, Perényi Miklós – gordonka
.
.
A felvétel a 2013. december 11-i koncerten készült. Az alábbiakat írta a kritikus az előadásról a Muzsikában:
A meghallgatásra ajánlott Dubrovay-hegedűversenyről több mint hátom éve másoltam be a kritikát, ami újra elolvasható INNEN!
Sajnos egyelőre nem vált be a kritikus reménye, mert az ősbemutató óta eltelt három és fél évben nem került a vasutasok bérleteinek műsorára a kiváló versenymű. Mások talán meg sem tanulták, Kristóf pedig nyakig, a hegedűje nyakáig elfoglalt :-(
Tegnap reggel arra ébredtem, hogy Brahms d-moll hegedűszonátáját játssza Baráti Kristóf és Würtz Klára a Bartók Rádióban. A teljes reggeli Hangfogó meghallgatható a linkről. A szonátát 07:48:05-től Csengery Kristóf magasztaló szavai vezetik be, majd jön a jól ismert mű csodálatos előadása a két kiváló művésztől!
Még egy fontos dolog: április 4-én este 21.47-től adja le a Bartók Rádió Dubrovay László II. hegedűversenyét, amelynek felejthetetlen szólóját Baráti Kristóf játssza (a MÁV Zenekarral és Kesselyák Gergellyel)!
xxxxx
A ha már lejjebb Winchester az USÁ-ban, csak egy ugrás (kb. 100 mérföld) a már pennsylvaniai Harrisburg, Kristóf tavaszi szezonjának következő állomása. Nem is egy napra, ahogy az alábbi felvezetőből kiderül, mivel az alábbi koncertekre fókuszáló program közben lesz ott más is!
2017. április 5-én este az Ohev Sholom templomban a 3 Bach-szonáta szólóhegedűre.
2017. április 8-án és 9-én a Fórumban Hacsaturján hegedűversenye;
közreműködik a Harrisburg Symphony Orchestra (HSO) (karmesterük: Jan Wagner)
Lori M. Myers tegnapelőtti szavai magyarul, némi kiegészítéssel:
Az ő zenei szigete: Baráti Kristóf hegedűművész ebben a hónapban Harrisburg partjaira érkezik. A hírneves magyar hegedűs sokszor koncertezik szülővárosától, Budapesttől távol. Nem ismeretlen neki a repülőgép lekésése, ha éppen befejezett egy koncertet Lengyelországban és Belgiumban, és mivel szeret otthon lenni, a hegedűjét letéve egy kis lélegzethez jutva, de már készülhet is Harrisburgba, ahol ebben a hónapban egy sor zenei feladatot vállalt: mesterkurzust tart a harrisburgi Messiás Főiskola hallgatóinak, szólókoncertet ad az Ohev Sholom templomban, majd fellép a Harrisburgi Szimfonikusokkal. Baráti programja tehát sűrű lesz, de ez nem zavarja. "Nagyon kicsi az esély, hogy játsszak és mesterkurzust is tartsak" - mondja. "Nagyszerű lesz megosztani tapasztalataimat és zenei elképzeléseimet."
Baráti zenei gondolatai igen hasznosak lesznek a tanulóknak és igényes szüleiknek. Baráti zenész családba született, gyerekkora nagy részét Venezuelában töltötte, ahol édesanyjától vette első hegedűleckéit, de egyáltalán nem kényszerítette játszani és még a hangszer megszerettetését sem erőltette. "Amikor édesanyám kérte, hogy játsszak, azt valóban "játéknak" tartottam, emlékezett a művész. " A zene egy csodálatos világ volt, és szívesen vettem részt az ő munkájukban. A zene megkönnyítette a kényes tinédzser kort, a zene volt az én kis szigetem."
Peter Sirotin, a Piactéri Koncertek művészeti igazgatója, egyben a Harrisburgi Szimfonikusok koncertmestere és a Messiás Kollégium tanára szerint a nagyvárosokban gyakori az ilyen kettős program, tehát egy művész fellépése és mesterkurzusa. Látja ennek előnyeit mind a tanulók, mind a hallgatók részére, és - a világhírű zongorista, Ann Schein 2014. évi sikeres tanfolyama után - meg akart szervezni egy ilyen projektet mindhárom zenei szervezet számára.
"Az pedig különösen tetszett, hogy Ann mesterkurzusa is telt házat vonzott, és öröm volt nézni, hogy mennyire ösztönző és hatásos volt a négy fiatal zongorista felé, a pódiumon való jobb szereplés érdekében" - mondja Sirotin.
Ez volt tehát a sikeres előzmény, és ezt kívánja ő most is elérni.
Baráti már adott egy szólókoncertet Harrisburgban a Piactéri Koncertek keretében, 2015-ben, a Carnegie Hall-beli debütálása előtti napon, és Sirotin akkor határozta el, hogy megnyeri őt egy hasonló sorozatra, és elő is adta ötletét Jeff Woodruffnak, a Harrisburgi Szinfonikusok vezetőjének, Richard Robersonnak, a Messiás Főiskola Művészeti tagozata dékánjának, akiknek tetszett elképzelése.
Sirotin bevallotta, hogy teljesen véletlenül ismerte meg Baráti játékát, amikor egyik tanítványa egy igen komplex Bach-fúgán dolgozott, ő pedig a Youtube-on keresett jó és élő felvételeket erről az igényes előadásról. "Megtaláltam Kristóf azon videóját, amit a húsz évvel korábbi tanulmányaim helyszínén, a Moszkvai (Csajkovszkij) Konzervatórium Nagytermében vettek fel, és annyira tetszett Kristóf Bach-értelmezése, hogy néhány további felvételét is meghallgattam. Az volt a véleményem, hogy az előadó csodálatos stílusismerete és muzikalitása mellett ő egy olyan kivételes virtuóz, aki a technikailag legnehezebb hegedűdarabokat varázslatosan, könnyedén és érzékletesen adja elő, ami nagyon ritka manapság. Baráti már említett két évvel ezelőtti első itteni fellépésekor Sirotin találkozott vele, és erre meghívta Woodruff-ot is, akire szintén jó benyomást tett a művész.
Hozzátette, hogy "nagyon örül a projekt megvalósításának, mivel csodálatos dolog a közösségünknek, hogy egy ilyen nagyformátumú művészt ők is megismerhetnek, és nagy dolog a baráti együttműködés ezen formáján mindhárom szervezet részére dolgozni." Sirotin tudja, hogy a diákok "friss benyomásokat és hasznos javaslatokat fognak kapni Barátitól, és reméli, hogy ő még ennél is többet fog nyújtani. Elmondta még, hogy "diákjai saját szemszögükből való fejlődését és előadásaiknak egyedi megközelítését kívánja elérni, vagyis hogy örömük legyen a zene megértésében és magában a muzsikában."
Baráti Kristóf programja a következő lesz: - április 5-én szólókoncert az Ohev Sholom templomban. - április 6-ám mesterkurzust tart a Messiás Főiskolán, - április 8-án és 9-ém pedig a Harrisburgi Szimfonikusokkal koncertezik (Hacsaturján hegedűversenyével). Utóbbiakon Csajkovszkij Romeó és Júlia nyitányfantáziáját és Sosztakovics 12. szimfóniáját játssza még a zenekar.
A hivatkozásokból továbbiakat is meg lehet tudni.
xxxxx
Az említett moszkvai felvétel a teljes Bach-sorozat egy estén való előadását tartalmazza és annak Kristóf barátai által való közzététele után már nagyon sokan nyitották ki vagy hallgatták végig az egyes tételeket. A 2009 őszi lemezfelvétel is sokakhoz eljuthatott, annak újranyomása is ismert 2013-ból.
Az említett fúgát közel 77.000 alkalommal, de a többiből is még tízet tízezres nagyságrendben.
A közzétevő Violin Piano oldalán az összes elérhető az alábbi linkről, de van ot sok más Kristóffal, Kristófról... Azóta persze többször meghallgathattuk Kristóftól a hat szólóhegedűre írt Bach-csodát, így egyet kell értenem Sirotin úrral, és kívánok mindenkinek szép muzsikálást!
Baráti Kristóf április 1-jén az USA Virginia államának Winchester nevű városában a közel 500 férőhelyes Armstrong Koncert Teremben játssza Beethoven hegedűversenyének szólóját. Partnere a Jan Wagnerdirigálta Shenandoah Szimfonikus Zenekar lesz.
A koncert előtt Kristóf egy öt-napos továbbképző kurzust tartott a Shenandoah Egyetem Konzervatóriumában, a koncert pedig a hallgatók részére kiírt szólistaverseny győzteseinek fellépése is lesz.
Baráti Kristóf március 22-én este a chicagói Stradivari Társaság otthoni rendezvényének díszvendége volt. Helyszín a Lincoln Park Village területén volt, és az alábbi hirdetmény szerint a zártkörű rendezvényen a tagok 10 dollárért hallgathatták meg az esti előadást, további 40 dollárért vacsorát is kaptak a koncert előtt. Már a beharangozó is kiemelte Kristóf művészi érdemeit és kapcsolatát a Társasággal.
.
Erről a koncertről is beszámolt a violinist.com felületén művelt blogjában Laurie Niles:
.
A blogger néhány napot töltött Chicagóban, hogy betekintsen a hegedűsök világába, egyúttal felelevenítse régi iskolai éveit. Programja remekül sikerült, aminek csúcspontja az említett koncert volt, Baráti Kristóf meghatározó részvételével.
.
Közbe kell szúrjam, hogy a Társaság - honlapjáról részletesen is megismerhetően - a Stradivari hangszerek kiemelkedő használatára irányul, kezdve azok megvételével, esetleges felújításával, folytatva kiváló fiatal muzsikusok részére kölcsönzésével, pályájuk követésével, aminek részeként bizonyos időközönként be kell számoljanak művészi munkájukról, koncerteket kell adjanak a Társaság igényei szerint. A kivételes Baráti Kristóf a jelenlegi (Current) 24 + "1" szólista között élvezi a bizalmat, 2004 óta használva a kivételes Lady Harmsworth hegedűt, és a honlapról megismerhető a korábban (Former) támogatott 76 művész is. Kristóf már a 2000-es évek elejétől kapott remek hangszereket a Társaságtól. Művészeti igazgatójuk Vadim Gluzman, és a hazai közönség is találkozhatott számos támogatott művésszel (Repin, Bell, Kavakos, Gringolts, Muresanu, Jackiw, Jansen stb.). A tavalyi Kaposfesten részt vett Kristóf korábbi mentora (Eduard Wulfson) is, akinek meghatározó része van Kristóf pályájának alakulásában.
.
A blogger először elment a Northwestern Egyetemre, ahol 4 éve épült meg a csodálatos új zenei központ, aRyan, amit addig csak magazinokban látott. Leesett az álla a közvetlen látványtól. A két képen egymás mellett mutatja meg a ma már üresen álló régit és a Michigan-tó partján lévő ragyogó újat, az egyik osztályteremből is kitekintve. Elment Desirée Ruhstrat, denveri gyerekkori hegedűs társának otthonába, aki most az egyetemen tanít, majd meghallgatta előfelvételis tanítványainak játékát.
A koncert napján találkozott Desirée-vel és férjével, Davis Cunliffe csellistával, akik a Lincoln trio tagjai. A fiatalkorában megszokott itteni nagy melegekkel szemben most meglehetősen hideg volt, de a ragyogó napsütésben és a heves szélben mégis tett egy sétát az Art Institut meglátogatására.
Képek stb.
.
Az este csodálatos volt, mert részt vett Baráti Kristóf és a zongorista Marta Aznavoorian koncertjén a Stradivari Társaság fent már említett támogatottainak ezen sorozatkoncertjén. A zongorista egyébként a Lincoln trió harmadik tagja. . A magát többször mutogató Laurie és BK fotója, majd a két muzsikusé, akiknek a játékát állva tapsolta a közönség.
. A műsor: Schubert A-dúr szonátája (D 574), Sarasate Cigánydalai, Paganini Örökmozgója és a Ravel-szonáta volt. Laurie-nak ez a szonáta tetszett legjobban. . A blogger örült Mary Galvinnal való találkozásának is, aki Geoffrey Fushival a Stradivari Társaságot megalapította, igen nagy hatással Chicago zenei életére. Az említett új Ryan Központ 400 személyes csodálatos előadótermét (lásd a linken!) is Mary B. Galvinról nevezték el, hiszen a Galvin Alapítvány 6 millió dollárral támogatta a központ megépítését.
.
.
.
Ezek után elképzeltem a még csak 48 éves Kristófot, mint a világ akkori legkeresettebb és leghíresebb hegedűsét, aki tíz év múlva újból Chicagóba utazik egy hasonló koncertre, méghozzá saját napelemes különrepülőgépén, amit maga irányít, és a Ryan előtti vízfelületre is le fog tudni szállni, ahova kijönnek érte egy napelemes csónakkal, mert az említett terem lesz az előadás helyszíne, ahol aztán újra elkápráztatja lelkes közönségét. Akkori útjáról én fogok beszámolni.
Egy hibás forrásból vettem a március 18-i előadás (Zenebeszéd) helyszínét, de szerencsére csak kb. száz méterrel arrébb, a Márványteremben hallhattunk szavakat és hegedűhangokat Bartók Szólószonátájáról. Az előadó zenetudós pedig Farkas Zoltán volt, itt csak én tévedtem.
150 hallgató várta nagy érdeklődéssel a rendkívüli eseményt: Baráti Kristóf itthon játszik, a mű is egyedülálló, a zenéről beszélő tudós sem más.
Elöször a mű keletkezése került terítékre: Bartókék emigráltak, mást vártak Amerikától, jött a lappangó betegség is, és akkor (1943 novemberében), a mindössze 27 és fél éves, de már világhírű Yehudi Menuhin szólóhegedűre írandó művet rendelt az egy generációval idősebb zeneszerzőtől, ami éppen 73 éve készült el, miközben a megrendelővel egyezkedett bizonyos technikai kérdésekben a hegedűn nem játszó Bartókkal. A megrendelés után egy évvel tartott ősbemutatón természetesen Menuhin adta elő a szólószonátát.
A mű elemzése a mű felépítését követte: Kodály szólógordonkára írt szonátájának és Bach chaconnejának hatása, és kezdett megnyílni a darab, majd a két előadó olyan mélységben és minőségben hozta egyre közelebb az egyébként már sokszor hallott művet, ami megerősítette ennek a műsorfajtának a fontosságát.
Ízekre szedték, majd a szünet után Baráti összerakta a csodálatos szonátát, végül a zárótétel végét meg is ismételte.
Mindketten nagy alázattal és lenyűgöző profizmussal dolgoztak, amit bizonyára majd a rádióhallgatók is élvezni fognak. Felmerült bennem, hogy érdemes lenne ezt a nagyszerű produkciót angol nyelven is összeállítani és videón megismertetni a világ sokkal bővebb közönségével, mert világklasszis előadást hallottunk!
.
Másnap, a vasárnapi ebéd előlészítése közben talán négyszer is meghallgattam a lejjebb ajánlott felvételt Barátival, és éreztem, hogy még közelebb kerültem ehhez a varázslatos zenéhez. Ráadást én is adtam magamnak, a 41 vagy éppen szintén 37 éves Yehudi Menuhin felvételét a tubusról, hogy összekapcsoljam a két világhírű előadó értelmezését.
Az EMI által újra kiadott CD-ről nem derül ki pontosan, hogy a két mű melyik felvétele volt korábbi.
.
.
Tegnap délelőtt csak belenéztem az M5 Belépő c. műsorának legfrissebb adásába, amelyben Baráti Kristóffal is beszélgetnek az április 19-i, zeneakadémiai kamaraest kapcsán.
Az alábbi linken még egy hónapig elérhető az adás. A hétperces interjú az 59:30 percnél kezdődik. Most az egész, érdekes műsort meghallgattam.
Kristóf belépője a 3. Bach-szólószonáta Gavotte-ja volt, mint a MOM-koncert ráadásának első ajánlata.
Tényleg megtöltötték tegnap este az érdeklődők a MOM Színháztermét, mert a Mendelssohn-műsorban Baráti Kristóf volt a díszvendég az Anima Musicae Kamarazenekarral. Egy téves hírtől eltekintve (hiszen a h-moll vonósszimfóniában nem ő volt a koncertmester, hanem a zenekar vezetője, G. Horváth László), minden a helyén volt az elején. Baráti nevére sorra telnek meg a koncerttermek, játéka szinte tökéletes, azt hinné az ember, hogy nem tud hibázni, mintegy más dimenzióban létezik mennyei játékával.
A 12 éves szerző 12 perces vonósszimfóniája hangulatos, változatos, a végén pattogó szép zene, finom bevezetése és lendületes fokozásai magával ragadják a hallgatót, és a sokszori meghallgatáshoz képest csak a terem tompasága kelt eleinte hiányérzetet.
.
Jönnek a fúvósok és az e-moll hegedűverseny. Kristóf vezényel is, ha a karja engedi ezt a mesterkedést is, és érezni a kellő összeszokottságot, mert néha csak egy szempillantással, egy biccentéssel jelez a szólamoknak, gyönyörűen megy minden, kadencia, lassú tétel, majd a rondó is attaca. Aztán volt egy pillanat, amikor valami nem stimmelt, alig néhány vájtabb fülűben moccant meg valami: nem egy szellem játszik, hanem csak egy klasszis muzsikus, akinek kihagyott a memóriája egy "pillanatra", majd szépen lement a vége is.
A bakitól független óriási tapsra két ráadást kaptunk: J. S. Bach utolsó szólópartitájának (1006, E-dúr) gavotte és rondóját, majd - talán a szólistának lidércnyomásosnak tűnő zavar miatt - a már sokszor hallott Obsessiont a 2. Ysaÿe-szlószonátából - egy ördögien nehéz és hatásos tételt.
.
Az említett apró hiba után el lehet gondolkodni, hogy ezek a koncertek, rádiós felvételükkel együtt mennyiben jelentenek mást, mint a megszokott tökélyt. Szerintem, semmi probléma, legfeljebb nem kerül majd adásba a felvétel, ha a mindig igényes szólista úgy dönt, de akár emlékezetesebb is lehet egy ilyen különleges este, amikor Baráti Kristóf bebizonyította, hogy mégsem földöntúli lény, és a hibás "lenyomat" - ritkasága miatt - még értékesebb is lehet, mint a postabélyegeknél :-)
.A bélyeget tévesen nyomták, emiatt vagy a keret áll fejjel lefelé, vagy a madonnás kép. Tudni olyan hibás bélyegről is, amelynek értéke százmilliós nagyságrendű.
.
A ráadásokat megidézem egy korábbi előadásról, a második éppen a MOM-ból:
A szünet után Kristóf már szabad kezet kapott a teljes értékű dirigáláshoz, az Olasz szimfónia (op. 90, A-dúr) méltó befejezése volt a szép estének. A vonósszimfóniához hasonlóan életvidám, pezsgő és pezsdítő zenét hallunk, ami persze egy nagyobb apparátussal még hatásosabb, de nagyon élveztük a kamarazenekari hangzást. Itt is volt ráadás, ha jól emlékszem - a zárótételt ismételték meg.
Újabb két hír Baráti Kristóf fellépéseiről, játékáról:
Az Anima Musicae Kamarazenekarral kialakult sokéves jó kapcsolat újabb állomásaként 2017. nárcius 11-én a MOM Kulturális Központ Színháztermében Kristóf Mendelssohn e-moll hegedűversenyét játssza a Hegedű mesterei sorozat IV. koncertjén.
Az est további számai is Mendelsohn nevéhez fűződnek, a fiatalkori 12 vonósszimfónia 10., legtöbbszőr előadott darabja, a h-moll, és a későbbi nagy szimfóniákból a IV., vagyis az "Olasz" szimfónia lesz még hallható, és a szünet előtti versenymű után ráadás is bizonnyal.
A hangversenyen Baráti lesz a koncertmester, a szólista és a karmester; jegyek már régóta nincsenek, amin nincs is mit csodálkozni. A terem 660 férőhelyes.
A kiemelt hegedűversenyről Tóth Endre írt az alábbiakban:
Már most felhívom a figyelmet a Bartók Rádióáprilis 4-én 21:47-kor kezdődő adására, amikor az Ars Nova sorozatban újból leadják Dubrovay László II. hegedűversenyét, amit Baráti Kristófnak írt, és ő is játszott az ősbemutatón, 2013. október 13-án, a kiváló zeneszerző 70. születésnapjára rendezett koncerten.
A koncert teljes műsora:
- Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi (2011)
- II. hegedűverseny
- Tavaszi szimfónia
- Faust, az elkárhozott - két tétel a III. szvitből:
- Nimfák tánca,
- Ikarus repülése
.
.
Ezután további 30 napig hallgatható meg ez a kivételesen jó modern hegedűverseny a Magyar Rádió Hangtárában!
.
.
Nemrég írtam ide újból erről a koncertről (is), így a vágyam hamar teljesül:
2015 októberében adta ki a HungarotonBaráti Kristófék ún. ráadáslemezét, amelyen Farkas Gáborral vették fel az addig többnyire teljes koncerteket vagy csak a szólista fellépéseit szólóval záró rövidebb virtuóz műveket. Az akkori sajtótájékoztató óta (október 12.) számos hazai és külföldi értékelés jelent meg a lemezről, legfrissebb pedig az alábbi. Előbbiek olvashatók e fórumban (A Hungaroton újdonságai és a tárgybani cím alatt).
Az általam magyarra fordított cím találó: Ímigyen szóla Lady Harmsworth, de persze éppen Baráti Kristóf kezében, és jól írja a mogorva úr vagy asszonyság, hogy remekül, érdemes időnként elővenni vagy frissen megvenni a lemezt, és persze meghallgatni!
1 Pablo de Sarasate - Spanyol táncok Op. 22: No. 1. Andalúz románc 6 Heinrich Wilhelm Ernst - Hat többszólamú tanulmány 6. etűdje: A nyár utolsó rózsája 7 Heinrich Wilhelm Ernst - Rémkirály (Schubert azonos című dala alapján) 8-10 Pjotr Iljics Csajkovszkij - Egy kedves hely emléke Op. 42 13 Niccolò Paganini - Bevezetés és variációk egy Rossini témára (Mózes imája a Mózes Egyiptomban című operából)
Az alábbi linken olvasható a képekkel és zenével illusztrált beszámoló a Vecsési Zeneiskola említett Bartók-hangversenyéről, amelynek díszvendégelőadója Baráti Kristóf volt.
Az 1844. hsz. alatt akkor még működött videó sajnos már nem érhető el; az okát nem tudom. Rajta BK a Román népi táncokat és a Kontrasztokat játszotta partnereivel. Amíg újraéled a videó, érdemes a zeneiskola honlapján a lelküket az arcukon viselő gyerekeket is megcsodálni!
Keman Baráti Kristóf holnap, március 4-én a török fővárosban, Ankarában lép fel a szintén cca-impresszált Hamar Zsolt vezénylete mellett. A helyszín a 22 éve átadott Bilkent Szalon, a Bilkent Egyetem Zeneművészeti karának előadóterme, ahol a Bilkent Szimfonikusokkal az alábbi műsort adják elő a Magyar Klasszikusok elnevezésű koncerten.
Joseph Haydn: "Katona" szimfónia (no. 100) Mozart: D-dúr hegedűverseny, K 211 - Baráti Kristóffal
Mire képes egy rugalmas és lelkes fiatal előadóművész?
Baráti Kristóf tegnap este a Stradivari Gála második részében szerepelt, és már a szünetben ott volt a BMC-ben, holott előtte a Vecsési Zeneiskola ünnepi hangcersenyének vendég-fellépője volt.A zeneszerző születésének 135. évfordulójára időzített műsorban Kristóf a Kontrasztokat játszott az iskola két művésztanárjával, a zongoista Gincsai Beátával és a klarintésos Horváth Péterrel, aki egyben a Zuglói Szent István Király Szimfonikus Zeneakrának szólamvezetője. Kristóf az eredetileg zongorára írt hattételes Román népi táncokat is eljátszotta, valószínűleg u.azzal a zongoristával.
Az ottani koncert 7-kor fejeződött be, irány a Mátyás utca, ott pedig az említett legmagasabb színvonalú tisztelgés a szerzők felé és zenei üdvözlése a közönségnek.
Az iskolához fűződő kapcsolat az, hogy Kristóf édesanyja (Kákonyi Borbála), egyben első hegedűtanára, a zeneiskola elismert oktatója. Innen is gratulálok neki fia miatt!
A tegnapi teltházas varázslatos koncertről itt csak annyit, hogy a lenti műsor némileg változott a Kodály Vonósnégyes szekundjának kövei miatt, és mivel a Kaposfestnek van külön témája a fórumon, ott számolok majd be részletesen élményeimről. A koncertre írt Lackfi János-verset pedig beírom a Zeneköltészet témába.
Itt csak Kristóf ráadását linkelem be, hogy a témánál maradjak. Baráti Kristóf az interpretációjában most is tökéletesen megkomponált Chaconne, majd Paganini lelket felkavaró harangja után egy nyugodt Bach-tételt - a 3. szólószonát largóját - szólaltott meg lecsillapításunkra. A végén alig kaptunk levegőt a gyönyörűségtől.
Ma este telt ház előtt hallhatjuk megint Baráti Kristófot és Várdai Istvánt, különös kedvenceinket, további két itthon sokszor koncertező Stradivari-hangszeressel és a hozzájuk szegődő kiegészítő társakkal a BMC Kaposfest-Gáláján. Nagy buli lesz!
Végre a műsort is megtaláltam, mert mindenhol csak a titkolódzás és homály e téren...
Közreműködik: Baráti Kristóf – Lady Harmsworth (1703) Falvay Attila – Hamma (1731) Lendvay József – Ex-Ries (1693) Várdai István – Ex du Pré-Harrell Stradivarius (1673) Fejérvári Zoltán – zongora Miczinger Ilona – zongora Kodály kvartett:
Falvay Attila, Bangó Ferenc, Fejérvári Zoltán és Éder György
Műsorvezető: Bősze Ádám
Még egy Stradivari van magyar kézben, az 1733-as "ex-Garay" (Garay György volt hegedűje) - Zalai (Szalai) Antal használatában. Ő többnyire külföldön lép fel.
Világjáró hegedűművészünk reggel még egy varázslatos Bach-fúgát játszott Budapesten az országos elérhetőségű Bartók Béla Rádióban több tízezer hallgató örömére :), este pedig már Poznányban játssza az ottani filharmonikusokkal a Paganini D-dúr verseny szólóját aza egyetem aulájában. Már megy a próba. Karmester az a Łukasz Borowicz lesz, akivel (és persze BK-val) közel 14 hónapja hallhattam ugyanezt a hegedűversenyt Ludwigsburgban:
2017. január 21-i értékelésében számolt be a PAPIRUSZPORTAL.HU friss felületén Lehotka IldikóBaráti Kristóf és az (Új) Magyar Kamarazenekar kétlemezes Mozart-albumáról.
A szólóhegedűre írt öt versenymű és három rövidebb ilyen darab (két rondo és egy adagio) felvétele 2015. májusának első napjaiban volt, majd a holland Brilliant Classics kiadásában került piacra 2016 közepén.
