Nos, a Frank Herbert által ejtett ellentmondások véleményem szerint minimálisak és lényegüket tekintve inkább marginálisak (ez igaz Asimovra is). Ahogy írtad, ilyen összetett művek esetében ez elkerülhetetlen.
Megértem a nézőpontodat az ún. Duneverse kapcsán, vagyis, hogy egyesek inkább magát a világot kedvelik, nem pedig a filozófiát, a közölni kívánt üzenetet. Mégis vitába kell szállnom vele.
Ez az angol írás az taglalja, hogy Herbertnek mi volt a célja a Dűnék megírásával és milyen mélyen merített a korábbi, nemcsak "tudományos-fikciós" irodalmi hagyományokból is, túlmenően az iszlám, perzsa és zen hagyományokon (nem meglepő, hogy Shakespeare is szóba kerül), hogyan építette bele azt a hat kötetbe úgy, hogy nem másolt, hanem újraértelmezett és saját gondolatvilágát fűzte hozzá. Szerintem az írónak sosem volt célja, hogy valaha valaki is belekontárkodjon ebbe a világba, amit alkotott (Robert Jordan és felesége is csak hosszú megfontolás után jelölte ki az utódot a The Wheel of Time befejezésére).
Sőt azt mondanám, hogy nem is igazán a világalkotás volt a cél, az csak keret, hogy át tudja adni a gondolatvilágát az emberekről és egy jövőképről. Ez szerintem minden minőségi sci-fi, fantasy és bármilyen egyéb irodalmi műfaj írójára igaz (vagyis, hogy a gondolkodtatni akarás a cél).
Akik nem tartoznak ebbe a kategóriába, azok inkább csak szórakoztatni akarnak, nem pedig elgondolkodtatni.
A Star Warssal való párhuzam sem állja meg a helyét. Noha az eredeti trilógia még nem feltétlen egy jövőbeli franchise-elgondolásból készült, Lucas igen gyorsan ráállt erre az üzleti modellre (elég csak belegondolni a félresikerült és csak igen kevesek által ismert SW karácsonyi adásra), ráadásul a SW univerzum eleve nem elgondolkodtatni akarással készült (szerintem), hanem egy űrkörnyezetbe helyezett legkisebb fiú "népmeséjét" kívánta elmesélni. Az eredeti trilógia ebbeli értékét még akkor sem lehet elvitatni, ha Lucast bevallottan a Dűne (is) ihlette (az előbb linkelt írásban erről is esik szó, a párhuzamokról, a döbbenet az, hogy az eredeti SW script mennyivel jobban hasonlított a Dűnéhez) és másolt is abból.
Amit igazából az egészből ki akarok hozni az az, hogy vannak olyan könyvsorozatok, amikhez nem szerencsés hozzáírni, nemcsak azért mert mélyebb tartalommal bírnak, hanem azért is, mert nem így épülnek fel. Ezek nem Star Warsok, Forgotten Realmsek, DragonLancok, ahol elfogadhatóak a hozzáírások, mert jó regények születhetnek.
Ám vannak olyan "világok", amik csak egy adott íróhoz kellene, hogy kötődjenek, nem kellene senkinek sem belekontárkodnia, kivéve, ha maga az író is így akarja. Herbert szerintem igen távol állna ettől az ámokfutástól, mert ő harminc év alatt építgette a világát, míg a szerzőpáros másfél évtized alatt oldalszám tekintetében a többszörösét követte el ennek.
Érdekes, én sosem vágytam arra, ha van egy író által alkotott világ, történet, hogy minél több és több részét fejtse ki, minél több történet ömöljön belőle akár tőle, akár kismillió szerzőtől. Maga az alkotó el tudja dönteni, hogy mit tart érdemesnek elmondani.
Példának okáért, várom, hogy végre a kezembe tarthassam az Endymion felemelkedését, mert kíváncsi vagyok, hogy záródik a Hyperion Cantos története. Viszont azt nem tartom szükségesnek, hogy több kötet jöjjön belőle. _______________
Más. Jó híreim vannak. Úgy tűnik, a Szukits Kiadónak mégiscsak sikerül dűlőre jutnia a jogtulajokkal, és elvileg ez év végén jön is az első kötet a Frank Herbert teljes életműve sorozatban, amit kilenc kötetesre terveznek. Még nem tudják megmondani, hogy melyik kötetbe, mi kerül, mikorra várhatóak pl. a Destination: Void regények, mert a kötetek belső elrendezésébe a jogtulajoknak is lesz beleszólása.
Azt hiszem megcsináltam a házimat és jobban átolvastam nem csak a közelmúltbeli hozzászólásaitokat de a jóval régebbieket is. Sokmindennel kénytelen vagyok egyetérteni ezért ezek fényében módosítanám a véleményemet. B.H. és társának nem kellett volna megírnia a befejezést, tényleg sok mindent elbarmoltak. Az előzmény regényeket továbbra is olvashatónak tartom, azokkal legalább nem okoznak akkora kárt mint egy ilyen csalódást keltő befejezéssel (most már látom mennyire félregurult az a gyógyszer).
Azt hiszem éppen ideje írnom is ide, nem csak olvasnom a fórumot. Jómagam még kamasz koromban ismerkedtem meg a Dűnével, természetesen akkor még nem értettem sok mindent, csak egyszerűen lenyűgözött az aprólékosan kidolgozott világ egyedisége. Utána láttam az első mini-sorozatot, majd elkezdtem olvasni a könyveket, megnéztem az eredeti Lynch féle filmet, és a többi…
Sok mindennel egyetértek veletek (az úgynevezett hard-core dune fanokkal), de akadnak dolgok amiket másképpen látok, hagy osszam meg veletek.
Először is Frank Herbert nagyszerű író és filozófus, ez tagadhatatlan alapja az általa teremtett univerzumnak. A fia ehhez képest olyan távol áll a nagyszerűségtől mint egy sziecs a tengerparttól, ám én mégsem állok le szidalmazni. Sőt. Higgyétek el, hogy kellenek ezek a regények. Ugyanúgy ahogy a Star Warsból is készült rajzfilmsorozat, ezeknek a regényeknek is megvan a maga szerepe a Dűne legendáinak sorában, hiszen képes arra mire az eredeti regények nem: már a megérthetőség kora alatt is megkedveltethetik az univerzumot a fiatalsággal.
És itt választanék külön két dolgot ami fontos a különböző nézőpontok megértésében. A hard-core fanok konkrétan Frank Herbert írói nagyságát dicsőítik, ami tökéletesen érthető. Nevezhetjük ezt a Herbert féle filozófia imádatának. A másik oldal (végül is én is ide tartozok) magáért az univerzumért rajong, ez pedig nem zárja ki, hogy más forrásokból is befogadjunk történeteket, másféle stílusban. Természetesen orbitális különbség van az eredeti könyvek és Brian Herberték féle előzmény-folytatások stílusa és sajnos minősége között, de én például éhezem a plusz történetekre. Legyen az mini-sorozat (az eredeti filmet nem sorolnám ide) vagy az új könyvsorozat, úgy tekintek rájuk, mint egy imádott Shakespeare történet különböző színházi előadásaira. Nem akadok ki, csak mert az adott színész nem úgy játszik mint azt én a fejemben elképzeltem. Igyekszem a Frank Herbert féle karaktereket a fejemben megőrizni, így az új könyvek és filmek tényleg működhetnek mint egyfajta színházi előadás.
Tisztában vagyok az ellentmondásokkal ami a különböző írók világában előfordulnak, de biztos tudjátok, hogy maga Frank Herbert regényfolyamában is vannak ellentmondások saját magával, ez egy ilyen összetett világ esetén elkerülhetetlen. Itt egy link ahol ezeket kivesézik: http://dune.wikia.com/wiki/Discrepancies_between_Dune_novels
A Dűne megfilmesítése sajnos kudarcba fulladt de én nem mondok le ennek megtörténtéről, esküszöm örömkönnyeket hullatok majd ha egyszer mégis összehozzák. Legfeljebb sírok majd ha nagyon elcseszik. A magam részéről kizárólag úgy tudnám elképzeln mint ahogy Peter Jackson nyúlt a Gyűrűk Urához: három különállló 2-3 órás film, hozzáértő rendezővel és költségvetéssel tudná vászonra vinni a könyvet. És akkor végre büszkén nézethetném meg a barátaimmal/párommal, mert jelenleg meg sem próbálom. A könyvek elolvasása nélkül a mini-sorozat is érthetetlen és bizonyos részein elég unalmas. Ellenben az eredeti sorok ismeretében nagyszerű élmény képileg is átélni a történeteket.
Még egy gondolat a Brianék féle történetekről: A gépekkel való háború mint kiindulási pont, és a velük történő befejezés önmagában szerintem nagyon is életképes gondolat, egyfajta önmagába visszatérő kerek történetet alkot. Nekem nagy vonalakban két dolog nem tetszett az egészben:
Először is Omnius számomra túl együgyű "karakter". Jómagam jövőkutatással is foglalkozom, eléggé érdekel a technika, különösen a robotika és mesterséges intelligencia kutatások. Amikor megtudtam, hogy a Butleri Dzsihadot feldolgozó könyvekben egy gépi birodalom köré épül a történet, túl magasra tettem a mércét. Egy szuperintelligens géptől fényévekkel többet vártam mint amit itt összekapartak. Erasmus karakterében volt fantázia, de Omnius szinte egy gyermek volt az eseményekben. Emberien butává tették őket, na. Elszomorító.
A másik problémám az lezárásban visszahozott kis ghola óvoda volt ahol mindenkit visszarángattak akinek a neve számított az eredeti történetekben. Ez nekem sok volt.
Ennyi. Első hozzászólásomat egy kicsit bő lére eresztettem, de ez már tényleg kikívánkozott belőlem. :)
Sajnálom, igyekeztem perceken belül korrigálni, de akkor túl késő volt.
Nem fogjuk elmondani, majd ha végeztél a könyvvel, és esetleg visszaolvasod a beszélgetéseinket, rá fogsz jönni, hogy az "írópáros" ezt is megváltoztatta (ahogy OPi is írja), holott Frank Herbert egyértelműen elmondja, kik ők, egyértelművé teszi az utolsó kötetében (és nagyképűség nélkül, de ha sejtetéseket értelmezi az ember, akkor -nem mondom meg hol- egy fejezet konkrétan, párbeszéd formájában egyértelművé teszi.
@OPi
Frank Herbert felfedi, erről beszéltünk is lentebb (konkrétan le is írjuk, kik ők) (SPOILERA Káptalanházban Idaho és Dortulja is "felfedezi", hogy a Sokarcú Ellenség az újfajta Arctáncoltatók lehetnek. Az utolsó fejezet pedig konkrétan egy önvallomás Daniel és Marty részéről.), az nem számít, hogy nem lett megírva a folytatás és a konkrét céljaik nem derülnek ki, sem a konfliktus lefutása és megoldása, mert a Mester nem élhette meg ennek elmondását.
Sajna már elolvastam az első hozzászólásod, csak utána láttam a spoiler figyelmeztetésed, de semmi baj. Sejtettem, hogy Omnius lesz, mivel elolvastam a Dűne Homokférgei ajánlóját, és ott írnak a gondolkodó gépekről, és mivel a Dűne Vadászaiban a 200. oldal környékén járok, és ott Khrone már elkezdi bevezetni az Ixieken keresztül a gondolkodó gépek technológiáját. De azt nem gondoltam volna, hogy Erasmus is benne lesz. Eddig még nem olvastam a Dűne Legendái Trilógia befejező részét, a Corrini csatát, mert nem lehetett kapni, de most már újranyomták, és ha befejeztem a Dűne Vadászait, utána elolvasom azt, és végül a Dűne Homokférgeit, és ezzel lezárom a Dűne sorozatot részemről. Azt gondoltam a Corrini csatában elpusztítják Erasmust, de a hozzászólásod elolvasása után úgy tűnik mégsem. Egyébként a Corrini csatával szerettem volna folytatni ha lehet kapni, még a vaterán is rákerestem, de az egyetlen eladó nem általlott 10ezer Ft-ot kérni érte, annyit pedig nem ért meg, akkor inkább közbe iktattam a Dűne Vadászait. Omniusra utaló jel volt az is, hogy a Butleri Dzsihad kötetben Omnius fellövi saját maga másolatait a mélyűrbe, sejtettem, hogy ez több kötetre előre mutat, és hogy máshol is kifejlődnek a gondolkodó gépek.
Azt nem sejtettem, hogy a Tisztelet Matrónái kiszabadított tleilaxi nők. Ez érdekes! Jól lelőtted nekem a poént. :)
Azt semmiképpen ne mondjátok el ki az öregúr és hölgy aki a tachionhálót szövi a nem hajó köré. Bár már sejtem, de hagyjátok meg a jótékony homályt.
A legelső hozzászólásom itt valamikor 2007 elején ejtettem meg és pont a Dűne vadászairól írtam le az érzéseimet, amik nagyon negatívak (finoman fogalmaztam, szerintem konkrétan egy hulladék, pl. beleírnak egy "fordulatot" (sicc!), ami soha nem volt benne még utalás és elgondolás szintjén sem a Mester műveiben, és ennek történetét írják le a Paul of Dune-en, pfej), ez a 2604-es hozzászólás. Nálam ez az irodalom legalja.
Ha érdekel ez, onnantól felfelé mindent és mindenkiét javaslom olvasd el, miért tekintjük, mi hard-core rajongók blaszfémiának Brian és a haverja ámokfutását. Kifejtjük, hogy mik azok a szellemi horizontok, amik jellemezték az eredeti hat regényt [röviden: mellőznek midennemű mélyebb tartalmat és filozófiát, egy valószínűleg mondvacsinált "vázlat" címén.] Szerintem remek, sokrétű és tartalmas beszélgetéseket folytattunk, írtunk le, én legalábbis rengeteg magvas gondotatot találtam itt, talán ideje is lenne visszaolvasni. :)
Ezzel nem a nézőpontom akarom rád erőszakolni, csak ha már kérdezted, hogy és mint, ha elolvastad a két utozmányt, vissza tudod olvasni a különféle véleményeket, én pedig megadtam a pontot, hogy hol ejtettük ezt meg (a korábbi dolgokat is érdems elolvasni, csak itt jelent meg a DV). :) A tüöbbiek már persze sokkal előbb elkezdték a többi, korábban megjelent kötetek hiábáit és ellentmondásait felsorolni, tehát a 2604-es alatt is érdemes olvasgatni, sőt! Ne úgy tűnjön, mintha az első kommentem lett volna fordulópont.
Ráadásul ha már szóba került az első mozi, a Lynch-féle szintén "szenny" (bocsánat), pontosan úgy "értelmezik" a báró karakterét, ahogy a rendező: egy mészárló, perverz idióta baromnak. Ezzel szemben a Mester báró karaktere egy logikus, precíz, megfontolt elme, aki "mellékesen" perverz, de nem az domináns a tettei formálásában a politika színterén.
Tavaly év végén a Locus magazin ezekben a kategóriákban tartott szavazást (itt vannak a listák):
- 20th Century Novella
- 20th Century Novelette
- 20th Century Short Story
- 21st Century Novella
- 21st Century Novelette
- 21st Century Short Story
- 20th Century SF Novel
- 20th Century Fantasy Novel
- 21st Century SF Novel
- 21st Century Fantasy Novel
És bár nem reprezentatív, de sokan hallottak már a Locus-díjról, és az ő szavazásukon a XX. szád legjobb sci-fi regénye a Dűne, és igen magas értékkel, megelőzve a második kedvencemet, ami Card 'Ender's Game'-e.
És a "szerzőpáros" az alsókategóriás ponyváival a világba nincsenek (sőt a haver egyéb írásai sem).
Remélem nem vetted támadónak a hangnemet, de nincs kedvem még egyszer lepötyögni a saját, abszolút negatív nézőpontomat és érveimet, de ha kíváncsi vagy ezekre (és másokéra is), szerintem érdemes visszakeresni. 500 hozzászólás per oldal esetében, ha jól emlékszem a harmadik oldal.
Sajnos azonban éppen az ilyen lektűr népszerűsége és Star Wars tucatregények miatt nem tudja a kiadó megjelenteni aDestination:Void/pnaodra Chronicle-s Frank Herbert-Bill Ransom által írt négy kötetes regényfolyamat, mert ötlettelen regényekre még mindig van igény (pontosabban egyes klasszikusok kevésbé fogynak, éppen a tartalmi értékük okán), pedig rengeteg pozitív ellenpélda van kiadk terén: Ad Astra, Agave, Alexandra, Galaktika.
Sajnos a Szukits Kiadó elég sokat küzd ezekkel a problémákkal, lásd régebben a DragonLance klasszikus trilógiájának elakadása.
Az térhajlítós űrutazás nem új:) Az eredeti Dűnében a később megjelent nem-hajók közlekedtek így, amiknek ugye nem lett volna sok értelme, ha ezt a fűszer is tudta volna több ezer évvel korábban. A Fűszert a hagyományos űrhajók útvonaltervezéséhez használták, mert akkora sebességnél előre kellett ismerni a biztonságos röppályát, hogy ne menjenek neki semminek. Ez az egész dűne-univerzum egyik alapja, már ha a történetet vesszük.
El tudom fogadni amit írtok, az igaz, hogy a 6+3 kötetet 4-5 év alatt sikerült elolvasnom, és mindent csak egyszer, nyilván nekem fel sem tűnik sok minden. Mellette sok mást is olvastam, meg el voltam foglalva a munkámmal és a családommal is.
Mellesleg nekem tetszik az új térhajlítós űrutazás ötlete (is).
Itt többen vagyunk, akik az eredeti sorozat rajongóiként adtunk pár könyvnyi esélyt az utódoknak (jómagam 3-at is elolvastam, mielött véleményt formáltam). Sajnos messze nem egy követendő sznvonal, sajnos még az átlag sci-fi irodalomnál is gyengébbekre sikerültek.
Azt maga Frank Herbert is elismerte hogy hiányos a sorozat, a Képtalanház utáni befejezésnek (?) vázlataival el is készült, de sajnos regény már nem lett belőlük. Nagyrészt ezeket a vázlatokat övező legendára épít az utódsorozat, mondván mi csak apuci vázlatait követjük, és az ő művét fejezzük be. Ez azonban több helyen sántít, elsőként is valahogy eddig a vázlatokat senkinek nem sikerült nyilvánosságra hoznia.
Őszintén szólva a pofám leszakadt, mikor annak idején az új kiadások előszavában oldalakon keresztül csak arról nyekeregtek, hogy az eredeti Dűne „tele van letisztázatlan pontokkal”, ezért eccerűen muszáj gyártani hozzá az új könyveket valagszámra, mert különben befejezetlenek maradnak. A Dűnét igen nehéz követni, és nem is mindenki képes/hajlandó rá, de ha sikerül, akkor kerek egész (az utódoknak nem nagyon sikerült, részben ezért is következetlenek az új könyvek a Dűnével, de ezt szintén nem mindenki veszi észre). Azt a bizonyos összefoglalót a kiadó egyik embere írta, neki pedig az a dolga, hogy az új könyveket is megvetesse az olvasóval. Nem hülye a kiadó, látta, hogy az új könyvek igényelnek némi támogatást létjogosultság-ügyben.
Nem bűn a Dűnét kizárólag történetként élvezni, és nem bűn olyan folytatást szeretni sem, aminek csak történetként van értéke. Nem is ezzel van a nagy gond, meg nem is azzal, hogy „vannak eltérések az eredetihez képest”, hanem hogy az új könyvek egész univerzuma egy batár nagy eltérés; eseményestül, technológiástul, szereplőstül (már ahol a klasszikus szereplők is felbukkannak). Ha úgy olvasod, hogy közben nem felejted el a felét, akkor észreveszed Te is. Mennyire jó egy folytatás, ami nem azt próbálja folytatni, aminek állítólag a folytatása próbál lenni? Szerinted egy folytatásnál ez nem volna alapdolog? Ez a minimum, amit egy előzmény-utózmány szerzője megtehet: hogy ami már adott, azt nem buzerálja.
Ha simán csak az volna a gond, hogy a Dűnéhez képest gyengék ezek a könyvek, meg hogy szellemiségben hozzá se tudnak szagolni az eredetihez, akkor nem szóltam volna semmit. És sajnos többhöz volt szerencsém 3-4 oldalnál.
Értem, hogy vannak eltérések az eredetihez képest, de azt ne felejtsük el, hogy Frank Herbert eredeti munkájában is voltak lyukak és letisztázatlan pontok, olvastam is róla az egyik újabb kiadású de még Frank Herbert által írt Dűne kötet összefoglaló fejezetében.
Én elhiszem és elismerem, hogy az eredeti 6 kötet jobb, mint Brian Herbert Dűnéje, azonban én nem látom ennyire negatívan a helyzetet, én legalább adok esélyt az újnak, és nem tartom jelentősen rosszabbnak az újat az eredetinél, szerintem a téma is közös.
Ne ítélj 3-4 oldal elolvasása után.
Sajnálom, hogy nem értünk egyet ebben a témában, csak én tényleg ezt gondolom, mint olvasó és rajongó.
Az előzmények is ellentmondanak az eredetinek, sőt, én csak az előzmények ellentmondásairól tudok. Már olyan alapdolgon is elhasalt a szerzőpáros, hogy átírta a Fűszer és az űrutazás kapcsolatát arra a térgörbítős verzióra, ami Lynch 1984-es filmjében jelent meg (egyebeket is átvett a filmből, ami nem éppen a könyvhűségéről volt híres).
Nem lehet feltámasztani halott embert, és nem is kell. Ha a „folyatatás” sem szellemiségében, sem mondanivalójában, sem stílusában sőt, egyáltalán semmilyen szempontból nem tartozik egy kategóriába az eredetivel (azon kívül, hogy sci-fi), és ráadásul még ellent is mond az eredetinek (vagyis nem kiegészíti a történetet, hanem eltorzítja), akkor az csak lejáratja a Dűnét. Mármint nem mintha úgy érezném, hogy kiegészítenivaló van rajta (legfeljebb nem hepiendes szájbarágós mindent elmagyarázunk stílusban zárta le F.H.), de egyébként lehetett volna értelmes előzmény-utózmányt is írni, aminek mondjuk köze is van a Dűnéhez. Az elfogultságom meg szerencsére a tényeken azért nem változtat. Épp ezért hoztam fel csak a konkrét ellentmondásokat a két széria közt.
Ahogy alább is írtam, eddig csak az előzményeket olvastam az utódoktól, és ott nem volt mit összekeverni, hiszen a Dűne Legendái Trilógia a Dűne előtt játszódik.
Nekem jó kis űr háborús könyveknek tűntek gondolkodó gépekkel, bár még csak az első két kötetet olvastam a háromból. Aztán ahogy most olvasom a Dűne Vadászait az már kevésbé tetszik, de nem tartom olvashatatlannak. Azért gondoltam, hogy elolvasom a Dűne Legendáit, és a Dűne Vadászait és Homokférgeit, hogy legyen eleje és vége a történetnek.
A Dűne Harkonnen ház, a Dűne szelei és stb.. könyvek már nekem is pénzhajhászásnak tűnnek.
De szerintem az is belejátszik a véleményedbe, hogy elfogult is vagy, de halott embert feltámasztani már nem lehet, hogy írjon folytatást, így legalább kerek egész lesz. Az se volt jobb, hogy nem volt vége.
Az ízlés és a ponyva megítélése egy dolog, de úgy írni „folytatásokat”, hogy kismillió helyen átírjuk (jobban mondva leszarjuk) az eredeti történetet, az már botrány. A régebbi hozzászólásokban több tucat ilyet összegyűjtöttünk. Ha nem tetszik a szerzőknek a Dűne, akkor minek folytatják?
ez az első hozzászólásom ezen a fórumon. Nekem tetszik a Dűne univerzum.
Eddig elolvastam (sorrendben):
- A Dűne
- A Dűne Messiása
- A Dűne Gyermekei
- A Dűne Istencsászára
- A Dűne Eretnekei
- A Dűne Káptalanház
- A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- A Dűne Legendái: A Gépirtó hadjárat
Most olvasom: - A Dűne Vadászait, majd terveim szerint a - A Dűne Legendái: A Corrini Csata következik, végül - A Dűne Homokférgei.
Nem olvastam végig a fórumot, csupán az első néhány hozzászólást a 90-es évek végéről, nehogy elmondjatok valamit ami lelövi a lényeget! Kösz előre is!
Nekem a következő sorrendben tetszettek a kötetek:
- Legjobban tetszett a A Dűne Istencsászára
- Utána a A Dűne Legendái: A Butleri Dzsihad
- Legkevésbé eddig az tetszik, amit most olvasok, a Dűne Vadászai, ezért lassan is haladok vele.
Amúgy az utódok munkája sem rossz szerintem, ízlések és pofonok különböznek.
Természetsen tudunk. A Szukits először a Gáspár András-féle forddítást adta ki a 2000-es években, tehá a Valhallás fordításon ásta át magát. Ennek a borítóján a Dűne sivatagos látképe látható. A későbbi újranyomás már viszont már egy újrafordítás, Galamb Zoltáné.
2009-ben így írtam erről a 3187-es kommentemben:
"A könyvtárból kikölcsönöztem a Dűne Messiása új fordítását, hát, lehet, hogy elfogultság, de valahogy jobb az előző, (mert a legtöbb helyen jobban megragadta a könyv hangulati világát) annak ellenére, hogy egy-két helyen sokkal pontosabban fordít, és így a lényeges dolgok nem maradnak ki, pl.:
"Do you divert me with Zensunni prattle?" Paul asked. "Zensunni has other avenues to explore, Sire, than diversion and display."
Gáspár András:
"- Zenszuni szócsépeléssel akarsz elandalítani? - A zenszuni út, Sire - mondta Hayt - nem erre való."
Galamb Zoltán:
"- Zenszuni szószaporítással akarod elterelni a figyelmemet?- kérdezte Paul. - A Zenszunik a figyelemeltereléstől és a figyelemfelkeltéstől eltérő utakat is bejárhatnak, felség." "
Azonban a lentebb általam idézett, beszélgetés fordítása Paul és Duncan * között a Gáspár-féle változatban szerintem sokkal jobb, mert jobban tükrözi, milyen érzelmi állapotban volt Paul. "
* Itt látja a lehulló holdat, illetve itt beszélgetnek Paul hatalmáról és az ezzel járó teherről. A 3169-es kommentben idézem is.
A háromrészes Dűne gyermekei sorozat valóban elég olcsó film volt. Ez mindenek előtt az effekteken látszik meg, ami sajnos kritikán aluli. Viszont tetszenek a női ruhák, a díszletek, és a sivatagi képek is szépek. Megjegyezném még a fiatal Leto-t alakító James McAvoy-t, aki szerintem nagyon karizmatikus figura, sok lelket öntött a karakterébe.
Lenne egy kérdésem (bárkihez, aki esetleg válaszolna): A Dűne kötetek közül nekem a 2000 utáni kiadások vannak meg. Ugyanakkor mostanában volt szerencsém beleolvasni a Dűne messiása egy régi kiadásába, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szöveg nagyon különbözik. A fordítás nem csak egyszerűen a szóhasználatában, de mondatszerkezetében, sőt néha mintha a mondanivalójában is más lenne... Azóta nem egészen tudom, hogy mihez tartsam magam, mármint hogy melyik kiadás áll közelebb az eredetihez... Tud erről valaki mondani valami irányadót?
