Engem Ilkei 5-ben tanított, de ellenálltam. A legjobban a különböző színű taaaalőas egyesei tetszettek. A kék hármat ért, a fekete hatot, a zöld kilencet, és a piros (témazáró nagydolgozat) tizenkettőt. Na ebből volt nekem az első félévben kettő. Sok esélyem volt...
Változnak az idők... Engem még arra próbált rávezetni előbb finoman, aztán egyértelműbben, hogy nehogy megpróbáljak ottmaradni érettségi után, mert az egyetemre, főiskolára esélytelenek elől venném el a helyet. Hallgattam rá, és nem maradtam.
Persze, ez még '93-ban volt. Három gépész osztályból lett egy gépész ötödik évfolyam. És a felsőoktatásban is kevesebb hely volt.
Nem maradtam, a Farekból épp elég volt így is. Persze nagyon marasztalt minket, elintézte volna, hogy a két évet hivatalból lefaragják nekünk egyre (szerintem kamuzott, ezt még ő sem tudta volna elintézni). Magából kikelve ecsetelte nekünk, hogy a technikusival mennyire jól járunk, mert korlátlan lehetőségekkel indulunk a nagybetűs életbe; bezzeg a feleségének milyen nehéz sorsa van a fősulin.
Végül nem sikerült neki semmit sem elintéznie és mi sem maradtunk. Búcsúzóul megjegyezte, hogy esélyünk sincs diplomát szerezni és életünk legrosszabb döntését hoztuk. Gondoltam rá a nyáron, hogy meghívjam-e a diplomaátadómra...
Nekünk is:) Jó volt, amikor 4 Farek óra után jött két Alk.számtech Ilkeivel levezetésnek...
Szerintem nem rosszabb, mint pár Ilkei óra után 2 óra Zygia, majd a délutáni "plusszórák" Ilkeivel, összeállítású szendvics...hű de régen volt, az az 1986-1990...
Velünk nem tudott már mit kezdeni :-))) Fareknál meg jók voltunk, vagyis csak meg voltunk rémülve, ezért sose értette Ilkeit, hogy mit magyaráz rólunk :-)))
