Véleményem szerint az lenne számodra az üdvös, ha kirohanások helyett szembenéznél félelmeiddel, frusztrációiddal, múltbeli csalódásaiddal, és tudatosítanád azokat. Csak azért merem ezeket leírni, mert saját magad írtad már több ízben is korábban hogy miből táplálkozik indulatosságod. Jól írja menroting, a bennünk élő indulatok és előítéletek erősen torzítják tisztánlátásunkat.
"Azok ellen keményen lépek föl, akiknél nyilvánvalóan észlelem azt a szándékot, hogy "elmisztifikálják a valóságot, meghamisítsák az igazságot.
Nem kedvelem az Uri Geller féléket."
Nyilvánvalóan észleled a szándékot ? Mégis mi alapján itélkezel ?
Miből gondolod hogy csak a te világképed lehet az egyedüli igazság ????
Meg mi az hogy keményen lépsz fel ????? Indulataid csak eltorzíthatják és meghamisithatják a valóságlátásodat !
Nem itélkezni kell egy számodra kizárólagosnak hitt igazságsablon alapján, hanem indulatok és előitéletek nélkül az az ezzel ellentétes világ és valóságképűeket is normálisan meghallgatni ,és észérvekkel reagálni rá, és főképp fikázás nélkül !
„Mellébeszélés. Amiről te írsz, az az önámítás. Ha valaki valaminek létezését állítja, azt bizonyítsa, vagy maradjon csönben.A vallás az, amikor valaki saját állítása igazát másokkal bizonyítékok nélkül el akarja fogadtatni...”
Semmit nem akarok veled elfogadtatni. Csak leírom a véleményem. Egyáltalán nem zavar ha másképp gondolkodol.
Becsukja szemét szemét a szemét szemét, lát szellemes szellemeket szemtelenül szemétkedni szertelenül, eszementen, se szeri, se száma számtalan szertelenkedésüknek, amint szilvát szórnak szana-szerte széjjel, szertelen jókedéllyel.
Egy dolog a kiolthatatlan kíváncsiság, tudásvágy, ami az embert hajtja előre, más dolog a tudatlanság párosulva a beképzeltséggel, hatalomvággyal, amely igen sokakat vezérel arra, hogy visszaélve mások hiszékenységével hazugságokat, hamis bizonyítékokkal, vagy akár anélkül elfogadtasson, áldozatukat befolyásuk alá gyűrve uralkodjanak fölötte.
A misztifikációval az emberi történelem jelentős részében dinasztiák sora biztosította Isten(ek)től származtatott előjugukat, hatalmukat, ma különböző vallások vezetői uralják, tartják befolyásuk alatt a hívő lelkeket, élnek munka nélkül dőzsölve áldozataik nyomorát, szenvedését közönyösen, gyakran élvezettel szemlélve.
Ezen hitek farvizén milliónyi varázsló, boszorkány, szellemidéző, jós, álomfejtő, táltos és egyéb csló feji a hívő, tudatlanságból, félelemből, lustaságból, vagy "csak úgy" hinni akaró lelkek tömegeit.
Semmit sem ál szándékomban szőnyeg alá söpörni, ellenkezőleg, értelmesen megmagyarázni szeretném azoknak, akik nyitottak a valóságra, igazságra.
DE!
Azok ellen keményen lépek föl, akiknél nyilvánvalóan észlelem azt a szándékot, hogy "elmisztifikálják a valóságot, meghamisítsák az igazságot.
Lehugyom bahunyom a szemeimet... mit látok, amit sugnak? -láttam?
Mindenhez energia kell, nos a látáshoz is, fény? -némi fény? Nosa ha a fény behelletesit sit sitizzük az ürdögök ganyéja... nem ke látni, hanem szimatolni?
Mig a fény be vagy felvételéhez, kell hell, (sziv, fényszivó nem porszivó) amikor ténleg ha kinyitod a szemedet, mi ez, s jobb volt sötétbe lenni? Nincs csak semmi? Egyzer vót 1 Mehemed...
Maga a szemünk megynyitása, hogy látok látok látok ... nem átok többet, irtózatos feladat, amit az illető vagy felad, vagy addig vergődik, mig látok látok lálááláááá...
Aki végleg megsötétült, az hulla, vagyis maghalt, része lett, az Őrdögnek? Értem, Világosság Angala gile gala gula? -csak ő tudhahahahahahaaaa... ami i gaz!?
Petőfi szelleme: majd ha, fagy? -fagyi, vagy habiruzás?
Miért maradjon csöndben ? ???? Mert még nem ismeri a választ ? Vagy mert még a mai tudomány még nem ismeri rá a választ vagy rosszul tudja?
Hisz pont ezért kéne kinyitnia mindenkinek a száját, hogy közösen megtalálhassuk az okot, vagy kijavíthassuk azokat a hibás tudományos téziseket, amik szerint ez lehetetlen! Azért mert nem mindenki s nem egyszerre tapasztal meg valamit, attól az még létező dolog is lehet, még akkor is ha még a mai tudomány nem talál rá tudományos indokot ! Nem lehurrogni,hanem vizsgálni kéne még akkor is, ha elsőre óriási baromságnak, lehetetlenségnek tünik a mai tudomány állása szerint .S beismerni azt amire még nem tudjuk igazából a tudományos választ vagy csak különböző elméletek vannak még róla, s nem a szönyeg alá seperni a mindent elseprő hazugság őrűltség s csalás jelszóval.
A lehurrogás nem előre hanem hátrafelé visz hisz attól még nincs semmi sem megoldva hogy nem beszélünk róla ..
A történelmi időkben mindenkor hittek szellemekben a világ legkülönbözőbb részein is. Vajon miért próbáljuk ma bebizonyítani, pecséttel hitelesíteni, hogy márpedig nincsenek? Még a boszorkányüldözés idején sem mondták hogy boszorkányság nem létezik, csak azt, hogy az egy istentelen (ma úgy mondják: tudománytalan) dolog.
"Teiszteled felebarátod hülyeségeit, hogy ő is teisztelhesse tieidet."
Ez nem azt jelenti, hogy elfogadom, szó nélkül hagyom, hogy igazságként terjessze bárki tévhiteit.
Azt azonban már el sem fogadom, hogy sokan szándékosan hamisítanak történeteket, kitalálnak különböző hazug meséket, hogy másokat félrevezessenek, megfélemlítsenek.
Különösen bevadulok, ha mások hiszékenységének durva kihasználásával szembesülök.
Szerintem kicsit túlgondolod a dolgokat. Aura, látnokok, valami különleges „tudomány”, ezek a te fogalmaid. Semmi ilyen extrémről nem beszéltem. Mindenki lát, hall, érzékel időnként számára furcsa dolgokat. Hogy ki hogyan magyarázza meg az már változó. Van aki ha fekete macskát lát átszaladni maga előtt az úton szerencsétlenségnek értelmezi és van aki az ilyen embert már szakemberhez küldené. Van aki a babonájára támaszkodik és van aki a pszichológusában hisz. Van aki számára a tudomány magyarázatai egyedül megnyugtatóak, mások a vallásban nyernek lelki békét és stabilitást.
Ami átjött, az bizony szerepel írásodban is, elgondolkodtató, de nem filozófiailag, hanem pszichológiailag.
Irracionális érzésekre, érzelmekre nem a filozófia, hanem a pszichológia ad választ.
De erre csak rendkívül kevesen jönnek rá maguktól.
Ha valóban látsz aurát, érzel indulatokat fizikai jelenlét nélkül, akkor komolyabban kellene magad megismerni, de lehetőleg nem vajákosok, rontásvarázslók, és egyéb lelki kuruzslók közreműködésével!
Kérd szakember segítségét.
Széles családunkban is volt látnok, az utlsó éveiben nem ment ki a lakásból.
Szerencsére a szűkebb környezete meg tudta fékezni, hogy "hasznosítsa tudományát".
Sajnálom, hogy vannak, akik nincsenek tisztába a fogalmakkal.
Segít a lexikon, plöl a Pallas:
Szellem
a nyelvújítás kora előtt a latin spiritus, ném. Geist értelmében a szellet járta, melyet az újabb nyelvszokás a hangtani «spiritus» műszóra foglalt le. A régi nyelvben a démon jelentésü «spiritus» (genius) is szellet volt: «Kiben gonosz szellet vagyon» (Nyelvtörténeti Szótár), szelletes (pythoricus, besessen). Animisztikus szempontból l. Animizmus, magyar néphitbeli sajátos tekintetben pedig Lélek.
Sz., filozofiai műnyelven a tudat jelensége, általában a lelki élet, amint tudatunkban megjelen előttünk; szűkebb értelemben jelenti a gondolkodást, megkülönböztetvén azt az érzelemtől, akarattól, képzelőerőtől stb. Ezeknek a metafizikai és lélektani fogalmaknak jelzésére nyelvünknek elég más szó áll rendelkezésére, de ezek közül egyik sem fejezi ugy ki az élő nyelvben a lelki élet tartalmát, fejlődésének eredményeit mint a Sz. Beszélünk a Sz. tág látóköréről, gazdag tartalmáról, tanultságáról, fejlődéséről s ez esetekben semmi más kifejezés nem pótolhatja többé a Sz.-et. Innét van, hogy minden gondolatbeli tartalmat is Sz.-nek nevezünk; a törvény betüivel ellentétben van Sz.-e (nem lelke, esze stb.); a kornak van Sz.-e; a nép lelke egészen más mint a nemzet sz.-e; amaz lélektani kategoria, emez kultúra. Erre mutatnak a Sz.-ből képzett szavak is; szellemes ember, kinek kiválóan képzett és formailag is kiművelt gondlkodása van, Sz.-es beszéd, melyben sok a finoman csiszolt gondolat, átszellemült arc, mely sugárzik az észtől. Sz. tehát ma leginkább a lelki élet tartalmának mivoltát s átvitten a gondolatok értékének bizonyos magas fokát jelenti.
A szellem filozófiai értelmezése csak addig marad filozófiai amíg ez pusztán egy elmélet. Amikor már tapasztalható egy dolog valamilyen formában, akkor lehet elgondolkozni hogy szellemnek vagy mi a csudának értelmezzük. Azstráltessten én sem hiszekm, semnem aurrában. Minek is higyjek halott elméletekben? De mégis látok néha olyan fényjelenségeket emberek körül amikre nincs se magyarázatom, se fogalmam. És akkor most mi van? Semmi. Hogy szavak nélkül is érzem egy mellettem álló ellenséges vagy baráti indulatát felém az természetes, de amikor a sötétben érzek hasonlókat és nincs ott senki az túlmutat a szokványoson. Persze lehet mondani: beteg vagy, menjé orvoshoz! Avagy nem okosabb lenne-e a hasonló jellegű tapasztalatok összecsengése mögött létező valóságot sejteni?
nem a temető a lényeg ebben , de hangsúlyozom nem kell elhinni amit mondtam nyilván.csak én ott lakom, ennyi. sokkal több szellemet látok inkább az élőkben, de ez szerintem nem elhinni kell hanem 'látni' , általában 'ezt' az ember nem látja hanem tapasztalja, érzi inkább, 'látni' akarni kell és sokat gyakorolni. Sok embert ez nem érdekel, tehát nem is tudja felfogni mit is beszél a másik, hiszen ő teljesen másról beszél, pedig a szavak ugyanazok.
Szellemek nem léteznek, de emberek igen és bennük a szellemek, hisz mi értelme lenne embernek lenni.
Van bizony, és már csak a kellő társaságra vár. :) Boronálok, boronálgatok… hisz épp az indulatoknak, érzelmeknek van némi közük a szellemekhez. Félelem, rettegés, hol van az ma már? Vajon hol, s merre rejtőzik? S akarjuk-e tudni egyáltalán? Nemde sokkal kényelmesebb és fájdalommentesebb az élet ahol nincs félelem? Ezt teremtjük meg épp, és ebben nincs helye holmi félelmetes ragadozó oroszlánoknak. Félni a sötétben? Ahhoz látni – érezni kellene; ma már inkább csak „bátrak” vagyunk. Mint a viccben a czigány lova aki neki megy a falnak – de nem vak: báátor!
Család, szellem, az ősök lehellete. Na igen. Ma ez is kikopóban van. Pedig tudatlanul is létezik. Csontok, lelkek a küszöb alatt vagy a tűzhelyen és felszálló füst. Héroszok és ősök, ünnep, erő, ihlet.
Ma az elfeledett, fel nem vállalt múlt árnyai kísértenek, és kísértenek nagy félelemmel. De hiszünk a gazdagságban, az eljövendő paradicsomban, ahol az Istenek… vagy démonok akik istenek és istenek akik démonok, már most elfeledtetnek velünk mindent.
