Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
gondolom, dolga van.Én sem tippeltem pár napja. MArci ultra-legutóbbi podcastjában kiemelte-Barcika Rulez. Hát...szoboszló langyi volt :-) Barcikán megtanultak szurkolni (Barcika diósgyör)
Jaja, nekem is volt egy hatalmas esésem a Budagyöngyénél lefelé a villamossíneken kb 40-nel (covid alatt, nulla forgalom volt). Egy csávó rögtön kérdezte hogy hívjon-e mentőt, én hülye meg a bringát néztem hogy lett e baja :-) Nem lett, hazatekertem, otthon vettem észre hogy a fél oldalam és a fél seggem kint volt a szakadt mezből, és még hónapokig fájt az oldalam.
Azt sem tudjuk, milyen csontja és hogyan tört. Feltehetően valamelyik csont széle tört le csak.
Egy ilyen bukás hatalmas adrenalin löket is. Az is fájdalom csillapító. Én egy bukás után úgy 5 percet pihentem az árokparton ülve, majd még 10km-t tekertem hazáig, csak tusolás közben lett gyanús, hogy a valamelyik bordám talán nem bírta, mert egyre jobban fájt a hajlongás és a köhécselésnél szúrni kezdett. A sürgősségin kiderült 3 bordám törött el, csak olyan szerencsés helyen, hogy alacsony intenzitású légzésnél egyáltalán nem fájt.
A birgnások kemények, lehet pár km után neki is jobban fájt, de úgy gondolta, ha már tovább indult csak azért is kibírja :-)
Gondolom azért nem érezte a fájdalmat, mert a dopping segített eltompítani az érzékeit és nem tűnt neki fel a törés a megfelelő étrend miatt remekül tudott manőverezni esés közben is.
"Valószínűleg az utóbbi évek egyik leghihetetlenebb eseménye történt a Giro d’Italia vasárnapi szakaszán. Az Arkea belga versenyzője, Jenthe Biermans a Mortirolo utáni lejtmenetben óriásit bukott, 25-30 méter mély szakadékba zuhant, eltört egy csont a lábában, ő mégis visszaült a kerékpárjára és befejezte a szakaszt. Kedden már nem áll rajthoz, de jelenleg csak örülni tud: megúszta, életben van.
„Rosszul mértem fel egy kanyart a lejtmenetben, az eredmény pedig egy nagyon súlyos esés lett.”Ezzel a mondattal kezdte felidézni Biermans, hogy mi történt vele vasárnap a Mortirolo emelkedője után. Nagyjából 65 kilométer volt hátra a Giro 16. szakaszából, amikor a 28 éves versenyző borzalmasat bukott – a közvetítésben ebből semmit sem érzékelhettünk, hiszen rég leszakadt a főmezőnyről.„Tényleg pánikszerű volt az egész, mert az első pillanatban mozdulni sem tudtam. Egy fa környékén állt meg a zuhanásom a szakadékban, de mivel a rádiójelemet is elvesztettem, ott nem tudtam kommunikálni. Eszméletemnél maradtam, volt erőm kiabálni. Négy csapatból azonnal utánam jöttek 25-30 méter mélyre, többek között Gianni Meersman, az Alpecin sportigazgatója és az Intermarché-Wanty stábtagjai is. Szeretnék köszönetet mondani nekik.”
Meersman nagyon megijedt, ösztönből azonnal megállt a kocsival és lenézett a kanyarban.„Láttam, hogy egy másik arkeás versenyző pánikszerűen néz lefelé, és azonnal megálltam, hogy segítsek. Abban a szakadékban főleg fa, fű és moha van, de ha Jenthe sziklának ütközik... sokkal rosszabbul járhatott volna.”Biermanst ezek után közös erővel felsegítették a szakadékból, ő pedig néhány perc után úgy döntött, visszaül a bringájára és továbbmegy. Bár a csapatkocsiból többször is mondták neki, hogy nyugodtan adja fel, ő befejezte a szakaszt: 46 percet kapott a győztes Tadej Pogačartól, a 130. helyen végzett, sok versenyzőt meg is előzött a gruppettókból.
A célban érezte, hogy eléggé fáj mindene, főleg a csípője, a háta és a lába, a hétfői pihenőnap nagy részét pedig a kórházban töltötte vizsgálatokkal. A röntgen egy törést mutatott ki a lábában, ezen kívül megúszta zúzódásokkal és felületi sérülésekkel.„Örülök, hogy élek, úgy tűnik, őrangyalom van. Szerencsére minden értékem jó, nincsenek szervi sérüléseim, a hátam fáj még egy picit, de az hamar elmúlik. Nagyon hálás vagyok a Giro orvosi stábjának és a csapatomnak.”Leginkább hétfőn kezdett rájönni, mi is történt valójában.
„Bár a következmények nem túl súlyosak, de mégis ez pályafutásom legdurvább esése. Furcsa érzés, hogy ott feküdtem 25 méter mélyen, és csak úgy álltam meg, hogy egy fának ütköztem. A csapatvezetés utólag mesélt nekem a sziklákról. Ez elég rémisztő gondolat, amit nehezen viselek.”Biermans folytatni akarta a Girót, de végül a csapattal közösen úgy döntöttek, nincs értelme erőltetni.„Ha rajtam múlna, megérkeznék Rómába. Sajnálom az egészet, de közben tudom, hogy már nincs mit bizonyítanom, hiszen mindhárom előző háromhetesemet teljesítettem. Egyértelmű, hogy versenyzőként az ember folytatni akarja, de tudni kell meghúzni a határt.”
Felrémlik bennem Sipi valamelyik visszaemlékezése, amikor a hőskorban beesett a szakadékba egy versenyző, és a többiek a szingókat kötötték össze, és úgy engedték le egymást, hogy felhúzzák az ellenfelet. És mennyire szép, hogy bár ellenfelek, de mégis megvan a segítségnyújtás azonnal... pedig ezt minden nap látjuk a versenyeken, amikor beállnak a defekt, géphiba, egyéb miatt felzárkózó versenyzőnek, csak valahogy természetesnek vesszük.
Köszönöm, régen volt, túltettük magunkat az eseményeken. Átérzem, bár nem tudhatom, milyen megpróbáltatással jár ez az élet. A rehab intézetben láttam egyet, s mást. Legyenek céljaid az életben, tudd lekötni magad.
Köszi a tv mustra most nem 15 órától irja , valahol azt olvastam pár napja, hogy akkor kezdődik, meg ahogy nézem hétfőn is több óra, tehát nem "vágják" le 1 fontosabb programért a tv időt.
Köszi eddig is néztem hébe hóba de az első normális kerékpár nézésem ez Giró. (biztos érted a hébe hóba azt jelenti, oda kapcsoltam ha kerékpár volt, ha meguntam, el kapcs másnap nem néztem stb. )
Onnan vannak ismereteim, hogy apósomnak egy baleset során megsérült a nyaki részen a gerincvelő. Légzés, keringés rendben volt, de onnan lefelé teljesen lebénult. Műtötték, rehabilitáció az akkori nevén OORI-ban, de a műtétet követően napra pontosam fél évvel meghalt. Ő feladta.
Köszi, ez itt elég off de én az vagyok akit el kell látni. Mennek dolgok de nem minden. Szóval szülőkkel élek, ha nagyon szeretném meg lehetne oldani 1 ES playert 1 hónapra, de a tour miatt kéne csak, erre meg szerintem pénzkidobás, úgy hogy nem használom ki.
A régi szisztémában a százalék a munkaképesség csökkenését jelentette. De ezt megelőzőleg a rokkantsági kategóriát határozták meg I, II és III. kategóriában. A 67%-os munkaképességcsökkenés III. rokkantási kategóriát, és rokkantnyugdíjat jelentett. Ma már fordítva van a százalék, az egészségi állapotra utal. A régi szisztéma szerinti 100%-os munkaképességcsökkenés sem határozta meg az állapotot. Ha "csak" munkaképességcsökkenés van, önmagát ellátni képes, az II. kategória. Ha önmagát ellátni nem képes, az I. kategória.
