"Egyszerűen semmi olyat sem találunk a természet törvényeiben, ami bármilyen módon rokonítható lenne a jóság, a büntetés, a szeretet vagy a viszálykodás fogalmával, ezért a tudományos magyarázatok során nem támaszkodhatunk a filozófiára mint megbízható útjelzőre."
Kivéve, hogy megjelenik egyszer csak a folyamatok visszafordíthatatlanságának törvénye.
A korai Univerzum "receptje" a következő: vedd az egy fotonra jutó elektromos töltést nullának, az egy fotonra eső barionszámot 1/1 milliárdnak, az egy fotonra eső leptonszámot pedig határozatlannak, ám mindenesetre jó kicsinek. A háttérsugárzás jelenlegi 3 kelvin hőmérsékleténél magasabb hőmérsékletekre vedd a hőmérséklet értékét az Univerzum akkori és jelenlegi méretének arányában magasabbnak. Keverd meg az anyagot alaposan, hogy a különböző részecskék eloszlását a hőmérsékleti egyensúly feltételei szabják meg. Helyezd el az egészet egy táguló Univerzumban, ahol a tágulás ütemét a benne lévő anyag keltette gravitációs tér határozza meg. Ha elegendően sokáig vársz, ebből a kotyvalékból kifő a mai Világegyetem.
Egyszerűen semmi olyat sem találunk a természet törvényeiben, ami bármilyen módon rokonítható lenne a jóság, a büntetés, a szeretet vagy a viszálykodás fogalmával, ezért a tudományos magyarázatok során nem támaszkodhatunk a filozófiára mint megbízható útjelzőre.
Már a kezdetek óta foglalkoztatja a filozófusokat a fizika mindenféle területe - tér, idő, kauzalitás vagy épp a végső részecskék -, de úgy tűnik, hogy amikor a fizikusok felfedeznek valamit ezeken a területeken, nem alátámasztják vagy megcáfolják a filozófusok spekulációit, sokkal inkább arra mutatnak rá, hogy e kérdések egyáltalán nem tartoznak a filozófia hatáskörébe.
Egyeseknek olyan tág és olyan rugalmas képük van Istenről, hogy bárhol keresik, szükségképpen rátalálnak. Olyasmit hallani, hogy "Isten a legnagyobb", vagy "Isten a mi jobbik természetünk", vagy "Isten a világ". Természetesen, mint minden szónak, "Istennek" is olyan jelentést tulajdonítunk, amilyet csak akarunk. Ha azt mondjuk, "Isten az energia", egy szénrakásban is könnyen rábukkanunk Istenre.
"- A fentiek alapján ennek szerintem semmi értelme, mert az se számít, hogy kicsoda fogadja el, meg az se, hogy aki elfogadja/nem fogadja el - kompetens-e."
Hát pedig de. Van értelme.
A Pithagorasz-tétel bizonyítása akkor is bizonyítás, ha egyetlen csimpánz sem képes felfogni.
A transzpozonok genetikai mintázata akkor is az evolúciós leszármazási rokonság egyik tárgyi bizonyítéka, ha kreacionista bolondok a hátukon pörögnek frusztráltan és hangosan mantrázva tagadják az evolúciót. Mondom: nem számít a szubjektum és a hozzáállása. A bizonyítékot az teszi bizonyítékká, hogy egyértelmű és kikezdhetetlen logikai kapcsolat van közte és az igazolandó állítás között.
Na, ilyet nem tudtok prezentálni Istenről.
"Nem lesz tehát senki, aki elbírálhatná,"
A "nem számít" nem azt jelenti, hogy "nincsen".
"Kicsit kaotikusnak tűnik, nem?"
Mert szándékosan mindenféle csúsztatásokkal és belemagyarázásokkal összezagyváltad a szögegyenes elvet.
Nyilvánvaló, hogy egy árva büdös szót nem értesz egyetlen hozzászólásomból se.
Te helyből úgy félreértelmezed a feketén-fehéren leírtakat, ahogy az másnak nekifutásból sem sikerül. Mondom: istentelen katyvasz van a fejedben, jó eséllyel még a saját gondolataidat sem érted.
"miféle logikai szükségszerűséget emlegettél a szubjektum kapcsán"
Semmifélét.
Olvass vissza!
"Ezeket a Te szavaid, a te logikai gondolatmeneted alapján, nem én találtam ki őket.... én csak visszamondom"
Nem. Ezek NEM az én szavaim, hanem az a zagyvalék, amire a te zavaros gondolkodásod röptében lefordította neked. És ezek után már az általad átértelmezett hulladékot mondod vissza.
" A bizonyíték totálisan független a szubjektumtól. Se az nem számít, hogy ki fogadja el bizonyítéknak, se az nem számít, hogy kompetens-e valaki az elbírálásában."
- Legyen!
" Egyetlen dolog számít: olyan objektíve létező dolog legyen, ami logikailag úgy kapcsolódik egy állításhoz, hogy az állítást egyértelműen igazolja. "
- A fentiek alapján ennek szerintem semmi értelme, mert az se számít, hogy kicsoda fogadja el, meg az se, hogy aki elfogadja/nem fogadja el - kompetens-e. Nem lesz tehát senki, aki elbírálhatná, hogy objektív-e, illetve hogy logikailag kapcsolódik-e a bizonyíték a bizonyítandóhoz, tehát hogy bizonyítja-e a bizonyíték, amire hivatott, persze úgy, hogy majd ehhez sem kell senki, aki elfogadja, vagy elutasítja. Így akkor semmi sincs bizonyítva, de úgy is lehet, hogy minden bizonyítva van. Kicsit kaotikusnak tűnik, nem?
A logika eleve nem foglalkozik semmiféle szubjektummal.
Ezért is érdekes, hogy akkor mégis<....> miféle logikai szükségszerűséget emlegettél a szubjektum kapcsán a bizonyíték vonatkozásában, amely "attól független".
Ezeket a Te szavaid, a te logikai gondolatmeneted alapján, nem én találtam ki őket.... én csak visszamondom, hátha észreveszed, hogy hol hibás a gondolatmenet.
1. A szükségszerűség logikailag a szubjektummal szembeni szükségességét jelenti valaminek
2. Nincs értelme ott és akkor szükségszerűségről beszélni, ha az a valami a szubjektumot nem érinti
Ez azért érdekes, mert Te a szubjektumtól független objektív bizonyítékról beszéltél az imént, amit most a logikai szükségszerűséggel kapcsolsz össze :/
De ez paradoxon, mert nem lehet valami egyszerre logikailag szükségszerű és a szubjektumtól független. Ilyen nincs.
Márpedig a "realitásban nem lehetnek paradoxonok" ugye.
Sir David Attenborough, a természetfilmezés nagy veteránja a Radio Timesnak mesélt arról, hogy milyen gyűlöletleveleket kapott a műsoraiért, valamint arról, hogy szerinte mi a szép - írja a BBC.
Attenborough elmondta, a legtöbb panaszt azért kapta, mert a filmjeiben nem említi meg Istent, mint a világ teremtőjét, ehelyett inkább a darwini evolúciót hirdeti. Attenboroughval, az evolúciós elmélet elkötelezett hívével Charles Darwin születésének 150. évfordulója alkalmából beszélgettek. Attenborough nem érti, hogyan lehet egyszerre tanítani az isteni teremtést (kreacionizmus) és az evolúciót.
"Ez olyan, mint azt mondtani, hogy kétszer kettő négy, de ha azt akarjátok, híhetitek azt, hogy öt. Az evolúció nem elmélet, hanem tény, épp olyan történelmi tény, mint hogy Hódító Vilmos 1066-ban vívta a hastingsi csatát" - nyilatkozta a filmes lovag.
Aztán egy kis csavarral kitértek arra, hogy Attenborough mit tart szépnek.
"A szép alatt mindig olyan dolgokat értenek, mint a kolibri. Erre mindig azt mondottam, hogy én arra a kelet-afrikai kisfiúra gondolok, akinek egy féreg mászik a szemgolyójában. A féreg semmilyen más módon nem maradhat életben, csak ha belemászik a szemgolyókba. Ezt nehezen tudom egy nemes és jólelkű teremtővel összeegyeztetni" - mondta David Attenborough."
Már bocsánat, 18-as karika, de akkor is ezt fogod mondani, ha már egymilliomodik éve próbálod visszagyömöszölni a beleidet a pokolban, mert majdnem eltaláltad, hogy miben kell hinni, csak elmulasztottad elismerni Mohamedet Isten prófétájának?
Mivel a bizonyíték és a bizonyítandó állítás között mindig van egy logikai következtetés kapcsolat, ezért szimplán csak intelligencia kérdése, hogy ezt valaki megértse. Nem hülyegyerekek vitatkoznak itt, úgyhogy biztos lehet benne mindenki, hogy ha hoz egy bizonyítékot, akármilyen bonyolult is a logikai kapcsolat, fel fogunk nőni a megértéséhez és a belátáshoz.
"Ha te egy csipke-, vagy egy ribizlibokorban nem látod meg Istent, akkor az nem azért van, mert Isten nincs ott, hanem, mert szemed nincs a látásra.
Ha a madarak énekében nem hallod meg Istent, akkor az nem azért van, mert a madarak énekében nincs ott Isten, hanem, mert nincs füled a hallásra.
Érted?"
Hogyne érteném! Emocionális bullshitet nyomsz. Mivelhogy valójában üres a kezed, nincsen bizonyítékod semmi se, csak blöffölni próbálsz.
Még egyszer, hátha sokadjára megérted: a bizonyíték minden esetben egy objektív létező dolog, ami egy egyenes logikai következtetéssel úgy van hozzákapcsolva az adott állításhoz, hogy annak az állításnak az igaz vagy hamis voltát egyértelműen mutatja.
A bullshited esetében mutasd be a LOGIKAI SZÜKSÉGSZERŰSÉGET, hogy a csipkebokor látványa vagy a pacsirta éneke hogyan bizonyítja Isten létezését? Mert szerintem logikailag csak azt bizonyítja, hogy az elménkben vannak szubrutinok a "szép" felismerésére és méltányolására.
Nem akarlak elkeseríteni, de sajnos ez így működik. Ha valaki alkatilag, ill. tudatszerkezetileg nem alkalmas egy bizonyíték elbírálására, akkor az nem alkalmas rá. Ez ilyen egyszerű.
Aki meg úgy véli, hogy a bizonyíték "totálisan független a szubjektumtól", akkor meg pláne nem alkalmas rá.
Szerintem jobb lenne az úgy, ha elfogadnád a szerencse dolgát, mint egy istnenség gonoszságat, hogy gyerekeket hagy meghalni kínok közt pusztító betegségekben.
"Majd ha tanújelét adod annak, hogy kompetens vagy a bizonyíték(ok) elbírálásában, akkor lesz bizonyítékod."
Hát, ez nagyon nem így működik vakhitű barátom!
A bizonyíték totálisan független a szubjektumtól. Se az nem számít, hogy ki fogadja el bizonyítéknak, se az nem számít, hogy kompetens-e valaki az elbírálásában.
Egyetlen dolog számít: olyan objektíve létező dolog legyen, ami logikailag úgy kapcsolódik egy állításhoz, hogy az állítást egyértelműen igazolja.
"Két évezreden keresztül az atom nem volt több, mint néhány régi görög gondolkodó (pl. Démokritosz, Epikurosz) által megalkotott fogalom, amelynek realitását a tapasztalat sem nem cáfolta, sem nem igazolta.
De legalább nem kellett imádkozni hozzá és nem égették meg azokat, akik nem hittek nekik. Azért ez mégiscsak különbség... :o))
Ha felfedezed, hogy vannak dolgok, amelyek meghaladják a logikai képességedet, az jó.
Kicsit lötyögős ez a mellény neked, nem gondolod? Momentán elég lenne egyetlen bizonyíték is, de mintha ez meghaladná a felfogóképességedet: Nem hablaty, hanem bizonyíték. Miért menekülsz inkább pimaszkodáshoz, mint egy korrekt válaszhoz? Van bizoníték a birtokdban, vagy tudsz ilyesmit valahol?
"Két évezreden keresztül az atom nem volt több, mint néhány régi görög gondolkodó (pl. Démokritosz, Epikurosz) által megalkotott fogalom, amelynek realitását a tapasztalat sem nem cáfolta, sem nem igazolta. A kémia szolgáltatta az első olyan tapasztalatokat, amelyek könnyebben voltak értelmezhetők, ha feltételezték, hogy az anyag nem kontinuum, hanem atomokból épül fel (John Dalton, 19. sz. eleje)."
Ha nem lettek volna férjem, gyerekeim, akikért felelős vagyok, 30 évvel ezelőtt megtettem volna. Isten nélkül ma is meg akarnám tenni, de most is felelős vagyok sok mindenért. DE, van Isten, úgyhogy van értelme a bármilyen életnek. Pszichológus hol tudna élet értelméhez vezetni? Az alapokat nem tudja, kavarcikál a lélek dolgaival, de az alapvető problémákra, kérdésekre nincs válasza. Persze, arra jó egy pszichológus, hogy jó óradíjért meghallgatja a pácienseit. Ez is jó valamire, át tud hidalni rövid időszakokat, vagy odaköti az ügyfeleit hosszabb időre magához, de megoldása, az nincs.
