Mi se alkalomból jártunk. Míg Lényem tudott járni, akkor rendszerint hirtelen felindulásból mentünk, mikor rájöttem, hogy nincs itthon semmi vagy nincs kedvem főzni. Mostanában férjem unokaöccsével járok ha megy, egy héten egyszer. 84 éves és egyedül él. Neki már egyáltalán nincs kedve főzni. Mindkettőnkre ráfér heti egy nap, mikor elénk teszik az ételt. Ezért megyünk, ha lehet.
Nekem sajnos a kígyóuborkától évtizedek óta meg tud fájdulni valamiért a hasam, úgyhogy csak nagyon keveset szoktam belőle egyszerre,
ki nem hagyom, mert nagyon szeretem az uborkasalátát meg a tzatzikit is. Vegyes salátákba is szoktam rakni egy keveset.
Én az egyik kedvenc vacsorámat ettem ma, mozzarella + paradisomszeletek + tépkedett bazsalikomlevelek, de mivel most a mozzarella nem bivaly volt, azaz ízetlen, ilyenkor meglocsolom
balzsamecettel. (Amiből csak normálisabbat veszek, nem olyat, amiben vörösborecet a fő összetevő.) Hozzá egy teljes kiőrlésű zsömle, utána egy TESCO-s málnás közepű lávasüti, mert megérdemeltem. :)
Én se, de én szemrebbenés nélkül ott hagyom. Nemigen szoktam haza hozni semmit, mert az csak akkor az én hűtőmből megy a kukába.
A mult héten viszont az igazán nagyon finom rántott csirke egyik darabját elvittem Lényemnek, aki nagy boldogan rögvest megette vacsorára. Persze mostanában a menőbb éttermek akkora adagot adnak, hogy még én is éhen maradok tőle, miközben nagyjából nem is lehet kitalálni, hogy mi is az a sok felismerhetetlen ez-az a tányéron. Már nagyon megnézzük, hogy hova menjünk, egyre kevesebb normális de jó vendéglő akad.
Itt nagyon érdekesen oldották meg, mert minden kajánál ki volt írva, hogy mennyibe kerül a fél adag, meg a teljes. A pincér szerint a fél adag egyszemélyes, a teljes adag pedig kettőnek elég. De nekem sok esetben a fél adag is sok volt.
A meg nem evett polipot becsomagoltattam, és beleraktam a hátizsákomba. De a csomagolás eresztett, így a fennmaradó időszakban embertelen halszagú lett a táskám, semmit se lehetett belerakni, ráadásul a becsomagolt polipot is kidobtuk. Tegnap első dolgom volt, hogy a hátizsákot beraktam a mosógépbe:))
Én persze nem hagytam ki, de kiettem belőle a húst, a sonkát, na és megrettem az egyik kenyér szeletet. Ettem hozzá krumplit, mert finom volt, na meg kitunkoltam a szószt. Aztán mondtam, hogy részemről a vacsorát már kihagyhatjuk:))
Amit imádok itt is, és Spanyolországban bárhol, az a kis forró serpenyőben, sistergően tálalt fokhagymás gambas(rák). Utoljára, amikor ilyen helyen voltunk Spanyolországban, gyakorlatilag rák mérgezést kaptam, mert hogy azért ennek is megvannak a maga határai. Ráadásul Valenciában ezt a kaját füstölt kolbászkarikákkal tálalják. Ezt azért az én gyomrom se bírja.
Mi kajailag nagyon elfogadóak vagyunk, mondhatni mindenevők,de a portugálok nemzeti eledele, a francesinha azért még nekünk is sok volt. 2 toastkenyér között sajt, kolbász darabkák, sonka, plusz egy szelet hús olvasztott sajttal, és forró ,sörös paradicsomszósszal leöntve, a tetejéra odabiggyesztve egy tükörtojás. Kb. olyan 15cm magas. Mindezt pluszban még sült krumplival eszik:))
Mi csak Lisszabonban voltunk, valamikor az ősidőkben. Egy csöppet sem voltunk elragadtatva, az akkori kajáktól pláne nem. Apám is velünk volt, kész krimi volt valami klasszikus éttermet taláni, amire ő vágyott. Turisták akkoriban még nemigen voltak.
Pedig jó hely. Már jártunk itt pár éve Lisszabonnban és Portóban. Már akkor is nagyon tetszett. Idáig nem ért el a háború, így rengeteg gyönyörű kastély, vár és épület maradt érintetlenül. Nagy a turista forgalom. Mi most csak Portóban voltunk( van közvetlen járat). Sok a turista, leginkább franciák és spanyolok. A kaja isteni, és néznivaló is van bőven.
Nagyon jó hazajönni ilyen jó időben! Főleg, hogy ahonnan jövünk,( Portugália) oda most ért le az itteni rossz idő. Viszont amikor itt rossz idő volt, ott hétágra sütött a nap. Még mondtam is magamnak, hogy mi a fenének hoztunk ennyi meleg holmit, amit persze az utolsó napokban rendesen felhasználtunk.
Látom, hogy itt hál Isten mindenki jól van. Én is belevetem magamat a spárga szezonba. Boszival ellentétben én zöld párti vagyok.
