Az egykori "élet értelme" topik folytatása, egy kicsit más megközelítésben:
Mitől lesz emberi egy élet?
Mennyire vagyunk szabadok? Mennyire rendelkezünk mi a saját életünk felett, és mennyire rendelkeznek vele mások?
"...Az egyenlőtlenség jó pénzcsinálási lehetőség ugyanis = üzlet
Ha nem lennének társadalmi egyenlőtlenségek, akkor pénzt sem lehetne úgy csinálni, ahogy azt ma ismerjük. A vagyonosoknak nem érdeke a vagyoni egyenlőség, mert pont az ellenkezőjéből élnek meg. Nem kell ehhez filozófia szakon végezni, még komoly tanulmányokra sincs szükség vagy világlátottságra. Az egyenlőtlenség és ennek állandó fenntartása az emberiség Földi létének egyelőre a célja - üzenjük azoknak, akik még mindig keresik az élet értelmét. Valószínűleg, ha más bolygót hódítanánk meg, az egyenlőtlenség lenne az első, aminek megteremtenénk az alapját." ...
-Eddig az idézet. Köszike.
Na nekem pont ezzel van bajom b...meg! Az emberi élet és annak célja leszűkült a pénzcsinálásra sokaknál. És eléggé sokan vannak ahhoz, hogy ez határozza meg világunkat.
Mammon imádói vezetik ezt a világot, és még mindig nem veszik észre, hogy ez a Mammon-Babilon már erősen recseg ropog. Nem baj, újrateremtik a nyomorúságot, hogy megéljenek belőle, ... és csináljanak még több pénzt.
Sehogy sem értem ezt az őrületet, ami a világban zajlik. Kiábrándító, hogy sokan természetesnek tekintik a háborúkat, és az ebből egyenesen következő szegénységet és a nyomort.
Számomra ez teljességgel érthetetlen, felfoghatatlan és elfogadhatatlan ....de lehet, hogy velem van a baj.
Jézus meghalt értünk a kereszten, de a bűn - amit magára vett - azért mégis velünk maradt és "virágzik". -:(
Fenntartható fejlődés? Mégis, meddig lehet növelni a sebességet? Amíg találkozunk a betonfallal?
Az emberiség fejlődését talán mégsem abban kellene mérni, hogy mennyivel robog velünk a vonat, hanem hogy közben mit látunk meg a tájból!
"Ez a pálya, dolgoznak a motorok Nyomni kell, ha tényleg győzni akarok Valaki, csak képzeli, hogy sikerül Aztán majd egy elhibázott mozdulat és kirepül.
Csak körbe-körbe vágtatunk a betonon Az óra hangja lüktet itt az agyamon A füst, a gőz, a benzin mindent betakar Ha nem vigyázol, rettentően zavaró, mert jön a fal
Rohanás, nem tudom, hogy hol a cél Süketen körözök egy értelmetlen sikerért Rohanás, elfogy majd a levegő Nyomulás, érzem ahogy zsugorodik az erőm
Rohanunk, a legnagyobbat vigyük el Rohanunk, hogy megszerezzük, ami kell Az a baj, már nem tudom, hogy mi a cél De attól félek, lesz, aki majd pont előttem odaér
Soha nem gondoltad még Hogy az élet több mint szép /Vágtatunk a betonon/
Soha nem gondoltad még /Itt lüktet az agyamon/
Hogy az élet több mint szép /Nem tudom, hogy hol a cél/
Soha nem gondoltad még /Értelmetlen sikerért/
Hogy az élet több mint szép /Soha nem érsz oda fel/
Soha nem gondoltad még /Megszerezzük, ami kell/
Hogy az élet több mint szép /A legnagyobbat vigyük el/
Soha nem gondoltad még /Nem, nem, nem tudom, hogy mi a cél/
Hogy az élet több mint szép /Nem tudom, hogy mi a cél/"
Úgy tűnik az agymosás a hagyományos piaci logikát is felborította.
Az üzletek vezetői mindenhol elveszítették a józan eszüket és az egekbe emelik az élelmiszerárakat, figyelmen kívül hagyva mindazt, amit a közgazdaságtan alapjaiként tanultak egykoron.
"A kereslet törvénye szerint alacsonyabb árak mellett az emberek többet vesznek valamiből, míg magasabb árak mellett kevesebbet."
Ehhez képest mindenhol azt látom, hogy hegyekben állnak a "leárazott" élelmiszerek, miután az egekbe emelt áron az emberek már nem vesznek annyit.
Magyarán már nincs megfelelő fizetőképes kereslet ezen az agyatlanul, mesterségesen felstrófolt árszínvonalon.
30 %, 40 %, esetleg 50 % -os csökkentett árakon halmokban az élelmiszer!
Pandémia, háborús gazdálkodás, világ-agybaj, mi a bűnbánat? :O
A lényeg, hogy egészséges élelmiszerek helyett fogyasszuk inkább a még "megfizethető" ipari szemetet.
Más logikát én ebben nem nagyon látok. Az ipari szemét fogyasztása hosszú távon aztán beteggé tesz minket, és így a gyógyszeripar mágnásai tovább gazdagodhatnak.
Elnézve mai földi világunkat, elég keveset fogtunk fel abból, amit Jézus Krisztus életével és halálával üzent, tanított nekünk, embereknek.
Ünnepeljük a feltámadását, de ez a világ, amiben élünk, mégis egyre kevésbé hasonlít Isten Országára, ami elvileg bennünk él, aminek a felfedezésére Jézus Krisztus buzdított bennünket.
Sem Isten országáról, sem Istenről nem veszünk tudomást, éljük a balga, rövidlátó, önző életünket, és robogunk a digitalizáció és egy a transzhumanista vízió felé, amelyben az ember szerepét végül majd átveszik a lelketlen gépek. Isten Országát ezzel aztán végleg száműzzük, úgy hogy még meg sem találtuk igazán.
Jézus tanításának a középpontjában a szeretet áll, és elnézve a mai modern kort, ebben ennek már most is szinte alig jut szerep, minden a pénz, az anyagi haszon, a világi hatalom alá lett rendelve, a krisztusi szeretet pedig megmarad a kisemberek ábrándja, vágyálma, azon keveseké, akik nem ilyen világot képzeltek el.
Szeretetet ez a világ már csak nyomokban tartalmaz.
Nem nyomorról, betegségekről, háborúkról, kollektív bűnösségről és felelősségre vonásról, az emberi jogoktól való megfosztásról álmodoztunk, és nem kizsákmányolásban szerettünk volna élni, de talán nem szeretnénk azt sem, ha szabad akaratunk helyett behuzalozott, chipezett biorobottá silányítanának minket, akiket "5G -s madzagon" rángat valami központi szerver.
Nem hiszem, hogy Jézus egy ilyen világért támadt fel. Ellenkezőleg. Életével utat mutatott számunkra, hogy miként kerülhetjük el azt a romlást, ami ennek a tágas útnak a végén vár bennünket.
Ha ezt nem ismerjük fel, az ünneplés, az összes külsőség, cicoma, a templomok, az egyház, a liturgia, bármi egyéb mind hiábavaló. Ez mind csupán farizeusság.
Meggyőződésem, hogy a feltámadt Jézust ma is sokan ugyanúgy keresztre feszítenék, ahogyan nagypénteken tették.